Mielőtt megbékéltem Alopecia jelenlétével, sok mindent bevetettünk ellene. Eleinte szüleim majd én is módszeresen kutattunk minden olyan szer és módszer után, amit még nem próbáltunk korábban, hátha sikerül végre Alopeciát a ház falain kívül tudni.
Küzdelmünk mind ez idáig eredménytelennek mondható. Mostanában azonban az e célra elköltött pénzeszközeinkkel fordítottan arányosan alábbhagyott a lelkesedésem az alternatív módszerek kipróbálása terén.
Azt azonban nem mondanám, hogy a reményt is feladtam volna! Szó sincs róla. Azokat jelenleg az "álmok földjén" kutatók táplálják.
A Columbia Egyetem Orvosi Központjának Bőrgyógyászati Részlegén több éve folynak a genetikai kutatások, hogy kiderítsék, mi áll Alopecia viselkedésének hátterében.
Idén nyáron egy fantasztikus hír hozta lázba az Alopeciás társadalmat: beazonosítottak nyolc gént, mely kapcsolatba hozható a foltos hajhullással. Ebből az egyik a betegség totális és universalis rokonainak megjelenéséért felelős.
Ezek a gének olyan más autoimmun betegségeknél (pl. egyes típusú cukorbetegség és reumás izületi gyulladás) is megtalálhatók, melyekre jelenleg már vannak kezelési módok és tesztelés alatt álló gyógyszerek. Ezért az Alopecia okait és ellenszereit kutatók bizakodóak, hogy hamarosan új módszert lehet bevetni Alopecia ellen is.
A kutatás alapján azt feltételezik, hogy az egyik újonnan beazonosított gén (ULBP3) jeladóként funkcionál az NKG2D névre keresztelt receptor számára, amely képes arra, hogy más szervek működését akadályozza.
A kutatás során azt találták, hogy a foltos hajhullással érintettek hajhagymái - másokkal ellentétben - nagy mennyiségben tartalmaznak ULBP3 fehérjét. Feltételezik, hogy ezek a fehérjék vonzzák oda magukhoz az NKG2D receptort, ami aztán körbeveszi a hajhagymákat/szőrtüszőket és ezáltal gátolja az egészséges működésüket.
Két másik gént is találtak a foltos hajhullással érintettek hajhagymájában, míg az immunrendszer válaszával további öt gént hoztak összefüggésbe.
Alopecia persze nem adja magát könnyen. Szeszélyes volta, kiszámíthatatlansága és egyénenként változó lefolyása feladja a leckét a kutatóknak. Ez a kezdeti siker azonban mindenképpen biztató! Engem mindenesetre - ha nem is rövidtávon, de - reménnyel tölt el.
A bejegyzés alapját képző angol nyelvű összefoglaló a kutatásról ezen a linken érhető el, míg a részletes tanulmány a Nature Magazin 2010. július 1-jei számában jelent meg.
Fejlemények a kutatással kapcsolatban: itt.
Részletes információ a foltos hajhullásról ITT található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése