2010. április 20., kedd

Metamorfózis

A mögöttem lévő évek egyik legszörnyűbb és leginkább embert/lányt/nőt próbáló feladata volt elfogadni magamat foltos hajjal, illetve kopaszon. Valójában esztétikai látványa miatt az előbbi egyáltalán nem sikerült. És az utóbbi sem ment könnyen.

Utáltam tükörbe nézni, mert csúnyának és leginkább nőietlennek láttam magam. Hiába váltam nyitottabbá, hiába volt már párkapcsolatom, önbizalom-építés terén volt még mit tenni...

Ekkor már foglalkoztatott egy ideje az a gondolat, hogy mi lenne, ha egy profi fotós szemével látnám magamat a tükörképem helyett.

A gondolat megfogant, de a tetteknek még nem volt itt az ideje. Amikor aztán az idő is elérkezett, "rám talált" Verbőci Patrícia honlapja, és egyből tudtam, hogy szívesen látnám magam az ő gépén keresztül. A honlapjából sugárzó harmónia, a képein visszatükröződő vidám egyénisége és különleges látásmódja megragadott. Megkeresésemre azonnal pozitívan és biztatóan reagált, majd első személyes találkozásunk is abban erősített meg, hogy jó kezekbe kerültem. :-)

A nagy napot izgatottan vártam, mintha csak előre sejtettem volna, hogy ez megváltoztatja majd az életemet. Persze féltem is, mert mindent egy lapra tettem fel: tudtam, hogy ha a képeket látva nem tudom magam elfogadni, akkor sehogy.

A fotózás előtt Ugrai Juditnak köszönhetően kaptam egy csodálatos sminket, és az első próbafotókat meglátva egyből tudtam, hogy remek döntést hoztam. Minden pillanatát élveztem a fotózásnak, és izgatottan vártam a végeredményt, amelyben végül egyáltalán nem csalódtam. SŐT!

Napokig csak a fotóimat nézegettem, mert szép volt, amit láttam. Lehet, hogy túlzott egoizmusnak tűnik, de a saját magamról alkotott korábbi kép megváltoztatása miatt egyáltalán nem haszontalan dolog, hogy naponta szembesítem magam ezekkel a fotókkal a telefonom háttérképén, a hálószobám falára helyezett fotókon, vagy éppen e blogon keresztül. Egyértelműen ennek köszönhető, hogy a tükörképem (azaz a magamról alkotott kép) megszépült.

Kézzelfogható bizonyítékaim lettek arra, hogy egy nő kopaszon is lehet szép. A hernyóból pillangó lett. Elfogadtam magam!

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

"Ez tesz különlegessé!"

Amíg nem léptem az elfogadás útjára, sok félelmem volt a külsőmmel kapcsolatban. Többek között elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez bárki számára elfogadható látvány (hiszen én magam sem tudtam elfogadni, nemhogy szépnek látni!).

A legfőbb akadályt a párkeresés terén állította elém Alopecia, de helyesebb lenne, ha azt mondanám, hogy én magam voltam az akadályképző. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy bárki szívesen ébredne reggelente egy kopasz nő mellett. Ezért inkább nem is adtam esélyt senkinek arra, hogy bebizonyítsa: akár tévedhetek is.

Az elfogadás felé vezető útra lépve azonban e téren is meg kellett változnom. Elhatároztam, hogy nem döntöm el mások helyett, hogy vajon el tudják-e fogadni az állapotomat. Ehelyett elkezdtem nyílt lapokkal játszani, hiszen sokan lehetnek olyanok, akik így is (ennek ellenére vagy éppen ezért) szeretnének jobban megismerni és közelebb kerülni hozzám!

Persze nem volt könnyű, mert az első próbálkozásaim elsősorban az élményszerzésre és nem a hosszútávú együttlétre koncentrálódtak. Nem ez volt a cél, de így hozta a sors. De ez sem baj, mert a lapok kiteregetését is kellett gyakorolni, és a reakciókat is le lehetett mérni. A reprezentatívnak egyáltalán nem mondható (de azért egynél mindenesetre több fős) mintán végzett felmérésem eredménye a következő: ez is, mint minden, csak ízlés dolga. Van akinek bejön, van aki inkább szereti a paróka nyújtotta illúziót, van akit lázba hoz a kopaszság gondolata és látványa...

Ilyen előzmények után gabalyodtunk egymásba Zs.-vel, akinek szavaiból időről időre azóta is erőt merítek:

"Én nem elfogadlak, hanem így szeretlek! Ez tesz különlegessé!"

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2010. április 19., hétfő

Régóta együtt....

Az Alopeciával való elég hosszúra nyúlt társbérlet vége hihetetlennek tűnt, de nagy örömmel töltötte el tinédzser szívemet.

Jó volt kísérletezgetni a különböző frizurákkal. Volt göndör hosszú, egyenes vállig érő, majd kleopátra. A lényeg, hogy búcsút mondtam a hosszú hajnak, és élvezettel próbáltam ki a különböző fazonokat.

Leginkább a kleopátra tetszett, így nem is próbálkoztam tovább, amint ráleltem. Lehet, hogy egy idő után erre is ráuntam volna, de Alopécia erőszakos visszatérése nem adott esélyt az erről való töprengésre.

Ahogy engem is teljesen kicseréltek a foltok nélkül töltött két év alatt, úgy mintha Alopecia is megváltozott volna. Nem akart már a hajszálaim között megbújni, helyette fel akarta magát fedni a nagyvilág előtt.

Figyelembe véve erőszakos térhódítását, ezt a célját viszonylag hamar és hatékonyan el is érte. Még vezeték nevét is lecserélte: Areata (azaz foltos) helyett felvette a Totalis, majd az Universalis (teljes testre kiterjedő) nevet és az ehhez társuló viselkedésformát.

Talán nem szükséges ecsetelnem, hogy mit éreztem akkoriban. Lázadtam, hisztiztem, toporzékoltam. Mindhiába. Alopecia jött, látott, győzött. Hajszálaim tettek még az elkövetkező években kísérletet a visszavágásra, de eléggé erőtlennek bizonyultak.

Sokáig lázadtam, tagadtam, reméltem, falakat építettem, homokba dugtam a fejem, sajnáltam magamat, értetlenkedtem, okokat kerestem. 12 év telt el úgy, hogy semmi jelét nem adtam az elfogadásnak.

Majd' harminc éves koromig tartott ez az állapot, ám ekkor szép lassan kezdtem ráeszmélni arra, hogy Alopecia feltehetően marad még egy ideig, és nem kellene az előttem álló éveket bezárkózva, keseregve töltenem.

Az önelfogadás azonban nem ment azonnal. Talán még ma sem merném kijelenteni, hogy nincsenek gyenge pillanataim.

Az úton viszont el kellett indulnom, ami bizony azzal járt, hogy ki kellett bújnom az éveken keresztül jó magasra és vastagra épített falak mögül. Sebezhetőbbé váltam, de ezzel egy időben nyitottam az új élmények felé is. Voltak, akik kihasználták sebezhetőségemet, de szerencsére ez volt a ritkább. Jóval több volt a pozitív megnyilvánulás, ami nagyszerű segítség volt állapotom elfogadásában...

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.