2011. december 31., szombat

Sok kicsi sokra megy

Az Amerikai Foltos Hajhullás Alapítvány (NAAF) már több bejegyzésemben is felbukkant (pl. itt is). Nem véletlenül, hiszen a 30 éves múltú alapítvány több tízezer foltos hajhullásban szenvedőnek próbál segíteni: tájékoztat, konferenciát szervez, kutatást finanszíroz, támogató csoportok létrejöttéhez asszisztál. (Ez utóbbiból a MAAK-nak köszönhetően egy éve mi sem szenvedünk már hiányt. :))

Mindez persze hatalmas anyagi erőforrást igényel, de látva az alapítvány által végzett munka hasznosságát és eredményességét, a betegségben szenvedők családtagjai, rokonai, ismerősei folyamatosan gyűjtik az adományokat a NAAF számára.

Idén én is csatlakoztam a NAAF adományozók csapatához. Egy évvel ezelőtti "modell" felkérésem rendhagyó díjazása ugyanis egy kisebb összegű adomány felajánlása lett. Aki pedig adományoz, az egy éven keresztül automatikusan "előfizetője" lesz a negyedévente megjelenő NAAF hírlevélnek.

A NAAF a hírlevélen keresztül ad tájékoztatást a kutatások állásáról, és történeteket mutat be a betegséggel való megküzdésről, valamint a legkülönbözőbb adománygyűjtő akciókról. A kiadvány fotóit (pl. ezek itt) nézve érezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül.

De természetesen a sorstársakkal való találkozáshoz nem kell a tengeren túlra utaznunk. A folyamatosan bővülő "mákvirág" csapatunknak 2011-ben háromszor is volt alkalma megtapasztalni, milyen felemelő érzés hason szőrűek, akarom mondani hasonszőrtelenek, társaságában lenni. Természetesen folyt. köv. 2012-ben is! :)

2011. december 24., szombat

Karácsonyra

"Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."
(Márai Sándor)

Boldog Karácsonyt!

És egy kis zene: 

Chris Rea 1988-as "Driving home for Christmas" című karácsonyi dalához angol sztárok (köztük a foltos hajhullással érintett Gail Porter) szereplésével készült egy videó a hajléktalanság és rossz lakáskörülmények ellen küzdő "Menedék" jótékonysági szervezet támogatása céljából 2009-ben.
Videó innen

A 2012. évi karácsonyi bejegyzésem is érdekes lehet a számodra, melyet ITT olvashatsz.  

2011. december 19., hétfő

Szépség&boldogság

Nemrég olvastam Sonja Lyubomirsky Hogyan legyünk boldogok? című könyvét, melyben a boldogság témájában végzett többéves kutatásainak eredményét összegzi.

A kutatások egyik fontos megállapítása, hogy a testi vonzerő nem jár együtt a boldogsággal. Ennek egyik oka, hogy az embereknek szinte eszükbe sem jut a külsejük, amikor azon gondolkodnak, mennyire boldogok.

A szépség és a boldogság nem jár együtt. A szép emberek sem boldogabbak, mint a szerényebb külsejű társaik. Ha valaki mások szemében szebb, attól ő még nem lesz boldogabb.

Ugyanakkor a boldog emberek valamivel nagyobb valószínűséggel fognak fel pozitívabban, optimistán mindent az életükkel kapcsolatban, beleértve a külsejüket is.

A könyv abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a boldogságunk 50 százalékban a génjeink által meghatározott, 10 százalékban a környezetünktől függ, és 40 százalékban rajtunk múlik. Ehhez a 40 százalékhoz ad praktikus tanácsokat a könyv szerzője.

Jó hír tehát kedves sorstársaim, hogy ugyanolyan boldogok és elégedettek lehetünk életünkkel ha van hajunk, ha nincs.

2011. december 14., szerda

Szabadon

Íme a soron következő példa arra, hogyan lehet Alopecia ellenére teljes és felszabadult életet élni.

Margaret Baker new yorki színészről egy régebbi bejegyzésemben már írtam röviden.

Margaret hajhullása hétéves korában kezdődött, és egy év leforgása alatt vesztette el összes haját. Az iskolában parókával "védte magát" osztálytársai kíváncsi tekintete elől. Ekkor még nem tudta elképzelni, hogy valaha is kopaszon mutatkozzon mások előtt.

18 éves kora körül kezdte azt érezni, hogy valódi személyisége nem tud a paróka miatt megmutatkozni. Egy kirándulás alkalmával próbálta ki a kopasz megjelenést, amitől teljesen felszabadult.

Azóta a kopaszság természetes része az életének, de alkalomadtán a paróka viselésétől sem idegenkedik, mert azt vallja, hogy kisugárzása nem ezektől függ, hanem belülről fakad.

Margaret megoldása egy példa a sok közül, de nem feltétlenül az egyedüli üdvözítő útja az Alopeciás együttélésnek. Ahogy itt is írtam már erről, mindenkinek saját magának kell rátalálni a számára legnagyobb szabadságot jelentő megoldásra (paróka, kendő, sapka, kalap, kopaszság), ami a legkevésbé feszélyezi, és amitől magabiztosnak tudja érezni önmagát.

Kép innen.

2011. december 8., csütörtök

Amikor a modell kopasz

Meggyőződésem, hogy az állapotunkkal sokkal könnyebb lenne megbarátkoznunk, ha a kopaszság (főleg a kopasz nők) látványa nem menne ritkaság számba. Ezért szeretek olyan fotókat, történeteket itt bemutatni, amelyek azt bizonyítják, hogy a nők kopaszon is gyönyörűek.

Ha egy nőről azt feltételezik, hogy önszántából lett kopasz, könnyen begyűjtheti magának a csodabogár, dilis, extrovertált, örült jelzőket. Mégsem ez az általános reakció. A legtöbb ember ugyanis a haj elvesztését a rákbetegséggel kapcsolja össze, ami sokszor sajnálkozó tekintetekben nyilvánul meg. Kendőt viselve nekem is többször kellett már megnyugtatnom ismerősöket, ismeretleneket, hogy nem vagyok halálos beteg.


Ha gyakrabban találkoznának az emberek a "kopasz nő" látványával, talán természetesebbé válna ez az állapot, kevesebb lenne az előítélet, és mi sem rémülnénk meg a tükörképünktől (annyira).

Kell Alicia Bertrine fotóitól több bizonyíték arra, hogy nem csak a dús hajkorona tehet egy nőt széppé, különlegessé és vonzóvá.

Alicia önszántából vált meg hajától. Ha nem teszi, egy modell lett volna a sok közül. Így viszont lehetőséget adott a fotósok és a marketingesek kezébe, hogy túllépjenek a berögzült és megszokott sémákon.

Képek innen.

2011. december 6., kedd

Paróka-alá-való

A Kék golyó utcai paróka üzletbe a sapka kínálat szemrevételezése miatt tértem be, amikor a mellékelt képen látható terméket ajánlotta az eladó a figyelmembe.

Kicsit vonakodva próbáltam fel, mivel nem akartam még egy réteggel bevonni a fejbőrömet, de végül beadtam a derekamat.

A kellemes tapintású anyag (bambusz-viszkóz), valamint a fejemhez jobban rögzülő paróka miatt végül úgy döntöttem, hogy bevetem a mindennapokban.

Egyértelműen kellemes csalódás volt. A sapkának köszönhetően a hideg időben kevésbé fázik a fejbőröm, miközben az izzadást és zsírosodást is csökkenti. A parókát stabilabban érzem a fejemen, ezért bátrabban közlekedem hajráf, füles és kapucni nélkül. Nyári tapasztalataimról itt írok.

Megelégedettségem fokmérője: még egy bambusz sapka (hogy a két-három naponta esedékes mosás-szárítás idejére se maradjak paróka-alá-való nélkül. :)

A paróka-alá-való bambusz sapkát a Hair-Club üzleteiben, vidéki partnereiknél és a webáruházukban tudjátok beszerezni. Aktuális darab ár: 2500 Ft.

Kép innen.

2011. november 26., szombat

Maraton tyúklépésben

Hajhullásom (vagyis alopecia) elfogadásának mikéntje több bejegyzésemben is visszaköszönő téma volt. Nem tagadom, számomra ez egy hosszú küzdelem volt, amiről ittitt és itt már írtam korábban.

Az elmúlt években többféle megküzdési stratégiát is megismertem. Van aki könnyebben, van aki nehezebben barátkozott meg új külsejével. Az elfogadáshoz vezető útnak vannak közös állomásai, de a mérföldkövek közötti útszakaszok hossza eltérő lehet, ami nagyban függ a személyiségtől, életkortól és Alopecia kitartásától is.

Amíg a foltok jönnek-mennek addig elég nehéz megbékélni ezzel a helyzettel (ez az én esetemben kisebb nagyobb megszakításokkal 20 éven keresztül zajló folyamat volt). Furcsa egy állapot, amikor van is haja az embernek, meg nincs is.

Ugyanakkor úgy érezzük, hogy érdemes küzdeni - orvosokhoz, alternatív gyógyítókhoz járni, és mindenféle kencéket, (gyógy- és mód)szereket kipróbálni -, hiszen a foltok (legalábbis egy-egy adott területről) legtöbbször eltüntethetők. Számos példa van rá, hogy sikerül Alopeciát (rövidebb, hosszabb időre, de akár örökre is) kitessékelni az életünkből.
Fotó: Lennette Newell
Nehézséget okozhat azonban barátságot kötni a foltos tükörképünkkel. Főleg, mivel a foltmentes területeken annyira ragaszkodunk a meglévő hajunkhoz, hogy sokszor nehezen engedünk az olló, vagy a borotva csábításának. Pedig remek leopárd mintázatot nyerhetünk a segítségükkel. :)

Ilyen előzmények után számomra kész megváltás volt a teljes kopaszság. A küzdés helyett békét akartam kötni a hajhullásommal. Rájöttem, hogy a teljes élet élése megfelelő praktikákkal így is lehetséges. Megtanultam együtt élni a szőrtelenségből fakadó kellemetlenségekkel, és odafigyelek a testi-, lelki egészségemre is.

Ma már elfogadom az alopecia universalissal együtt járó állapotomat és kíváncsian kutatom a tükörképem pozitív és értékes tulajdonságait. Ma már legtöbbször felismerem és megértem a "kopasz énem" érzelmi reakcióit, ami újra és újra az önszeretet fontosságára hívja fel a figyelmemet.

Ma már képes vagyok gátlások nélkül, higgadtan és természetesen beszélni a hajhullásomról. A paróka nem szitokszó többé a szótáramban, hanem egy eszköz, hogy dögös nőnek érezzem tőle magam. Nem tagadom, hogy adódnak még szituációk, amikor elkél egy kis bátorítás, de úgy érzem, hogy a saját tempómban, lépésről lépesre végre megtalálom az Alopeciás lét szépségeit.

"Tapasztaltad-e már, hogy ami könnyű, erőfeszítés nélkül végigvihető számodra, az nem igazi értéke sorsodnak? Már tudod. Átélted. Nem tanulsz újat belőle. Hajlandó vagy-e már elfogadni azt, hogy egyedül attól nőnek lelki izmaid, ami nehéz, fájdalmas erőfeszítéseket kíván?" Szepes Mária

Részletes információ a foltos hajhullásról (alopecia areata, totalis és universalis) ITT található.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. november 12., szombat

Minek nevezzelek?

Korábbi bejegyzéseimből (pl. itt is) kiderülhetett már, hogy gondban szoktam lenni, amikor Alopeciát definiálom. Elég szubjektív ugyanis, hogy milyen kategóriába soroljuk. Nagyban függ attól, hogy ki hogyan éli/ítéli meg a vele való együttélést: fogyatékosságként*, rendellenességként, tartós betegségként*, puszta állapotként, egyszerű esztétikai kérdésként, és folytathatnánk a sort...

(*szubjektív megítélés alapján, azaz nem a különböző jogszabályokban meghatározott kategória szerint)

Én személy szerint nem tartom fogyatékosságnak a foltos hajhullásomat, de mindenképpen több, mint puszta állapot, vagy esztétikai kérdés. Állapotnak tekintem például a várandósságot, esztétikai kérdésnek pedig a kis melleket, nagy orrot, vagy elálló füleket.

Foltos hajhullásban szenvedek, ami egy autoimmun betegség, 27 éve látható tünetekkel, amire az orvostudomány jelenlegi állása szerint nincs gyógymód. Emiatt tartós betegségként tekintek rá, amivel meg kellett tanulnom együtt élni. A kategorizálást nehezíti, hogy a tünetek egy állapotot eredményeznek, aminek kétségkívül van esztétikai vetülete is.

A "teljes élet" érdekében különféle praktikákat kell minden nap bevetnem. Emlékeztetőül: a fejemre az utcára lépés előtt paróka vagy kendő kerül, a szemöldökömet tetoválás "pótolja". Metróhuzat és szél ellen kapucnival, fülessel, hajráffal, napsugárzás ellen sapkával védekezem.

Egészségügyi szempontból azonban már komolyabb problémának tartom a szőrtelenségemet, leginkább a szempillám és az orrszőrzetem hiányát, hiszen így nincs, ami a port, szennyeződést kívül tartaná a szervezetemen. Egyelőre a könnyezést, szempirosodást, előzmény nélkül elcsöppenő orrot írhatom a számlájukra, és ennyivel ki is egyeznék hosszú távon.

Alopecia universalisom ellenére azonban szeretek magamra egészséges, jó immunrendszerrel rendelkező emberként tekinteni, de azért a hosszú évek során megtanultam, hogy az egészségért - akárcsak az önbizalomért - minden nap tenni kell.


Részletes információ a foltos hajhullásról ITT található.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. november 6., vasárnap

Önbizalom tréning

Majdnem egy éve már annak, hogy egy igazi modell felkérést kaptam, írtam is akkor az élményeimről (emlékeztetőül: ITT).

Eddig a végeredményt csak a termék facebook oldalán láthattam, de nemrég volt alkalmam magamat óriás méretben is viszontlátni.

Mindig örömmel gondolok vissza a fotózásaimra, mert olyankor végre "kiscicából oroszlánná"hernyóból pillangóvá változhatok.

Ugyanakkor rá kellett jönnöm arra, hogy nem "kényelmesedhetek" el. Az önbizalom olyan, mint egy virág: rendszeres ápolásra, öntözésre, friss földre, szeretetre van szüksége ahhoz, hogy mindig a kertünk/lakásunk ékessége legyen.

Ezért is kell időről időre átlapoznom a rólam készült fényképeket, hogy emlékeztessem magam arra, hogy amit ott látok, az is én vagyok, csak tudnom kell megmutatni!

Fotó: Haraszin Éva

© Minden jog fenntartva! A kép és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. október 24., hétfő

Kopaszon a színpadon

Lili Añel, Philadelphiában élő dalszerző-énekesnő fényképét meglátva először még nem gondoltam volna, hogy hajának leborotválása nem egy tudatos, szándékos lépés volt. Szerintem ugyanis lenyűgözően néz ki!

Sajnos azonban egy hosszú küzdelem és fájdalmas döntés áll külsejének megváltoztatása mögött, amit ő is Alopecia nevű élettársának köszönhet.

Közel 18 éven keresztül vívta harcát a foltokkal. Mindent (még a szteroid injekciókat is) bevetett, hogy megszabaduljon tőlük és különböző praktikákat fejlesztett ki, hogy leplezze őket.

Mintha magamat hallottam volna, amikor a róla szóló cikket olvastam. Mindaddig amíg valamelyest el tudta fedni meglévő hajával a foltokat, nem volt hajlandó más megoldás után nézni. A színpadra lépés előtt minden tincset gondosan elrendezett, és a nézők soraiban ülő férje különféle jelekkel figyelmeztette, ha valahol kilátszott a fejbőre.



Idén márciusban azonban egy éjszaka a meglévő haja nagy része kihullott, és végül úgy döntött, hogy leborotválja a maradékot. Végre szabadnak érezte magát. Nem akar sem parókát, sem pedig divatos sapkákat, kalapokat, kendőket hordani, ehelyett ismertségét "kihasználva" próbálja felhívni a figyelmet a foltos hajhullásra.



Elsősorban a foltos hajhullással küzdő gyerekeken szeretne segíteni, ezért állt a Children's Alopecia Project (Gyerekek Hajhullás Projektje) kezdeményezés mellé. Úgy érezte, leginkább a gyerekek szorulnak bátorításra, akik nap, mint nap ki vannak téve a csúfolódó megjegyzéseknek.

Lili rettegett, amikor először lépett kopaszon színpadra, de a fenti két videót összehasonlítva szerintem már jóval korábban a borotvára kellett volna szavaznia. Nekem százszor jobban tetszik kopaszon!

2011. október 19., szerda

Modellek fogyatékkal

Weisz Fanni, a közönségdíjas (siket) szépségkirálynő beszéde a Magyar Országgyűlésben megható és elgondolkodtató volt. A fogyatékkal élők esélyegyenlőségét szeretné előmozdítani, és ezért saját félelmeit és korlátait is le kellett küzdenie, amikor nem "jelelve", hanem saját hangján szólalt fel a képviselők előtt.


Beszédében a fogyatékkal élők közül a siketeket, látássérülteket és a mozgáskorlátozottakat említette, és ekkor eszembe jutott a népszámlálásról szóló kérdőív, és az e kapcsán készült korábbi - Krisztával közösen jegyzett - bejegyzésem.

Elgondolkodtam. Az "alopeciás" lét valóban fogyatékosság lenne, vagy "csak" egy tartós betegség, sőt, inkább állapot? Bár sok mindenben akadályoz, de ezeket az akadályokat leginkább lelki okokból látjuk legyőzhetetlennek. Nem mondom, hogy Alopecia nem okoz pár kellemetlenséget a mindennapokban, de egyáltalán nem tenném mérlegre azokkal a nehézségekkel, melyekkel a fent említett embertársainknak kell nap, mint nap megküzdeniük.


Közös azonban bennünk a vágy egy toleránsabb, elfogadóbb társadalom iránt, ahol természetes, hogy sokféle ember, különböző bőr- és hajszínűek, esetleg kopaszok (férfiak és nők egyaránt), kerekesszékkel, fehér bottal közlekedők, vékonyak, kövérek, vagy éppen jelnyelven kommunikálók, élnek együtt, hovatovább egymást segítve. Ez azért talán még nem utópia!

Bár toleranciát és empátiát sajnos nem lehet sem venni, sem ingyen osztogatni, de szembesíteni és ezáltal elgondolkodtatni, vagy csak egészen egyszerűen a látványhoz szoktatni igen is lehet az embereket. Micsoda felelőssége van/lenne ebben a média és a reklám világának! Van, ahol már felismerték ennek a jelentőségét és még inkább a fogyatékkal élő modellekben rejlő kiaknázatlan lehetőségeket!

A képen: Aimee Mullins, akiről itt írtam már.

És milyen az, amikor a modell kopasz? Példák itt, itt, itt, itt és itt.

Képek innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. október 9., vasárnap

Népszámlálás


2011, sok minden más mellett, a népszámlálás éve is. Statisztikai, valamint azon messze túlmutató (pl. gazdasági, társadalmi, tervezési-fejlesztési) jelentőségét nem vitatom, mégis valamifajta belső ellenállást éreztem, amikor arra gondoltam, hogy egy vadidegen emberen keresztül szolgáltassak magamról adatokat. Kapóra jött ezért az interneten keresztüli válaszadás lehetősége, amin épp egy hete estem túl.

A sok hétvégi teendő közepette mindössze 10 percet igényelt az életemből a kérdőív töltögetés. Talán ennek a gyorsaságnak is köszönhető, hogy viszonylag hamar napirendre tértem afelett, hogy a "tartós betegség, fogyatékosság" résznél "akadékoskodott" a program, így végül - hogy minél gyorsabban szabaduljak állampolgári kötelességem terhe alól - inkább "nem kívántam válaszolni". Pedig először nekiveselkedtem, de feltehetően valahol valamit nem a programalkotók előzetes várakozásai szerint töltöttem ki, amin nem lepődök meg túlzottan, hiszen nehéz az alopeciás állapotot a különböző kategóriák korlátai közé szorítani. (Erről később itt írok.)

Egyik sorstársunk viszont nem adta fel ilyen könnyen, és csak a legutolsó kérdésnél menekült a "nem kívánok válaszolni" vészkijárat felé. Sorstársunk így összegezte tapasztalatait:

Rendületlenül töltögetem a személyi kérdőívet. Mire a végére értem, biza gondolkodóba estem.

VI. Tartós betegség, fogyatékosság
39. Van valamilyen tartós betegsége vagy fogyatékossága?
Morfondíroztam a kitöltésén, hiszen ez a rész nem kötelező...De nem tudtam nem kitölteni. Tartós betegség stimmel. Fogyatékosság szintén, hiszen a kopaszság végül is az.

A 40. kérdésnél a fogyatékosság típusát illetően nem volt olyan kategória, amit kitölthettem volna. ”Szerencsére” az egyéb kategória rendelkezésemre állt. De annyira mégsem, hogy megosszam a betegség nevét a kedves számláló biztosokkal. Ekkor volt segítségemre a MAAK! Itt hallottam először, hogy ez egy autoimmun betegség (nekem az orvosok nem ezt mondták, de az régen volt).

42. Miben akadályozza Önt?
Itt éltem a személyiségi jogokat védő „nem kívánok élni” válasszal. Hogy miért? A felkínált választási lehetőségek nem voltak megfelelőek.

Itt most egy kicsit visszavenném a szót: az akadályoztatás mértéke és típusa ugyanis egy nehéz kérdés. Mert első gondolatra Alopecia valóban nem akadályozza az önellátásunkat, a mindennapi életünket, tanulásunkat, munkavállalásunkat, családi életünket, közlekedésünket, kommunikációnkat, vagy éppen a közösségi életünket (ezek voltak ugyanis a kérdőívben előre megadott kategóriák). De lássuk csak Sorstársunk hogyan folytatta...

Visszatérve az alapgondolathoz: tartós betegség és fogyatékosság. Ezen most nemcsak a kopaszságot értem, hanem a teljes szőrveszteséget, annak járulékos mellékhatásaival. A bőr védelmi funkciójának hiányát, szemgyulladást, orrnyálkahártya száradást, légzési nehézséget (pl. légkondi, por miatt).

De a fizikai tünetek mellett a lelkiek is megnehezítik az életünket: a gátlásossá válás, bezárkózás, a nyilvánosság kerülése, egyes mozgásformák elhagyása, az önbizalom elvesztése igenis hátráltató tényező lehet a mindennapokban, a munkavállalás ("Mit szólnak majd a kollégák?"), a családi élet (pl. párválasztás, gyerekvállalás), a közlekedés (paróka vs. metróhuzat/ menetszél), a kommunikáció ("Vajon látszik, hogy parókát hordok?") és a közösségi (együtt)lét (pl. csapatépítő programokon közös szobán osztozás) során mindaddig, amíg meg nem barátkozunk új külsőnkkel és ki nem fejlesztjük a normális élethez szükséges alapvető praktikákat, és a betegség felvállalásához szükséges önbizalmat. Kriszta így fejezte be mondandóját:

Normális szabályozás hiányában azonban mindezek ellenére csupán egy műszál hajas paróka évente egyszeri vásárlását támogatja esetünkben az állam. Ez lenne az élethelyzetnek megfelelő támogatás? Összefogva talán hatékonyabban tudnánk érvényesíteni az érdekeinket!

Kép innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. október 1., szombat

Szemöldök trükk

Ott hagytam abba legutóbb, hogy muszáj volt valamit kezdenem a mindig változó sűrűségű szemöldökömmel, illetve egy idő után annak hiányával. Mivel az állandó rajzolgatást túl macerásnak és kevésbé praktikusnak találtam, úgy döntöttem, kipróbálom a sminktetoválást.

Annyit tudtam akkoriban erről a módszerről, hogy a testtetoválással ellentétben, nem tart örökké, egyéntől függően általában 1-5 évig marad a festék bőrben és ez idő alatt a smink folyamatosan halványodik (az akkori festék-típusok esetében a barna szín jellemzően vöröses, a fekete pedig kékes árnyalatúvá vált kopás közben).

Az első sminktetoválásra több mint tíz éve szántam rá magamat, amikor még a meglévő szőrszálak segítették a kozmetikusomat a forma minél természetesebb megrajzolásában. Amikor pár évvel később a szőrszálak ismét megfogyatkoztak és a korábbi tetoválás már megkopott, újra jöhettek a tűk.

Ekkor új tartós, satírozott szemöldököt kaptam. Ez a legrégebb óta használt technika, amikor a szemöldök egy tömör forma és teljesen be van satírozva. Ennek két évvel későbbi változatát láthatjátok az alábbi fényképen.Sajnos én azon egyén vagyok, akinek a festék viszonylag hamar kikopik a bőréből. Az idő múlásával bekövetkező kopás annak köszönhető, hogy a festék spontán lebomlása mellett, bőrünk sejtjei is érzékelik az idegen anyagot és védekező mechanizmusuknak köszönhetően, a pigmenteket bőrünk megpróbálja „elszállítani”, kilökni magából. Nincs hát más választásom, be kell rendezkedem a kétévenkénti tű alá fekvésre.

Pár hónapja, amikor már épp aktuálissá vált az új tetoválás elkészíttetése, volt szerencsém megerősítést nyernem a "nincsenek véletlenek" alaptételt illetően. Rátalált ugyanis a blogomra és felvette velem a kapcsolatot Vámos Mónika, aki a sminktetoválást Magyarországon elsőként bevezetők között volt.

Így jutottam el hozzá a Monalisa szépségszalonba (azóta http://pmuklinika.hu/sminktetovalas), ahol a meglévő és már igencsak megfakult satírozott szemöldök alapomra az úgynevezett szálas technikát alkalmazva készítette el új "arckontúromat".Közvetlenül a tetoválás utáni (ezért a véglegeshez képest még kicsit sötétebb) eredményt ábrázolja a fenti kép, ahol az éles szeműek láthatják a megrajzolt (szőr)szálakat (a képre kattintva a nem éles szeműek is :)).

Maga a tetoválás egyébként egyáltalán nem volt fájdalmas. Talán a kíméletesebb szálas technikának, talán a korábbi tapasztalataimnak, vagy esetleg a kedvező holdfázisnak köszönhető, de rezzenéstelen arccal és érzéstelenítő krém nélkül sikerült átesnem a tetováláson.

A következő kép az egy hónappal későbbi állapotot mutatja, ami a korrekció előtt készült:
A korrekcióra legtöbbször azért kerül sor, mert a festék befogadása egyénenként változó lehet. A korrekció leghamarabb az első kezelést követő egy hónap múlva végezhető el.

Az új tetoválásommal sikerült a már meglévő formát is kiigazítani, amit a korrekció során Mónika tovább tökéletesített. Közvetlenül e művelet utáni (tehát a végeredményhez képest kicsit még sötétebb) állapotot mutatja az alábbi kép.
Ha szeretnétek a sminktetoválásról többet megtudni, látogassatok el erre az oldalra.

© Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. szeptember 27., kedd

Arcszőrzet híján...

Alopecia Areátából Universálissá fejlődésében leginkább arcszőrzetem eltűnését éreztem zavaró momentumnak. Szerencsére a teljes szemöldök-szempilla veszteség olyan időszakban következett be, amikor már megbékéltem a tartós társbérletre berendezkedő betegségemmel, de mégis fájlaltam a tényt, hogy mostantól az arcom kontúrjait adó szőrszálak nélkül kell élnem.

Szerencsére azonban már korábban berendezkedtem ezen hiányosságok hétköznapi halandók előtti leplezésére, ugyanis egyáltalán nem volt előzmény nélküli arcszőrzetem köddé válása.

Alopecia Areata a hajamhoz hasonlóan évekig játszadozott a szempillámmal és szemöldökömmel is, de a hajhoz képest gyorsabb növekedési ciklusuknak köszönhetően itt könnyebben visszatértek a hiányzó szőrszálak. Végül azonban Alopecia bekeményített és Universalisként már hatékonyabban teljesítette a teljes szőrtelenítésem érdekében vívott harcát.

A szempillám árnyékoló és védő funkcióját ugyan nem tudom pótolni (sokszor emiatt például minden előzmény nélkül könnyezni kezd a szemem), de a kontúrját sminkeléssel egész ügyesen meg tudom rajzolni. (Legalábbis én így érzem, de hát úgyis csak ez számít, nem? :))

A műszempillával nem szeretek vacakolni, de "B tervként" szükség esetén bármikor bevethető. Ld. pl. itt.

Szemöldököt is rajzolgathatnék, de ahhoz már annyival korábban kellene felkelnem reggelente, hogy úgy döntöttem, inkább megszenvedek a szépségért, és tű alá fekszem. Ezzel kapcsolatos tapasztalataim azonban egy külön bejegyzést is megérnek...

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. szeptember 17., szombat

Tükör trükköm


A legutóbbi tükrös bejegyzést felvezetésnek és gondolatébresztőnek szántam...Emlékeztek?...Ki mit lát, ha tükörbe néz?

Ideális az lenne, ha a valósághoz leginkább közelítő képet tudnánk észlelni, ehelyett általában vagy alul, vagy (ritkábban) felül értékeljük a valóságot.

A realitást emberi kapcsolataink segítségével közelíthetjük leginkább, hiszen a többi ember, a szülők, a család, a barátok folyamatosan tükröt tartanak nekünk. Nem csak a hibáinkra figyelmeztetnek, de visszajelzést adnak a külsőnkkel és viselkedésünkkel kapcsolatban, tettekre, olykor változásra ösztönöznek, szeretnek minket, bókolnak és akár még rajonganak is értünk.

Vajon mi miért keressük mégis magunkban irreális szigorral, megszállottan és felnagyítva a hibát? Tudom, tudom, nagy a szám...Hiszen én sem vagyok/voltam kivétel. A valódi énemet sokáig egyáltalán nem érzékeltem. Sem külső, sem belső tulajdonságaimat. Csak a foltjaimat, valamint a visszanövő és újra kihulló hajszálaimat láttam magamból.

Lépjünk azonban bátran egy kicsit hátrébb, a problémát (pl. haj/szemöldök/szempilla hiányát) egy időre zárjuk ki a figyelendő tényezők közül, és készítsünk leltárt arról, amit szeretünk magunkban. (Szerénységem tiltja, hogy a saját pozitív listámat itt most felsoroljam. :))

Ha készen van az "induló raktárkészlet", miért ne lehetne azt időről időre valami új elemmel gazdagítani? És persze a rendszeres leltározást se hagyjuk ki. Például hajszál-számolgatás helyett (vagy mellett) a számunkra kedves tulajdonságainkra emlékeztessük magunkat a tükör előtt.

Előbb vagy utóbb a magunkról alkotott képnek pozitívabbá kell válnia! Szóljatok, ha a tükörben már Ti is egy oroszlánt láttok!

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. szeptember 10., szombat

Tükröm, tükröm...

...mondd meg nékem....

Vajon nektek mit mond a tükrötök? Pontosabban: mit láttok Ti, amikor tükörbe néztek?


Büszke, magányos, szép, erős, értéktelen, kétségbeesett, stílusos, kopasz, bátor, ijedt, más, különleges, idegen, magabiztos, divatos, sérülékeny, feltűnő, kövér, sovány, gátlásos, férfias, gyönyörű, vonzó, érzékeny....?

Mindannyiunknak megvannak a magunk kis címkéi...

Nekem is sokáig gondot okozott a tükörképemmel való megbarátkozás, amiről már olvashattatok itt. Mára szerencsére elértem azt az állapotot, amikor a tükörképemnek természetes része a hajnélküliségem, és megnövekedtek a magamra aggatott pozitív címkéim. Aki nyomon követte a korábbi bejegyzéseimet, tudhatja, hogy ez a folyamat számomra se könnyű, se gyors nem volt. A példám azt mutatja viszont, hogy nincs lehetetlen! :)

Megbarátkoztam a tükörképemmel, elfogadtam őt, és próbálom kihozni belőle a legtöbbet, hogy (az egyéb korlátaimmal és lehetőségeimmel együtt) egy vonzó nőnek érezhessem magam.

Egyáltalán nem véletlen ugyanakkor, hogy a tükörképemről egyes szám harmadik személyben beszélek: lélekben ugyanis továbbra is hajas (és szőrös*) vagyok.
Kép innen.

* itt szőr = szempilla, szemöldök :)

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. augusztus 27., szombat

Praktikusan, sportosan

A Pierluigi Collináról szóló bejegyzésem adta az ötletet, hogy ezúttal a sportoláshoz, kikapcsolódáshoz tegyem közkincsé néhány jól bevált praktikámat.

Lételemem a mozgás (karban tartom vele a testemet, segít levezetni a gőzt, növeli az állóképességemet, jó szórakozás, és még folytathatnám a sort...), ezért viszonylag gyorsan rátaláltam azokra a mozgásformákra, melyek kielégítik ez irányú igényeimet, majd párosítottam hozzájuk a komfortosságot leginkább biztosító módszereket is. Nem hagyom, hogy Alopecia hátráltasson!

Mivel nem szeretem a tömegben izzadást, az "inside" tevékenységek nagy részét a nappalimban található szobabicikli-súlyzó-matrac trió segítségével oldom meg, a legkényelmesebb formában, azaz fedetlen fővel.

Előfordult, hogy magányos sportomat csoportban végezhető és élvezhető mozgásformával egészítettem ki. Így hódoltam a tánc iránti szenvedélyemnek, ahol a hastánc és a salsa alapjaival ismerkedtem. Esetükben a paróka viselete kényelmesnek bizonyult, bár egy-két bonyolultabb figuránál egy hajráf, vagy egy kétoldalas ragasztószalag a teljes biztonság érdekében jól jött volna. Akkor még ennek hiányában inkább kihagytam a látványosabb fejrázogatós és sokat forgós-pörgős figurákat. Ma már felkészültebb lennék. :)

Ha a jó sors vagy pár baráti könyörgő szó medence vagy szauna közelébe sodor, az öltöző magányában parókámat/pamut kendőmet úszósapkára cserélem, és igyekszem túlélni a vízközeli élményeket. Ez a közeg nem a kedvencem, viszont mekkora könnyebbség, hogy a végén nem kell a hajszárítással bajlódnom! ;)

Teljesen megtáltosodom viszont, ha túrázásra, vagy kerékpározásra adódik alkalom. Hegyet másztam párszor parókában, de egyszer a szakadó eső, majd a magas páratartalom győzött meg arról, hogy jobb ezt a műfajt inkább pamutkendőben/sapkában művelni. Ez a kerékpározáskor is tökéletesen bevált, így nem kell a menetszél miatt aggódnom.

Kényelmi megfontolások, valamint a szél és a nap elleni védekezés miatt manapság már városnéző kirándulásokhoz, hosszabb utazásokhoz és sok más szabadidős tevékenységekhez is legtöbbször a kendős/sapkás megoldást választom. Minderről további részleteket ITT olvashattok.

Nektek milyen praktikák váltak be? Megjegyzésben közkinccsé tehetitek, vagy e-mailen külön nekem "megsúghatjátok". :)

Képek: egy kivétellel saját gyűjteményből.

© Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. augusztus 20., szombat

Férfias és sikeres

Személyes érintettségem miatt bejegyzéseim nagy százalékában elsősorban női témákra koncentrálok, de azért bízom benne, hogy írásaim férfi sorstársaimat és olvasóimat sem hagyják hidegen.

Bár született már e kérdést boncolgató bejegyzésem úgy egy évvel ezelőtt (ld. ITT), kárpótlásul az aránytalanságért a mostani bejegyzésem szóljon egy férfiról, egy nemzetközileg elismert olasz labdarúgó-játékvezetőről, akit nem csak kimagasló bírói munkássága, de alopecia universalisnak köszönhetően a külseje miatt is könnyű beazonosítani.

Pierluigi Collináról van szó, aki 24 éves korában két hét leforgása alatt veszítette el teljes arcszőrzetét, ám ennek okát nem tudták megfejteni. Olaszországban sok e betegség miatt érintett szülő fordul hozzá tanácsért, és sok foltos hajhullással érintett fiúnak szolgál példaként, az, amilyen természetességgel kezeli betegségét.

A vele készült interjúk és cikkek talán éppen ezért általában nem sokat írnak hajhullásáról. Legtöbbször (ha egyáltalán) mellékesen említik, magyarázatképpen jellegzetes külsejére.

Kopaszsága ezért megmaradt egy remek ismertetőjegynek, míg a róla szóló írások kimagasló teljesítményére koncentrálhatnak. Összesen hatszor (kollégái közül a legtöbbször) választották a világ legjobb játékvezetőjévé, miközben a játékosok között is nagy tiszteletnek örvendett. Mindemellett "civilben" egy bankban közgazdász végzettsége révén pénzügyi tanácsadóként dolgozott.

Pierluigi Collina üzenete sorstársainak: "Haj nélkül is lehet valaki sikeres és boldog!"

És hogy tényleg mennyire nem a haj és a szőrzet számít: Pierluigi a bírói munkáját elismerő díjak mellé egy időben még a szexszimbólum címet is begyűjtötte.

Akit részletesebben is érdekel P. Collina élete és bírói munkássága itt és itt tudhat meg róla többet (angolul).

Kép innen.

2011. augusztus 6., szombat

Ruta története (Ruta's story)

Ruta történetét az amerikai Nemzeti Foltos Hajhullás Alapítvány (NAAF) honlapján olvastam, és nemrég felvettem vele a kapcsolatot, mert szerettem volna írni róla a blogomban.

Tizenöt éves kora óta neki is élettársa Alopecia. Eleinte harcolt ellene. Nem értette, hogy miért történik mindez vele. Két év alatt elvesztette az összes haját, szemöldökét és szempilláját. Végül már az iskolát is magántanulóként fejezte be. A jövőjét teljesen kilátástalannak találta.


Rövid idő múlva viszont ráébredt, hogy senki nem élheti helyette az életét. Vilniusba költözött, pszichológiát és filozófiát kezdett tanulni. Olyan emberekkel hozta össze a sors, akik segítettek neki az elfogadásban. Meggyőzték róla, hogy kopaszsága nem hiányosság, hanem előny.

Egy évvel ezelőtt Litvániában kis csapatot verbuvált maga köré. Ma már több mint ötven tagja van az egyesületüknek. Mindezeken felül továbbképzi magát a pszichoterápia és az alternatív módszerek terén (masszázs, gyógynövények, színterápia), hogy majd ezzel is segíthesse Alopeciás sorstársait.

Ruta példája is azt mutatja, hogy még a legnagyobb kétségbeesésből is van kiút, és lehet, hogy épp egy nagy vesztesség átélése segít hozzá minket valódi életcélunk megtalálásához.

"Fordítsd az arcod a nap felé, fiam. Ne feledd, az élet rövid. Ha lehetőséged adódik rá, mindig fordítsd az arcod a nap felé!"
(Mo Hayder)
Köszönöm Rutának, hogy hozzájárult története és fényképei megosztásához.

Thank you Ruta for your consent to share your story and your beautiful photos!

Fotók: Giedre Rein

© Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. július 30., szombat

Alopecia a filmvásznon

Esős nyári napokon, amikor régóta áhított szabadságunk gondosan megtervezett programját keresztbe húzza az időjárás furcsa szeszélye, pár érdekesnek ígérkező filmmel is vigasztalódhatunk.

Egyből kettőt ajánlok. Természetesen Alopeciás vonatkozással.

A Két nő - egy ház (Grey Gardens) című film valós történetet dolgoz fel, melynek egyik főszereplője foltos hajhullásban szenved.

A képen Kis Edie és a filmben őt megszemélyesítő Drew Barrymore látható.

A Jacqueline Kennedyvel rokonságban álló anya és lánya különc világát és különös történetét mutatja be ez a film, melynek keretét a két nőről szóló 1973-as dokumentumfilm adja. Kis Edie látványos sál- és fejkendőgyűjteményével rejtegette betegségét. A pulóverek, nadrágok és szoknyák fejfedőként történő kreatív használatával tudtán kívül is divatot teremtett.

Szintén nem hétköznapi történetbe csöppenhetünk az Utazás Darjeelingbe (The Darjeeling Limited) című filmen keresztül. Három testvér kalandos spirituális utazását követhetjük nyomon Indiában. Egyikük asszisztense egészen véletlenül alopecia universalisban szenved.

A várakozások előzetes beállításához: mindkét film kicsit szürreális, nem könnyed limonádé...:)

2011. július 23., szombat

Kopasz modell anno ('72)

Az alábbbi reklámmal a Panasonic egykori marketingesei nem bízták a véletlenre a figyelemfelkeltést.
A felirat szerint a hajszárító még akkor is hasznunkra lehet, ha nincs hajunk (pl. körömlakk szárításakor, csak hogy a legkevésbé megdöbbentő példát említsem a lenti felsorolásból - megj.: ilyenkor viszont a hideg levegős funkciót használjuk, különben épp ellenkező hatást érünk el. :)) A reklám eredetileg a Teen magazin 1972 decemberi számában jelent meg. A kép forrása itt található.

Aki viszont inkább modernebb és nem utolsó sorban hazai példára kíváncsi, olvassa el/újra EZT a korábbi bejegyzésemet is, és nézze meg a végeredményt ITT.

2011. július 17., vasárnap

Még egy kis Afrika...

Ajánlott zene az olvasáshoz: Angelique Kidjo, Wele Wele


Ebben a nagy kánikulában szinte már Afrikában érzem magam, de a meleg időjáráson túl a mai bejegyzés aktualitását a hét "nagy eseménye", a 2011-es magyar szépségkirálynő választás is adja.

Időben pár évet vissza, térben pedig az afrikai kontinensre repülve a 2007-es tanzániai Miss World választáson találjuk magunkat.

Tanzánia 2007-ben először küldött jelöltet a világméretű legszebb-lány-kereső vetélkedőbe, mely szerepre a kopasz Flaviana Matatát találták a legalkalmasabbnak. A hatás nem maradt el: a Miss World történetében először mérettette meg magát egy kopasz lány, nem is akármilyen sikerrel. A hatodik helyig meg sem állt, manapság pedig modellként keresi a kenyerét.

Talán épp ez ihlette a 2010-es világversenyre jelöltet küldő zambiai ítészeket is.




Az idei magyar verseny nagy pozitívuma a közönségdíjas királynő, (a siket) Weisz Fanni volt, aki szereplésével üzenni szeretett volna az embereknek: az egészségeseknek, hogy legyenek hálásak amiért nincs fogyatékosságuk, a fogyatékkal élőknek pedig, hogy ugyanolyan értékesek, mint bárki más.

2011. július 10., vasárnap

Nyári divat #2

Az egy évvel ezelőtt írt bejegyzésem most, azaz 2011 első hőségriadós hétvégéjén is nagyon aktuális. A megfelelő fejfedő kiválasztása ilyenkor különösen sok fejtörést okozhat.

A döntést megkönnyítendő én a következő főszabály szerint járok el: munkahelyre parókát, szabadidős tevékenységhez pamut kendőt/sapkát választok. Exceptio probat regulam: természetesen vannak kivételek.

Az egyszerű, otthon is bárki által elkészíthető megoldások mellett külföldön számos különleges, divatos és praktikus megoldás létezik. Sóvárogva szoktam nézegetni az amerikai és angol webshopokat, ahol végeláthatatlan mennyiségben lehet a sapkák, kendők, turbánok világában elmerülni.






Manapság már nem jelent problémát ezen darabok beszerzése, ám a rendeléstől én mégis ódzkodom egy kicsit. Két dolog tart vissza: az egyik az ár, a másik pedig a vásárlás előtti próba lehetőségének hiánya.

Ideális esetben az ilyen és ehhez hasonló, kopasz nőknek és férfiaknak tervezett, igényes és divatos fejrevalók itthon is beszerezhetők lennének, de ez sajnos (egyelőre) nincs így*.

Varrónőmmel, Jutkával, már belekezdtünk a kísérletezgetésbe, de a több mint 200 km-es távolság megnehezíti a dolgunkat és így a piaci rés betöltését is. A szemfülesek azonban láthatják a közös munkánk eredményét. :)

Divattervezők, sapkakészítők figyelem: kielégítetlen piaci igények jelentkeztek! :)

* A bekezdés tartalmának frissítése: Divatos, kényelmes termékek végre már itthon is!Hair Club-nál érdemes körbe nézni, ugyanis forgalmaznak saját gyártású, valamint gyönyörű dán, Christine Headwear márkájú termékeket is. Ezek között mindenki találhat az ízlésének, pénztárcájának megfelelő (3000-12000 Ft), divatos, kényelmes kendőket (nemcsak nyárra!). Paróka alá pedig ajánlom figyelmetekbe ezt a sapkát, mely szintén Christine Headwear termék (nekem nagyon bevált).

2011. július 2., szombat

Műszálhajas tapasztalatok

Íme egy gyorsjelentés az immár két hónapos tapasztalatomról a Disc névre hallgató parókámat illetően.

A visszajelzések alapján jó döntést hoztam, amikor új "lemezt" tettem fel. A fazon és a szín is nagyon jó választásnak bizonyult, amiben igazán jól érzem magam.

A műszál iránt érzett korábbi averzióm teljesen alaptalannak bizonyult, mivel mindennapos viselete semmivel sem jelent nagyobb kellemetlenséget, mint az emberi hajas változaté. Tapintásra persze kicsit másabb érzés, mint az eredeti haj, de ez egyáltalán nem zavaró.

Egyedül a szálkásodás látszik problémásnak, ami korlátozza a hordhatóság időtartamát, de erre fel voltam készülve, ezért is választottam rövid fazont.


Az általános tapasztalatok szerint egyébként körülbelül fél év egy műszál hajas paróka viselési ideje. Ennyi idő alatt szálkásodik el annyira, hogy már ne érezze benne komfortosan magát az ember. Ilyen problémák a kétszer annyiba kerülő humán hajas változattal nincsenek, bár körülbelül egy év után náluk is érezhető a minőségi romlás.

Viszont a műszál hajas paróka tisztán tartását, ápolását sokkal egyszerűbbnek találom. Elegendő egy-kéthetente beáztatni a vásárlásakor beszerzett speciális samponba, majd hagyni magától megszáradni. A műszálhoz kifejlesztett kondicionáló sprayvel mosást követően és két mosás között is felfrissíthető a haj.

A pillanatok alatt elkészülő mindig tökéletes frizura, valamint a szőrtelenítésmentesség mellett az életem egy újabb területén sikerült időt nyernem.

És mivel az idő pénz, egyre gazdagabbnak érzem magam. :)

Képek innen.

2011. június 23., csütörtök

Csupa(sz)épség

Most, hogy itt a nyár, sok irigyem van.

Kopaszságom, szemöldököm és szempillám hiánya miatt persze mindenki együtt érez velem, de a következő pillanatban az irigység enyhe hulláma fut végig az élettársamról frissiben értesülőn: Nem kell szőrtelenítenem!

Egy korábbi bejegyzésben már boncolgattam ezt a témát, de akkor még nem tudtam, hogy a csupaszság nem csak a mai kor divatja.

A történelmi visszatekintés alapját Petik Linda cikke képzi, és ez ihlette a bejegyzés nagyon találó címét is.

Kezdetleges borotvák már az őskorban is léteztek, a sumérok csipeszeket, az ősi arabok zsinórt, gyapjúfonalat, az ókori görögök és rómaik pedig dörzspapírt használtak.

Próbálkoztak természetes (mód)szerekkel is, mint például a karamellává összefőzött cukor és citrom; az arzén-trisulfid, égetett mész és keményítő keverékei; méhviasz, szurok, fehérbor, borostyán és gumi kivonata, a szamár zsírja, nőstény kecske epéje, denevérvér, vagy éppen a porított kemény macskatrágya és jó erős ecet elegye. (huh)

Az ókori görögöknél és rómaiaknál a civilizáltság jele volt a csupasz felsőtest és a jól nyírt szakáll, az előkelő hölgyek körében pedig a tökéletesen szedett szemöldök, valamint a bársonyos bőr. De még a halálba induló gladiátorok sem léphettek szőrösen az arénába.

A divat és a szépség mellett a háttérben higiéniai megfontolások is meghúzódtak. A forró klíma elősegítette a baktériumok és betegségek terjedését, így a test teljes szőrtelenítése jó megoldásnak bizonyult a fertőzésekkel szembeni küzdelemben.

A szőrtelenség, az egészség, a tisztaság és az ápolt külső szimbóluma lett. Ezzel magyarázható a libanoni, török, palesztin és egyiptomi asszonyok egykori szokása is, melynek keretében a hajuk és a szemöldökük kivételével az egész testüket lecsupaszították esküvőjük napjára, és a férjük iránti tiszteletből a házasságuk idején is szőrtelenítették magukat.

Máshol viszont épp a szemöldöktől szabadultak meg. Időszámításunk előtt 3500-körülről a szemöldök eltávolítását szolgáló csipeszeket találtak, de a középkorban is előszeretettel irtották. Az ősi Indiában a hindu hit tanításai viszont a mellkasnak és a szemérem környékének csupaszságát követelték meg.

A középkorban az angolszász nők körében a rendkívül magas homlok jött divatba, ezért már csecsemőkorban mandulaolajjal kenték a gyermek fejét, hogy megakadályozzák a haj kinövését. Ha ez nem hozott eredményt, csipesszel tépkedték ki a feleslegesnek tűnő haj- és szőrszálat az arc és a homlok területéről.

Az őslakos amerikai férfiak kagylóhéjat használtak csipeszként szakálluk eltüntetéséhez, míg a nők marólúggal és lenmaglisztes borogatással égették le a szőrüket. (brrrr)

A láb szőrtelenítésére a világháború és a gazdasági válság hozta meg az igényt. A harisnya hiánycikk lett, és a láb fedetlenül maradt. Ekkor viszont már szerencsére számos humánusabb módszert lehetett igénybe venni. Napjaink szőrtelen divatjára pedig már hatalmas iparág épült.

Végre egy pozitívum: Alopeciának köszönhetően temérdek időt, pénzt és fájdalmat spórolok, és mindig divatos(an csupasz) vagyok.

Kép innen.

2011. június 12., vasárnap

Ráhangolódás

A múlt heti bejegyzésemmel már megkezdtem a felkészülést a nyárra, de látva a jövő hétre szóló előrejelzést, nem árt folytatni a ráhangolódást.

A korábbi és a mostani fotókon látható barnaság napozással sajnos nem reprodukálható, de azért a sápadt bőrszínemen mindig tudok pár árnyalatnyit javítani a nyár folyamán.

Nem szeretem ugyan, de nem meglepő módon hóka alapszínem, soványságom és kopaszságom miatt alapesetben egy beteg ember látszatát keltem.

A napozással azonban nem csak ezt tudom valamelyest orvosolni. A nyugágyon fekvés számomra a kikapcsolódás egyik legbiztosabb formája. Relaxáció, olvasás, pihenés.

Naponta kétszer egy óra befelé fordulás, amikor nincs munka-sütés-főzés-takarítás-mosás-vasalás-emilezés-és egyéb tevésvevés. Csak én vagyok, a természet lágy öle, a napsugarak, és egy jó könyv. Lehet elmélkedni, madárcsicsergést, vagy remek zenét hallgatni.

A nyári ráhangolódáshoz természetesen afrikai zene dukál. Nyugat Afrikába repít minket a Maliból származó Rokia Traoré, valamint a benini Grammy díjas Angélique Kijo, akiknek nagyon jól áll a kopaszság. :)

Kép innen.

2011. június 4., szombat

Nyári divat #1

Egy nő gyakori dilemmája, hogy mit vegyen fel. Én például reggelente addig nem kelek fel, amíg ki nem ötlöm, mi lesz rajtam aznap. Régebben ezt a szekrény előtt állva tettem, de rájöttem, hogy sokkal kényelmes az ágyban fekve elmélkedni. Nem meglepő módon sokszor előfordul, hogy késve indulok dolgomra. :)

Alopeciának köszönhetően bizonyos esetekben nem csak a ruha- és cipőtáramat, de a fejrevaló készletemet is többször végig kell pásztáznom gondolatban, hogy szín-, forma és stílus tekintetében a leginkább harmonizáló megoldást öltsem magamra.

Ha elég bátor lennék hajadon fővel távozni otthonról, sok időt spórolhatnék és talán a késéseim számát is csökkenteni tudnám. A lenti képek kiváló bizonyítékai ugyanis annak, hogy a kopaszság mindenféle ruhához nagyon jól áll.




Diandra Soares modell a Lakme Divathéten 2010. márciusában Mumbaiban Krishna Mehta, Riyaz Ganji, Vizyon, Sabyasachi, Kiran és Meghna, valamint Satya Paul tervezők ruháiban jelent meg.

Bátrabbak számára figyelmeztetés: a megfelelő fényvédelem a fejbőrt is megilleti! Emlékeztetőül: itt olvasható tavaly nyári bejegyzésem. :)

2011. május 21., szombat

Variációk parókára


Nemrég nagy dologra szántam rá magam: új frizurám lett. Már régóta fontolgattam, de most jött el az ideje. Ezzel életemnek tagadhatatlanul lezárult egy szakasza: mostantól (egy ideig legalábbis) műszálhajas parókát hordok.

Fájó szívvel és hosszú mérlegelést követően pár napja elcsomagoltam emberi hajból készült, enyhén konzervatív parókáimat, hogy teret engedjek a kicsit modernebb jövevényeknek.

Hosszú kapcsolatot pakoltam el a szekrény mélyére: 6,5 év eredeti hajban; 4,5 év változatlan fazonban. Valóban itt volt már az ideje a váltásnak.

Először 2010 decemberében kezdtem kifelé tekintgetni a kapcsolatunkból. Nem is tudtam ellenállni a kísértésnek. Vágytam már egy kis változatosságra, egy kis kalandra, valami újra. Ekkor leltem rá Foxra.

Elkezdtünk ismerkedni. Persze mindezt nagy titokban. A munkahelyemen például nem is tudtak a létezéséről. A hétvégéket próbáltuk kihasználni, hogy jobban megismerjük egymást. Hamarosan azonban rá kellett jönnöm, hogy nem feltétlenül ő az igazi.

Azért ennek ellenére továbbra is kettős életet éltem. A munkahelyemen maradtam a konzervatív külsőnél, azon kívül viszont az új frizurámban mutatkoztam.

Nem sokkal később azonban egy váratlan találkozás egy vörössel gyökeres változásokat eredményezett. Szerelem volt első próbára. Kár, hogy már foglalt volt. :)

A történtek hatására azonban körvonalazódott, hogy valójában mit keresek, milyen lehetne az IGAZI.

Rövid nézelődés, és annál hosszabb próbálgatás után a Karolina úton rá is találtam a tökéletes társra, Discre. Köszönöm Károly és Tamás szakszerű és türelmes segítségét.

Kicsit izgatott voltam, hogyan fogadják majd a munkatársak a nagy átalakulást. A hatás természetesen nem maradt el: az első pár napban kijutott a lelkes dicséretekből, és az újbóli bemutatkozásból (azoknak, akik nem ismertek meg :)).

A fodrászom nevét azonban szigorúan titokban tartottam. :)

Tapasztalataimmal jelentkezem majd!

A jó minőségű német Ellen Wille parókák ajánlott beszerzési helyei: Hair Club, Wigimpex, Wigplanet üzletei.

© Minden jog fenntartva! A kép és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. május 8., vasárnap

Főnix, a szent tűzmadár



„A Főnix az a szent tűzmadár, ami az egyik pillanatban még a poraiban nyugszik csöndesen, majd összegyűjti környezetéből az energiáit, egységbe rendezi magát és életre robban. Lángol és lángra gyújt mindent maga körül. Felégeti az akadályokat, lebontja a falakat. Energiája inspirál, cselekvésre, kreativitásra serkent, hiszen eleme a tűz. Maga a tűz őselem a szellem átalakító erejét jelképezi, a madár pedig a lélek szimbóluma. A Főnix képviseli tehát a lélek - szellem által való – önmagát megújító képességét. Mindenkiben megtalálható a Főnix isteni ősmintája, energia lenyomata. Ez egy folyton izzó parázs, ami bármikor fellobbanhat, hogy kiárassza fényét a világra”


Testfestés: Magosi Beáta. Fotók: Benkő Péter.

© Minden jog fenntartva! A képek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.