Úton a kaTARzis felé

Az egyik személyes kedvencem ez a kép. Ha rá nézek, nem látok hiányosságot. Így teljes, ahogy van. Sugárzik róla a harmónia, a lágyság, a belső erő, és a bátorság. 

Egy nő bátorsága, aki egy nemes cél érdekében előbújt rejtőzködő állapotából és megmutatta természetes szépségét. Felülemelkedett évtizedek fájdalmas emlékein, és legyőzte félelmeit. 

Hosszú utat járt be, csakúgy mint a kaTARzis kiállítás keretében látható hét sorstársa, akik legféltettebb titkukat tárják a nagyvilág elé.  

A kaTARzis kiállítás látogatói különleges élményre számíthatnak, ami nem csak a modellek miatt ígérkezik egyedülállónak.

Érdemes elidőzni az apró részleteknél: koktélos pohár köré kulcsolódó ujjak, boldog mosolyt formázó piros ajkak, csillogó és vágyakozó tekintetek. És ami mögötte van... Érdemes megállni egy pillanatra, és elképzelni, milyen utat járhattak be a képeken szereplő nők veszteségük feldolgozása során.

A foltos hajhullás állapotához eddig a hiány, a reménytelenség, és a rejtőzködés érzése társult. Minden érintett nőnek (férfinak és gyereknek) megvan a maga keserédes, olykor keserves története, melyek most átadják helyüket az elfogadásnak, életörömnek, kacérságnak, és szabadságnak. 

8 nő, 8 élet haj nélkül... kaTARzis kiállítás. 

kaTARzis Kiállítás

Mozsár Kávézó, 1065 Budapest, Mozsár u. 2.

2013. május 31-június 30.

FIKSZ - a KuPé Folyóirat összművészeti tere, 7621 Pécs, Széchenyi tér 2.

2013. július 6-július 29.

Köszönnyilvánítás: 

Verbőci Patrícia (ötlet, fotó), Ugrai Judit (smink, képek, design), Tartóczki Éva (styling), Németh Csaba (Alfa Stúdió), Dr. Lukács Péter (anyagi támogatás), APlast Kft (műanyag lapok), Mozsár Kávézó (a kiállítás első helyszíne), Cafe Quartet (zenei program a megnyitón).

A kaTARzis kiállítás hivatalos facebook oldala itt található, a kapcsolódó korábbi blog bejegyzések pedig itt olvashatóak.

8 élet haj nélkül

Nyolc nő, nyolc különböző élet, nyolc megküzdési mód a hajnélküliség állapotával. A foltos hajhullás nevű betegség kovácsolta őket egy csapatba, ahol közös tervet szőttek önmaguk és sorstársaik megsegítése érdekében.

Verbőci Patrícia, Ugrai Judit és Tartóczki Évi segítségével megálmodták és valóra váltották a kaTARzis kiállítást, melynek keretében állapotuk felvállalásával arra vállalkoztak, hogy megmutassák, a nőiesség nem haj függvénye.

A lányok - akik többsége kendőt, vagy parókát hord a mindennapokban - legintimebb szférájukba engedik be a látogatókat a képeken keresztül, és remélik, hogy sikerül elgondolkodtatniuk az embereket a másságban (vagy még inkább a különlegességben) is jelen lévő nőiességről, lágyságról, harmóniáról...

...és az élet értékeiről.

kaTARzis Kiállítás

Mozsár Kávézó, 1065 Budapest, Mozsár u. 2.

2013. május 31-június 30.

FIKSZ - a KuPé Folyóirat összművészeti tere, 7621 Pécs, Széchenyi tér 2.
2013. július 6-július 29.

Köszönnyilvánítás: 

Verbőci Patrícia (ötlet, fotó), Ugrai Judit (smink, képek, design), Tartóczki Éva (styling), Németh Csaba (Alfa Stúdió), Dr. Lukács Péter (anyagi támogatás), APlast Kft (műanyag lapok), Mozsár Kávézó (a kiállítás első helyszíne), Cafe Quartet (zenei program a megnyitón).

A kaTARzis kiállítás hivatalos facebook oldala itt található, a kapcsolódó korábbi blog bejegyzések pedig itt olvashatóak.

Miért pont kaTARzis?

Az ötlet születéséről írtam már, de a kiállítás címének kiválasztása is egy érdekes és izgalmas folyamat volt.

Az első lépés az ötletgyűjtés fázisa volt, amikor a kiállítást megálmodók és az előkészületekben résztvevők ötletelésbe kezdtek. Elgondolkodtató, játékos, angolra is könnyen fordítható szavakat, címeket kerestünk. A "csupa(sz)épség" sokáig a befutók között szerepelt, és már az angol változatán is törtük a fejünket, de végül úgy döntöttünk, hogy a címválasztással nem hangsúlyozzuk a szépséget, mert szubjektív, hogy ki mit tart szépnek. Lehet, hogy valakinek a képeken látottak alapján nem a szépség (hanem mondjuk a bátorság, erő, különlegesség, tiszteletreméltóság) jut majd az eszébe.

A játékosság vonalán tovább haladva olyan szavakat kezdtünk keresni, melyben a "haj", vagy a "tar" szótag szerepel. Így gyülekezett a kalapban a kiTARtó, a HAJnal, az óHAJ, a sóHAJ, majd Krisztának köszönhetően jött a kaTARzis is, melyet meglátva azonnal tudtam, hogy ez az igazi! 

Hogy miért? Mert katarzisnak nevezzük az olyan élményeket, amelyek az embert életének megváltoztatására vagy megerősítésére sarkallják. A kiállítás létrehozásában résztvevők közül többen is találkoztak ezzel az élménnyel, érzéssel.

http://www.facebook.com/katarzis2013

Számomra a legelső fotózásom egy igazi katartikus élmény volt. Évekig harcoltam az állapotom ellen, az elfogadás legkisebb jelét sem mutatva. A fotóimat megpillantva azonban végre megláttam a szépséget kopasz énemben. Ennek az érzésnek köszönhetően indult el a blogom, ezt követően jelent meg rólam (és a blogról) egy cikk, így találtak rám a sorstársak. Ezt követően jött létre a Magyar Alopecia Areata Közösség, ahol barátságok köttettek, majd közös álmok, tervek születtek. Többek között egy kiállítás terve is, mely hamarosan kézzelfoghatóvá válik...  

Azért egy kis győzködésre még szükség volt a címet illetően, mert a katarzis a kiállítás megálmodóinak és létrehozóinak érzéseire utal, nem pedig (vagy legalábbis nem feltétlenül) a hatásra, melyet majd a képek kiváltanak a nézőkből. De ennyi "önzést" végül megengedtünk magunknak. :)

A görög eredetű katarzis szó nagyon sok idegennyelven, szinte változatlan alakban ismert, így a fordítással sem kellett bajlódnunk. A "TAR" szótaggal való játékot csak a magyar közönség érti majd, de azért belevittünk még egy "csavart"a történetbe, amikor a kiállítás logójában a címet megtükrözve a "TAR"-ból "art", azaz "művészet" lett. 

A katarzis, amely a művészetben megtisztulást, megszabadulást jelent, egy olyan összetett fogalom, amelyben egyszerre van benne az öröm és a félelem is. Mi azonban legyőztük félelmeinket, hogy megmutathassuk kopasz énünk szépségét a nagyvilágnak!

kaTARzis Kiállítás

Mozsár Kávézó, 1065 Budapest, Mozsár u. 2.

2013. május 31-június 20.

Köszönettel tartozunk Verbőci Patríciának (ötlet, fotó), Ugrai Juditnak (smink, képek, design), Tartóczki Évának (styling), Németh Csabának (Alfa Stúdió), Dr. Lukács Péternek (anyagi támogatás), és a Mozsár Kávézónak (jövőbeli kiállításunk első helyszíne).

A világ legdrágább kislánya

Ismét egy kiállításról írok, ezúttal nem Alopecia a főszereplő, de mégis nagyon megérintett, amikor a fotókról és a történetükről olvastam.

A finn fotóművész és szociális munkás Miina Savolainen egy Helsinki környéki nevelőintézet dolgozójaként fejlesztette ki a "felhatalmazó fotográfia" című módszert, amely egyszerre egy komplex alkotói folyamat és pedagógiai módszer, melyet a művésznő a műalkotások, a ruhák segítségével mutat be. Felismerte ugyanis, hogy verbális kommunikációval nem lehet gyógyítani azokat a sebeket, melyeket korábban éppen szavakkal ejtettek ezeken a gyerekeken. 

A Világ legdrágább kislánya kiállítás képeit Savolainen tíz, a Helsinki Hyvönen Gyermekotthonban nevelkedő kislánnyal együtt mintegy tíz év alatt készítette. Savolainen azzal a céllal kezdte fotózni a lányokat, hogy segítsen nekik és a körülöttük élőknek, meglátni és értékelni bennük valódi csodálatos énjüket. 

Amikor ezt olvastam, úgy éreztem, mintha rólam is szólna egy kicsit ez a történet, hiszen 2009-ben, az első fotózásomra azért szántam rá magam, hogy a művészi fotók segítségével végre szépnek lássam kopasz énemet.   

Olvasva a finn kiállítást bemutató leírást, úgy éreztem ez rólam, kopasz énemről is szól: 

"A fotó erejének titka, hogy benne a valóság keveredik a fikcióval. A fotó képes megmutatni olyan „egész-séget”, mely a valóságban annyira rejtett, oly törékeny, hogy alig is létezik még. Függetlenül attól, hogy más emberek észlelik-e ezt az „egész-séget”, minden embernek joga, hogy önmagát értékesnek és egésznek érezze. A fotó kivételes eszköz, képes segíteni bárkit abban a törekvésében, hogy újra egésznek és értékesnek érezhesse magát. Olyanoknak is segít, akik korábban saját környezetük számára láthatatlanokká váltak. Egy kedves fotó olyan érzelmi hitelességgel telhet meg, mely által értékességünk felismerése újra lehetővé válik." 

Savolainen így nyilatkozott fényképei felszabadító hatásáról, mely tökéletesen írja le saját, évekkel ezelőtti érzéseimet is: „Arra gondoltam, hogy lefotózom mindazt, ami annyira nagyszerű bennük, s ha a szavakat nem fogadják el, talán a fényképben ők is megláthatják, amit mutatni szeretnék nekik. Telitalálat volt. Fotózáskor egymásra koncentráltunk. Ezekre a gyerekekre sohasem néztek úgy, hogy lássák is őket. S amikor a bizalom így apránként felépült, és vették a bátorságot, hogy előre nézzenek, önarcképükben szemkontaktusba léptek saját magukkal, és beleláthattak saját arcukba, szemükbe, belső világukba. Azokkal a dolgokkal szembesültek, amelyek az önazonosság felépítésének alapjai.”

A felidézett emlékek miatt ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet és hálámat Ugrai Juditnak (smink) és Verbőci Patríciának (fotó), hiszen először nekik köszönhetően láttam meg a szépséget a kopaszságomban. De nem csak rám, hanem Juditra és Patríciára is nagy hatással volt közös fotózásunk katartikus élménye. Azóta közös tervük megvalósításába is belevágtak, mely nem véletlenül kapta a Titkon Szép nevet.   

A finn kiállítási anyag elkészítésében részt vevő lányok legtöbbje elsősorban nem a saját fejlődését tartja fontosnak, hanem azt, hogy az emberek a képek hatására másképp tekintenek az intézeti gyerekekre. A hamarosan látható kaTARzis kiállításunk kapcsán minket is hasonló célok motiváltak: a képek hatására másképp tekintsenek az emberek a kopasz nőkre. A kaTARzis kiállítás előkészületeiről Patrícia írását itt olvashatjátok.

A Világ kegdrágább kislánya kiállítás megnyitójáról itt olvashattok (2013. április 26-ig látható a Próféta Galériában). Képek innen és innen. 

Uncovered - újratöltve

A Fedetlenül (Uncovered), egy tavalyi londoni kiállítás címe, Daniel Regan fotóművész fényképeiből. 

Kép innen

Daniel tíz, foltos hajhullásban szenvedő nő, férfi és gyermek portréját készítette el. 

Kép innen

A kiállítást, melynek keretében közel 1200 Font adományt gyűjtöttek az Alopecia UK Alapítvány számára, a londoni metróban is hírdették.

Kép innen.

A londoni helyszín után idén az Egyesült Királyság több városában is látható lesz a folyamatosan bővülő portrésorozat.

A portrék Daniel honlapján és facebook oldalán is megtekinthetőek.

Az angol kezdeményezés adta tavaly a végső lökést saját ötletünk útjára indításához, melyről bővebben a készülő kiállításunk facebook oldalán olvashattok: kaTARzis