2013. július 31., szerda

Sorsszerű kaTARzis


© kaTARzis kiállítás - Minden jog fenntartva! 

A kaTARzis kiállítás egyik "Arca" még a kiállítás-sorozat útjára indítása előtt a következő sorokat osztotta meg velünk.

"Ma reggel érdekes gondolatokkal ébredtem. Végigfutott rajtam, hogy mennyi mindennek kellett történnie, mennyi dolog (negatív és pozitív) és ember kellett ahhoz, hogy nemsokára ott figyelhessek egy-két képen egy csodálatos kiállításon, és hogy napok-hetek óta kaTARtikus állapotban legyek. Ha egy láncszem is kimaradt volna a sorból, most nem élhetném át ezt a csodálatos érzést!


Az egész tavaly januárban egy e-maillel kezdődött, amiben góckutatásra invitált egy jó nevű magánklinika. A kutatás eredménytelen volt, kidobott sok-sok pénz, azonban az egyik orvos megemlítette, hogy elmehetnék immunológushoz. Elmentem, az eredmény negatív. Az immunológus elküldött a SOTE bőrgyógyászatára. Ott a doktornő virágnyelven közölte, hogy a parókával jobban járok, de volt egy elejtett szava: „autoimmun hajhullás”. Ezt előtte még egy orvostól sem hallottam. Ezt követően az interneten keresztül ráakadtam a Csupa(sz)épség blogra. Azóta vagyok tagja a MAAK-nak, aminek nagyon örülök!

Azt, hogy mertem jelentkezni a fotózásra, E.-nek köszönhetem, mert ha ő nem invitál, nem vágok bele. A fotózáson, amikor Patrícia azt az instrukciót adta, hogy gondoljak valakire ábrándozva, akit nagyon szeretek, akkor a páromra, K.-ra gondoltam, talán ezért is lett olyan a kép, hogy megérinti az ember lelkét.

Így Patríciának, Juditnak és Évinek, akik energiát és időt nem kímélve valóban létrehozták ezt a csodát, valamint a sors által az utamba vezérelt embereknek és helyzeteknek KÖSZÖNÖM hogy itt lehetek és ezt megélhetem!"

A kaTARzis kiállítás aktuális helyszínei és kapcsolódó programjai:
6. Ördögkatlan Fesztivál, Nagyharsány, Narancsliget, 2013. július 30 - augusztus 3.

Kisérőfilm: Jóvoltköszönömkérekmég - Sansz Filmklub - Nagyharsány, Faluközpont, Esélykikötő - 2013. augusztus 3. 15:00 óra

Köszönnyilvánítás: 
Verbőci Patrícia (ötlet, fotó), Ugrai Judit (smink, képek, design), Tartóczki Éva (styling), Németh Csaba (Alfa Stúdió), Dr. Lukács Péter (anyagi támogatás), APlast Kft (műanyag lapok), Mozsár Kávézó (a kiállítás első helyszíne), Cafe Quartet (zenei program a megnyitón), a FIKSZ-et működtető KuPé Egyesület tagjai (pécsi helyszín), a Civil Közösségek Háza munkatársai (pécsi és nagyharsányi helyszín).

© kaTARzis kiállítás - Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2013. július 28., vasárnap

(ön)védelem

Egy évvel ezelőtt lázas várakozásban voltam. Egy képzésre jelentkeztem, hogy folyamatosan bővülő önsegítő csoportunk működtetésében ne csupán az ösztöneimre kelljen hagyatkoznom. Kezdett nyomasztani a sorstársak számával egyenes arányban növekvő felelősség. 

Napokig a föld felett jártam örömömben, miután kiderült, hogy felvételt nyertem a kétévente induló képzésre, ahol a gyakrolatban, sok-sok önismeretet is mélyítő helyzetet teremtve fejlesztik a hallgatók segítő kompetenciáit, és kellő nyitottság esetén a két év során saját "démonjainkkal" is megküzdhetünk. 

Ennek köszönhetően nemrég egy igencsak intenzív élményben volt részem. A képzés részeként, a négy féléven túl, egy hétnapos "elvonulás" (ún. intenzív hét) során mélyíthettük ismereteinket (és érzéseinket) a segítő beszélgetés kapcsán. Egy teljes hét, "összezárva" többnyire kedves emberekkel. Alapvetően mindenki nyitott a másikra, és a jóindulat, valamint az elfogadás biztonságot adó légköre lengi körül a helyet, ahová elvonultunk a világ zaja, az internet és a hétköznapok gondja-baja elől.

A hét közepén, a csoportfoglalkozások érdekes, sok érzelmet megmozgató, de éppen ezért egy idő után megterhelő sorozatát egy szabad délutánnal oldották a szervezők, és a csoport egy része úgy döntött, hogy a Velencei tó hűsölést ígérő partján tölti azt. 

Mivel számomra a paróka nyújtja a biztonság és szabadság érzetét a mindennapi emberi kapcsolatokban, a csoportfoglalkozások során ezt a megjelenési formát választottam. Strandoláshoz és szabadidős sporttevékenységhez viszont kényelmi megfontolásokból egy ideje már kendőt kötök, amin ezúttal sem változtattam. Nem tulajdonítottam annak nagy jelentőséget, hogy a csoport nagy részének fogalma sem volt arról, hogy a parókám nem az én saját hajam. Mivel jó ideje nem okoz már számomra problémát beszélni a betegségemről, úgy gondoltam, ha ezt bárki furcsállja, és rákérdez a változás okára, mesélek majd neki a foltos hajhullásról. 
Kép: Karol Bak

Így aztán önvédelmi páncéljaim nélkül léptem ki a szállás ajtaján, és rögtön beleszaladtam egy óriási pofonba. Nem voltam felkészülve egyik csoporttársunk enyhén szólva tapintatot nélkülöző reakciójára, egészen pontosan "Hát Te meg ki vagy???" felkiáltására, mellyel a közelben álló kb. öt másik csoporttársam figyelmét is azonnal magaménak tudhattam. 

Lebénultam. Volt már részem különféle reakciókban, és ki is fejlesztettem ezekhez az önvédelmi eszközeimet és válaszaimat, de ez most sok(k) volt. Félreálltam, mint aki keres valamit a táskájában. Elővettem a telefonomat, hogy egy imitált beszélgetés védelmében sétálhassak el a tapintatlan csoporttárs mellett. Miközben a táskámban kotorásztam éreztem, hogy remeg a kezem. Furcsa élmény volt ennyi év után ismét megtapasztalni a kiszolgáltatottságot. Végül összeszedtem magam, a telefont visszatettem a táskába, és felkészülve a "legrosszabbra", elsétáltam mellette. Nem kérdezett többet (ekkor), megkönnyebbültem. Igyekeztem lépteim természetes tempóját megőrizni, pedig legszívesebben futva tettem volna meg az utat az autóig. 

Sokkoló élmény volt, mivel olyan érzéseket aktivált bennem, melyeket régen nem éreztem már. Ugyanakkor hálával tartozom e csoporttársnak, mert egy olyan helyzetet idézett elő, ami - bár rövid távon felkavart - segített kapcsolatba kerülnöm sebzett "kopasz énemmel".

Feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon mi az, ami ennyire frusztrált ebben a szituációban. Mitől fagytam le? Egy tapintatlan emberi megnyilvánulás következtében váratlanul a középpontba kerültem, és mivel ezt a paróka nélküli, kendős megjelenésem váltotta ki, kopasz énem "megszólítva" érezte magát.

E jelenetnek köszönhetően megtudtam, hogy kopasz énem neheztel rám, ha nem vagyok elég elővigyázatos, körültekintő és felkészült. Nem szereti a kiszolgáltatottság érzését. Nem szereti, ha megbámulják az emberek az utcán, vagy a strandon. 

Szereti viszont azt az érzést, hogy tükörképe egy ideje egyenrangú szeretetben részesül - akár van ra rajta paróka, akár nincs. Szereti, hogy nem érzi már magát kevesebbnek és kevésbé nőnek. Szereti, ha biztonságos légkört nyújtó baráti társaságban szabadon önmaga lehet. Szereti, ha intim, bensőséges kapcsolatokban megélheti az elfogadást és gyengédséget. És köszöni szépen, de egyelőre nem vágyik ennél többre. Így érzi magát biztonságban, ez tölti el jó érzéssel. Ez most az ő komfort zónája, és jelenleg nem szeretné tovább tágítani határait. Nem vágyik az egész világ elfogadására. 

Én pedig tiszteletben tartom kopasz énem kérését, azaz saját érzéseimet, és örülök, hogy újra kapcsolatba kerültem vele, egészen pontosan önmagammal, mert így egy nagyon fontos dolgot tudtam meg: jelen pillanatban elegendő és nincs annál fontosabb, hogy én elfogadom és szeretem önmagam.

Ui.: Ezen élmény hatására kicsit visszabújtam a csigaházamba erőt gyűjteni, hogy aztán nem is sokkal később egy régóta érlelődő tettre szánjam rá magam. Ha érdekel, mi volt ez, itt olvashatsz róla.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2013. július 20., szombat

kaTARzis Pécsett

Miután a képek felkerültek a FIKSZ falára, a pécsi belváros felfedezése után lázas készülődésbe kezdtünk az esti megnyitóra. 
Fotó: Komlós Attila - Kép innen

Még a vendégek előtt megérkeztünk a FIKSZ-be, ahol kicsit ráhangolódtunk a pin-up életérzésre. Verbőci Patrícia természetesen itt is "szigorúan" ügyelt arra, hogy a póz tökéletes legyen... :)
Fotó: Maczekó Péter

Aztán gyülekezni kezdtek az érdeklődők, és a KuPé folyóirat összművészeti tere kezdett megtelni. Nagy öröm volt a számunkra, hogy látogatók között üdvözölhettük pár sorstársunkat, akiket eddig a nagy távolság miatt csak virtuálisan, a MAAK önsegítő csoportján keresztül - vagy még úgy sem - ismerhettünk. 
Izgatottságunk a tetőfokára hágott, amikor felcsendült a CombFIKSZ zenekar gitár- és énekhangja. 
Ezúttal is Patríciával közösen nyitottuk meg a kiállítást, de a beszédünk egy pontján természetesen a FIKSZ-ben is magunk mellé invitáltuk a jelenlévő főszereplőket. Nagyon hiányoztak a többiek is, de természetesen megemlékeztünk róluk is a megnyitó keretében.  

A beszédeket követően örömmel nyilatkoztunk a helyi sajtó munkatársainak, ugyanis (az ezzel járó izgalmak ellenére) remek lehetőséget látunk minden felkérésben arra, hogy üzenetünk eljusson a sorstársainkhoz és az emberekhez. 
Beszélgetve a jelenlévő látogatókkal azt is megtudtuk, hogy a nagyközönség elé történő kiállásunk nemcsak a sorstársainknak, hanem olyan embereknek is segítséget jelenthet, akik bármely okból kifolyólag nem tudják elfogadni vélt, vagy valós testi tökéletlenségüket. 
Fotó: Maczekó Péter

Nagyon örülünk, hogy a kaTARzis kiállításról a megnyitót követően is tudósítottak a helyi médiában. A bama.hu már a megnyitó másnapján közölt egy cikket Komlós Attila fotóival.

Ezt követően a Pécsi napilap írt a megyitóról és a kezdeményezésünkről, melynek keretében Gyenese Andrea velünk készült videóriportját is megnézhettük:
"Nyolc, foltos hajhullásban szenvedő nő állt modellt azzal a céllal, hogy a képek hatására a "tökéletes" címlaplányokon szocializálódott társadalom talán befogadóbban tekint majd a női kopaszságra. A fotók azt üzenik, hogy a nőiesség nem haj függvénye, a modellek bátor kiállása pedig azt, hogy tökéletlenségeink elfogadása megszabadít és lehetővé teszi, hogy szeressük önmagunkat."

A Pécsi napilap összeállítását, valamint a kiállításunkat az "Egy milliárd nő ébredése" nemzetközi mozgalom pécsi csoportja a következő felvezető szöveggel ajánlotta facebook oldalán: "Egy nagyon jó pécsi kiállításra hívnám fel a figyelmeteket: 8 alopéciás bátor nő megmutatta, - azoknak akik hadilábon állnak a külsejükkel és azt gondolják, hogy csak a tökéletes címlaplányok szépek és trendik - hogy ez nem így van!:) Respekt!"

Pár nappal később a Pannon Krónika Pécsi Kör című műsora tudósított a kaTARzis kiállításról.  A Pécs TV videóösszeállítása pedig azt mutatta be, hogy képeink nem csak a foltos hajhullásban szenvedő sorstársakra vannak nagy hatással.

Ekkorra mi már elköszöntünk Pécstől és a FIKSZ-től is, de a képeket jó kezekben hagytuk... 
Fotó: Maczekó Péter

... hogy tovább szárnyaljon üzenetünk az emberek felé.

© kaTARzis kiállítás - Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2013. július 16., kedd

kaTARtikus gondolatok

A kaTARzis kiállítás pécsi megnyitója kapcsán a képek emberekre gyakorolt hatásáról is volt alkalmunk eszmét cserélni új barátainkkal, ismerőseinkkel. 

Komlós Attila a FIKSZ egyik oszlopos tagja és média-kapocsolatokért (is) felelős munkatársa azzal fogadott minket, hogy komolyan felkeltette a helyi média figyelmét különleges kiállításunk. A képek újszerűsége miatt a figyelem középpontjába kerültünk, és nem mondanám, hogy ez enyhítette volna az esti megnyitó miatt érzett izgatottságomat. 

Aztán megismerkedtünk Fükő Béla szobrászművésszel, aki - még azelőtt, hogy tudta volna, hogy a "modellekkel" beszélget - el volt ragadtatva a képektől. Amikor megtudta, hogy a képek egyikén-másikán mi szereplünk, vicces játékba kezdtünk, hogy vajon megtalál-e minket a fotókon. 

Később azt is elárultuk neki, hogy az egészalakos képek mögött futó szöveg nem egyszerű háttérminta, hanem az adott lány kiállítással, valamint foltos hajhullással kapcsolatos érzéseit leíró szavak több nyelven, melyet csak az láthat, aki "intim kapcsolatba" került a képekkel. 

Általában a képeken szereplő modellek kopaszsága csak első pillanatra hökkenti meg az embereket. Amikor ezen a pillanatnyi "sokkon" túllépnek, az arcokra, a modellekre, a képeken szereplő tárgyakra, valamint a képek mögött megjelenő, az adott modell érzéseit leíró szavakra koncentrálnak.

A kiállítás megtekintésének végére sokan úgy érzik, nem is hiányzik semmi a képekről, azok úgy teljesek és szépek, ahogy vannak. Nem mindenki gondolkodik el azon - Fükő Béla egyike volt ezen embereknek -, hogy mekkora erő és elszántság kellett ahhoz, hogy a képen szereplő lányok, asszonyok levetkőzzék gátlásaikat (akár hordanak a mindennapokban parókát vagy kendőt, akár nem) és a lelkükig meztelenítve mutassák meg magukat a nagyvilágnak.

Fotósunk, Verbőci Patrícia ezt úgy fogalmazta meg az egyik interjújában, hogy a képeket nézve egyszerűnek, könnyűnek tűnhet, hogy azokon paróka nélkül szerepelnek a lányok, de ez egyáltalán nem volt ennyire egyértelmű. Sok esetben komoly lelki munka eredménye, hogy vállalva az ezzel járó sebezhetőség érzését, megnyíltunk Patrícia kamerája előtt.

Talán nem mindenki gondolkodik el azon sem, hogy ő maga vajon hogyan fogadná, ha vele történne meg mindez, vagy valami hasonló. Mit érezne vajon akkor, ha elveszítené haját, és arcának egyedi karaktert adó szőrzetét.

Béla a kiállítás keretében látható werkfotóknál is elidőzött. A portré és személyem összepárosítása kisebb kihívásnak bizonyult, de végül a biccentőizmom leleplezett :). A kiállítás részeként kilenc darab fekete-fehér fotó látható az 50-es évek plakátstílusára formált képek mellett, melyek az előkészületek kulisszatitkaiba és "civil életünkbe" is betekintést engednek.  

A fotózásra elhívtuk a kilencéves Dórit is, aki rövid győzködés után vidám játékba kezdett a díszletekkel, és izgatottan várta, hogy Judit csillámport varázsoljon szemhéjára. A gyönyörű Dóriról a kiállítás részeként három darab fekete-fehér, megható fotó látható.

A megnyitó után sokáig a FIKSZ-ben időztünk még, ahol örömmel meséltünk az összművészeti teret működtető vidám és összetartó közösség tagjainak kiállításunk ötletének megszületéséről, küldetésünkről, és érzéseinkről.

Arról is beszélgettünk, hogy bár a kiállítás címében szándékosan nem akartunk a szépségre utalni, szerettük volna az embereket elgondolkodtatni a normalitás, a másság és a szépség fogalmán. A média tuszkolja belénk a maga ideáljait (ahol a sokféleség egyáltalán nem kívánatos), de sokkal boldogabb és érzelmileg gazdagabb életünk lehet, ha nyitott szemmel és a szívvel járunk-kelünk a nagyvilágban.

Az egyik vélemény szerint a kiállításunk provokáló, és meglepő, hogy épp ezzel az erős sminkjéről ismert, nem éppen a természetességet hangsúlyozó stílussal akarjuk elgondolkodtatni az embereket a szépségről. Tény, hogy meghökkentő, de örülök, hogy végül a nőiességet (túl)hangsúlyozó, a hajra is különös hangsúlyt fektető pin-up stílust választottuk az induláskor (mégha a végén az 50-es évek plakátstílusára kereszteltük is el a kész anyagot), mert ez a stílus - és ha ez, akkor bármelyik - működik kopaszon is. Ezáltal egyik fő üzenetünk nyert alátámasztást: nem a haj teszi a nőt.

Provokál? Talán. Mindenestre felkelti a figyelmet. Bevonzza a látogatót, aki így remélhetőleg rátalál a tájékoztató táblánkra is, és ha eddig nem hallott volna a foltos hajhullásról, most már lesz róla némi fogalma. Ezek után, ha meglát egy kopasz nőt, talán már nem tartja csodabogárnak, vagy nem a sajnálat tükröződik majd a tekintetében...

Mert sokfélék vagyunk, sokfélén nőiesek és sokfélén szépek.

© kaTARzis kiállítás - Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2013. július 13., szombat

Felkészülés a kaTARzisra

Egy héttel ezelőtt, július 6-án nyílt meg a kaTARzis kiállítás Pécsett, a KuPé folyóíriat összművészeti terében, a FIKSZ-ben. Páran már előző este Pécsre érkeztünk, hogy szombat délelőtt segédkezzünk a képek falra helyezésénél. A Civil Közösségek Házában fogadtak bennünket...  
...nem is akárhogyan...
Gyermeki lelkesedéssel fotóztunk le valamennyi helyet, ahol a kaTARzis kiállítás plakátjával találkoztunk...
Még péntek este nyakunkba vettük a várost, hogy megnézzük, hol lesznek láthatóak vidéken először a képeink... és lám-lám, itt is belebotlottunk a plakátunkba. :)))
Szombat délelőtt az elengedhetetlen tejeskávé után utunk a FIKSZ-be vezetett, ahol a segítésünkből végül irányítás lett, és bízunk benne, hogy csak ritkán hátráltattuk a folyamatokat. 
Miközben a FIKSZ lelkes csapatát erősítő Komlós Attila és Maczekó Péter a képeket falra varázsolták, mi a FIKSZ felfedezésére indultunk. 
Az egyik sarokban egy régi írógép köré szerveződő dekoráció ragadta meg a figyelmünket, míg egy másik sarokban a FIKSZ kollégáinak kedvenc személyiségeit ábrázoló fotómontázs előtt időztünk. Aktuális kedvenceim az '50-es évek pin-up stílusát képviselő Marilyn Monroe-t és James Deant ábrázoló kép, valamint Robert Capa és egyik híres mondása ("Nem elég a tehetség, magyarnak is kell hozzá lenni.") lettek.
Míg Attila és Péter a képek felrakásával volt elfoglalva, mi Péter parafadugóból készült alkotásait, azaz a paraftokat is megcsodálltuk.
Aztán megérkezett Fükő Béla szobrászművész is, aki nemcsak a képek falra helyezésében segített, de velünk is megosztotta gondolatait a képekről és a kezdeményezésünkről, melynek egy külön bejegyzést szeretnék szentelni a közeljövőben.      
 
Izgatottak voltunk az esti megnyitó miatt, különösen miután megtudtuk, hogy kiállításunkra egy valódi kuriózumként tekintenek, melyet a helyi sajtó is beharangozott már: a Pécsi Est a FIKSZ galéria eddigi legnagyobb "dobásaként", a Pécsi Újság különleges tárlatként, a Dunántúli Napló "döbbenetes kiállításként" adott hírt rólunk, de bekerültünk a Made in Pécs júliusi ajánlójába, a Trubadur magazinba, a Pécsi napilapba, a regionális közművelődési adatbázis programajánlójába is, és a Pécsi programok, valamint a délmagyar.hu is ajánlotta a kaTARzis kiállítást és megnyitóját.
A képek a helyükre kerültek, mi pedig a szállásunk felé vettük az irányt, hogy tökéletes formába kerüljünk az esti megnyitóhoz... Folyt.köv...

© kaTARzis kiállítás - Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.