2011. április 24., vasárnap

Kulisszatitok

Az első MAAK találkozó egyik meghatározó eseményéről eddig még nem írtam. Kerestem hozzá a megfelelő szavakat, mert akkor és ott valami olyasmi történt, amit nehéz szavakba önteni.

Talán nem véletlen, hogy az esemény főszereplője egy fényképezőgép volt. És természetesen a modelleken kívül főszereplő volt a fényképezőgéppel varázsolni tudó Gábor, egyik sorstársunk apukája, nem mellesleg profi fotós, aki a találkozóra nem teljesen véletlenül a profi felszerelését is magával hozta.

A találkozón Gábor nyitottsága, kedves humora és különleges képessége az Alopecia mögött megbúvó arcunk előcsalogatásában előbb utóbb szinte mindenkit lázba hozott. Játszottunk egy nagyot. Egymás előtt nem voltak titkaink. Felszabadultak a gátlásaink, és hamarosan egy dögös vörös parókának köszönhetően a hangulat is tetőfokára hágott.

Nem titok, hogy nekem a fotózás segített átlendülni a holtponton. Patrícia fotóinak köszönhetően láttam meg végre, hogy Alopecia és a szépség fogalma nem zárja ki egymást. A találkozón készült fotókon keresztül pedig bizonyítékaink lettek arra is, hogy félelmeink és gátlásaink mögött ott lakik bennünk a csillogó szemű, mosolygós-nevetős-kacagós, játékos, kacérkodó, jóképű, bohóckodó valódi énünk.

Köszönjük Molnár Gábornak a fantasztikus délutánt és a fantasztikus fényképeket!

A 2012-es találkozónk élménybeszámolóit itt olvashatod.

© Minden jog fenntartva! A fénykép és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. április 3., vasárnap

Fanny mosolya

Fannyt a Nők Lapja segítségével ismertem meg. A véletlen (ha egyáltalán van ilyen) úgy hozta, hogy ugyanaz a lapszám cikkezett róla és rólam.

Pár nappal a magazin megjelenése után Fanny vette fel velem a kapcsolatot, amit ezúton is nagyon köszönök neki. Rögtön elolvastam a cikket a Suhanj! Alapítványról, mert be kell vallanom, hogy addig a magazin egyéb részeire nem jutott időm.

Fanny arról írt nekem, hogy mozgássérült és fogyatékkal élő sorstársai részére egy fotókiállítás szervezésén munkálkodik. Fannyról is gyönyörű fotók készültek, melyek a vele készült riportfilmekben is láthatók.


Minél többet tudtam meg róla, annál inkább azt éreztem, hogy az én haj- és szőrveszteségem nem lehet ok az elkeseredésre, hiszen a betegségemből fakadó nehézségek a Fannyéhoz képest eltörpülnek.


Kapcsolatunk egyelőre virtuális, de remélem, hogy hamarosan személyesen is megismerhetem. Mi tagadás, teljesen elbűvölt. Kitartás, pozitív hozzáállás és az álmaiért való küzdés terén mindannyiunknak példát mutat.

Mindez a "Mosolyka" címet viselő blogjából is sugárzik, melynek azóta rendszeres olvasója lettem.

"A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja." Tisch Ferenc