2014. október 23., csütörtök

Titkonszép

Legutóbbi bejegyzésemben utaltam rá, hogy nemrég Titkonszép portréfotóim készültek, melyből párat nektek is megmutatok majd. Az első darabokra nem is kell tovább várnotok. :)

Ezúttal azzal a céllal kerestem fel Verbőci Patríciát, hogy örökítsük meg az összes aktuális - azaz haj nélküli, kendős, valamint vörös és szőke - "karakteremet". 
Fotók: Verbőci Patrícia.  Smink: saját alkotás - Ugrai Judit tanácsai nyomán :)
© Minden jog fenntartva! A fényképek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.   


Patrícia - hasonlóan az öt évvel ezelőtti, számomra egyértelműen sorsfordító találkozásunkhoz - ezúttal is hihetetlen érzékenységgel kapta lencsevégre a legapróbb rezdüléseimet, jellegzetes tekinteteimet, kézmozdulataimat és arcvonásaimat.

A sokféle arc, ami visszanéz rám ezekről a képekről eszembe juttatta Müller Péter és Márai Sándor (ld. itt), valamint William Paul Young gondolatait.

"Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége." (William Paul Young)

2014. október 21., kedd

Post-it

A megcsappant bejegyzések miatti enyhe bűntudatomat enyhítendő írok gyorsan egy posztot arról, hogy hozzávetőlegesen mivel is töltöttem/töltöm mostanában azt az időt, amit korábban a blogírásra fordíthattam: 
  • vizsgáztam, beadandókat és szakdolgozatot írtam, szigorlatra és záróvizsgára készültem, majd diplomát vettem át a Semmelweis Egyetemen (Hip Hip Hurrá); 
  • kaTARzis kiállítást szerveztem, népszerűsítettem, nyitottam meg (Verbőci Patríciával, a lelkes modellekkel és állandó kísérőinkkel, valamint a Café Quartettel közösen), és még egyéves  szülinapot is ünnepeltünk;
  • az első félév fáradalmait nyáron különböző programok segítségével pihentem ki (a teljesség igénye nélkül: Esztergom, Siófok, Szilvásvárad, Somnakaj, és Lány kilenc parókával
  • olvastam (és végre már nemcsak szakkönyveket, hanem pl. az Álmodj szépeket! címűt)
  • Titkonszép portréim készültek Verbőci Patríciának köszönhetően (ígérem, később egy-kettőt majd veletek is megosztok ;))
  • önismereti és módszertani továbbképző csoportokba jártam/járok (és ahogy ez ilyenkor már csak lenni szokott: olvasnivalók, beadandók, házifeladatok, családfakutatás) 
  • a hét 5 napján mindemellett még dolgozni is járok (majdnem elfelejtettem)
  • cikket írok (ill. kellene írnom... pl. most is, de helyette inkább "bejegyzek")
  • és végül, de nem utolsó sorban névjegykártyát terveztem/tünk (ezúttal is "thanks bro"), ami egy újabb téglácska majdani házam megépítéséhez...  
Egy szó mint száz, nem tűntem el, és reményeim szerint hamarosan nemcsak új bejegyzésekkel, hanem új téglácskákkal is szolgálhatok majd. Amennyiben rendszeresebb "kapcsolattartásra" vágytok, a Csupaszépség facebook oldalon megtaláltok. ;)  

2014. október 11., szombat

Szabadon

(ez most nagyon-nagyon...)

Palya Bea: Szabadon


Szabadon szárnyalnék 
Egyedül táncolnék
De valaki suttog 
S halkan lép felém 

Simogat csöndekkel 
Szelidít nézéssel 
Mosolyog némán 
S szirmot szór elém 

Fény gyúl, gyöngyház-színű 
A szirompelyhek széle oly szép, lágy ívű 
Két kéz arcomhoz ér 
De meg is ijedek, szaladok 
egyedül maradok, s úgy lejtek én 

Ki vagy és mért jöttél 
Zavarod zord békém 
Madaras táncom 
Jó volt még nekem 

Szabadon szárnyalnék 
Szabadon táncolnék 
De sziszegő múltam 
Kúszik most felém 

Ne sziszegj, hallgass már 
Hiszen egy új nap vár 
Mosolyog csöndben 
S gyöngyöt szór elém 

Érzem, így most ez jó, 
Ami rég volt, mind elmúlt, 
és nem kell rá szó 
Bőröm fújja a szél 
Bizsereg berezeg ezer és ezeregy sejtem 
érzi hogy él 

Gyere maradok, táncoljuk 
Szabadon szárnyaljunk 
Mosolyunk fényét 
Szórjuk szerteszét 

Szeretem lépését 
Szeretem nézését 
Szeretem tudni 
Hogy ő jön most felém 

Szeretem táncunkat 
Szeretem hangunkat 
Szeretem azt is, hogy 
Csókot dob felém 

Szálljunk a kék égbe fel 
Szabad így is, hogy ketten, s még föjjebb emel 
Kísérj a felhők fölé 
Odafönn a kezem s a kezed 
gyönyörű koszorút fon a nap köré. 

Gyere maradok, táncoljuk 
Szabadon szárnyaljunk 
Mosolyunk fényét 
Szórjuk szerteszét

2014. szeptember 27., szombat

A ruha alatt (1)

A "The What's Underneath Project" ("Mi van a ruha alatt" projekt) a "StyleLike U" kezdeményezése, ami egy anya-lánya vállalkozás. Elisa (az anya) stílustanácsadóként dolgozva megelégelte a divatvilág elérhetetlen fotóit és homogenitását, ezért lányával, Lilyvel létrehozták a "StyleLike U"-t, egy helyet, ahol az emberek felfedezhetik saját személyes stílusukat.

A "Mi van a ruha alatt projekt" keretében egy videó-sorozatot indítottak. A kisfilmekben szereplő nők - miközben szép lassan megválnak a testüket fedő ruhadaraboktól - beavatják a nézőket személyes történetükbe és a testképük elfogadásáért tett küzdelmeikbe, felfedve ezzel valódi énjüket.



A fenti videón Rachel Fleit látható, akinek 18 hónapos kora óta nincs haja. Amikor személyes stílusáról kérdezik, elmondja, hogy sokan a kopaszságával azonosítják, és gyakran kap ezzel kapcsolatos megjegyzéseket New York utcáin. Vannak, akik azt hiszik róla, hogy daganatos beteg, és ezért imádkoznak érte, mások pedig azt gondolják, hogy ő maga borotválta le a haját, miközben Rachel biztos benne, hogy sosem tenne ilyet: ha lenne haja, akkor az biztos hosszú lenne.

14 éven át hordott parókát, de úgy érezte, ezzel egy titkot rejteget, és hogy parókás énje valójában nem is ő. 18 évesen döntött úgy, hogy nem hord többé póthajat. Bár szülei - különösen édesanyja - a féltés miatt kevésbé örültek az elhatározásának, Rachel felszabadultnak érezte magát a döntését követően. Elmondja, hogy akkor érzi magát igazán sérülékenynek, amikor teljesen őszinte, attól való félelme miatt, hogy megbántja a másik érzéseit, vagy, hogy esetleg visszautasítják.

Igazán megható, amikor elmeséli egyik álmát, melyben négyéves önmagával sétált az utcán. Felemelte gyermek önmagát, és a következőt mondta neki: "Gyönyörű vagy. Tökéletes vagy, úgy ahogy vagy. Minden úgy jó, ahogy van, és a jövőben is az lesz." 

Tudja, hogy nem lenne ugyanaz a személy, aki most, ha hosszú haja lenne/lehetett volna, és ezért úgy gondolja minden úgy jó, ahogy van.

2014. szeptember 26., péntek

Bátorság

A kaTARzis kiállítás pécsi helyszínén ismerkedtünk meg Fükő Béla szobrászművésszel, akit komolyan elgondolkodtattak a képeink. Egy kis nosztalgiázás közben találtam rá Béla alábbi soraira. 

"Tán a kelleténél mi férfiak is többet foglalkozunk a külsőnkkel. Ami nem baj, de bátorságotokat látva elgondolkodtató, milyenek lennénk egymás szemében anyaszült meztelenül. Mernénk-e vállalni magunkat, "dísztelen" vonásainkat, mik idővel belső tartalmaink külső megnyilvánulásai. Minden vonás mögött ott van egy élet... Igazi szépségetek belső szerénységetekből és tisztaságotokból táplálkozik. Örülök, hogy megismerhettelek Benneteket. A biccentőizmok pedig már csak ilyen árulkodóak... Fejtartásunk nélkülük nem létezne. Lehorgasztott fejjel élnénk életünket... :) Kőporos öleléssel: Béla" (Idézet forrása: itt és itt.)

Küzdjük hát ki magunkat félelmeink börtönéből, hogy megtapasztalhassuk a szabadság érzését!
Zenos Frudakis: Freedom. Kép innen.