2011. április 3., vasárnap

Fanny mosolya

Fannyt a Nők Lapja segítségével ismertem meg. A véletlen (ha egyáltalán van ilyen) úgy hozta, hogy ugyanaz a lapszám cikkezett róla és rólam.

Pár nappal a magazin megjelenése után Fanny vette fel velem a kapcsolatot, amit ezúton is nagyon köszönök neki. Rögtön elolvastam a cikket a Suhanj! Alapítványról, mert be kell vallanom, hogy addig a magazin egyéb részeire nem jutott időm.

Fanny arról írt nekem, hogy mozgássérült és fogyatékkal élő sorstársai részére egy fotókiállítás szervezésén munkálkodik. Fannyról is gyönyörű fotók készültek, melyek a vele készült riportfilmekben is láthatók.


Minél többet tudtam meg róla, annál inkább azt éreztem, hogy az én haj- és szőrveszteségem nem lehet ok az elkeseredésre, hiszen a betegségemből fakadó nehézségek a Fannyéhoz képest eltörpülnek.


Kapcsolatunk egyelőre virtuális, de remélem, hogy hamarosan személyesen is megismerhetem. Mi tagadás, teljesen elbűvölt. Kitartás, pozitív hozzáállás és az álmaiért való küzdés terén mindannyiunknak példát mutat.

Mindez a "Mosolyka" címet viselő blogjából is sugárzik, melynek azóta rendszeres olvasója lettem.

"A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja." Tisch Ferenc

Nincsenek megjegyzések: