2010. november 26., péntek

Jókor, jó helyen

Nem is olyan régen megállapítottam, hogy az Alopeciával való közös élet szempontjából jó korba születtem, hiszen mind a nőknél, mind a férfiaknál a csupasz test divatját éljük, és több visszajelzés alapján mondhatom, hogy a férfiak nagy részének fantáziáját beindítja a kopaszság gondolata. Nem feltétlenül a sajátjuké, de egy nőé mindenképpen. És nincs ez másképp az ellenkező nem esetében sem. Személy szerint nekem sincs semmi problémám a férfikopaszsággal.

Viszont nem csak időben, de térben mérve is szerencsésnek érzem magam. Furcsának tűnhet ezt olvasni, tudva, hogy mit is gondolunk mi magyarok (másokról nem is beszélve) magunkról az elfogadás/tolerancia terén. De mint minden, ez is csak viszonyítás kérdése.

Amikor a történetem megjelent a NAAF honlapján, én is elolvastam néhány új bejegyzést. Ekkor találtam rá az indiai Shelly történetére.

A harmincéves Shelly egy középosztálybeli családból származik, és gyerekkora óta él együtt Alopeciával. Ma már ő is parókát hord - ami annyira természetes hatást kelt, hogy észre sem venni, hogy nem a saját haja. Kemény munkával fogorvosként, majd szájsebészként doktorált, ám a magánéletét tekintve el van keseredve.

Elkeseredésének oka az indiai társadalom konzervativizmusával és hagyományaival van összefüggésben. Számára szóba sem kerülhet, hogy kopaszságát a saját kénye-kedve szerint élje meg, akár úgy is, hogy nyíltan felvállalja azt.

Ám még ennél is nagyobb problémát jelent számára és családja számára a férj-találás. El van keseredve, hogy a vele egyidős barátnői már mind férjhez mentek, őt azonban rendszeresen kikosarazzák a családja által választott férj-jelöltek a (haj)hiányosságára hivatkozva. Mindenki azt mondja neki, hogy mivel "defektes", csak "defektes" férjet találhat magának.

Ennek tükrében Magyarországon Alopeciával élni maga a kánaán. Lehet, hogy megbámulnak az utcán, lehet, hogy egy szűk (nem éppen intelligens) réteg nem túl kellemes megjegyzéseket is megenged magának, de ennek ki vannak téve a túlsúlyos, túl vékony, elálló fülű, nyurga lábú, szeplős, vörös hajú embertársaink is.

Szerencsésnek érzem magam, hogy kis hazánkban nincsenek az indiaihoz hasonló előítéletek, és sokaknak nem szegi kedvét az, hogy másképp vagyunk csomagolva!

"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan!"

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2010. november 20., szombat

Ők kutatnak, én reménykedem

Mielőtt megbékéltem Alopecia jelenlétével, sok mindent bevetettünk ellene. Eleinte szüleim majd én is módszeresen kutattunk minden olyan szer és módszer után, amit még nem próbáltunk korábban, hátha sikerül végre Alopeciát a ház falain kívül tudni.

Küzdelmünk mind ez idáig eredménytelennek mondható. Mostanában azonban az e célra elköltött pénzeszközeinkkel fordítottan arányosan alábbhagyott a lelkesedésem az alternatív módszerek kipróbálása terén.

Azt azonban nem mondanám, hogy a reményt is feladtam volna! Szó sincs róla. Azokat jelenleg az "álmok földjén" kutatók táplálják.

A Columbia Egyetem Orvosi Központjának Bőrgyógyászati Részlegén több éve folynak a genetikai kutatások, hogy kiderítsék, mi áll Alopecia viselkedésének hátterében.

Idén nyáron egy fantasztikus hír hozta lázba az Alopeciás társadalmat: beazonosítottak nyolc gént, mely kapcsolatba hozható a foltos hajhullással. Ebből az egyik a betegség totális és universalis rokonainak megjelenéséért felelős.

Ezek a gének olyan más autoimmun betegségeknél (pl. egyes típusú cukorbetegség és reumás izületi gyulladás) is megtalálhatók, melyekre jelenleg már vannak kezelési módok és tesztelés alatt álló gyógyszerek. Ezért az Alopecia okait és ellenszereit kutatók bizakodóak, hogy hamarosan új módszert lehet bevetni Alopecia ellen is.

A kutatás alapján azt feltételezik, hogy az egyik újonnan beazonosított gén (ULBP3) jeladóként funkcionál az NKG2D névre keresztelt receptor számára, amely képes arra, hogy más szerveket megtámadjon.

A kutatás során azt találták, hogy a foltos hajhullásban szenvedők hajhagymái - másokkal ellentétben - nagy mennyiségben tartalmaznak ULBP3 fehérjét. Feltételezik, hogy ezek a fehérjék vonzzák oda magukhoz az NKG2D receptort, ami aztán körbeveszi a hajhagymákat/szőrtüszőket és gátolja egészséges működésüket.

Két másik gént is találtak a foltos hajhullásban szenvedők hajhagymájában, míg az immunrendszer válaszával további öt gént hoztak összefüggésbe.

Alopecia persze nem adja magát könnyen. Szeszélyes volta, kiszámíthatatlansága és egyénenként változó lefolyása feladja a leckét a kutatóknak. Ez a kezdeti siker azonban mindenképpen biztató! Engem mindenesetre - ha nem is rövidtávon, de - reménnyel tölt el.

Mert ahogy a mondás is tartja:
"A lepény hal elsőre, a remény hal meg utoljára!"

A bejegyzés alapját képző angol nyelvű összefoglaló a kutatásról ezen a linken érhető el, míg a részletes tanulmány a Nature Magazin 2010. július 1-jei számában jelent meg.

Fejlemények a kutatással kapcsolatban: itt.

Részletes információ a foltos hajhullásról ITT található. 

2010. november 13., szombat

Élettörténet(ek)

Talán nem túlzok, ha ezt a hetet sorsfordítónak titulálom! A nagy hírt már kedden beharangoztam a cikkről, amely a Nők Lapjában jelent meg, de legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz az életemre.

Az egész ott kezdődött, hogy miután Jónap Rita (a cikk szerzője) látta a blogomat, felmerült benne egy jövőbeli cikk ötlete, amelyre én is nyitott voltam. Úgy gondoltuk, segítene másoknak, ha tudnák, nincsenek egyedül!

Pár héttel később kiderült, hogy a Nők Lapja adna helyet a történetemnek, melyet egy finom süti mellett osztottam meg Ritával. Őszintén meséltem az érzéseimről, élményeimről, tudva, hogy a cikket úgyis "cenzúrázhatom" majd a szerkesztőséghez történő leadás előtt.

Hasonlóan izgatottan vártam, hogy Rita elkészüljön, mint ahogy ő várta az első reakciómat. Nagyon tetszett, ahogy az interjú közben csapongó gondolataimat a karakterszám korlátokat szem előtt tartva papírra (fájlba) vetette. Csak pár, általam túl személyesnek ítélt mondatot javasoltam törlésre, de végül egy kis győzködésre ezek is túlélték cenzúrázási kísérletemet :). A legvégső anyag és a kiválasztott fotó azonban már számomra is meglepetés volt.

Kedden délelőtt jött a hír: az előfizetőknél már ott az újság! Aztán megérkeztek az első e-mailek is, és elhűlve néztem este a blogom látogatottságának statisztikáit.

Mint a Mikulást váró kisgyerek december 5-én, úgy vártam a szerda reggelt, hogy én is a kezembe tarthassam a Nők Lapját! Kicsit furcsa volt, hogy "ekkorában" nézek vissza magamra, de nem volt időm ezen sokat lamentálni. A fénykép egyébként az egyik kedvencem, ezért jó választás volt a szerkesztők részéről. :)

Azt hittem, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, amikor kiderült, hogy a cikket az NLC-n való megjelenésre is érdemesnek találták.

Hihetetlen számomra, hogy a történetem ennyi ember figyelmét felkeltette! Ezt a blogom látogatottságából, a bejegyzésekhez érkezett megjegyzésekből, az NLC hozzászólásokból, az iwiw és a facebook üzenetekből és végül, de nem utolsósorban az e-mail fiókomba érkező üzenetek számából tudom lemérni.

Sejtettem, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, érzéseimmel, de nem számítottam rá, hogy a cikk hatására ilyen sok sorstársam ragad billentyűzetet, és osztja meg velem saját történetét és érzéseit. Ezúton is köszönöm a bizalmat!

A cikk utóéletéről itt írtam.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2010. november 9., kedd

2010. november 2., kedd

Jól, jobban, még jobban!

"Ha pedig valóban nem tehetsz semmit az itt és most megváltoztatására, és nem is tudsz kilépni a helyzetből, akkor minden belső ellenállásodat szélnek eresztve fogadd el a szituációt teljesen! (...) Ezt nevezik megadásnak. A megadás nem gyöngeség! Hatalmas erő van benne!" Eckhart Tolle

Alopecia felbukkanását senki nem fogadja kitörő lelkesedéssel. Ráadásul, ha hosszú távra rendezkedik be, akkor hajkoronánk mellett könnyen megtépázza önbizalmunkat is, és komoly lelki terhet rak ránk vendégeskedésével.

De van egy jó (vagy rossz, ki-ki döntse el maga) hírem! A harmonikus és megszállott küzdés nélküli lelkiállapotot leginkább belső erőforrásaink mozgósításával tudjuk elérni.

Lehet, hogy közhely, de attól még így van: pozitív kisugárzásunk nem néhány haj- és szőrszálon múlik.

Én már csak tudom! Sokáig volt ugyanis szerencsém megtapasztalni, milyen is a hajveszteség elhúzódó gyásza. Rettegtem attól, hogy mások megtudják, hogy ebben a betegségben szenvedek, vagy hogy parókát viselek. Reménytelennek éreztem a helyzetemet, és mindenért (még a "pártalanságomért" is) Alopeciát okoltam.

Aztán egy napon (sok-sok elvesztegetett év után) megráztam magam. Mivel "megszökni" nem volt hová, maradt a "megszoksz", és a nyitás: az emberek, a lehetőségek, az élmények irányába.

Mik voltak ebben a segítségemre?

Információ
Fontos tudni mivel állunk szemben pontosan. A foltos hajhullásról és a különböző fokozatairól szóló tényszerű információk segítségével megismertem élettársam tulajdonságait, viselkedésének kiszámíthatatlan voltát és az ellene folyó küzdelem jelenlegi állását...

Sajnos a magyar nyelven elérhető információk tényszerűségben, alaposságban elmaradnak a kívánatostól, ezért én a legtöbb információt az angol nyelvű oldalakról szereztem be.

Mások példái
Fontos tudni, hogy több ezer elégedett és boldog Alopeciás ember él a Földön, akik sikeresen alkalmazkodtak a hajhullás/kopaszság okozta korlátokhoz. Ők a bizonyítékai annak, hogy igenis lehet Alopeciával kiegyensúlyozott és teljes életet élni! A litván Rutáról itt, az amerikai Thea Cassinről pedig itt olvashatsz.

Ez nekem is erőt adott ahhoz, hogy visszaszerezzem Alopeciától az irányítást életem felett!

Pozitív énkép, önbizalom
Szép lassan rájöttem, hogy nőiességem nem a testemet borító haj- és szőrzet mennyiségtől függ. Elkezdtem törődni a testemmel, ami a lelkemre is pozitívan hatott.

A rendszeres sport, hastánc, divatos ruhák és kiegészítők, és az elvégzett sminktanfolyam, mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyre több pozitív megerősítésben legyen részem a külvilág felől.

A külső visszaigazolások elbizonytalanították a negatív belső hangokat, és lassan, de biztosan helyreállt az éveken keresztül rombolgatott énképem.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2010. november 1., hétfő

Hajszál híján szőrszálhasogató


Alopecia tagadása, rejtegetése, majd felvállalása után elkezdett foglalkoztatni a hajhullás és szőrzetvesztés funkcionális oldala.

Testünk szinte minden porcikájának van valamilyen küldetése, ezért nyilván nem hiába növeszt egy átlagember hajat, szempillát, szemöldököt, hónalj- és egyéb szőrzetet magára.

Bár manapság divat a szőrzetünk nagy részétől megszabadulni, oka van annak, hogy talpunk és tenyerünk kivételével mindenhol szőrrel (még ha csak alig látható pihékkel is) látjuk meg a napvilágot.

A testszőrzet egyrészt biológiai funkciókat lát el (védi a bőrt), másrészt fontos szerepet tölt be a társas érintkezésben, gondoljunk csak a szemöldök ráncolásra, szempilla rebegtetésre, vagy a frizuránk változtatására, mint az önkifejezés egy fontos eszközére.

Haj
A haj egyik fontos funkcióját szó szerint a saját (fej)bőrömön én magam is megtapasztalhattam a nyári forróságban, amikor óvatlanul (és védtelenül) adóztam Napisten oltáránál.

Felegyenesedésünk óta a fejünk van leginkább kitéve a napsugárzás veszélyeinek, így ez lehet a magyarázata annak, hogy testünk egyéb részein szőrzetünk ősemberi összehasonlításban valamelyest visszafejlődött. Azon túlmenően, hogy a haj véd az UV sugárzástól, a fej állandó hőmérsékleten tartását is ellátja és a fejbőr kiszáradását is biztosítja a hajszálak tövében található zsírmirigyek révén.

A dús, selymes haj Alopeciásokat megkeserítő jó marketingje feltehetően sok millió évre vezethető vissza, amikor az egyik ősembernek a párválasztási rituálé közepette megtetszett egy olyan ősembertársa, akinek a fején a szőr hosszabb, selymesebb volt. A dús haj őrület fenntartásában a kozmetikai és reklámipar is igen csak érdekelt, nem csoda hát, hogy a PR-ba a reklámok és a filmek is bekapcsolódtak. A szenvedélyes jelentek elképzelhetetlenek a hajba fúródó ujjak látványa nélkül, miközben a kopaszság sok esetben nevetségesség tárgya, és a kevésbé vonzó külsőhöz társított fogalom lett.

Szemöldök, szempilla
Szemöldökünk és szempillánk nem a bőrt, hanem szemünket óvják.

Védenek a szembe hulló idegen testektől, izzadságtól, valamint a túl sok fénytől. A szemöldökszálak vonala kétfelé vezeti el a nedvességet, míg a szempilla ernyőként óvja a szemet a naptól és a fertőzésektől.

A szempilla árnyékoló funkciójának hiányát én is csak nemrégiben vettem észre, amikor feltűnt, hogy fekvő testhelyzetben nap- vagy lámpafénynél csak hunyorogva vagyok képes olvasni.

Mindezek mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szemöldök kommunikációs szerepét sem, hiszen jól látható, amikor valaki mérgesen ráncolja, szigorúan összevonja, vagy csodálkozva felhúzza azt. Érzelmeink változásai leggyorsabban (a másodperc töredéke alatt) a szemöldök rezdülésében jelentkeznek.

A szempillához is társulnak manapság a biológiain túli funkciók is. Elsősorban a nőknél előnyös hosszú, dús, göndör, fekete szempillával rendelkezni, melyet a kiszemelt hímegyed jelenlétében ártatlanul meg lehet rebegtetni.

Testszőrzet
A testszőrzet elsődleges funkciója szintén a védelem. A szőrszálak tövében található zsírmirigyek védik a bőrt, a fanszőrzet megvédi a hüvelyt a fertőzésektől, az orrszőrzet kiszűri a nagyobb szennyeződéseket és megakadályozza az orr lépten-nyomon történő elcsöppenését.

A szőr mindeközben kémiai funkcióval is rendelkezik, aminek a párválasztásban van szerepe. A mellkasszőr például a verejték és zsírmirigyek mellett olyan feromonokat termelő mirigyet is tartalmaz, amelynek tartalma a szőrök segítségével tud érvényesülni.

A legtöbb feromont a hónalj és a fanszőrzet tudja magában tartani, mivel ezek formája a többi szőrzettel ellentétben nem kerek, hanem lapos, és ennek köszönhetően növekedés közben kicsit megcsavarodnak. A göndör szőrök több feromont tudnak magukon tartani, mint az egyenes szőrszálak, hiszen lapos felületükről nem "csúszik" le olyan könnyen az illatanyagot hordozó zsiradék.

Kísérletek mutatták ki, hogy a férfiak különbséget tudnak tenni a termékeny napokban lévő illetve nem lévő nők között, míg a nők leginkább a termékeny napjaikban fogékonyak a férfi feromonokra.

A szőrtelen test esetében a feromonoknak csak a töredéke tud érvényesülni, mert szőr hiányában elpárolognak. Mivel ezek a folyamatok teljesen tudattalanok, nem is vesszük észre a hiányukat, amelyet a túlzott illatosítás, illetve a csupaszítás mai divatja okoz.

Manapság a csupaszság a jól ápoltság egyik fokmérőjévé vált, aminek legfőbb oka az lehet, hogy egy idő után a verejtékkel felszínre kerülő zsírok és fehérjék erjedni kezdenek, melyet bőrbaktériumaink elkezdenek lebontani, ami nem éppen kellemes szagélménnyel társul a társas érintkezésink során.

Mivel a fiatal (termékeny korban lévő) nők esetében a szőrszálak gyengék, világosak és rövidek, a pihés, gyenge (alig látható) szőrszálak a fiatalság érzetét keltik. Ezért társulhat manapság a csupaszság a fiatalság, egészségesség, fittség fogalmaival.

Mindezek alapján szerencsésnek mondhatom magam. Mikor veszítse el az ember testszőrzetét, ha nem akkor, amikor épp a testszőrzettől megfosztott test az uralkodó trend (méghozzá mindkét nem esetében)! Manapság a csupasz az esztétikus, és még a férfiak esetében is a napbarnított, izmos és szőrtelen az ideál.

Nekem ingyen van puha, bársonyos bőröm, melyért nem kell megszenvednem, és megkímélem bőrömet a szőrtelenítés okozta esetleges sérülésektől és fertőzésveszélytől.

Ha Alopecia hajlandó lenne illegális testfoglaló akcióját legalizálni, a pro és kontrák mérlegelése után testemet nyaktól lefelé örökbérletbe kínálnám.

Első fotó: Verbőci Patrícia

© Minden jog fenntartva! A kép és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.