Egy érdekes TED előadásban a kutatók az emlékezet manipulálásának jövőbeli lehetőségét villantják fel a hallgatóság számára. A kutatás komoly etikai kérdéseket is felvet, viszont sokan nem is gondolnák, hogy az emlékek "manipulálása" már ma is része a mindennapjainknak.
A valóságban ugyanis mindannyian folyamatos és tudattalan "emlékgyártásban" vagyunk: az éppen aktuális érzéseinket a múltbeli történeteinkkel (is) igyekszünk „alátámasztani”, ezért az emlékeink közül az kap jelentőséget, ami éppen passzol az aktuális helyzetünkhöz és érzéseinkhez. Ez esetemben nemrég egy óvodáskori történet újraértelmezésében öltött testet.
A történet szerint az egyik ünnepségen el kellett volna szavalnom a Cini Cini Muzsika című mondókát, én azonban nem a program szerint, hanem csak kicsit később mondtam el azt a közönségnek. Pár héttel ezelőttig én ezt az emléket/történetet annak alátámasztására használtam, hogy lám-lám, nekem már az oviban is nehézséget okozott a figyelem középpontjában lenni.
A történet kicsit pontosabban viszont a következő: A program szerint néhány ovis társam körében kellett volna kiállnom a gyerekek és a szülők elé, ám én nem voltam hajlandó a többiekkel együtt kimenni az udvar közepére. Helyette megvártam, amíg mindenki elmondja a maga mondókáját, visszaül a helyére, majd a kiürült "színpadra" lépve már egyedül csak az én előadásomat élvezhette a közönség.
A történetnek ez az apró, mostanáig számomra nem ismert részlete alapjaiban "rengette meg" a magamról kialakított képet: Jé, én már akkor is szerettem szerepelni, és a figyelem középpontjában lenni. :) Ez utóbbi persze lehet, hogy éppúgy nem fedi a teljes valóságot, mint a korábbi elképzelésem, de kiváló példája annak, hogy egy évekkel ezelőtti történet egymásnak akár ellentmondó elképzelésünk alátámasztásául is szolgálhat.
Biztosak lehetünk tehát abban, hogy bármit (akár jót, akár rosszat) gondolunk is magunkról/ másokról/egy adott helyzetről, agyunk a segítségünkre fog sietni, és azon emlékeinknek, valamint múltbeli történeteinknek fog jelentőséget tulajdonítani, ami ezen elképzelésünket alátámasztja, mindez pedig jövőbeli lehetőségeinket is befolyásolhatja. Ez szerintem minimum olyan "félelmetes lehetőség", mint a bejegyzés elején említett TED előadásban bemutatott kutatás...
Biztosak lehetünk tehát abban, hogy bármit (akár jót, akár rosszat) gondolunk is magunkról/ másokról/egy adott helyzetről, agyunk a segítségünkre fog sietni, és azon emlékeinknek, valamint múltbeli történeteinknek fog jelentőséget tulajdonítani, ami ezen elképzelésünket alátámasztja, mindez pedig jövőbeli lehetőségeinket is befolyásolhatja. Ez szerintem minimum olyan "félelmetes lehetőség", mint a bejegyzés elején említett TED előadásban bemutatott kutatás...
© Minden jog fenntartva! Az írás és a fénykép engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése