2014. október 23., csütörtök

Titkonszép

Legutóbbi bejegyzésemben utaltam rá, hogy nemrég Titkonszép portréfotóim készültek. Ezúttal azzal a céllal kerestem fel Verbőci Patríciát, hogy örökítsük meg az összes aktuális - azaz haj nélküli, kendős, valamint vörös és szőke - "karakteremet".

Patrícia - hasonlóan az öt évvel ezelőtti, számomra egyértelműen sorsfordító találkozásunkhoz - ezúttal is hihetetlen érzékenységgel kapta lencsevégre a legapróbb rezdüléseimet, jellegzetes tekinteteimet, kézmozdulataimat és arcvonásaimat.

A sokféle arc, ami visszanéz rám ezekről a képekről eszembe juttatta Müller Péter és Márai Sándor (ld. ITT), valamint William Paul Young gondolatait.

"Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége." (William Paul Young)

2014. október 21., kedd

Post-it

A megcsappant bejegyzések miatti enyhe bűntudatomat enyhítendő írok gyorsan egy posztot arról, hogy hozzávetőlegesen mivel is töltöttem/töltöm mostanában azt az időt, amit korábban a blogírásra fordíthattam: 
  • vizsgáztam, beadandókat és szakdolgozatot írtam, szigorlatra és záróvizsgára készültem, majd diplomát vettem át a Semmelweis Egyetemen (Hip Hip Hurrá); 
  • kaTARzis kiállítást szerveztem, népszerűsítettem, nyitottam meg (Verbőci Patríciával, a lelkes modellekkel és állandó kísérőinkkel, valamint a Café Quartettel közösen), és még egyéves szülinapot is ünnepeltünk;
  • az első félév fáradalmait nyáron különböző programok segítségével pihentem ki (a teljesség igénye nélkül: Esztergom, Siófok, Szilvásvárad, Somnakaj, és Lány kilenc parókával); 
  • olvastam (és végre már nemcsak szakkönyveket, hanem pl. az Álmodj szépeket! címűt);
  • Titkonszép portréim készültek Verbőci Patríciának köszönhetően;
  • önismereti és módszertani továbbképző csoportokba jártam/járok (és ahogy ez ilyenkor már csak lenni szokott: olvasnivalók, házifeladatok, családfakutatás, vizsgadolgozatok); 
  • a hét 5 napján mindemellett még dolgozni is járok (majdnem elfelejtettem);
  • cikket írok (ill. kellene írnom... pl. most is, de helyette inkább "bejegyzek"), és titokban reménykedve egy előadásra is készülök;
  • és végül, de nem utolsó sorban névjegykártyát terveztem/tünk (ezúttal is "thanks bro"), ami egy újabb téglácska majdani házam megépítéséhez...  
Egy szó mint száz, nem tűntem el, és reményeim szerint hamarosan nemcsak új bejegyzésekkel, hanem új téglácskákkal is szolgálhatok majd.