2012. május 31., csütörtök

Élet és Áldás

"Az öreg Mózes azt mondta az embernek: "Eléd tártam az áldást és az átkot, az Életet és a Halált. Válaszd az életet!" - vagyis a döntés a te kezedben van. Ha az Életet választod - most jól figyelj, mert ez fontos -, ha az Életet és az áldást választod nem a sorsod fog változni, hanem a szemléleted. Mindent másképp látsz az Élet szemüvegén át. A bajról kiderül, hogy jó, hogy van. A nehézségekről kiderül, hogy nem véletlenül vannak az életedben. A próbatételekről, hogy nevelnek, s erősebbé tesznek. Ugyanannak az eseménynek van egy "átkozott" és egy "áldott" szemlélete is. Minden bajban van valami jó, valami megfejtendő "miért". 
 
Az "áldás szemüvegén" át bölcsen látod a világot. [...] Jó, hogy kificamodott a bokád, mert valahová nem tudtál elmenni, ahová kár lett volna, és megtanultad, hogy fölösleges a rohanás. Jó, hogy zuhog az eső, mert jó lesz a termés. [...] 

A derűs embereknek nem könnyebb a sorsuk, csak más szemüveg van rajtuk. Azt szoktuk mondani: jó természetük van. A jóra vannak hangolva. Életörömre. Egy csepp vízért hálásabbak, mint más egy húszezer forintos pálinkáért. Egy jó szónak jobban örülnek, mint a sok pénznek. Hidd el, hogy ez a "szemüveg" nagyon fontos. Az életművészet titka az, ahogy látsz vele. Mert maga az élet - minden élet! - nehéz. Tele van bajjal, betegséggel, szenvedéssel, halállal. 

Tedd csak fel az "áldott szemüvegedet", s máris látod, hogy süt a nap, hogy sok öröm és emberi jóság van. Ha derűs emberekkel találkozol, ne az életrajzukban keresd a jó közérzetük titkát - hanem a szemüvegükben. Nézz és gondolkodj másképp. Akkor mindenben meglátod a jót és az áldást. (Müller Péter)

Idézet forrása itt.

2012. május 27., vasárnap

Mattel Barbi küldetése

Nemrég nagy örömmel osztották meg a hajhullással érintetteket támogató külföldi szervezetek a hírt, hogy a Mattel játékgyártó cég haj nélküli Barbie babákat és hozzájuk tartozó különböző kiegészítőket, kendőt, kalapot, sapkát, parókát is fog gyártani, amiket közvetlenül a kórházak onkológiai osztályaira, valamint az amerikai Nemzeti Foltos Hajhullás Alapítványhoz (NAAF) szállítanak.

Az első haj nélküli babát a cég egy baráti kérésre készítette, de akkor még szó sem volt nagyobb mennyiség gyártásáról. Egy négyéves amerikai kislány, Genesis Reyes örülhetett az első kopasz Barbie-nak. Genesisnek egy kemoterápiát követően hullott ki a haja, és nem tudott új külsejével megbarátkozni. A mellette kezelt gyermek szülei viszont ismerték a Mattel vezérigazgatóját, és gyártattak neki egy különleges Barbie-t, hogy segítsenek neki elfogadni átmeneti hajnélküliségét.

A gyerekeknek nehéz feldolgozniuk a betegséggekkel együttjáró változásokat, akár  saját magukról, akár közeli hozzátartozójukról van szó. A (szerep)jatékon keresztül viszont könnyebbé válik ezeknek a helyezeteknek a megértése, a bennük lévő feszültség és szorongás oldódik, mindez pedig segít nekik megbírkózni az érzelmi nehézségekkel.

Genesis története adta az ötletet két anyukának 2012 januárjában, hogy "Szép és Kopasz Barbie" címmel indítsanak egy kampányt a Facebookon, amit viharos gyorsasággal kezdtek az érintett szülők és gyerekek világszerte támogatni. A több mint százezer lájkoló végül meggyőzte a Mattel vezetőit, hogy van kereslet a kopasz babákra, így egy jótékonysági célú, limitált számú gyártás mellett döntöttek. Az eredeti elképzelések egy egyszeri, tízezer darabos próbagyártásról szóltak, aminek az amerikai és kanadai gyerekek örülhettek.

Itt véget is ért volna a történet, ha idő közben nem értékelődtek volna fel egyre jobban azok a kezdeményezések, amelyek az emberek sokszínűségére, a nyitottságra és a toleranciára hívják fel a figyelmet. A Dove - csak hogy egy viszonylag közismert példát említsek - évek óta a valódi és sokféle szépség bemutatásával hívja fel az emberek figyelmét ezekre a társadalmilag fontos értékekre.
Ennek a pozitív folyamatnak is köszönhető, hogy a Mattel végül a jótékonysági célú, haj nélküli Barbie-kon messze túlmutató projektbe kezdett, és megalkotta az immár több mint 170 féle, egyedi, különféle bőrszínű és testalkatú karakterekból álló Fashonista kollekcióját. Ennek részeként pedig már kerekesszékes, lábprotézises, kopasz és vitiligós babákkal is játszhatnak a gyerekek. És még egy jó hír: ezek a darabok már bárki számára hozzáférhetőek, ugyanis kereskedelmi forgalomba kerültek. 
És jól is van ez így, hiszen sokfélék és különleges vagyunk! Így a gyerekek  - akik számára egyébként ez mindaddig teljesen természetes, amíg az egymás közötti falak építését a felnőttektől el nem tanulják - a játékaik során is megélhetik ezt a sokszínűséget.

Képek innen, inneninneninnen és innen.

Az eredetileg 2012 májusában készült bejegyzés 2020 februárjában frissült.  

2012. május 19., szombat

Gyereknaphoz közeledve

Hatéves koromtól része a hajhullás az életemnek. Foltokban megnyílvánuló szeszélyének hála viszonylag sokáig tudtam rejtegetni, ezért a komolyabb, például a külsőmben bekövetkező drasztikus változás okozta nehézségekkel csak kamaszkorom végén szembesültem.

Vannak azonban gyerekek, akiknél a hajhullás egészen kicsi korban (akár már 1-1,5 évesen) és foltok helyett rögtön universalisként (azaz teljes hajvesztés formájában) jelentkezik. Ők már a bölcsődében, óvodában, iskolában szembesülnek azzal, hogy mások, mint a többiek, és gyakran eszköztelennek bizonyulnak a kortársaik, valamint a felnőttek fürkésző tekintetével szemben.
A nehézségek jellemzően inkább az iskolában jelentkeznek, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy leginkább a tájékoztatással, nyitottsággal, a diáktársak, szülők és tanárok bevonásával lehet az érintett kislány és kisfiú mindennapi életét megszabadítani a hajhullás okozta stressztől és gátlásoktól. Egy későbbi bejegyzésben (ld. ITT) írok majd pár ötletet, ugyanis hihetetlenül kreatívak e tekintetben az amerikai szülők és gyerekek.

Kisebb gyerekeknek is nehéz azonban elfogadni, hogy nem hasonlítanak a barátokra, játszótársakra. Másságukat már egészen kicsi korban észlelik, ami önmagukhoz és a világhoz való viszonyukat is meghatározza.

Egy hároméves amerikai kislány azonban - aki minden nap maga választja ki, hogy melyik sapkát/kendőt/maslit/szalagot veszi fel aznapi ruha összeállításához - nagyon frappáns választ adott arra a kérdésre, hogy miért nincs haja: "Amikor megszülettem, Isten megkérdezte, hogy hajjal, vagy haj nélkül? És én haj nélkül kértem." :) A szülők sokat segíthetnek a gyerekeknek abban, hogy megtalálják a számukra elfogadható és megnyugtató választ arra, miért más egy kicsit a külsejük a kortársakéhoz képest.

Az érintett gyerekek számára emiatt különösen fontosak az olyan mesehősök, akikben magukra ismerhetnek. Ilyen például Caillou, a kanadai rajzfilm négyéves főszereplője is. Caillou kalandjaival 1997-2010 között 5 évad 122 részében találkozhattak a gyerekek és bár kopaszsága nem betegség következménye, hanem karakterének része, sokat segíthet az érintett gyerekeknek a kopaszság természetes elfogadásában. A mesét a Minimax és az MTV is vetítette, érdemes figyelni, hátha visszatér a képernyőre.

Kép innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. május 10., csütörtök

Kopasz installációk

A londoni Philip Levine 2006 óta saját kopasz fejét használja festővászonnak. Philip alkotásai mára a londoni divat- és művészvilágot is meghódították. 2011 nyarán debütált első kiállítása ‘Headism’ címmel, melyet stílusosan a Gillette borotvagyártó cég szponzorált.

"Azon dolgozom [...], hogy inspiráljalak és bátorítsalak benneteket, hogy valamit, amit egyesek esetleg negatívnak vélnek - esetemben, hogy viszonylag korán megkopaszodtam - alakítsatok át pozitívvá a kreativitás és az önkifejezés segítségével." - írja Philip a honlapján.

A test(fej)festés mellett a legkülönbözőbb dolgokkal, kávészemmel, rajzszöggel, aranylapokkal, és egy alakalommal több, mint ezer Swarovski kristállyal fedette be saját fejét.




Nemrég egy alopeciás kiskamasznak, Michael Matsennek is szegecselt fejet varázsolt, akinek nagyon bejött, hogy egy kis időre sündisznóvá változhatott. Philippel Michael édesanyja, Lani vette fel a kapcsolatot, mert a fiának nagyon megtetszettek Philip alkotásai. Philip pár hónappal később San Francisco-ba utazott, ahol Laniék élnek, és úgy döntött, meglátogatja a családot. Nem érkezett üres kézzel: vitt magával kellékeket is, hogy Michael kedvencét ezúttal a kisfiú fejére varázsolhassák. Kozmetikai ragasztó és 500 rajzszög kellett a közös munkához, amit Michael nagyon élvezett. Másnap iskolatársainak is megmutatta az alkotást, és azt szeretné, ha Philip egyszer majd színes csokicukorkákkal is kidekorálná a fejét. Az eredményt a youtube-on is megnézhetitek (ITT).
Ti kipróbálnátok? :)

Philip honlapja ITT, instagram profilja pedig ITT érhető el.

A bejegyzés és a képek forrásai: innen, innen, inneninnen, innen és innen.

2012. május 6., vasárnap

Anyák napja


Mielőtt megbékéltem volna a hajhullásommal, gyerekként, kamaszként és fiatal felnőttként vívtam vele harcomat. Nehéz volt, de édesanyámnak talán még nehezebb. A szülők többségéhez hasonlóan a csillagokat is lehozta volna, csakhogy egészséges lehessek és normális életet élhessek. A legjobbat akarta nekem, ezért éveken át elszántan kutatott orvosok, gyógy- és módszer után, és vívta velem is harcait minden egyes új csodaszer kipróbálása érdekében.

Keveset, de mondhatnám azt is, hogy szinte semmit sem tudtunk a foltos hajhullásról, és bár a rokonságban volt már rá példa, Alopecia az esetemben mindenkinél kitartóbbnak bizonyult. Én viszonylag korán beleuntam az orvosok, képzett és önjelölt gyógyítók találgatásaiba, édesanyám viszont a remény legapróbb szikrájába is két kézzel kapaszkodott. Amíg hagytam. A húszas éveimre ugyanis végképp megelégeltem a sok bogyót, cseppet, kencét, és igyekeztem nem tudomást venni az akkorra már igenycsak megszaporodott foltjaimról.

Csak néha, egy-egy szenzációs újdonság borzolta a kedélyeket és a családi békét, amit édesanyám, velem ellentétben, mindenképpen érdemesnek talált egy próbára. Tehetetlenek és eszköztelenek voltunk a küzdelem során, ezért e csodaszereken keresztül érezhette úgy, hogy tesz valamit a gyógyulásom érdekében. Csak akkor engedte meg magának az elgyengülést, amikor látta, hogy  elfogadtam hajnélküliségemet. Korábban viszont sosem láttam sírni Alopecia miatt.

Szülőként azt lehet a legnehezebb elfogadni, hogy bármennyire is szeretné az ember, nem tudja a gyermekét a csalódásoktól és a fájdalomtól megóvni. Ezek viszont elengedhetetlen kellékei az életnek, melyek alakítják, csiszolják a személyiséget. Aki saját erőből átküzdi magát a nehézségeken, megtapasztalja saját erejét. Védőhálóra és biztosítókötélre azonban mindenkinek szüksége van: megnyugtató, ha tudjuk, nem vagyunk egyedül a küzdelmek során, és vannak, akikre mindig, minden körülmények között számíthatunk.

Ma már nem tragédiaként tekintek a hajhullásomra, hanem egy olyan kihívásként, amely megedzett, megerősített és rengeteg új élményt hozott az életembe. Nem egyik napról a másikra, hanem szép lassan átformálta, fejlesztette a gondolkodásmódomat és az emberekhez való viszonyomat.

Mivel tudom, hogy Anyukám lelkes olvasóim egyike, ezúton szeretném neki és Nagymamámnak is megköszönni, hogy e hosszú folyamat során ott álltak mögöttem.

Kép: Gustav Klimt - Anya és gyermeke

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.