2012. június 30., szombat

Meglepetések

Amikor belekezdtem e blog írásába, két dolog motivált: egyrészt, hogy kiírjam  magamból az Alopeciához fűződő érzéseimet, gondolataimat, másrészt, hogy eljussak a sorstársakhoz. A Nők Lapja 2010/45. lapszáma, valamint az Amerikai Foltos Hajhullás Alapítvány (NAAF) honlapján megjelent történetem segített hozzá ez utóbbi célom eléréséhez.

Nagy örömmel tölt el, hogy mostanra közel 50 magyar sorstárssal kerültem kapcsolatba, akik közül sokan tagjai a mindennapi kommunikációt lehetővé tevő titkos MAAK csoportnak is. Az elmúlt két évben azonban nemcsak magyar, de külföldi sorstársakkal is levelezni kezdtem. Tavaly egyikőjük történetét veletek is megosztottam.


A blog írásának folytatásával remélem, hogy még több emberhez eljut az üzenetem: "a termék nem hibás, csak másképp van csomagolva", és attól még, hogy valaki nem a társadalom/média által elképzelt normális, ideális paraméterekkel rendelkezik, ugyanolyan értékes.

Azon túl, hogy élvezem a bejegyzések születésének minden pillanatát - az ötletvadászattól, az adat- és illusztráció gyűjtésen át a konkrét tartalom szövegezéséig -, gyermeki lelkesedéssel tudok örülni minden kisebb és nagyobb visszajelzésnek. Ezért ha nem bánjátok, 2012. első félévének utolsó napján készítenék egy rövid számvetést azokról a meglepetésekről, melyektől lelkesedésem új erőre kapott.

(I.) Év elején bukkantam rá egy internetes cikkre, ahol a szerző a blogomat forrásként jelölte meg, és a foltos hajhullás iránt érdeklődők számára olvasásra érdemesnek minősítette. :)


(II.) Ezt követően értesültem a Képes Vagyok blog pályázatáról, melyre abból a megfontolásból küldtem be rövid írásomat, hogy történetemen, ill. blogomon keresztül még több emberhez eljusson az üzenetem, és felhívjam az olvasók figyelmét a foltos hajhullás nevű betegségre. A pályázatom, ill. a szavazásra buzdítás egyfajta "coming-out" (felvállalás) is volt a részemről, ugyanis ismerőseim/barátaim egy része innen értesült betegségemről, ill. az ehhez kapcsolódó "munkásságomról". A sok-sok pozitív visszajelzés mellett az már csak hab volt a tortán, hogy a szervezők nekem ítélték az első helyet.

(III.) Végezetül, egy ausztrál testfestő kezdeményezés kapcsán találtam rá az Ausztrál Foltos Hajhullás Alapítványra (AAAF), amelynek facebook falán sok érdekes hírt osztanak meg, ezért "lájkoltam" az oldalt. Június utolsó napjaiban az aktuális hírfolyam pásztázása közben meglepetésemre egyszer csak saját magamon akadt meg a szemem. Nem tudom, hogy jutott el a blogom híre Ausztráliába (talán a fent említett kezdeményezés fényképészén keresztül, akivel a fényképek publikálása előtt felvettem a kapcsolatot), de gyermeki lelkesedéssel fogadtam blogom angol nyelvű oldalának megosztását, mely azóta több, mint harminc "lájkkal" gazdagodott. Ezúton is köszönöm az ausztrál olvasóknak a tetszés-nyilvánítás ezen formáját. :)
 

Idő és energia függvényében továbbra is igyekszem majd felkutatni az érdekes, inspiráló történeteket. Teszem ezt abban a reményben, hogy talán nem csak nekem nyújt olvasásuk pár percnyi (készítéssel együtt órányi :)) élvezetet.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. június 24., vasárnap

Alopecia, a festővászon

Alopecia a sokoldalúságáról híres. Most nem arra gondolok, hogy néha foltos (areata), néha kiterjed a teljes fejre (totalis), néha meg a teljes testet meghódítja magának (universalis), hanem arra, hogy Alopeciával az élet egy kész kaland. De itt most nem azokra a kihívásokra gondolok, amik elé állít minket (pl. hogy mivel fedjük télen, nyáron, munkahelyen, sportoláskor), hanem arra, hogy milyen sokrétűen lehet általa bekapocslódni a művészvilágba. 

Alopeciának köszönhetően lehetünk modellek, fejünk átalakulhat egy művészi installációvá, vagy akár egy festővászonná. Ez utóbbit az ausztrál Helen Beasley testfestőművész alkotásain keresztül csodálhatjuk meg.


Artist: Helen Beasley; Photographer: Lina Hayes

Helen Beasley testfestő és Lina Hayes fényképész közösen indították útjára a "Turning Heads Art Crown" projektet, hogy művészi alkotásokkal díszítsék, koronázzák meg a hajhullással küzdő ausztrál nők, lányok, gyerekek fejét.

Ezzel nem titkolt céljuk, hogy felhívják az emberek figyelmét erre a betegségre, és nem mellesleg a személyiséget tükrözző művészi alkotásokon és a professzionális fotókon keresztül szeretnék hozzásegíteni a hajhullásban szenvedőket ahhoz, hogy különlegesnek, egyedinek, csodálatosnak érezzék magukat.

A fényképek megihlették a tavaly alakult Redwoods nevű ausztrál zenekart is, így hamarosan egy dallal - melynek címe: All Of The Strands - ~ Az összes szál - bővül Lina és Helen projektje. Előzetes gyanánt egy kis részlet a dal szövegéből - a képre kattintva olvashatóvá válik a szöveg, a nyers magyar fordítás az én "művem", melyért ezúton kérek elnézést :):

Az AAAF, vagyis az Ausztrál Foltos Hajhullás Alapítvány facebook oldalán a teljes dalszöveg olvasható, a dal demóját pedig a zenekar honlapján hallgathatjátok meg.

Reuben Rose, a dal egyik szerzője a képekről, ill. magáról a kezdeményezésről így írt a Redwoods zenekar blogján:

"Valami különlegesen szép van ebben, felteszem azért, mert egy szörnyű helyzetből szépet teremt, és a szomorúság, valamint elkeseredettség közepére vidámságot varázsol.[...] Annak a lehetősége, hogy megünnepelhetjük a szépség egy különleges formáját, már önmagában is gyógyító hatású."

Na de nem is kell nekünk Ausztráliáig utaznunk, hogy ilyen csodában legyen részünk! Kriszta már tavaly átélhette a fejfestés és fotózás fantasztikus élményét. Talán emlékeztek Szent Tüzmadarára...

Angol nyelvű forrás: itt és itt.

2012. június 15., péntek

Tükör

"Mindenkinek van egy hétköznapi arca, amely olyan, amilyen: látható. És van egy igazi arca, amely csak ritkán látható, még önmaga számára is. Mindenki szebb, mint ahogy a tükörben riadtan megpillantja magát. Ha a szív szemével nézel, ezt a valódi arcodat keresed. Magadban és másokban is. Nem azért, mert idealizálod magad vagy a másikat, nem azért, mert hazudni akarsz, hanem mert szebb és értékesebb vagy, valóban." Müller Péter

Kép címe: Grow. Modell: Daria Endersen. Kép innen.

2012. június 11., hétfő

Repedés a falon

Sokszor gondolkodtam már azon, hogy miért tartott nekem több, mint tíz évig, hogy elfogadjam magam. A betegségemet, az állapotomat, a kopaszságomat. Így, ahogy vagyok. Kerek egésznek.

Nemrég az alábbi idézet adott némi magyarázatot:

"Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabadítsa magát a bábból, segíteni akart neki: nagyon gyengéden kitágította a szálakat, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyak, hogy repülni lehessen velük. A pillangó megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabadságot, sosem élt igazán." Carl Rogers

Kép és idézet forrása: Nyitott Akadémia (2012. május 18.)

... nekem ezek szerint tíz évre volt szükségem ahhoz, hogy a bábból "kiküszködjem" magam, és elég erős legyek a szárnyaláshoz.

Mindannyiunknak van egy hiedelemrendszere, amit külső kényszer nem, vagy csak nehezen tud megváltoztatni. Külső nyomásra a hiedelem fokozottabb védelme a válasz, vagy egy éretlen döntés, mely megbánást szül.

Egy embernek rengeteg hiedelme lehet. Például az, hogy egy nő ékessége a haja, és kopaszon már nem is lehet szép. Vagy, hogy az élet nehéz, és a jó dolgok mindig csak másokkal történnek meg. Vagy, hogy egyszerűbb sodródni az árral, mert úgysincs elég erőnk szembefordulni vele, hogy a szívünk szerint éljünk. Vagy, hogy fontosabb, mit gondolnak rólunk mások, mint az, hogy önmagunk merjünk lenni.

A hidelemek nem változnak meg egyik napról a másikra. Erős falként vesznek minket körbe, védenek a vélt, vagy valós bántásokkal szemben. E falak mögül csak akkor tudunk kimerészkedni, ha "védelem" nélkül is elég erősnek érezzük magunkat, és képesek vagyunk a régi hiedelmeket felülíró új felismerésekből egy biztonságot adó, de a szabad mozgásunkat, valamint a másokkal való nyitott, empátián alapuló kapcsolat létesítését nem korlátozó kerítést építeni magunk köré.

A folyamatot azonban nem lehet, és nem is szabad siettetni. Amit tehetünk, hogy repedéseket okozunk a börtönt jelentő falakon (akár a sajátainkon is), és ha a fal a sok-sok apró repedés hatására végül leomlik, előbújik mögüle a szabad, elégedett, magabiztos, önmagát értékesnek és másokat tiszteletben tartó ember.

A tartalom ihletője: Dr. Kádár Annamária, pszichológus (Érzelmi intelligencia fejlesztő tréning, Nyitott Akadémia, 2012. június 3.)

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. június 7., csütörtök

Ismét találkoztunk

Ismét találkoztunk, immár negyedszer. A jó időre tekintettel a szabadban, a tavaly májusi randinkhoz hasonlóan ismét a Kopaszi gátnál. 


És hogy milyen volt? Erről meséljenek a sorstársak:

"Nagyon nagyon örülök, hogy végre személyesen is megismerhettem a társaság egy részét! Olyan jó kibeszélni, és rájönni, hogy a "hétköznapi" problémákkal nem vagyunk egyedül (orrfolyás, szél, [paróka] gubancolódás, rasztásodás, "Jajj de szép erős hajad van!", "De jó színe van, most festetted?" és társai). Szóval örülök, hogy anno a "véletlen" folytán kezembe került a Nők Lapja, hogy jónéhány hónapnyi gondolkozás után rászántam magam, és végül felvettem a kapcsolatot...:) Nagyon jó volt megismerni titeket!!! :)" Szilvi ("első MAAK-ozó")

"Köszönöm, hogy önmagam lehettem, hogy nem kellett szerepet játszanom, hogy azt csinálhattam amihez csak kedvem volt: Beszéltem, ha akartam, hallgattam, mert az esett jól, nem kellett felelnem senkiért, mosolyt kaptam és szemcsillogásokat, együttérző pillantásokat, ott folytattunk beszélgetéseket, ahol abba hagytuk múltkor...stb. Nagyon élveztem, hogy pihenhettem köztetek, hogy lazultam a sok munkám mellett, hogy mindenre időt kaptam! Mindezt úgy, hogy éreztem a barátságot, megbecsülést, őszinteséget, hitet, akarást. Sorolhatnám... [...] Köszönöm, hogy veletek is otthon lehettem! :)" 

Aki a mostaniról lemaradt, ne csüggedjen, mert terveink szerint az ősz sem múlik el Mákvirág találkozó nélkül!

Az első MAAK (alias Mákvirág) találkozóról itt és itt olvashatsz.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.