2012. április 29., vasárnap

Alopecia kutatás

Másfél évvel ezelőtti bejegyzésemben adtam hírt az Amerikai Egyesült Államokban folyó kutatásokról, melyet a Nemzeti Foltos Hajhullás Alapítvány (NAAF) finanszíroz.

A foltos hajhullásért felelős gének 2010-es felfedezése óta még nagyobb lelkesedéssel folynak a kutatások, immár a lehetséges kezelés/gyógyszer felkutatása érdekében is.

A lenti képen látható, hogy a foltos hajhullásban szenvedők esetében a hajhagymákban nagy mennyiségben megtalálható fehérje (ULBP3) a hagymák külső burkában (ld. piros szín) egyfajta vészjelzőként funkcionálva provokálják ki a szervezetünk immunválaszát. Normál esetben az immunválasz megkezdését követően a "vészjelzőnek" ki kellene kapcsolnia önmagát, ami lecsendesítené az immunreakciót, azonban esetünkben - a feltételezések szerint - a vészjelző továbbra is bekapcsolva marad, ami fenntartja a folyamatos immunválaszt, ami tulajdonképpen a hajhagymák megtámadását (blokkolását) jelenti.

A jelenlegi kutatások több dologra is kiterjednek. Egyaránt keresik az ULBP3 fehérje túlműködésének okát, és semlegesítésének módját. A hajhagymát megtámadó immunválaszban résztvevő receptor lehetséges kiiktatását is vizsgálják. A genetikai kutatásokon túlmenően immunológiai alapkutatások is folynak, ami hosszú távon (10-15-20 év távlatában) kecsegtet sikerrel.

Az alapkutatásokon túl azonban klinikai kutatások is kezdődtek, melyek akár rövid- vagy középtávon is eredményesnek bizonyulhatnak. A NAAF 22 céggel tárgyal a lehetséges gyógyszerkutatások megkezdése érdekében. Ennek keretében például vizsgálják a gének alapján rokon autoimmun betegségek (1-es típusú cukorbetegség, reumás ízületi gyulladás) esetében hatékony kezelések foltos hajhullásnál történő alkalmazásának lehetőségét is.

A gyógyszergyártók meggyőzésében komoly érvnek számít, hogy csak az USA-ban közel ötmillió, világszerte pedig közel 150 millió foltos hajhullásban szenvedő várja, hogy egy valódban eredményes szert vethessen be Alopecia ellen.

Részletes információ a foltos hajhullásról ITT található.

Kép és bejegyzés forrása:
The Genetics of Alopecia Areata, What's All the Buzz About? NAAF Newsletter N.140, p.27-31.;
NAAF Gives Hope to Those with Alopecia Areata, NAAF Newsletter N.144, p.15-17.

2012. április 24., kedd

Alopecia a színpadon

Magyarországhoz hasonlóan sok más ország is a tehetségkutató műsorok lázában ég. A tévécsatornák sorra indítják a reményteli csillagok és sztárok felkutatását célzó programokat, mely alól nem kivétel az angol BBC1 sem, ahol nemrég egy alopecia universalisban szenvedő énekes lépett a színpadra.

A Hang (The Voice) című műsor specialitása, hogy a négy zsűritag a válogatók során először csak hallja, de nem látja a versenyzőt, hogy döntésüket egyedül a hang alapján tudják meghozni. A 34 éves Toni Warne éppen ezért mert életében először paróka nélkül kiállni a színpadra. Hangjával pedig lenyűgözte a zsűrit és a stúdió közönségét is.

Toni egyébként rutinos versenyző, ugyanis kilencéves korában már feltűnt és sikeresen szerepelt a Lehetőség Kopogtat (Opportunity Knocks) című tehetségkutató műsorban. Ezt követően egy kislemeze is megjelent az akkori gyereksztárnak.

Toni már hétéves korától küzdött a foltokkal, de csak húszas évei elején vált hajhullása olyan mértékűvé, ami már zavarta a színpadon. Alopecia nála is szép lassan a foltokról universalisra váltott, ezért vokalistaként mindig parókában lépett színpadra. Úgy érezte, senki nem venné komolyan, ha kopaszon énekelne.

Hajának elvesztése nagyon megtépázta önbizalmát, ami énekes karrierjében is visszafogta, de most úgy döntött, hogy nem akar többé Alopecia miatt a háttérbe húzódni. Azzal, hogy felvállalja állapotát, szeretne a sorstársainak is példát mutatni, akik bizonyára sokan vannak a közel nyolcmillió tévénéző között.


A BBC1 csatornán a hétvégi élő műsorok alkalmával lehet szurkolni Toninak! Aktualitások itt.

Képek innen, innen és innen.

2012. április 17., kedd

Szépség(ideál)

Ha a szépségről van szó, sokan csak külsőségekben, és a jelenkor ideáljaiban gondolkodnak. A szépség fogalma azonban szerencsére ennél összetettebb. Társadalmilag és időben is változó, valamint egyéni ízlés alapján eltérő.

Egykor a teltebb idomok a termékenységet, egészségességet, ill. a gazdagságot szimbolizálták, ezért sokáig a szélesebb csípő és nagyobb fenék hódított. Az orvostudomány fejlődésével, a fertőző betegségek visszaszorításával, majd a mozgásszegény életmód következtében megjelenő civilizációs betegségek eredményeképpen a XX. század második felétől fokozatosan a vékonyabb és sportosabb testalkat lett ideális.

Anna Utópia Giordano olasz festő újrafestette a középkori Vénuszokat a mai kor ideálisnak vélt testalkatával.

A trendet azonban ma már nem a termékenység, az egészség, vagy a (józan) ész/ízlés, hanem a fogyasztás-ösztönzésben érdekelt ipar - a média hathatós asszisztálása mellett - határozza meg. E virtuális, a valósághoz egyre kevésbé hasonlító világban a sokféleség nem kívánatos. Kudarcra van azonban ítélve az, aki a gátlástalanul és figyelmeztetés nélkül manipulált képeken keresztül szeretne kapcsolódni a szépség fogalmához.

Létezik arra értelmes magyarázat, hogy miért kell az egyébként is vékony modellt photoshop segítségével eltorzítani?

Ezért is örülök minden olyan kezdeményezésnek, amely a világot sokfélének, sokfélén szépnek, azaz valóságosnak mutatja be.

Egy ilyen sokfélén szép világban a kopaszság is egy valós alternatíva a szépség közvetítésére.


Aki leragad a média által sugallt szépségideálnál, az olyan, mintha egy étteremben mindig csak az előételből választana. Az igazi szépség ugyanis a főételek között keresendő, és nem csak a kiváltságosak jutalma. A szépség ugyanis körülvesz minket, csak észre kell venni. A mindennapok apró szépségeivel a legkülönbözőbb módokon - egy ismeretlen ember mosolyán, a napsütésben megcsillanó víztükrön, egy művészeti alkotáson, társunk érintésén, vagy akár önmagunk elfogadásán keresztül - találkozhatunk.

"Meggyőződésem, hogy valójában boldognak kellene lennünk, hiszen annyi csodálatos dolog van a világon: fák, madarak, virágok, emberi arcok. Nincs köztük két egyforma, ráadásul mindegyik szüntelenül változik. Hogy is unatkozhatnánk? Nem volt még két egyforma naplemente a világon. Vagy nézzük meg társaink arcát: mind különböző. Mindenkinek megvan a maga szépsége." Leo Buscaglia

Kép innen, innen, innen és innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. április 10., kedd

Alopecia rózsaszínen

Egy korábbi bejegyzésemben már utaltam rá, hogy a haj- és szőrnélküliségnek - nem megfeledkezve a negatívumokról - számos pozitív aspektusa is van.


Amikor tehát rózsaszín szemüvegen keresztül szemlélem Alopeciát, ezeket látom:
  • nem kell a szőrtelenítéssel bajlódnom, és mindig selymes, bársonyos a bőröm;
  • hetente kb. 10 percembe kerül felfrissíteni a parókámat, ami mindig olyan, mintha éppen most léptem volna ki a fodrászatból;
  • soha nem alszom el a hajam, reggel pedig kb. 3 másodperc alatt készen van a divatos frizurám, és az uszodában sem kell a hajszárítással bajlódnom;
  • alkalomhoz, ruhához, társasághoz illően pillanatok alatt új fazont (színt és hosszt) varázsolok magamnak;
  • (már) nincs tele a lakás a kihullott hajszálaimmal és nem aggódom az ősz hajszálak miatt sem;
  • nem kell hajápoló és hajformázó termékekre, ill. szempillaspirálra költenem;
  • a fejbőrömön érezhetem a napsugarak melegítő és a szellő hűsítő hatását;
  • aktányi "bizonyítékom" (orvosi leletem) van arról, hogy egészséges vagyok;
  • odafigyelek magamra és az egészségemre;
  • megtanultam megnyílni mások előtt a félelmeim ellenére, és rájöttem, hogy bármilyen helyzetet képes vagyok kezelni;
  • egy termék reklámarca lehettem;
  • megszépült a tükörképem, elkezdtem szeretni magamat;
  • remek témát találtam egy blog elindításához;
  • rengeteg értékes, érdekes és fantasztikus embert ismerhettem meg Alopeciának köszönhetően...
Kép innen.

Részletes információ a foltos hajhullásról ITT található.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. április 3., kedd

Alopecia a kifutón

Anna Fitzpatricknak, az új-zélandi születésű modellnek, hét éves korában, három hét leforgása alatt hullott ki a haja. Először egyik szemöldökét, majd szempilláját veszítette el, aztán jöttek a foltok a hajában, majd röviddel ezután valamennyi testszőrzete kihullott.

Pilóta édesapjának köszönhetően olcsón tudtak utazni, ezért a világ minden táján megfordultak gyógymód reményében. A többévnyi tortúrárát végül tíz éves korában elégelte meg Anna. Szteroid injekciók helyett arra vágyott, hogy ismét normális gyerekként éljen és játszhasson.

Az iskolában sokáig kiközösítették, amit nagyon nehezen dolgozott fel. 13 éves korában azonban felfigyelt rá egy modellügynök, akit parókában és kopaszon is levett a lábáról gyönyörű fejformája miatt. Keresett modell lett, akinek ma már szívesen udvarolnának azok a fiúk, akik az iskolában csúfolták.




Fotóin keresztül a női kopaszság, és saját maga kopaszsága is más megvilágításba került: állapota egy művészi és önkifejezési eszközzé vált. Az egykori gátlásos kislányból egy optimista, magabiztos nő lett.
Tudja, hogy Alopecia nélkül feltehetően teljesen másképp alakult volna az élete. Az új-zélandi és ausztrál modellszakmában épp kopaszsága tette őt különlegessé és érdekessé. Alopeciának köszönhetően tudott kitűnni a "tömegből", parókáinak köszönhetően pedig mindig más arcát tudja megmutatni. Imádja, hogy kedvére váltogathatja külsejét, mint egy kaméleon. Hét parókájának köszönhetően egyik nap vörös, majd szőke, vagy barna; egyszer egyenes, máskor hullámos; olykor rövid, legközelebb pedig már hosszú a haja.

Bár vannak kételyei nőiességét illetően, pozitív életszemléletének köszönhetően igyekszik a korlátok helyett inkább a lehetőségekre koncentrálni.

Képek innen, innen, innen, innen, innen és innen.