2012. május 31., csütörtök

Élet és Áldás

"Az öreg Mózes azt mondta az embernek: "Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az életet!" - vagyis a döntés a te kezedben van. Ha az Életet választod - most jól figyelj, mert ez fontos -, ha az Életet és az áldást választod nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át. A bajról kiderül, hogy jó, hogy van. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek, s erősebbé tesznek. Ugyanannak az eseménynek van egy "átkozott" és egy "áldott" szemlélete is. Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő "miért". 
 
Az "áldás szemüvegén" át bölcsen látod a világot. [...] Jó, hogy kificamodott a bokád, mert valahová nem tudtál elmenni, ahová kár lett volna, és megtanultad, hogy fölösleges a rohanás. Jó, hogy zuhog az eső, mert jó lesz a termés. [...] 

A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva. Életörömre. Egy csepp vízért hálásabbak, mint más egy húszezer forintos pálinkáért. Egy jó szónak jobban örülnek, mint a sok pénznek. Hidd el, hogy ez a "szemüveg" nagyon fontos. Az életművészet titka az, ahogy látsz vele. Mert maga az élet - minden élet! - nehéz. Tele van bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal. 

Tedd csak fel az "áldott szemüvegedet", s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok öröm és emberi jóság van. Ha derűs emberekkel találkozol, ne az életrajzukban keresd a jó közérzetük titkát - hanem a szemüvegükben. Nézz és gondolkodj másképp. Akkor mindenben meglátod a jót és az áldást. (Müller Péter)

Idézet forrása itt.

2012. május 27., vasárnap

Mattel Barbi küldetése

Barbie babára igazán ráfér egy kis imázsépítés. A média - ahelyett, hogy tükörbe nézne, és saját felelősségét vizsgálná - a(z extrém) soványság iránti vágyakozás terjesztésével vádolja Barbie-t. Állítólag, ha Barbie testarányait megtartva emberré nagyítanánk, az így kapott női test alultáplált és betegesen vékony lenne, akinek keskeny háta nem bírná el felső testét, és belső szerveinek sem lenne elég hely.

Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én feletébb boldog voltam, amikor megkaptam életem első (és egyetlen) Igazi Barbie-ját, és még csak véletlenül sem jutott eszembe sem akkor, sem később, hogy barbis testalkatot akarjak magamnak. Én a magam részéről nem Barbie-ra neheztelek, hanem a média által ezerszám terjesztett képek szerkesztőire, akik nem létező testalkatot valóságosnak hazudva formálják a közízlést

Ha ez nem is lenne elég Barbie rehabilitálásához, a következő hír biztosan segít helyreállítani a népszerű baba becsületét. A Barbie-t gyártó Mattel nem kis nyomásra reagálva ugyanis úgy döntött, hogy kopasz babákat és hozzájuk tartozó különböző kiegészítőket (kendő, kalap, sapka, paróka) is fog gyártani a jövőben, melyet közvetlenül a kórházak gyermek onkológiai osztályaira, valamint a Nemzeti Foltos Hajhullás Alapítványhoz (NAAF) szállítanak majd.


Az első babát a cég egy baráti kérésre készítette, és eszébe sem jutott a tömegtermelés. Egy négyéves amerikai kislány, Genesis Reyes, örülhetett az első kopasz Barbie-nak. A kislánynak kemoterápiát követően hullott ki a haja, ami nagyon elszomorította. A mellette kezelt gyermek szülei, akik a Mattel vezérigazgatójával baráti kapcsolatban voltak, gyártattak neki egy kopasz Barbie-t vigasztalásul.

A kislány története adta az öteletet két anyukának 2012 januárjában ahhoz, hogy "Szép és Kopasz Barbie" címmel, elsősorban figyelemfelkeltő céllal, kampányt indítsanak a Facebookon, amit viharos gyorsasággal kezdtek az érintett szülők és gyerekek világszerte támogatni. A több mint 150 ezren támogató (lájkoló) végül meggyőzte a Mattel céget arról, hogy van kereslet a kopasz Barbie-ra, melynek gyártása és jótékonysági célú terjesztése a cég, és nem utolsó sorban Barbie imázsára is jótékony hatással van: kopaszsága egyértelműen elvonja a figyelmet testalkatáról. :)

De miért is fontos mindez több tíz-/százezer ember számára? A gyerekeknek nemcsak saját, de közeli hozzátartozójuk betegségét is nehéz feldolgozni, főleg ha az a külső megjelenést is érinti, amivel esetleg nehezen tudnak megbarátkozni. Több kutatás keretében szakemberek azt tapasztalták, hogy a gyerekek önértékelésére kedvező hatással van, ha egy játékra rá tudják vetíteni saját, vagy környezetük problémáját. A haj elvesztését eredményező betegséghez kapcsolódó feszültség levezetésében különösen fontos szerepe van a játéknak, ezért jelenthet a kopasz Barbie nagy segítséget az érzelmi nehézségekkel való megbírkózásban.

Sajnos azonban a kampány csak félsikernek nevezhető, ugyanis a Mattel cég csupán egyszeri, 10.000 darab gyártását tervezi, aminek majd az amerikai és kanadai gyerekek örülhetnek. De talán a Facebook kampány hatására megmozduló tömegnek sikerül majd meggyőznie a jövőben a céget a tömegtermelés- és kiskereskedelmi értékesítés fontosságáról, ami valódi áttörést jelentene a sokféleség iránt manapság nem annyira fogékony világban.

Képek innen, innen és innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. május 19., szombat

Gyereknaphoz közeledve

Alopeciát (=hajhullás) hatéves koromtól ismerem, és foltokban megnyílvánuló szeszélyének hála viszonylag sokáig tudtam rejtegetni, ezért a komolyabb - pl. a külsőmben bekövetkező drasztikus változás okozta - nehézségekkel csak tízes éveim végén szembesültem.

Vannak azonban gyerekek, akiknél a hajhullás egészen kicsi korban (akár már 1-1,5 évesen) és foltok helyett rögtön universalisként jelentkezik. Ők a bölcsődében, óvodában, iskolában elég hamar szembesülnek azzal, hogy mások, mint a többiek, és gyakran eszköztelennek bizonyulnak a kortársaik, valamint a felnőttek fürkésző tekintetével szemben.
A magyar gyermek sorstársaké mellett több amerikai történetet is megismertem az elmúlt években. A nehézségek jellemzően az iskolában jelentkeznek, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy leginkább a tájékoztatással, nyitottsággal, a diáktársak, szülők és tanárok bevonásával lehet az érintett kislány és kisfiú mindennapi életét megszabadítani a hajhullás okozta stressztől és gátlásoktól. Egy későbbi bejegyzésben írok majd pár ötletet, ugyanis hihetetlenül kreatívak e tekintetben az amerikai szülők és gyerekek.

Kisebb gyerekeknek is nehéz azonban elfogadni, hogy nem hasonlítanak a barátokra, játszótársakra. Másságukat már egészen kicsi korban észlelik a gyerekek, ami önmagukhoz és a világhoz való viszonyukat is meghatározza.

Egy hároméves amerikai kislány azonban - aki minden nap maga választja ki, hogy melyik sapkát/kendőt/maslit/szalagot veszi fel aznapi ruha összeállításához - nagyon frappáns választ adott arra a kérdésre, hogy miért nincs haja: "Amikor megszülettem, Isten megkérdezte, hogy hajjal, vagy haj nélkül? És én haj nélkül kértem." :)

A külsejük különlegessége miatt a hajhullásban szenvedő gyerekek számára különösen fontosak az olyan mesehősök, akikben magukra ismerhetnek. Ilyen hős például Caillou, a kanadai rajzfilm négyéves főszereplője. Caillou kalandjaival 1997-2010 között 5 évad 122 részében találkozhattak a gyerekek és bár kopaszsága nem betegség eredménye, hanem karakterének része, sokat segíthet az érintett gyerekeknek a kopaszság természetes elfogadásában. Itt található egy kis ízelítő a meséből (angolul), a Minimaxon pedig (jelenleg péntek délután, valamint szombat és vasárnap reggel) nyomon követhető a kisfiú története. Korábban az MTV is vetítette, érdemes ott is figyelni, hátha visszatér a képernyőre.

Kép innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. május 10., csütörtök

Kopasz installációk

A londoni születésű Philip Levine 2006 óta saját kopasz fejét használja festővászonnak. Philip alkotásai mára a londoni divat- és művészvilágot is meghódították. 2011 nyarán debütált első kiállítása ‘Headism’ címmel, melyet stílusosan a Gillette borotvagyártó cég szponzorált.

"Az én művészetem azon alapszik, hogy valami rossz dolgot pozitívvá változtassak." – nyilatkozta Philip.

A test(fej)festés mellett a legkülönbözőbb dolgokkal - kávészemmel, rajzszöggel, aranylapokkal, és több, mint ezer Swarovski kristállyal - fedette be saját fejét.





Nemrég egy autoimmun betegségben (feltételezhetően foltos hajhullásban) szenvedő 12 éves kisfiúnak, Michael Matsennek, is szegecselt fejet varázsolt, akinek nagyon bejött, hogy egy kis időre sündisznóvá változhatott. Michael fejét a kozmetikában használatos ragasztó segítségével 500 rajzszöggel borították. Michael imádta a közös munkát, ezért több terve is van a jövőre nézve. Szeretné például, ha Philip színes cukorral is dekorálná fejét.

Ti kipróbálnátok? :)

Képek innen, innen, innen, innen és innen.

2012. május 6., vasárnap

Anyák napja


Mielőtt békét kötöttem volna Alopeciával, gyerekként, kamaszként és fiatal felnőttként vívtam vele harcomat. Nehéz volt, de édesanyámnak talán még nehezebb volt megbékélnie a hajhullásommal. Az anyák (szülők) többségéhez hasonlóan a csillagokat is lehozta volna, csakhogy egészséges, normális életet élhessek. A legjobbat akarta nekem, ezért éveken át elszántan kutatott orvosok, gyógy- és módszer után, és vívta velem is harcait minden egyes új csodaszer kipróbálása érdekében.

Keveset - mondhatnám szinte semmit nem - tudtunk a foltos hajhullásról, és bár a rokonságban volt már rá példa, Alopecia az esetemben mindenkinél kitartóbbnak bizonyult. Én viszonylag korán beleuntam az orvosok, képzett és önjelölt gyógyítók találgatásaiba, anyukám viszont a remény legapróbb szikrájába is két kézzel kapaszkodott. Volna. Mert húszas éveimben aztán végképp megelégeltem a sok bogyót, cseppet, kencét, és igyekeztem nem tudomást venni Alopeciáról.

Csak néha, egy-egy szenzációs újdonság borzolta a kedélyeket és a családi békét, amit édesanyám - velem ellentétben - mindenképpen érdemesnek talált egy próbára. Tehetetlennek és eszköztelennek bizonyultunk a küzdelem során, ezért e csodaszereken keresztül érezhette úgy, hogy nem adja fel a reményt. Csak akkor engedte meg magának az elgyengülést, amikor közel harminc éves koromban végre én magam elfogadtam az új külsőmet. Korábban sosem láttam sírni Alopecia miatt.

"Mert az anyaszív gyenge virágocska, az öröm aranyeső, a bánat méregeső rajta." Nyirő József

Szülőként azt lehet a legnehezebb elfogadni, hogy bármennyire is szeretné az ember, nem tudja a gyermekét a csalódásoktól és a fájdalomtól megóvni. Ezek ugyanis elengedhetetlen kellékei az életnek, melyek alakítják, csiszolják a személyiséget. Aki saját erőből átverekszi magát a nehézségeken, megtapasztalja saját erejét. Védőhálóra és biztosítókötélre azonban mindenkinek szüksége van: megnyugtató a tudat, hogy az ember nincs egyedül a küzdelmei során, mert mellette vannak a szülei, akikre mindig, minden körülmények között számíthat.

Én ma már nem tragédiaként tekintek a hajhullásomra, hanem egy olyan kihívásként, amely megedzett, megerősített és rengeteg új élményt hozott az életembe. Nem egyik napról a másikra, hanem szép lassan átformálta, fejlesztette a gondolkodásmódomat, és az emberekhez való viszonyomat. Hiszek abban, hogy minden embernek van egy életfeladata, és úgy érzem, engem Alopecia segít(ett) hozzá ahhoz, hogy ezt megvalósítsam.

Mivel tudom, hogy Anyukám lelkes olvasóim egyike, ezúton szeretném neki és Nagymamámnak is megköszönni, hogy e hosszú folyamat során ott álltak mögöttem.

Kép innen (Gustav Klimt: Anya és gyermeke) és innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.