2011. október 24., hétfő

Kopaszon a színpadon

Lili Añel, Philadelphiában élő dalszerző-énekes fényképét meglátva arra gondoltam, hogy milyen vagány döntés volt, hogy leborotválta a haját. Lenyűgözően néz ki, ragyogó arca még a fényképen és a monitoron keresztül is sugárzik! 

Kopaszsága azonban nem művészi önkifejezése része, hanem sajnos egy hosszú, küzdelmes és fájdalmas folyamat eredménye.     

Közel tizennyolc éven keresztül vívta harcát a foltokkal. Mindent bevetett, hogy újra szép hajkoronája lehessen, majd pedig különböző praktikákat fejlesztett ki, hogy kopasz foltjait el tudja takarni. 

Mindaddig amíg valamelyest is el tudta fedni meglévő hajával a foltokat, nem volt hajlandó más megoldás után nézni. A színpadra lépés előtt minden tincset gondosan elrendezett, majd a nézők között ülő férje különféle jelekkel figyelmeztette, ha az előadás közben később valahol mégis kilátszott a fejbőre.
Nemrég azonban egy éjszaka alatt a meglévő haja nagy része is kihullott, így végül nem maradt más választása, csak az, hogy leborotválja a még megmaradt hajszálait. Amikor először állt kopaszon a színpadon, rettegett a közönség reakciójától, de szerencsére teljesen feleslegesen aggódott. Félelmeit leküzdve, most végre újra szabadnak érezheti magát, ezért nem is akar többé sem parókát, sem divatos sapkákat, kalapokat, kendőket hordani. 

Szeretné, ha minél több ember megismerné a foltos hajhullást, ezért ahol csak teheti, elmeseséli saját történetét. Úgy érzi, leginkább a gyerekek szorulnak bátorításra, ezért elsősorban nekik szeretne segíteni. Így lett az amerikai Children's Alopecia Project (CAP; Gyerekek Hajhullás Projektje) elnevezésű kezdeményezés egyik fő támogatója. A CAP keretében Delaware állam 2010-es szépségkirálynőjével, a szintén foltos hajhullással együtt élő Kayla Martellal is együtt dolgozik (róla bővebben ITT írtam korábban).

Sokan meríthetünk erőt és bátorságot Lili Añel példájából, aki szorongásai terhe alól felszabadulva egy sugárzó és magával ragadó énekessé vált a színpadon.

2011. október 19., szerda

Egy elfogadóbb világról álmodom

Weisz Fanni, a 2011-es szépségkirálynőválasztás közönségdíjas szépségkirálynő nemrég beszédet tartott a Magyar Országgyűlésben, amely nemcsak meghatott, de el is gondolkodtatott. A fogyatékkal élők esélyegyenlőségére szerette volna előmozdítani, ezért saját félelmeit és korlátait is leküzdve nem "jelelve", hanem saját hangján szólalt fel a képviselők előtt. Beszédében a siketeket, látássérülteket és a mozgásukban korlátozottakat említette, és ekkor eszembe jutott a 2011-es népszámlálásról szóló kérdőív kapcsán készült korábbi bejegyzésem.

És ezután sem hagyott nyugodni ez a kérdés. Az "alopeciás" lét vajon fogyatékosság, tartós betegség vagy inkább "csak" egy állapot? Sok mindenben akadályoz minket és számos kellemetlenséget okoz a mindennapoban, ezért sovány vigasz, hogy a haj- és szőrzetvesztéssel együttjárú akadályok nagy részét döntően lelki okokból látjuk legyőzhetetlennek. Amikor azonban megállunk egy pillanatra és jobban belegondolunk, el sem tudjuk képzelni azokat a nehézségeket, melyekkel a fent említett embertársaink nap mint nap küzdenek. (Az alábbi képek forrása itt található.)
Közös azonban bennünk a vágy egy toleránsabb, elfogadóbb társadalom iránt, ahol természetes, hogy sokféle ember, különböző bőr- és hajszínűek, esetleg kopaszok (férfiak és nők egyaránt), kerekesszékkel, fehér bottal közlekedők, vékonyak, kövérek, vagy éppen jelnyelven kommunikálók, élnek együtt, hovatovább egymást segítve. Ez azért talán még nem utópia!
Kép/photo credit: Verbőci Patrícia © Minden jog fenntartva!

Bár toleranciát és empátiát sajnos nem lehet sem venni, sem ingyen osztogatni, de informálni, szembesíteni és ezáltal elgondolkodtatni az embereket igen is lehet. Micsoda felelőssége van/lenne ebben a média- és a reklám világának! Még szerencse, hogy van, ahol már felismerték ennek a jelentőségét! (Az alábbi képek forrása itt található.)
És hogy milyen az, amikor egyesek a lehetőséget is meglátják ebben a helyzetben? Nézzétek meg azokat a példákat is (ittittittitt és itt), amikor a modell kopasz.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. október 1., szombat

Szemöldök trükk

Ott hagytam abba legutóbb, hogy kellett volt valamit kezdenem a mindig változó sűrűségű szemöldökömmel, illetve egy idő után annak hiányával. Mivel az állandó rajzolgatást túl macerásnak és kevésbé praktikusnak találtam, úgy döntöttem, kipróbálom a sminktetoválást. 

Annyit tudtam akkoriban erről a módszerről, hogy a testtetoválással ellentétben, nem tart örökké, egyéntől függően általában 1-5 évig marad a festék bőrben és ez idő alatt a smink folyamatosan halványodik (az akkori festék-típusok esetében a barna szín jellemzően vöröses, a fekete pedig kékes árnyalatúvá vált kopás közben).

Az első tetoválásomra több mint tíz éve szántam rá magamat, amikor még a meglévő szőrszálak segítették a kozmetikusomat a forma minél természetesebb megrajzolásában. Amikor pár évvel később a szőrszálak ismét megfogyatkoztak és a korábbi tetoválás már megkopott, újra jöhettek a tűk.

Ekkor egy satírozott szemöldököt kaptam. Ez a legrégebbi technika, amikor a szemöldök egy tömör forma és teljesen be van satírozva. A kozmetikai tetoválás az idő múlásával halványul, mivel a festék spontán kopása mellett, bőrünk sejtjei is érzékelik az idegen anyagot, és védekező mechanizmusuknak köszönhetően a pigmenteket megpróbálják lebontani. Sajnos én azok közé tartozom, akiknél a festék viszonylag hamar kikopik, ezért nincs más választásom, be kell rendezkedem a kétévenkénti tű alá fekvésre.

Pár hónapja, amikor már épp aktuálissá vált az új tetoválás elkészíttetése, volt szerencsém megerősítést nyernem a "nincsenek véletlenek" alaptételt illetően. Rátalált ugyanis a blogomra, és felvette velem a kapcsolatot Vámos Mónika, aki a sminktetoválást Magyarországon elsőként bevezetők között volt. Így jutottam el hozzá (elérhetőség itt), ahol a meglévő és már igencsak megfakult, satírozott szemöldök alapomra az úgynevezett szálas technikát alkalmazva készítette el új "arc-kontúromat".

Maga a tetoválás egyébként egyáltalán nem volt fájdalmas. Talán a kíméletesebb szálas technikának, talán a korábbi tapasztalataimnak, vagy esetleg a kedvező holdfázisnak köszönhető, de rezzenéstelen arccal és érzéstelenítő krém nélkül sikerült átesnem a tetováláson. Közvetlenül e művelet utáni (tehát a végeredményhez képest kicsit még sötétebb) állapot látszik a képen. Az új tetoválásommal sikerült a már meglévő formát is kiigazítani, amit a korrekció során Mónika még tovább tökéletesített. A korrekcióra, ami a folyamat természetes részét képzi, négy héttel később került sor. A festék befogadása egyénenként változó lehet, ezért ilyenkor tudja a tetováló a szükséges kiegészítéseket elvégezni a tetováló.  

További praktikákat itt és itt találtok, a sminktetoválás kapcsán készült írásaimat pedig itt találjátok. 

© Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.