2012. január 27., péntek

Ön értékeli?

Mitől függ, hogy valaki cica létére oroszlánt lát a tükörben, vagy éppen fordítva? Hogyan lehet aktiválni az ehhez szükséges belső érzéseket, ami mindannyiunkban ott szunnyad.

Mindenkiben van egy belső műszer, amivel próbálja letapogatni, hogy mit ér mások számára, mi a pozíciója a társas közegben, azaz másokhoz viszonyítja önmagát.*

Ha alacsony értéket állítunk be magunknak ezzel a műszerrel, könnyen szorongóvá, depresszióssá válhatunk, vagy szomatikus betegségekkel és teljesítményproblémákkal találhatjuk szemben magunkat. Ezzel szemben magas önértékelés esetén jól érezzük magunkat, kiegyensúlyozottak leszünk, és jól teljesítünk az életünk különböző területein.

Nyilvánvalóan jó lenne növelni az önértékelésünket, ha azt alaphangon alacsonyra állítottuk be a kis műszerünkkel. A jó hír pedig az, hogy az önértékelés növelhető!

Ehhez első lépésben a negatív gondolatokat kell felülírni (önállóan vagy terápia segítségével). Jól jön ilyenkor a sok-sok "nem tetszik magamban, hogy" helyett egy pozitív lista készítése és folyamatos bővítése, ami kezdetben nehéznek tűnhet, de megéri újra és újra nekiveselkedni.

Ezt követően pedig érdemes kikapcsolni az értékelgető műszerünket, amivel másokhoz hasonlítgatjuk magunkat. Létezésünk önmagában érték, és jobb velünk a világ.*

Az önmagunkkal való megelégedés kulcsa az, hogy megtanuljuk szeretni a hibáinkat és hiányosságainkat. Ez az első lépés afelé, hogy szabadon önmagunk lehessünk. Ha önmagunk tökéletlenségét elfogadjuk és megszeretjük, felszabadulunk a másoknak való megfelelés kényszere alól. Szorongások nélkül kisugárzásunk is pozitívabbá válik, ami abban is segít, hogy pillanatok alatt feledtessünk bárminemű vélt, vagy valós hibát és hiányosságot.

Úgy nézz magadra, mint egy csodára illik!




* részlet V. Komlósi Annamária "Önbizalom, önbecsülés, önértékelés - A magabiztosság fejlesztése" című Nyitott Akadémia rendezvényen elhangzott előadásából (2011. november 20.)

Képek innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. január 21., szombat

Élettársam, Alopecia +


Élettársamról, Alopciáról, 2010. január 24-én született meg az első blogbejegyzés. Ma is tisztán emlékszem arra a bizonyos vasárnap délelőttre, amikor a több hete bennem érlelődő gondolatot végre tettekre váltva belevágtam egy nagy kalandba.

Amikor elkezdtem webnaplós szárnyaimat bontogatni, a "hernyóból pillangóvá válás" euforikus érzését szerettem volna megosztani a sorstársaimmal. A történtek kronologikus áttekintése eleinte főleg csak nekem jelentett nagy segítséget. Sikerült végre kívülről rátekinteni arra a folyamatra, amely éveken keresztül meghatározta az életemet, és beszűkítette a gondolkodásomat.

Az első bejegyzések eleinte csak ritkán találták meg a valódi címzetteket, ám egy nyomtatott sajtóban megjelent cikknek köszönhetően végre megalakult, és az internetes keresőknek köszönhetően azóta is bővül kis csapatunk. Aki kíváncsi itt megtudhatja milyen az, amikor együtt vagyunk.

Az idő múlásával, szép lassan, a bátorságom is új erőre kapott. Az állapotom felvállalásával kapcsolatos tapasztalataim dokumentálása érdekében olyan helyzetekben is kipróbáltam magamat, amit korábban elképzelhetetlennek tartottam volna. Lépésről lépésre nyomon követhettétek fejlődésemet és átalakulásomat.

Mindezzel párhuzamosan megszállott kutatásba kezdtem az interneten, hogy minél többet tudjak meg a foltos hajhullásról. Az általános információkon túl számos inspiráló élettörténetre is bukkantam, amelyek azt példázták, hogy Alopeciával együtt is lehet teljes és boldog életet élni (ld. Kayla Martell, Ruta, Pierluigi Collina, Lili Anel és Margaret Baker történeteit).

Időközben a női kopaszság elfogadtatása is titkos küldetésemmé vált, ami remélem, hogy csak rövid távon tűnik lehetetlennek.

Mozgalmas, izgalmas és élménnyel teli volt ez a két év, mely során hatalmas változáson és fejlődésen mentem keresztül, miközben velem együtt változott a blog is. Alopecia továbbra is az élettársam, viszont a bloggal kapcsolatos céljaim szép lassan átalakultak. A kezdeti céljaim teljesültek, helyükre azonban újak kerültek.

Alopecia mellett (és nem helyett!) a jövőben szeretnék mélyebb és tágabb értelemben is foglalkozni a test és lélek dolgaival. Ezt fejezi ki az új név. Ahogy a blog indításakor, úgy most sem tudom pontosan milyen változásokat hoz mindez, de remélem, velem tartotok ebben a felfedező munkában.

Csupa(sz)épség: csupasz szépség, csupa épség, csupa szépség.
avagy hogyan lehet (haj nélkül) teljes és boldog életet élni

Bővebben a későbbiekről ITT olvashatsz.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. január 18., szerda

Programajánló nyárra

Az idén 30. születésnapját ünneplő Amerikai Foltos Hajhullás Alapítvány (NAAF minden évben rendez egy nagyszabású konferenciát.

A 26. éves konferenciát Los Angelesben rendezték meg, melynek 832 résztvevője volt nem csak az USA-ból, de Kanadából, Hong Kongból, Ausztráliából, Új Zélandról, Panamából, Svédországból és Japánból is.

A konferenciák ideje alatt a gyerekeket külön táborral várják, miközben a felnőttek (pl. a kutatások állásáról, lehetséges kezelésekről szóló) előadásokat hallgatják. A plenáris előadások mellett ún. szekcióüléseket is tartanak, ahol ki-ki a maga nemének, vagy érdeklődési területének megfelelő csoportfoglalkozáson vehet részt.

A konferencia idején közös futást és táncestet is szerveznek. A paróka, sapka és kendő-szalonok is felvonultatják kínálatukat, továbbá a kozmetikai tetoválásra vágyók is tájékozódhatnak a szemöldök és szemkontúr készíttetés lehetőségeiről. Mindezeken túl a konferencia résztvevői vérmintát is adhatnak a Nemzeti Foltos Hajhullás Vérbankba, ami a kutatások folytatásához jelent hatalmas segítséget.

A 27. éves konferenciára fél év múlva, 2012. július 19-22 között kerül sor Washingtonban.

Ha valaki épp arra jár, feltétlenül nézzen be a Hyatt Regency Hotelbe! :)

2012. január 6., péntek

Alopecia a filmvásznon #2

Az "Így jártam anyátokkal" című sorozat Ted Mosbyját alakító Josh Radnornak van egy foltos hajhullással együtt élő barátnője.

Így fordulhatott elő, hogy a Josh által írt és rendezett "Jóvoltköszönömkérekmég" című filmben az egyik főszereplő is alopecia universalisos, és történetesen a Josh Radnor által megszemélyesített Sam Wexler legjobb barátja.
A film New York-i fiatalok szerelmi életéről szól, ahol az alopeciás Annie is megvívja a maga harcát az érzelmeivel.

Annie-t a svéd-kanadai Malin Akerman játssza, aki a filmszerep miatt leborotváltatta a szemöldökét, és a haját elfedő ún. kopasz-parókát hordott. Nekem a kendői nagyon tetszettek a filmben. Kár, hogy nem mutatták, hogyan kell őket a fejre varázsolni.
Ellentétben a nyári filmajánlómmal, ezúttal könnyed, szórakoztató 100 percre számíthattok. 

Ha kíváncsiak vagytok még több - vagy a karakter, vagy a színész révén - alopeciás vonatkozású filmre és sorozatra, akkor kattintsatok ide: https://elethajnelkul.blogspot.com/2011/07/alopecia-filmvasznon.html