Humorral minden más

Bagdy Emőke Pszichofitness című könyvében (Animula, 1997) önsegítő kincseknek nevezte a kacagást, kocogást, humort, viccet és a pozitív gondolkodást.

Gondolataink, elvárásaink, szóhasználatunk és szemléletmódunk döntően befolyásolja életminőségünket, megküzdőképességünket, lelki és testi erőnket, egészségünket. Ahogy Shakespeare írja a Hamletban: "Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá."

A humor azért lényeges, mert segítségével, épp képtelenségük révén, a szorongató, kilátástalan helyzetek is átfordulhatnak felemelővé és kacagtatóvá. Összegyűjtöttem ezért pár alopeciás példát, ismét csak a teljesség igénye nélkül.

"Azt tanácsolom, szabadulj meg az összes szőrödtől Maggie. Felszabadító érzés!"

Kép innen

Szakállas (hahaha) az alábbi vicc, de azért nem hagyom ki (hátha nem ismeritek). Időbe telt, mire tudtam viccelődni az állapotommal, és nagyjából épp ekkorra lett elegem a sok jótanácsból is, így aztán az újabb csodaszereket ajánlókat néha megtréfáltam egy kicsit:

- Köszönöm, hogy figyelmembe ajánlottad. Egyébként tudod, hogy mi állítja meg biztosan a hajhullást?

- Van ilyen?

- Hát persze! A padló.

Az alábbi kép viszont friss. Idén szeptemberben söpört végig az "alopeciás" közösségekben világszerte:

Kép innen

- Te miért vagy csupasz? 

- Alopeciám van. 

- Ó, Phil, hagyd ezt abba, és valld be, hogy egy nektarin vagy! 

(Alopecia=haj- és szőrzetvesztés; benne egy angol szóvicc a peach = barack szóval)

Mi is szoktuk a szavakat leleményesen (viccesen) használni a támogató csoporton belül. A Magyar Alopecia Areata Közösség rövidítéséből (MAAK) mákvirágok, mákszemek lettünk, és tagadhatatlun mákunk van, hogy egymásra találtunk, jó dolog ugyanis hasonszőrűek, vagy ahogy mi mondjuk, hasonszőrtelenek társaságában lenni. :)

Végül egy személyes történet a régmúltból... Álltam egy este a fürdőszobában és méregettem haj nélküli tükörképemet. Úgy éreztem, lehet valami a párom által - akkor már hetek, hónapok óta - mondottakban, és tényleg hasonlítok így valakire. Ki is szóltam neki, hogy igaza lehet, csak arra nem tudok rájönni, hogy kire hajazok inkább. Sigourney Weaverre, Demi Moorra, Natalie Portmanre? Erre jött kintről a szeretetteljes válasz: Kuka, a Hófehérke és a hét törpéből. Én pedig belenéztem a tükörbe, és kitört belőlem a nevetés, mert tényleg... :D :D :D

Képkocka a Hófehérke és a hét törpe című rajzfilmből (ld. ITT és ITT) 

Van azonban egy nagyon fontos "szabály" (amelyet - mint a fenti példa is mutatja - kivételes esetben csak az igazán közeli barátok, családtagok szeghetnek meg): "magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el!"* 

Együtt nevetni az érintettel azonban ér. Sőt. Kötelező! ;)

* Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac - "Orr monológ" (ld. ITT)

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

Gondolataink ereje

Egy korábbi bejegyzésben (ITT) írtam már arról, hogy milyen nagy jelentősége van a gondolatainknak.  Henry Ford sokat idézett - "Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz." - mondata is erre hívja fel a figyelmet.

Gondolkodásmódunk jelenőségéről Daniel H. Pink is ír Motiváció 3.0 Ösztönzés másképp című könyvében. "Amit hiszünk, az alakítja azt, amit elérünk. A saját magunkról kialakított elképzelések és képességeink természete – azaz önelméleteink – határozzák meg azt, hogyan értelmezzük tapasztalatainkat, és ezek jelölhetik ki képességeink határait." [p. 143.]

Minderről Buda László is írt Mit üzen a tested? című könyvében: "Egyetemi oktatóként eltöltött éveim során sok egészségszociológiai vizsgálatot, felmérést végeztünk. Számos dolgot kérdeztünk rengeteg embertől, sok éven át. Az egyik meglepő eredmény az volt, hogy ha meg akarjuk jósolni az adatainkból, hogy egy ember tíz év múlva is életben lesz-e, a legerősebb prediktor (elõrejelző erejű adat) az lesz, hogy a válaszadó szerint milyen az egészségi állapota most, és mire számít a jövőben. Semmilyen más adat, életkor, betegség, szociális helyzet nem tudott ilyen pontos tippet eredményezni, mint az öndiagnózis. Ez az eredmény is arra intett, hogy nagy tiszteletben tartsam, amit valaki önmagáról gondol."

Gondolataink, érzéseink, valamint egészségi állapotunk összefüggéseiről is írtam már korábban. A lélek dolgai című bejegyzés ITT olvasható.

Kelly McGonigal pszichológus egy kutatás során döbbent rá arra, hogy a jelenkor nagy ellenségének tartott stressz döntően csak akkor lesz valóban káros az egészségre, ha arról az érintett személy így vélekedik. Akik ugyanis a stresszt pozitívnak ítélik - például mert az segíti a megküzdéshez szükséges erőforrásaik mozgósítását - egészségesek maradnak a stresszelteli élethelyzetek ellenére is. (Ld. Kelly McGonigal: How to make stress your friend - Hogyan tedd a stresszt a batárotaddá - című előadását.)

Mindezek alapján szerintem érdemes időről időre nagytakarítást végezni a gondolatainkban, hogy megtisztítsuk elménket a sokszor automatikusan és ellenőrizetlenül felbukkanó, esetleg régi, családi történetekre épülő, saját személyünkre és a jelen helyzetünkre már nem is igazán illő mintákat követő belső monológainktól. A közelgő tavasz kiváló lehetőség arra is, hogy a boldogulásunkat és egészségünket is támogató gondolatokat ültessünk el és gondozzuk egészen addig, amíg kellően megerősödnek, és automatikussá válnak pozitív elképzeléseink önmagunkra, helyzetünkre, kapcsolatainkra és képességeinkre vonatkozóan.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Hála

"Elménk külön kis világ, s önmagában 
Pokolból mennyet, mennyből poklot varázsolhat"

John Milton az Elveszett Paradicsom című művéből idéz Sonja Lyubomirsky Hogyan legyünk boldogok? című könyvében, amikor arról ír, hogy a boldogság szempontjából életünk objektív körülményeinél sokkal fontosabb, hogy hogyan gondolkodunk önmagunkról, a világról, másokról (p. 123). 

Sonja Lyubomirsky könyvében kutatásokkal alátámasztott módszereket mutat ahhoz, hogy a poklot mennyországgá változtassuk, mely közül az egyik a hála kinyilvánítása (pp. 124-140.). 

A hála kifejezésének nemcsak az élettel való elégedettség fokozása, hanem a számunkra fontos személyek, dolgok elengedése szempontjából is fontos szerepe van. A hála számos negatív érzés (pl. mohóság, irigység, keserűség, harag, aggodalmaskodás, csalódottság) ellenpólusa, semlegesítője, és olyan pozitív érzések felerősítője, mint az érdeklődés, izgalom, öröm és büszkeség. Segítségével észrevehetjük, hogy mennyire értékes és segítőkész emberek, valamint milyen jó dolgok vesznek körül bennünket (és hogy mennyivel rosszabb is lehetne). A hála kifejezése a társas kapcsolatainkra is pozitív hatással, például azért, mert szorosabbá, mélyebbé válhat azokkal a kapcsolatunk, akik irányába hálát érzünk (és ennek esetleg még hangot is adunk).  

"A hála kifejezése megerősíti önértékünk tudatát és az önbecsülésünket is. Amikor rádöbbenünk, hogy mennyit tettek értünk mások, vagy mennyi mindent értünk el mi magunk, akkor magabiztosabbnak és hatékonyabbnak érezzük magunkat." (p. 129.) Nehéz helyzetekben az önsajnálatba merülés helyett a hála kifejezése - bár nagy kihívást jelenthet, de - segíthet pozitív módon átértelmezni a negatív életeseményeinket, így segítve az alkalmazkodást és a továbblépést. 

A hála kifejezésének több módja is van, melyek közül érdemes a hozzánk leginkább illőket felváltva/kombinálva, és nem túlzásba víve használni, továbbfejleszteni.  

Az egyik ilyen módszer a hálanapló vezetése, ami akkor bizonyult a kutatások szerint a leghatékonyabbnak, ha hetente egyszer, 3-5 dolgot/témát jegyzünk le a naplónkba, amiért az adott pillanatban hálát érzünk. Ha valaki kevésbé szeret írni, akkor a hálát-adás pusztán az ezen való (akár mindennapos) elmélkedéssel is gyakorolható. Érdekes, de egyben izgalmas az a könyvben olvasható javaslat, ami a "hálátlan" gondolatot (pl. "a testvérem elfelejtette a születésnapomat") egy hálással egészíti ki (pl. "de mindig számíthatok rá, amikor bajban vagyok"). A jó dolgokról szóló listát akár egy baráttal is átbeszélhetjük, aki segíthet akkor is, ha valami miatt elveszítjük a motivációnkat a hála-gyakorlásában. Végül, de nem utolsó sorban hálánkat közvetlenül is kifejezhetjük: személyesen, telefonon, írásban. Egy hála-levél megírása akkor is lehetéséges, ha végül nem küldjük azt el a címzettnek.

A közelgő Karácsony kiváló alkalom lehet a hálánk közvetlen és személyes kifejezésére. Az év vége pedig remek lehetőség (a jövő évi célok kitűzése előtt) egy óév búcsúztató hála-lista összeállításához.

Felhasznált irodalom: Sonja Lyubomirsky, Hogyan legyünk boldogok? Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben, Ursus Libris, 2008

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Memory factory

Egy érdekes TED előadásban a kutatók az emlékezet manipulálásának jövőbeli lehetőségét villantják fel a hallgatóság számára. A kutatás komoly etikai kérdéseket is felvet, viszont sokan nem is gondolnák, hogy az emlékek "manipulálása" már ma is része a mindennapjainknak. 

A valóságban ugyanis mindannyian folyamatos és tudattalan "emlékgyártásban" vagyunk: az éppen aktuális érzéseinket a múltbeli történeteinkkel (is) igyekszünk „alátámasztani”, ezért az emlékeink közül az kap jelentőséget, ami éppen passzol az aktuális helyzetünkhöz és érzéseinkhez. Ez esetemben nemrég egy óvodáskori történet újraértelmezésében öltött testet.

A történet szerint az egyik ünnepségen el kellett volna szavalnom a Cini Cini Muzsika című mondókát, én azonban nem a program szerint, hanem csak kicsit később mondtam el azt a közönségnek. Pár héttel ezelőttig én ezt az emléket/történetet annak alátámasztására használtam, hogy lám-lám, nekem már az oviban is nehézséget okozott a figyelem középpontjában lenni.

A történet kicsit pontosabban viszont a következő: A program szerint néhány ovis társam körében kellett volna kiállnom a gyerekek és a szülők elé, ám én nem voltam hajlandó a többiekkel együtt kimenni az udvar közepére. Helyette megvártam, amíg mindenki elmondja a maga mondókáját, visszaül a helyére, majd a kiürült "színpadra" lépve már egyedül csak az én előadásomat élvezhette a közönség. 

A történetnek ez az apró, mostanáig számomra nem ismert részlete alapjaiban "rengette meg" a magamról kialakított képet: Jé, én már akkor is szerettem szerepelni, és a figyelem középpontjában lenni. :) Ez utóbbi persze lehet, hogy éppúgy nem fedi a teljes valóságot, mint a korábbi elképzelésem, de kiváló példája annak, hogy egy évekkel ezelőtti történet egymásnak akár ellentmondó elképzelésünk alátámasztásául is szolgálhat.

Biztosak lehetünk tehát abban, hogy bármit (akár jót, akár rosszat) gondolunk is magunkról/ másokról/egy adott helyzetről, agyunk a segítségünkre fog sietni, és azon emlékeinknek, valamint múltbeli történeteinknek fog jelentőséget tulajdonítani, ami ezen elképzelésünket alátámasztja, mindez pedig jövőbeli lehetőségeinket is befolyásolhatja. Ez szerintem minimum olyan "félelmetes lehetőség", mint a bejegyzés elején említett TED előadásban bemutatott kutatás...

© Minden jog fenntartva! Az írás és a fénykép engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Fületlen bögre

Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre 

Ma este elmosogattam éppen nyolcra. 

Rakosgattam a bögréket fel a polcra. 

Kettő van fületlen, de elölről szépek, 

Egészen olyanok, mint a többi épek. 

Csak a fületlen részt hátulra kell tenni, 

S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni. 

Most eszembe jutott sok felebarátom, 

Hogyha képletesen fületlennek látom, 

Úgy teszem-e őket életem polcára, 

hogy ne lássunk mindig arra a hibára? 

Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra, 

Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra) 

Akkor tesz el az igazságos Isten 

– Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn – 

A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel 

Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Új(évi) perspektívák

"A legmerészebb álmaidat is megépítheted - de lassan. Téglánként. Minden tégla lerakásához türelem kell, kitartó szorgalom, s főleg hit, hogy ebből végül ház lesz. Minden egyes téglánál látni kell a házat! Ez a hit." - véli Müller Péter, én pedig próbálok hinni.

Olvastam 2,5 éve egy cikket, melynek címében először láttam ezt a szót így leírva. Megtetszett. Annyira, hogy alig fél évvel később megváltoztattam a blogom címét és létrehoztam egy facebook oldalt*, mert úgy éreztem találtam valamit, amit nem szeretnék elengedni. Ekkor lett enyém a csupaszepseg.hu domain is. 

Az alapok megvoltak, de a házat még nem láttam. Csak éreztem. De tudtam, hogy még nem vagyok kész a továbblépésre. Hagytam hát érlelődni a gondolatot.   

Néha-néha ceruzát ragadtam, és rajzolgatni kezdtem. Kerestem, mi fejezhetné ki legjobban azt, amit számomra e szó jelent. Egy idő után a Cs betűre kezdtem koncentrálni. Első konkrét próbálkozásaim a Cs-ből formálható fekvő nyolcashoz, vagyis a végtelen szimbólumához hasonlítottak. Aztán egyszercsak kirazjolódott egy pillangó képe, ami szinte azonnal tovarebbent. Hagytam elrepülni a pillangót, és a görcsös akarást. Éreztem, hogy még nincs itt az ideje.

Pedig ez a lepke itt repked már körülöttem egy ideje...  Először 2010-ben írtam róla, amikor katartikus önelfogadás élményemet a hernyóból pillangóvá válással szemléltettem. A kaTARzis kiállítás nyitóbeszédének írása közben ismét felbukkant. Ez nem lehetett véletlen. Ezt követően bevillant a réges régi rajzom. Ezúttal viszont előkaptam a lepkehálómat.  Gyorsan reprodukáltam a logó-tervet, ami alapján öcsém közvetítésével egy grafikus megalkotta "jövőbeli házam" egyik igen fontos tartóoszlopát.

A pillangó - kedvenc olasz (farfalla) és angol szavam (butterfly) - ógörögül psyche (azaz lélek). Törékeny és megfoghatatlan, mint a lélek. A fejlődés és az átalakulás útjait jelképezi. A pillangó történetében ott van a lélek (lelkem) fejlődésének története is. A japánok szerint ő a változékonyság, a kínaiak szerint a halhatatlanság, a nyugati kultúrában pedig a metamorfózis szimbóluma, mert képes a legkülönbözőbb módon megújulni, úgy hogy minden alkalommal egyedi tud lenni. A pillangó képes megörvendeztetni környezetét, és örömöt hozni életükbe. Az indiánok szerint ő a gyógyító, aki egyszer csak az emberhez jött és felfestette a szivárványt az égre. Olyan, mint egy boldog fuvallat. Engem minden nap megörvendeztet, amikor ránézek, és olyan, mintha én is vele szállnék. 

Úgy érzem, legmerészebb álmom építése most kezdődött el igazán. Gyűjtögetem tovább majdani házam téglácskáit, hogy hamarosan (vagy legalábbis a maga idejében) egy újabb tartóoszlop helyére kerüléséről írhassak.

------------------------------------------

* A Csupaszepség facebook oldal 2015 november közepétől téli álmot alszik és erőt gyűjt az újjászületéshez. A teljesség kedvéért az oldal utolsó ismert dizájnját megosztom veletek. ;)  

© Minden jog fenntartva! A képek  és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

Fogadalmak vs célok

Az év vége, és az új év kezdete tudatos, vagy tudattalan számvetésre késztet majdnem minden embert. Végiggondoljuk, mi jó és rossz történt velünk az elmúlt 12 hónapban és talán azt is, mit tennénk másként az elmúlt egy év tapasztalatával gazdagodva. 

Ezzel egy időben, az új év kapujában az a remény is megfogalmazódik bennünk, hogy az elkövetkező 12 hónap minimum olyan jó, vagy jobb lesz, mint az, amit a hátunk mögött tudunk, és bizakodva várjuk, milyen csodákat tartogat számunkra az új esztendő. Ez azonban csak a passzív oldala az új év várásának. 

Ha a történéseknek nem csak "elszenvedői", de formálói is szeretnénk lenni, akkor itt a remek lehetőség (jövő évi) céljaink kitűzésére. Megfogalmazhatjuk, hogy mit szeretnénk elérni a magán-,  szakmai-, és közösségi életünkben; ha még nincs, akkor találhatunk egy értelmes életcélt magunknak; és végiggondolhatjuk, miben szeretnénk fejlődni.

Photo by Chris Frazer Smith (kép innen)

És hogy ez mitől hangulatjavító? Sonja Lyubomirsky "Hogyan legyünk boldogok?" című, tudományos kutatásokon alapuló könyvében egy teljes fejezetet szentel a céloknak. Kutatásai azt igazolták, hogy a tartós boldogság elérésének egyik legfontosabb stratégiája egy értelmes életcél kitűzése és elérése. Ehhez azonban lelkesedésre és elköteleződésre is szükség van (az új évi fogadalom így válik céllá). Ez azt a érzést fogja biztosítani számunkra, hogy urai vagyunk az életünknek, és ettől magabiztosabbnak, valamint hatékonyabbnak érezhetjük magunkat. Az értelmes célok, és az azok elérését támogató részcélok elősegítik érzelmeink felpezsdülését, miközben önbecsülésünket is támogatják. Céljaink követése akár napi szinten is rendszerezi, strukturálja életünket és új lehetőséget biztosít társas kapcsolataink bővítésére.

Amikor a jövőbeli céljaink meghatározásán gondolkodunk, érdemes olyanokat választani, melyek lekötnek, személyesen motiválnak és örömmel töltenek el bennünket. Csíkszentmihályi Mihály, "Az öröm művészete" című (ugyancsak tudományos vizsgálatokra alapozott) könyvében is az olvasható, hogy az életminőségünket akkor tudjuk javítani, ha olyan tevékenységekbe fektetjük be lelki energiáinkat, amelyek flow (azaz áramlat, vagyis a belefeledkezés) élményét jelentik számunkra. Csíkszentmihályi arra is felhívja a figyelmet, hogy ha nem magunk szabjuk meg az életutunkat, akkor más, külső hatóerők irányítják a miénktől eltérő célok szolgálatában. És mivel senkitől sem várhatjuk, hogy segítsen élni nekünk, magunknak kell megtalálni saját életünk alakításának módját.

Ha az imént olvasottak alapján égsz a vágytól, hogy megfogalmazd céljaid, íme pár jó tanács Sonja Lyubomirsky könyve alapján:

1. értelmes, belső és hiteles, a személyiségedhez illő (élet)célt tűzz ki;
2. megközelítésen alapuló célok szükségesek, azaz amit el szeretnél érni (nem pedig olyan, amit el szeretnél kerülni);
3. tevékenységekre irányuló céljaid legyenek (amik lehetőséget adnak a folyamatos új kihívások, új lehetőségek, új élmények megélésére);
4. egymással harmonizáló és rugalmas (szükség esetén módosítható) céljaid legyenek;
5. határozd meg a legfontosabb célodat, és dolgozd ki a megvalósítás részleteit;
6. gyűjtsd össze az esetleges akadályokat és legyen stratégiád az akadályok elkerülésére;
7. bontsd a nagyobb célokat részcélokká, és a mérföldkövek elérésénél jutalmazd meg magad;
8. köteleződj el a célok mellett és törekedj a céljaid elérésére (már önmagában a törekvés is boldogít, sőt, jobban, mint amikor elérjük azt), tégy lépéseket a célod elérése érdekében;
9. fogalmazz meg önbeteljesítő jóslatokat (pl. ha biztos vagy abban, hogy képes vagy a változásra, akkor nagyobb eséllyel tartasz ki a célod mellett, és tégy akkor is lépéseket a célod elérése érdekébe, ha vannak benned kétségek).

"Ha tényleg élni vágyunk, rögtön ki kell próbálnunk;

Nem baj, ha nem, de akkor a halált várjuk." 

(W. H. Auden)* 

*In Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Szívmelengető mosolygás

Hangulatjavító ötleteim sorát egy multifunkciós hozzávalóval szeretném folytatni, ami nem más, mint a MOSOLY. 

Igyekszem minden napot úgy kezdeni és befejezni, hogy rámosolygok a tükörképemre. A titok nyitja, hogy elhelyeztem a fürdőszobaszekrényem belsejében egy hangulatjavító trükköket tartalmazó listát, amiből kedvemre szemezgethetek. A 'mosoly' az első ezen a listán, amin mindig megakad a szemem. És ahogy elolvasom ezt a szót, rögtön mosolyra görbül a szám...

A mosoly különösen bátorítóan hat kopasz énemnek is. Ha időm engedi, sorra veszem mindazt, amit szeretek magamban, és igyekszem egy bátorító mosolyt "küldeni" a kevésbé kedvelt külső és belső tulajdonságaimnak is, hiszen azok is hozzám tartoznak!

És hogy miért is hasznos a mosoly, a nevetés, ill. a kacagás? "A kacagás zsigeri kocogás, megmasszírozza a beleket, segíti az emésztést. Egészséges mértékben felpezsdíti a vérkeringést, fokozza az örömhormont-termelést, elősegíti az immunrendszer aktiválódását. Antidepresszáns hatású, mert kedélyjavító hormonműködést indít el, és a fájdalomérzetet is csökkenti. A nevetés igazi társas együttes élmény, közös hangulatolajozó szer, mely ráadásul ragályos is." (Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak?)

"Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!" És a hét minden napján! Az alábbi kisfilm is azt mutatja be, hogy néhány kedves, biztató szó és a mosoly mennyire üdítően hat a szürke hétköznapokba belefásult emberekre. Ne hagyjuk, hogy a minket körülvevő pesszimista hangulat a mi kedvünket is elrontsa. Ha pedig mégis bal lábbal keltünk fel, íme a recept, hogyan javíthatunk hangulatunkon. "A mosoly egy olyan görbe, amely mindent kiegyenesít." 

A mosolynak, ill. a pozitív megerősítéseknek (akár másoktól kapjuk őket, akár mi mondjuk saját magunknak) tudományosan bizonyítottan jótékony hatása van a hangulatunkra, ill. az egészségünkre. Kísérletekkel bizonyították, hogy a betegek gyorsabban gyógyulnak a kórházban, ha mondják nekik, és maguknak is ismétlik, hogy egyre jobban vannak.

A gyerekek naponta több, mint 400-szor mosolyognak. Vajon mikor temettük el magunkba a világra rácsodálkozni, valamint a legapróbb dolognak is örülni tudó gyermeki képességünket? Érdemes engedni a bennünk élő "szabad gyermeknek", hogy élvezze az életet, és időről időre rácsodálkozzon a világra!

Már a csecsemő is "tudja", hogy mosolyával elvarázsolja a felnőtteket, akiktől életben maradása függ. Néha felnőttként is visszatérünk ehhez a "trükkhöz", amikor szeretnénk magunkat jó színben feltüntetni valaki előtt, mivel ösztönösen tudjuk, hogy szimpatikusabbnak, udvariasabbnak, vonzóbbnak és hozzáértőbbnek tűnünk, ha mosolygunk. 

Ha ez nem lett volna elég meggyőző, íme egy remek előadás a mosolyról, azaz a hosszabb, boldogabb, egészségesebb élet titkáról:

És Mosolykáról hallottatok már? Ha az ő példája nem elég meggyőző a mosoly, és a pozitív hozzáállás erejét illetően, akkor nem is érdemes további bizonyítékok után kutatnotok. :)


"Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele..." (Dale Carnegie)

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Alopecia rózsaszínen

Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam rá, hogy a haj- és szőrnélküliségnek - nem megfeledkezve a negatívumokról - számos pozitív aspektusa is van.


Amikor tehát rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélem Alopeciát, ezeket látom:

• nem kell a szőrtelenítéssel bajlódnom, és mindig selymes, bársonyos a bőröm;
• hetente kb. 10 percembe kerül felfrissíteni a parókámat, ami mindig olyan, mintha éppen most léptem volna ki a fodrászatból;
• soha nem alszom el a hajam, reggel pedig kb. 3 másodperc alatt készen van a divatos frizurám, és az uszodában sem kell a hajszárítással bajlódnom;
• alkalomhoz, ruhához, társasághoz illően pillanatok alatt új fazont (színt és hosszt) varázsolok magamnak;
• (már) nincs tele a lakás a kihullott hajszálaimmal és nem aggódom az ősz hajszálak miatt sem;
• nem kell hajápoló és hajformázó termékekre, ill. szempillaspirálra költenem;
• a fejbőrömön érezhetem a napsugarak melegítő és a szellő hűsítő hatását;
• aktányi "bizonyítékom" (orvosi leletem) van arról, hogy egészséges vagyok;
• odafigyelek magamra és az egészségemre;
• megtanultam megnyílni mások előtt a félelmeim ellenére, és rájöttem, hogy bármilyen helyzetet képes vagyok kezelni;
• egy termék reklámarca lehettem;
• megszépült a tükörképem, elkezdtem szeretni magamat;
• remek témát találtam egy blog elindításához;
• létrejött egy vidám és aktív támogató közösség, amely egyre több sorstársuknak nyújt érzelmi és információs támogatást; 
• bekapcsolódtunk az alopeciás világ vérkeringésébe, és számtalan különleges kezdeményezéssel találkoztunk; 
• megálmodtuk és valóra váltottuk a kaTARzis kiállítást;      
• rengeteg csodálatos embert ismerhettünk meg Alopeciának köszönhetően...

Kép innen.

Részletes információ a foltos hajhullásról ITT található.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Lehetőségek rosszkedv ellen

(Prológus itt.)

Rosszkedv mindig mindennek csak a negatív oldalát látja. Ráadásul, ha tényleg valami rossz, vagy kellemetlen dolog történik, képes azonnal egy két és fél órás katasztrófafilmet forgatni, és reggeltől estig azt játszani a fejemben.

Sok időbe telt mire rájöttem, hogy a távirányító szerencsére nálam van. :) Ezzel mindjárt jó sok választási lehetőségem lett. Csak néhány példa:

• beletekerhetek a filmbe, és csak a "legizgalmasabb", vagy épp ellenkezőleg, a legkevésbé felkavaró "jeleneteket" kell végigizgulnom,
• a filmet le is állíthatom, esetleg megkérdezhetem magamtól "vajon egy év múlva mekkora jelentősége lesz ennek a "rossz" dolognak az életemben?", ill. felidézhetem a következő buddhista bölcsességet: "ha egy problémára van megoldás, felesleges rágódni rajta, ha viszont nincs, azon a rágódás sem segít"
• másik csatornára kapcsolhatok, ahol a történtek pozitív oldalát is megláthatom.

Hogy konkrét példával is szolgáljak: nemrég épp egy Alopeciának köszönhető negatívumot sikerült "átkereteznem".

Miután kopasz lettem, többször előfordult, hogy sóvárgással teli szomorúsággal gondoltam azokra az időkre, amikor végig simíthattam hosszú, dús hajamban az ujjaim, vagy amikor érezhetem, ahogy felkapja hajamat a szél. Ennek akkor természetesen nem tulajdonítottam túlzott jelentőséget, sőt, a frizurámat összeborzoló szelet kifejezetten nem kedveltem.

A szélhez azóta is ambivalens módon viszonyulok. Kifejezetten nem kedvelem például, ha a parókámmal akar játszadozni, viszont micsoda fantasztikus érzés, ha kopasz fejbőrömet veszi körbe a lágy, tavaszi szellő. Akinek haj fedi a fejét, nem tudja, milyen az, ha a nap sugara melegíti, míg a szél hűsíti a fejbőrt.

Sok negatívuma van a hajnélküliségnek, de a teljes képhez számos pozitív dolog is hozzátartozik, amire érdemes emlékeztetni magunkat. Nem csak Rosszkedv és szomorúság, de öröm is társulhat ehhez az állapothoz.

"[...] nem arról van szó, hogy a negatív élményeinket, a keserveinket, a bánatainkat hazudjuk el pozitívnak. Arról van szó, hogy fogadjuk el ezeket olyan negatívnak, amilyenek a valóságban, de ha van bennük valami pozitív, akkor azt is vegyük észre." Popper Péter

Kép innen.

A hangulatjavító ötleteket tartalmazó további bejegyzések ITT olvashatóak.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Prológus (hangulatjavításhoz)

Közel egy évvel ezelőtt, miután átvészeltem egy kicsit megerőltetőbb és stresszesebb időszakot, váratlan vendégem érkezett. Nem lettem tőle túl vidám. Volt már hozzá szerencsém korábban is, de sosem villanyozott fel túlságosan jelenlétével. Általában nem telepedett rám hosszú napokra, hetekre. Benézett egy kis időre, esetleg nálam éjszakázott, majd könnyes búcsút vettünk egymástól, és ismeretlen helyre, valamint bizonytalan időre távozott.

Nem örültem tehát, amikor ismét beállított, de bíztam benne, hogy nem kell sokáig osztoznom vele a lakásomon. Csendben meghúzta magát, ezért csak napokkal később tűnt fel, hogy még mindig rontja nálam a levegőt, de vártam tovább türelemmel. Gondoltam, előbb, vagy utóbb majd csak elunja magát a nagy semmittevésben. Ezúttal azonban makacsnak bizonyult (lehet, hogy Alopeciától kapott tanácsot), és még hetekkel később is nálam táborozott, elszívva tőlem minden örömöt és életkedvet...

Kép innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Makrancos hölgy

Alopecia, az illegális haj- és szőrfoglaló, régóta, sokunk életét megkeseríti, mégis nagyon keveset tudunk róla. Szeszélyessége a kutatókat is nehéz feladat elé állítja. Az amerikai kutatások alapján ma már tudjuk, hogy egy autoimmun betegségről van szó, és a hozzá kapcsolódó géneket is sikerült már azonosítani.

Falus András akadémikus szerint azonban a "genetika nem sors, hanem valószínűség"*, vagyis a génjeink hordozzák ugyan a hajlamot, de előre megjósolhatatlan, hogy aktiválja-e majd valami ezt. 

A gének egy komplex hálózatban működnek, emellett lényegesen meghatározza a külső és a belső környezet a szüleinktől örökölt információ aktiválódását, ebben nem csupán a táplálkozás, a mozgás, hanem a lelki és a szociális aspektusok, de még a szokások, a hagyományok is döntő fontosságúak.** 

A foltos hajhullás lehetséges aktiváló tényezői között nem véletlenül vizsgáltak már különböző fertőzéseket, nagyobb traumákat (pl. balesetek), valamint az immunrendszerre bizonyíthatóan kedvezőtlen hatással lévő negatív érzelmeket, melyek között a stressznek különösen nagy szerepet tulajdonítanak. Ez utóbbi kérdést járja körbe Dr. Máté Gábor A test lázadása című könyvében, valamint Joachim Bauer A testünk nem felejt - kapcsolataink és életmódunk hatásai génjeink és idegrendszerünk működésére.

Konkrét válaszok sajnos nincsenek, és egyelőre az is kihívást jelent a kutatók számára, hogy rájöjjenek, mi alapján dönt Alopecia a maradás, vagy az odébbállás mellett, vagyis vajon min múlik, hogy a korábban kihullott haj visszanő - olykor mindenféle kezelés nélkül, majd esetleg ismét hullani kezd.

Falus András ezt úgy fogalmazta meg a vele készült interjúban*, hogy a gén által kódolt információ nem változik, csak éppen megszólal, vagy elcsendesedik. Véleménye szerint ezeket a hatásokat akár meg is lehet fordítani. Ebben komoly szerepet tulajdonít a komplex életmódváltásnak. Szerinte az egészséges életmód (helyes táplálkozás, testmozgás, stresszoldó technikák, csoportos "kibeszélés") hatékony segítség lehet a genetikai "örökség" esetleges veszélyeivel szemben.

A jó kedély mindenesetre bizonyítottan pozitívan hat az immunrendszerre, míg ezzel szemben a pesszimizmus csökkenti azt. Badgy Emőke Hogyan lehetnénk boldogabban című könyvében a hétköznapi életben is könnyen alkalmazható tanácsokat ad, ha valaki most azonnal szeretné elkezdeni a jókedv-alapú "öngyógyítást". 

Ugyanakkor érthető módon nagyon nehéz jó kedvűnek lenni, amikor meglátjuk a kihullott hajszálainkat, és az utánuk maradt csupasz folto(ka)t a fejbőrünkön. Ahhoz, hogy visszanyerjük az erőnket, időt kell adnunk a gyásznak, amit néha megnehezíthet a hajhullás állandó hullámzása. 

Fontos, hogy legyen érzelmi támaszunk e folyamat során, és ebben a barátokon, családtagokon túl a sorstársaknak is fontos szerep jut, és szükség esetén mentálhigiénés szakember vagy pszichológus segítsége is kérhető. Hasznos lehet a mindfulness alapú technikák elsajátítása, akár már gyerekek*** esetében is, vagy a test-alapú (pl. jóga) és művészetterápiás módszerek kipróbálása is.

* Szále László: Beszélő és néma gének, in Mindennapi Pszichológia, 2011/4. szám

** Dr. Falus András: A genetika legfontosabb szava a valószínűség (forrás: ITT) 

*** Eline Snel: Ülj figyelmesen mint egy béka - mindfulness-gyakorlatok gyerekeknek és szüleiknek, Scolar Kiadó, 2015

További részletes információ a foltos hajhullásról ITT található.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Szépség&boldogság

Nemrég olvastam Sonja Lyubomirsky Hogyan legyünk boldogok? című könyvét, melyben a boldogság témájában végzett többéves kutatásainak eredményét összegzi.

A kutatások egyik fontos megállapítása, hogy a testi vonzerő nem jár együtt a boldogsággal. Ennek egyik oka, hogy az embereknek szinte eszükbe sem jut a külsejük, amikor azon gondolkodnak, mennyire boldogok.

A szépség és a boldogság nem jár együtt. A szép emberek sem boldogabbak, mint a szerényebb külsejű társaik. Ha valaki mások szemében szebb, attól ő még nem lesz boldogabb.

Ugyanakkor a boldog emberek valamivel nagyobb valószínűséggel fognak fel pozitívabban, optimistán mindent az életükkel kapcsolatban, beleértve a külsejüket is.

A könyv abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a boldogságunk 50 százalékban a génjeink által meghatározott, 10 százalékban a környezetünktől függ, és 40 százalékban rajtunk múlik. Ehhez a 40 százalékhoz ad praktikus tanácsokat a könyv szerzője.

Jó hír tehát kedves sorstársaim, hogy ugyanolyan boldogok és elégedettek lehetünk életünkkel ha van hajunk, ha nincs.

Útelágazás

Adódhat a kérdés, hogy vajon, hogy leltem rá arra a bizonyos ösvényre a sötét és félelmetes őserdő mélyén, amelybe az évek során egyre mélyebbre hatoltam.

Nem volt egy kellemes hely, mert szinte valamennyi érzékszervem eltompult a szürke kilátástalanságtól, amely úgy font körbe, mint pók az esti vacsoráját. Mennél jobban hadakoztam az állapotom ellen, annál szorosabban font körbe a reménytelenség.

Ekkor sodorta mellém a sors egyik kedves ismerősömet, Hédit, akinek tanácsára végiggondoltam, hogy mit is akarok az élettől valójában. Ekkor leültem, magam elé papírt tettem, kezembe tollat fogtam, és egy kérdés-lista segítségével az életem minden területére kiterjedően (egészség, család, karrier, magánélet, pénzügyek, stb.) összeírtam, hogy mit szeretnék. Mert ahogy Seneca is megmondta: "Ki nem tudja mely kikötőbe tart, annak semmilyen szél nem kedvez."

Tényleg ennyi kellett csak? Így pár év távlatából visszagondolva azt mondhatom, hogy igen. Mert attól kezdve, hogy papírra vetettem kisebb-nagyobb vágyaimat, megváltozott a hozzáállásom. Már nem céltalanul botorkáltam, és Alopecia sem rángatott tovább marionett bábként. Volt egy kívánságlistám, aminek megvalósulásáért nekem is tennem kellett. És végre gondolataim már nem csak a veszteségem körül forogtak...

Hogy mik voltak e listára lejegyezve? A legkülönfélébb dolgok. Természetesen szinte első helyen szerepelt az, hogy újra dús hajam van. :-) De leírtam azt is, hogy többet szeretnék lazítani, relaxálni, rendszeresen szeretnék mozogni és kikapcsolódni. Aztán jött az, hogy nőiesebb, magabiztosabb, optimistább akarok lenni. Nem maradt ki az sem, hogy szeretnék végre egy társat is találni...

Olyan volt ez a lista, mintha csak egy iránytűt rajzoltam volna magamnak a dzsungel mélyén, mely megmutatta a helyes irányt.

Ehhez persze akarnom kellett a változást. A sok századik eredménytelen önsajnálat-rohamom után végre felismertem, hogy ideje lenne új életvezetési módszert találnom. E felismerést követően megérkeztek az életembe azok a segítő kezek, jelek, belső elhatározások, amelyek végül szép lassan, két év alatt előrébb lökdöstek azon a bizonyos ösvényen, amely kivezetett az őserdőből a varázslatos tengerpartra...

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.