Szépség(ideál)

Ha a szépségről van szó, sokan csak külsőségekben, és a jelenkor ideáljaiban gondolkodnak. A szépség fogalma azonban szerencsére ennél összetettebb. Társadalmilag és időben is változó, valamint egyéni ízlés alapján eltérő.

Egykor a teltebb idomok a termékenységet, egészségességet, ill. a gazdagságot szimbolizálták, ezért sokáig a szélesebb csípő és nagyobb fenék hódított. Az orvostudomány fejlődésével, a fertőző betegségek visszaszorításával, majd a mozgásszegény életmód következtében megjelenő civilizációs betegségek eredményeképpen a XX. század második felétől fokozatosan a vékonyabb és sportosabb testalkat lett ideális.

Anna Utópia Giordano olasz festő újrafestette a középkori Vénuszokat a mai kor ideálisnak vélt testalkatával.

A trendet azonban ma már nem a termékenység, az egészség, vagy a (józan) ész/ízlés, hanem a fogyasztás-ösztönzésben érdekelt ipar - a média hathatós asszisztálása mellett - határozza meg. E virtuális, a valósághoz egyre kevésbé hasonlító világban a sokféleség nem kívánatos. Kudarcra van azonban ítélve az, aki a gátlástalanul és figyelmeztetés nélkül manipulált képeken keresztül szeretne kapcsolódni a szépség fogalmához.

Létezik arra értelmes magyarázat, hogy miért kell az egyébként is vékony modellt photoshop segítségével eltorzítani?

Ezért is örülök minden olyan kezdeményezésnek, amely a világot sokfélének, sokfélén szépnek, azaz valóságosnak mutatja be.

Egy ilyen sokfélén szép világban a kopaszság is egy valós alternatíva a szépség közvetítésére.

Aki leragad a média által sugallt szépségideálnál, az olyan, mintha egy étteremben mindig csak az előételből választana. Az igazi szépség ugyanis a főételek között keresendő, és nem csak a kiváltságosak jutalma. A szépség ugyanis körülvesz minket, csak észre kell venni. A mindennapok apró szépségeivel a legkülönbözőbb módokon - egy ismeretlen ember mosolyán, a napsütésben megcsillanó víztükrön, egy művészeti alkotáson, társunk érintésén, vagy akár önmagunk elfogadásán keresztül - találkozhatunk.

"Meggyőződésem, hogy valójában boldognak kellene lennünk, hiszen annyi csodálatos dolog van a világon: fák, madarak, virágok, emberi arcok. Nincs köztük két egyforma, ráadásul mindegyik szüntelenül változik. Hogy is unatkozhatnánk? Nem volt még két egyforma naplemente a világon. Vagy nézzük meg társaink arcát: mind különböző. Mindenkinek megvan a maga szépsége." Leo Buscaglia

Kép innen, innen, innen és innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.