2011. június 23., csütörtök

Csupa(sz)épség

Most, hogy itt a nyár, sok irigyem van.

Kopaszságom, szemöldököm és szempillám hiánya miatt persze mindenki együtt érez velem, de a következő pillanatban az irigység enyhe hulláma fut végig az élettársamról frissiben értesülőn: Nem kell szőrtelenítenem!

Egy korábbi bejegyzésben már boncolgattam ezt a témát, de akkor még nem tudtam, hogy a csupaszság nem csak a mai kor divatja.

A történelmi visszatekintés alapját Petik Linda cikke képzi, és ez ihlette a bejegyzés nagyon találó címét is.

Kezdetleges borotvák már az őskorban is léteztek, a sumérok csipeszeket, az ősi arabok zsinórt, gyapjúfonalat, az ókori görögök és rómaik pedig dörzspapírt használtak.

Próbálkoztak természetes (mód)szerekkel is, mint például a karamellává összefőzött cukor és citrom; az arzén-trisulfid, égetett mész és keményítő keverékei; méhviasz, szurok, fehérbor, borostyán és gumi kivonata, a szamár zsírja, nőstény kecske epéje, denevérvér, vagy éppen a porított kemény macskatrágya és jó erős ecet elegye. (huh)

Az ókori görögöknél és rómaiaknál a civilizáltság jele volt a csupasz felsőtest és a jól nyírt szakáll, az előkelő hölgyek körében pedig a tökéletesen szedett szemöldök, valamint a bársonyos bőr. De még a halálba induló gladiátorok sem léphettek szőrösen az arénába.

A divat és a szépség mellett a háttérben higiéniai megfontolások is meghúzódtak. A forró klíma elősegítette a baktériumok és betegségek terjedését, így a test teljes szőrtelenítése jó megoldásnak bizonyult a fertőzésekkel szembeni küzdelemben.

A szőrtelenség, az egészség, a tisztaság és az ápolt külső szimbóluma lett. Ezzel magyarázható a libanoni, török, palesztin és egyiptomi asszonyok egykori szokása is, melynek keretében a hajuk és a szemöldökük kivételével az egész testüket lecsupaszították esküvőjük napjára, és a férjük iránti tiszteletből a házasságuk idején is szőrtelenítették magukat.

Máshol viszont épp a szemöldöktől szabadultak meg. Időszámításunk előtt 3500-körülről a szemöldök eltávolítását szolgáló csipeszeket találtak, de a középkorban is előszeretettel irtották. Az ősi Indiában a hindu hit tanításai viszont a mellkasnak és a szemérem környékének csupaszságát követelték meg.

A középkorban az angolszász nők körében a rendkívül magas homlok jött divatba, ezért már csecsemőkorban mandulaolajjal kenték a gyermek fejét, hogy megakadályozzák a haj kinövését. Ha ez nem hozott eredményt, csipesszel tépkedték ki a feleslegesnek tűnő haj- és szőrszálat az arc és a homlok területéről.

Az őslakos amerikai férfiak kagylóhéjat használtak csipeszként szakálluk eltüntetéséhez, míg a nők marólúggal és lenmaglisztes borogatással égették le a szőrüket. (brrrr)

A láb szőrtelenítésére a világháború és a gazdasági válság hozta meg az igényt. A harisnya hiánycikk lett, és a láb fedetlenül maradt. Ekkor viszont már szerencsére számos humánusabb módszert lehetett igénybe venni. Napjaink szőrtelen divatjára pedig már hatalmas iparág épült.

Végre egy pozitívum: Alopeciának köszönhetően temérdek időt, pénzt és fájdalmat spórolok, és mindig divatos(an csupasz) vagyok.

Kép innen.

2011. június 12., vasárnap

Ráhangolódás

A múlt heti bejegyzésemmel már megkezdtem a felkészülést a nyárra, de látva a jövő hétre szóló előrejelzést, nem árt folytatni a ráhangolódást.

A korábbi és a mostani fotókon látható barnaság napozással sajnos nem reprodukálható, de azért a sápadt bőrszínemen mindig tudok pár árnyalatnyit javítani a nyár folyamán.

Nem szeretem ugyan, de nem meglepő módon hóka alapszínem, soványságom és kopaszságom miatt alapesetben egy beteg ember látszatát keltem.

A napozással azonban nem csak ezt tudom valamelyest orvosolni. A nyugágyon fekvés számomra a kikapcsolódás egyik legbiztosabb formája. Relaxáció, olvasás, pihenés.

Naponta kétszer egy óra befelé fordulás, amikor nincs munka-sütés-főzés-takarítás-mosás-vasalás-emilezés-és egyéb tevésvevés. Csak én vagyok, a természet lágy öle, a napsugarak, és egy jó könyv. Lehet elmélkedni, madárcsicsergést, vagy remek zenét hallgatni.

A nyári ráhangolódáshoz természetesen afrikai zene dukál. Nyugat Afrikába repít minket a Maliból származó Rokia Traoré, valamint a benini Grammy díjas Angélique Kijo, akiknek nagyon jól áll a kopaszság. :)

Kép innen.

2011. június 4., szombat

Nyári divat #1

Egy nő gyakori dilemmája, hogy mit vegyen fel. Én például reggelente addig nem kelek fel, amíg ki nem ötlöm, mi lesz rajtam aznap. Régebben ezt a szekrény előtt állva tettem, de rájöttem, hogy sokkal kényelmes az ágyban fekve elmélkedni. Nem meglepő módon sokszor előfordul, hogy késve indulok dolgomra. :)

Alopeciának köszönhetően bizonyos esetekben nem csak a ruha- és cipőtáramat, de a fejrevaló készletemet is többször végig kell pásztáznom gondolatban, hogy szín-, forma és stílus tekintetében a leginkább harmonizáló megoldást öltsem magamra.

Ha elég bátor lennék hajadon fővel távozni otthonról, sok időt spórolhatnék és talán a késéseim számát is csökkenteni tudnám. A lenti képek kiváló bizonyítékai ugyanis annak, hogy a kopaszság mindenféle ruhához nagyon jól áll.




Diandra Soares modell a Lakme Divathéten 2010. márciusában Mumbaiban Krishna Mehta, Riyaz Ganji, Vizyon, Sabyasachi, Kiran és Meghna, valamint Satya Paul tervezők ruháiban jelent meg.

Bátrabbak számára figyelmeztetés: a megfelelő fényvédelem a fejbőrt is megilleti! Emlékeztetőül: itt olvasható tavaly nyári bejegyzésem. :)