2015. december 19., szombat

Húsz éve...

(Egy emlékekkel teli levél... előzmény ITT)

"Gondoltad volna, hogy már húsz év telt el az utolsó felhőtlen együttlétünk óta? Egy ideje semmi sem árnyékolta be napsütötte boldogságunkat, mi pedig önfeledten hittük, hogy ez örökké így marad. Tévedtünk. Sajnos újra kellett kezdenünk harcunkat az akkor még ismeretlen elemekkel, amelyek apránként ragadtak ki téged belőlem. 

Tisztán emlékszem arra a két, felszabadult, tünetmentes évre, amikor azt csinálhattuk, amihez csak kedvet kaptunk. Ekkor lettél derékig érő hosszúból vállig érő, majd egyenesből göndör, végül mindkettőnk megelégedésére kleopátra. Az élet nagy kérdései foglalkoztattak éppen: ki vagyok én, mi a dolgom a világban, kivé-mivé váljak? Te pedig örömmel kísértél az úton, a kamaszkori identitáskeresésben. 

Amikor viszont kezdtél elmenni, teljesen elvesztem… Kihullott szálaid százainak látványára nőiességem rügyezőben lévő virágai megfagytak. Hosszú, sivár tél köszöntött ránk. Tehetetlenek voltunk, senki nem tudott segíteni rajtunk. 

Köszönöm, hogy utolsó szálig, egészen addig küzdöttél velem együtt, amíg nem álltam teljesen készen az elengedésedre. Nem lehetett könnyű ebben a tíz évben szinte kizárólag a haragommal és a csalódottságommal szembesülnöd. Bűntudatom azonban mégsem ezért, hanem a megkönnyebbülés miatt van, amit akkor éreztem, amikor utolsónak maradt vékony szálaidat sem kellett már borotválnom többé. 

Képzeld, még mindig megvannak a kedvenc csatjaim, amelyekkel lófarokba fogtalak, kontyba tűztelek. Sajnálom, hogy fényképes emlékeim viszont nincsenek erről a felszabadult korszakunkról. Tinédzser koromban nagyon utáltam, ha fotóznak. Ezzel szemben elvesztésed feldolgozásában évekkel később a haj nélküli énemről készült fényképek hoztak valódi áttörést. 

Nélküled sokáig annyira csúnyának és gyengének éreztem magam, hogy a szégyenből és a fájdalomból jégvárat építettem magam köré. Szerencsére azonban győzött az élni akarásom és a melegség iránti vágyam. Szembenéztem a félelmeimmel, és kiderült, erősebb vagyok náluk. Végre kitavaszodott. 

Egyre bátrabb lettem a kísérletezésben is, hogy megtaláljam hozzád méltó helyetteseidet. Neked vajon a dögös vörös, vagy a Meg Ryan-es szőke tetszene jobban? Nem tudok dönteni, ezért hát hordom mindkettőt. A kendőimet is nagyon szeretem, mert be lehet őket fonni, és kontyba is lehet őket tűzni. Ha ezekben vagyok, előfordul, hogy rajtam felejtik az emberek a tekintetüket. Ilyenkor biztatón rájuk mosolygok, hátha ez egy kicsit felrázza őket. 

Bevallom, néha kicsit különlegesnek is érzem magam. A volt párom mondta ezt először, aztán jó sokszor és olyan kitartóan, hogy meggyőzött róla. Ennek köszönhető, hogy ma már mosolyt varázsol az arcomra valamennyi éppen aktuális tükörképem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne élne tovább bennem az a dús hajú lány, akivel egyre értékesebbé válik egy-egy álombéli találkozás, mert legalább ott és akkor újra bátran beléd fúrhatom ujjaim. Pont úgy, mint húsz évvel ezelőtt…"

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

2015. november 7., szombat

Veszteségeink elgyászolása

A veszteség és a gyász témája november elejéhez közeledve minden évben hagsúlyosabbá válik. Nagyobb eséllyel találkozunk ilyenkor az e témákkal foglalkozó írásokkal is, melyek közül idén engem Polcz Alaine gondolata fogott meg: "Régen a siratás természetes volt. Azonban mostanra tabu lett a gyász, és ezáltal akár patológiás tünetek léphetnek fel. A gyász szó viszont nem csak a halotti gyászra értendő. Lehet gyászolni szerelmet, háborút, bármit. Előbb el kell merülni a gyászban, hogy utána kiemelkedhessünk."

Kevesen tudják, hogy akár még egy vágásból a bőrön is lehet veszteség-élmény: a szép, sima bőr elvesztéséé. Egy fog kihúzása is, hiszen annak a fognak is megvolt a maga szerepe és funkciója a mindennapi életünkben. Ennek ellenére nagyon ritkán gondolunk arra - és nem csak az ilyen "banálisnak" tűnő veszteségnél -, hogy megadjuk a továbblépéshez szükséges időt és figyelmet a méltó búcsúnak.
Kép innen

Lélektani szempontból fontos a veszteségeinkkel tudatosan is foglalkozni. A gyász folyamata és az ehhez kapcsolódó érzések univerzálisak minden veszteségnél, legyen az például személy, szerelem, kapcsolat, testrész, tárgy vagy életünk meghatározó helyszínei. A gyászfeldolgozás egyes szakaszai egyénenként eltérő hosszúságúak lehetnek, természetes visszaesésekkel. A gyász első fázisa a sokk, amit a kontrolláltság időszaka követ. Szeretteink elvesztésénél ez általában a temetésig tartó időszak. Ebben az időszakban megáll az idő, hogy "utólérjen minket a lelkünk". Ezután következik a tudatosulás fázisa, amikor gyorsan válthatják egymást a legkülönfélébb érzések: szomorúság, harag, bűntudat, tehetetlenség, kiüresedettség, félelem, szorongás, kilátástalanság, céltalanság. Az eleinte fájdalmas emlékezést egy idő után azonban felváltja az emlékek tudatos felidézése, ami fontos mérföldkő a veszteség elfogadása és feldolgozása felé vezető úton. Nem véletlen a gyászév fogalma sem, ugyanis egy év szükséges ahhoz, hogy találkozzunk a legtöbb olyan helyzettel (pl. ünnepekkel, évfordulókkal, évszakokkal), amelyekben immár a veszteséggel együtt kell helytállnunk. (Lásd bővebben a Napfogyatkozás Egyesület honalpján. A változás folyamatát bemutató ábra ITT látható.) 

Visszagondolva a hajam elvesztésének időszakára, nem lett volna haszontalan kicsit többet tudni a veszteség feldolgozásának leléktani hátteréről. Bizonyos helyzetekben (pl. végtag amputáció előtt) a gyászra való felkészülés már a veszteség bekövetkezte előtt megkezdődik. A felkészülés részeként az érintett először azt gondolja végig, írja össze, vagy rajzolja le, hogy mi volt abban a jó, amit az adott testrészével együtt csinált. Ilyenkor a pozitív élményeket kell felidézni. Második feladatként az érintett megköszöni a testrésznek, amit az érte tett. Végül összeírja, mit ígér meg a testrészének a jövőre vonatkozóan: milyen célokat tűz ki, mit fog megvalósítani a jövőben, immár a testrésze nélkül. 

Annak ellenére, hogy a foltos hajhullás hullámzása és ebből következően a harag-reménykedés-csalódottság-tehetetlenség-bizakodás állandó váltakozása miatt speciális veszteség-élmény lehet, érdemes végiggondolni és adaptálni a veszteség-feldolgozást elősegítő feladatokat. Én például húsz év távlatából írtam nemrég egy levelet a kihullott hajamnak (ld. ITT), amelyben (1) felidéztem mi volt jó a pár éves tünetmentes időszakban, (2) megköszöntem, hogy utolsó szálig küzdött velem együtt a foltok ellen, és (3) beszámoltam neki az önelfogadás terén elért eredményeimről.

A veszteség tárgyától függően változó a búcsúzáshoz és az elengedéshez szükséges idő. Ha nincs is mód a hosszabb és előzetes felkészülésre, pár (másod)percnyi félrevonulás, befeléfordulás és a következő mondat is segítheti az aktuális veszteség feldolgozásának megalapozását: „Eddig együtt voltunk, de most valamiért külön kell válnunk. Köszönöm az együtt eltölött időt, élményeket, és most békével elengedlek."

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

2015. október 4., vasárnap

Humorral minden más

Bagdy Emőke Pszichofitness című könyvében (Animula, 1997) önsegítő kincseknek nevezte a kacagást, kocogást, humort, viccet és a pozitív gondolkodást.

Saját gondolkodásunk, elvárásaink és szemléletmódunk döntően befolyásolja életminőségünket, megküzdőképességünket, lelki és testi erőnket, egészségünket. Shakespear-t idézve: "Nincs a világon jó, se rossz, gondolat teszi azzá."

A humor azért lényeges, mert segítségével a reménytelen, depressziókeltő, kilátástalan helyzetek fordulnak át képtelenségük révén felemelővé és kacagtatóvá. Összegyűjtöttem ezért pár "alopeciás" példát (ismét csak a teljesség igénye nélkül):

"Azt tanácsolom, szabadulj meg az összes szőrödtől Maggie. Felszabadító érzés!"
Kép innen

Szakállas (hahaha) az alábbi vicc, de azért nem hagyom ki (hátha nem ismeritek). Amikor már tudtam viccelődni az állapotomon, és elegem volt a sok kencéből és csodaszerből, szívesen mondtam el az újabb módszereket ajánlóknak:

- Egyébként tudod, hogy mi állítja meg biztosan a hajhullást? 
- ???
- A padló.

Az alábbi kép viszont friss. Idén szeptemberben söpört végig az "alopeciás" közösségekben világszerte:
Kép innen

- Te miért vagy csupasz? 
- Alopeciám van. 
- Ó, Phil, hagyd ezt abba, és valld be, hogy egy nektarin vagy! 
(Alopecia=haj- és szőrzetvesztés; benne egy angol szóvicc a peach = barack szóval)

Mi is szoktuk a szavakat leleményesen (viccesen) használni a támogató csoporton belül. A Magyar Alopecia Areata Közösség rövidítéséből (MAAK) mákvirágok, mákszemek lettünk, és tagadhatatlun mákunk van, hogy egymásra találtunk, jó dolog ugyanis hasonszőrűek, vagy ahogy mi mondjuk, hasonszőrtelenek társaságában lenni. :)

Végül egy személyes történet a régmúltból... Álltam egy este a fürdőszobában és méregettem haj nélküli tükörképemet. Úgy éreztem, lehet valami a párom által - akkor már hetek, hónapok óta - mondottakban, és tényleg hasonlítok így valakire. Ki is szóltam neki, hogy igaza lehet, csak arra nem tudok rájönni, hogy kire hajazok inkább. Sigourney Weaverre, Demi Moorra, Natalie Portmanre? Erre jött kintről a szeretetteljes válasz: Kuka, a Hófehérke és a hét törpéből. Én pedig belenéztem a tükörbe, és kitört belőlem a nevetés, mert tényleg... :D :D :D
Van azonban egy nagyon fontos "szabály" (amelyet - mint a fenti példa is mutatja - kivételes esetben csak az igazán közeli barátok, családtagok szeghetnek meg): "magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más mondja, azt nem tűröm el!"* 

Együtt nevetni az érintettel azonban ér. Sőt. Kötelező! ;)

* Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac - "Orr monológ" (ld. ITT)

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

2015. szeptember 30., szerda

Búcsú szeptembertől

A foltos hajhullással érintetteket támogató szervezetek világszerte már augusztusban megkezdik az előkészületeket az Alopecia Tudatosság Hónapjára (Alopecia Awareness Month), ami minden év szeptemberében van. Különböző kezdeményezéseken keresztül azon munkálkodnak az érintettek, hogy minél több ember értesüljön erről az állapotról, segítve ezzel az érintetteket is a helyzet elfogadásában. Mutatok néhány példát a teljesség igénye nélkül.

Az Amerikai Foltos Hajhullás Alapítvány (NAAF) szervezett egy fotózást, amelyen Charlie Villanueva kosárlabdázó is ott volt. 
Kép innen

"Amint elfogadtam az állapotomat, az önbizalmam szárnyakat kapott. 
A legszexisebb férfinak érzem magam. :)" 
Charlie Villanueva (amerikai kosárlabdázó)
Kép innen

A foltos hajhullás következtében megváltozott külső elfogadása felszabadító érzés
Kép innen

Sok lehetőség közül választhatunk:
Kép innen

Az Egyesült Királyságban az Alopecia UK kitűző rajz-pályázatot írt ki augusztusban, majd a nyertes rajzból szeptemberre el is készült a kitűző, amely az ebay-en kapható.
Kép innen, további kitűző razt-pályázatok itt

Egy másik Alopecia UK kezdeményezés keretében pedig az önként vállalkozók fényképet készíthettek magukról egy felirattal, amelyen az állt, hogy miben NEM akadályozza őket ez az állapot. Az "Alopecia nem akadályoz meg abban, hogy...." transzparensre a legkülönbözőbb dolgok kerültek fel. Olyanok mint: Alopecia nem akadályoz meg abban, hogy anya legyek; hogy összebújjak a kisbabámmal; hogy teljes életet éljek; hogy férjhez menjek; hogy kertészkedjek; hogy izgatottan várjam az iskolakezdést, hogy új barátaim legyenek; hogy elérjem a céljaimat és tegyek az álmaim valóra váltásáért... 
Sue Hampton, írónő - Kép innen

Joanna Rowsell Shand, kerékpározó - Kép innen

Az idei évben mi is bekapcsolódtunk az "alopeciás" világ vérkeringésébe, így Magyarország is képviseltette magát az amerikai Mary Marshall által szeptember elejére összeállított fényképválogatásban, melyet ITT nézhettek meg. 
A magyarországi csoportképre odacsempésztük a kaTARzis kiállítás két plakátját is, mivel a foltos hajhullással kapcsolatban eddig ez volt itthon a legnagyobb figyelemfelkeltő akció, amely az elmúlt két évben tíz helyszínen is látható volt.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én már most nagyon várom a jövő évet! Remélem, sok új és kreatív kezdeményezést láthatunk és valósíthatunk majd meg.

2015. szeptember 20., vasárnap

IAD 2015

Ígértem (ITT), hogy hírt adok majd a Nemzetközi Alopecia Napon készült fényképek karrierjének alakulásáról. Itt van hát az idei (immár 6.) International Alopecia Day (IAD) fotóválogatás, melyhez ebben az évben a Föld 27 országából küldtek a foltos hajhulllással érintettek fényképeket magukról.
A magyar képeket a videó első harmadában találjátok, de érdemes végignézni, mert egyszer csak Anthony Carrigan, amerikai színész is felbukkan New Yorkból.  

Jövőre augusztus 6-án lesz a Nemzetközi Alopecia Nap. Ne felejtsetek el fényképet készíteni magatokról aznap, ha szeretnétek szerepelni a 2016. évi IAD válogatásban. ;) 

2015. augusztus 30., vasárnap

Kertész leszek

Nyár elején a TEDxBudapest Klub "Gyógyító figyelem" című programján voltam, ahol Dr. Victoria Sweet és Dr. Krivácsy Péter előadásában számomra az volt az igazán különleges, hogy bár nem az általuk vallott elképzelések jelenleg az uralkodóak az orvoslásban, a kevés (de azért növekvő számú) jó példát biztatónak és reménytelinek ítélték, és hisznek a pozitív változásban.

Dr. Viktoria Sweet előadásában nagyon megfogott, amikor az emberi testet egy növényhez hasonlította, amely nem egy élettelen gép, amit meg kell javítani, hanem egy élőlény, amely nagymértékben képes hozzájárulni saját maga gyógyulásához, amennyiben a gyógyulása útjában álló akadályok megszűnnek.
Ebben a kontextusban akár az orvos, akár a segítő (pl. pszichológus, mentálhigiénés szakember) nem más, mint egy kertész, aki segít biztosítani a gyógyulás feltételeit, és elősegíti a mindenkiben meglévő személyes, belső erőforrások hatékony mozgósítását egy-egy nehezebb (élet)helyzetben.

Dr. Buda László pszichoterapeuta is a kertész hasonlatot használta egyik előadásában. Ő a klienst egy virághoz hasonlította, amelyet nem lehet "direkt" virágzásra bírni. Biztosan mindenki tapasztalta már, hogy a bimbózó virágot ugyan szétfeszegethetjük, ám az így elért hatás messze nem ugyanaz lesz, mintha türelemesen megvártuk volna, amíg a növény magától virágba borul (sőt). Egy növénynek (éppúgy, mint az embernek) a saját igényeinek legjobban megfelelő napfényre, vízre, tápanyagra (azaz melegségre, figyelemre, szeretetre), és türelmes várakozásra van szüksége. Mindez nagyon hasonlít Carl Rogers "nyitott kézzel szeretni" megközelítéséhez, amelynek bemutatásához Rogers a pillangó szabad életre születésének hasonlatát választotta. 

A TEDxBudapest előadóinak pozitív változásba vetett hite rám is átragadt, és valószínűleg e kertész hasonlat hatására szántam rá magam a több éve nevelt yuccám beteg részeinek eltávolítására. Az előadás hiányában valószínűleg a teljes virág a kukában végezte volna, így viszont meghagytam azon részeit, amelyek képesek voltak a megújulásra. Már két hét is elegendő volt az első hajtások megjelenéséhez, és kevesebb, mint három hónap alatt az eredmény igazán látványos lett.
A virág a katatim imaginatív pszichoterápia fogalmi rendszerében az önértékelésre és az egyén önmagához való kapcsolatára is utalhat. Talán ezért (és az őseim között is szép számban lévő kertészek miatt) is érzem azt, hogy ezek a fogalmak bennem több szinten is összeérnek és kapcsolódnak egymáshoz.

Biztosan az sem véletlen, hogy épp most olvasok egy könyvet Virginia Satir amerikai családterapeuta modelljéről*. Satir meggyőződése az volt, hogy mindig van lehetőség a változásra, mert a belső változás akkor is lehetséges, amikor a külső korlátozott. Satir szerint mindannyiunknak megvannak azok a belső erőforrásai, amelyekre a sikeres megküzdéshez és növekedéshez szükségünk van. 

Igyekszem magamra is egy virágként tekinteni, amelynek rendszeres és igényeinek megfelelő figyelemre, melegségre, szeretetre van szüksége ahhoz, hogy fejlődhessen, növekedjen, virágot és új hajtásokat hozzon. Mindezt pedig nap, mint nap tanulom és gyakorlom, hogy mások mellett önmagamnak is gondos kertésze lehessek.

* Virginia Satir, John Banmen, Jane Gerber, Gömöri Mária: A Satir-modell - Családterápia és ami mögötte van, Ursus Libris, 2006

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

2015. augusztus 14., péntek

Mögöttes tartalom

Biztosan mindenki életében vannak olyan szavak/kifejezések, amelyekhez akár jó, akár rossz élmények fűzik. Nálam a foltos hajhulláshoz köthetően a paróka volt az első ilyen. Több, mint 15 évvel ezelőtt, amikor a foltok egyre nagyobb és nagyobb területet követeltek maguknak a fejemen, felmerült a parókavásárlás szükségessége, én azonban sírva fakadtam ennek a gondolatától. Akkoriban vidéki otthonunkba nem igazán jutottak el olyan hírek, hogy vannak, akik saját jószántukból (pl. Karafiáth Orsolya, Udvaros Dorottya), vagy más egyéb (például vallási) okokból hordanak parókát, így viszont a képzeletemben a paróka egy betegség miatti kényszer volt. Nem csoda, hogy hallani sem akartam róla, és még a gondolattól is kirázott a hideg. Aztán az élet mégiscsak úgy hozta, hogy 11 évvel ezelőtt beadtam a derekam (a kezdetekről ITT írtam), és ekkor még nem is sejtettem, hogy milyen jó barátság szövődik majd köztem és a parókáim között. (ITT és a paróka cimkével elátott bejegyzéken keresztül engedtem betekintést ebbe a folyamatba.) 

A következő, enyhén rossz érzést keltő szó számomra a kopasz, illetve a kopaszság volt (talán mert a női kopaszsághoz többnyire a veszteség, betegség, gyengeség fogalmak társulnak - ld. bővebben ITT), de ezúttal már a parókával kapcsolatos érzéseim pozitív átalakulásának tapasztalatával a zsebemben megpróbáltam a kezdetektől pozitívan viszonyulni e szavakhoz is. "Jóindulatom jeléül" nem kerültem szándékosan sem a bejegyzésekben, sem pedig az interjúk során (Ld. pl. Kopasz vagyok. Na és? című bejegyzésemet), ennek ellenére nem sikerült még teljesen megbarátkoznom vele. Talán nem véletlen, hogy jobban szeretem azokat a kifejezéseket, amelyben szerepel a haj szó ("nincs hajam", "kihullott a hajam", haj nélkül élek). Még ha éppen aktuálisan nincs is, nem szeretném, ha a feledés homályába veszne. :)

Nem túl régi, és nem túl kellemes - ezért aztán önreflexióra okot adó - élményem a megkopaszodik szóhoz fűződik. Az egyik velem készült interjú ajánlásakor az érintett magazin közösségi oldalának szerkesztői az alábbi felvezetést használták: "Fiatalon megkopaszodni, majd ezt követően teljes életet élni nem könnyű, de [...-nak] sikerült." Napokig pufogtam magamban, hogy lehet ilyen tapintatlanul fogalmazni. Megmutattam egy ismerősömnek is, aki csodálkozva nézett rám, számára ugyanis nem hordozott negatív tartalmat ez a kifejezés. Elgondolkodtam, és rájöttem, hogy azért zavart a szóhasználat, mert érzelmileg nagyon megterhelő volt az a több mint tíz év, mely során a hajam hol kihullott, hol visszanőtt, vagy csak elkezdett visszanőni, majd újra kihullott, miközben mindent elkövettünk, hogy megtaláljuk az okot és az eredményt hozó kezelési módot. Tíz éven keresztül tehetetlenül ültem a remény és csalódás véget érni soha nem akaró hullámvasútján, mire végre képes voltam nemet mondani a következő köröket ajánlgató ismerősöknek, orvosoknak, természetgyógyászoknak, csodadoktoroknak. E mögött a szó mögött jelen esetben tíz év fájdalmának emléke volt és van...

Örülök viszont, hogy ezek az emlékek és érzések ismét előkerültek a "ládám mélyéről", mert így talán még jobban át tudom érezni mások helyzetét (fájdalmát, veszteségét, gyászát, újjászületését), tartsanak bárhol is a megküzdés útján.

© Minden jog fenntartva!  Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2015. augusztus 8., szombat

Alopecia Nap 2015

Azt ígértem (ITT), hogy beszámolok a 2015. augusztus 1-jei Nemzetközi Alopecia Nap alkalmából rendezett "Mákszem" piknikről, melyen a MAAK, azaz a Magyar Alopecia Areata Közösség tagjai vettek részt. 

Azért jöttünk össze - a világ sok más országában működő önsegítő csoporthoz hasonlóan - pont ezen a napon, mert minden év augusztus első szombatja a Nemzetközi Alopecia (azaz hajhullás) Nap. A találkozón készült csoportképekkel, valamint további egyedi fotókkal az idei évtől Magyarország is bekerül majd az évente készülő nemzetközi válogatásba.
Az idő remek volt, a hangulat fergeteges, a fényképek pedig nagyszerűek lettek. A nemzetközi válogatásra még várni kell egy keveset (kb. szeptember középéig), a mi csoportképünket viszont már most is láthatjátok, és természetesen beszámolok majd a magyar fotók nemzetközi karrierjéről is. :)

© Minden jog fenntartva!  A fénykép engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2015. július 31., péntek

Alopecia festményen

A napokban egy baráti érdeklődés kapcsán jutott eszembe, hogy nem is írtam még bejegyzést egy érdekességről, amelyre pár hónappal ezelőtt bukkantam. A baráti kérdésre - miszerint mikor élhetett vajon az első foltos hajhullással érintett ember - a választ ugyan nem tudom, viszont azonnal beugrott Jan Vermeer van Delft XVII. századi portré festménye, a Lány gyöngy fülbevalóval, ami Turbános nő címmel is ismert (forrás innen).
Diana Bianchi, amerikai kutató-orvos nagyon szereti Vermeer festményeit, és orvosként egyikre-másikra kicsit más szemmel is tekint. A Lány gyöngy fülbevalóval modelljével kapcsolatos megfigyelése például az, hogy a lánynak elképzelhető, hogy nem volt haja, és a portré alapján talán szemöldöke és szempillája sem (az angol nyelvű cikk itt olvasható). 

Nem tudom, hogy ez tényleg így volt-e, de talán nem véletlen, hogy többen is nagyon kedveljük ezt a képet a csoportból. Sőt, még Verbőci Patríciát is megihlette, a lenti fotón ugyanis az egyik "Mákos" (azaz MAAK-os) mennyasszonyt kapta lencsevégre! ;) 
© Minden jog fenntartva!
Kép: Verbőci Patrícia - Smink: Ugrai Judit - Titkonszép  
A fénykép engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Még több érdekes történetet találtok az "Alopecia ...." sorozat alábbi bejegyzéseinél: Alopecia a filmvásznon (itt és itt), a kifutón (itt és itt), a színpadon (ittitt és itt); mint "festővászon" (itt és itt); az Olimpián (itt és itt); a magasban (itt)...

2015. július 25., szombat

Szemöldök praktikák

A foltos hajhullás nemcsak a hajat, de a test bármely szőrzetét (szemöldök, szempilla, orrszőr, férfiaknál szakáll, hónalj-, kar-, fan-, lábszőrzet) érintheti. Ezek között van olyan, amelyek hiányát nagy örömmel konstatáljuk, vagy egyszerűen tudomásul vesszük, mert nem különösebben hiányoznak (sőt), zavaróbb esetekben viszont keresünk valamilyen praktikát, hogy a haj- és szőrszálak hiányával együtt is jól érezzük magunkat a bőrünkbe. 

Ezúttal a nálam bevált szemöldök-trükkről írok röviden, de természetesen a praktikák itt bemutatott tárháza nem teljeskörű, ezért örömmel veszek további, jól bevált ötleteket is ;).

Korábban írtam már arról ITT, hogy szemöldöktetoválásom van. A legelsőt még a 90-es évek végén csináltattam, így volt szerencsém nyomon követni, hogyan fejlődik évről-évre a technika, és mennyivel modernebbek a ma használatos gépek, illetve kozmetikai festékek. Az újfajta gépeknek köszönhetően a bőr szövetei szinte alig sérülnek, így a varrasodás is kisebb mértékű, és az 5-7 nap múlva látható végeredmény - a szálas technikának, valamint a korszerű festékeknek is köszönhetően - természetes hatású lesz.

Vámos Mónika sminktetováló facebook oldalán írt tanácsait összegezve érdemes körültekintően kiválasztani a sminktetoválást végző kozmetikust. Fontos, hogy legyen a szakembernek megfelelő végzettsége és gyakorlata, jó esztétikai érzéke, forma- és színismerete, legyen precíz, tartsa be a szükséges higiéniai előírásokat, és ha tehetjük, olyan szakembert válasszunk, aki korszerű termékeket használ (modern gépeket és jó minőségű festékeket). Vámos Mónika honlapján, valamint a Swiss Color oldalon a kozmetikai tetoválásokról további részletek is olvashatók.




Sminktetoválás híján, illetve sminkeléskor (megfelelő alapozás esetén) előfordulhat, hogy szükség lesz saját ügyességünkre is a szemöldök megrajzolásához, hangsúlyozásához. Én ehhez a Bald Girls Do Lunch szemöldökport és fixálót használom.







A gyakorláshoz pedig elleshettek egy-két trükköt és ötletet az alábbi videóból is:
  
 

2015. július 11., szombat

Korlátlan lehetőségek

A napokban olvastam egy interjút Csermely Péter hálózatkutató, biokémikus professzorral, aki elmondta, hogy ha az életben valamilyen kihívással találkozik, az első dolog, amit tesz, hogy elképzeli a körülötte lévő teret és elhiszi, hogy körülötte mérhetetlenül több lehetőség van annál, mint ami eddig megvalósult. Ez a hozzáállás nekem nagyon megtetszett.

A hajhullás, ill. a kopaszság komoly kihívás elé állít minket, és kezdetben sokan félünk/féltünk attól, hogy mindez majd korlátoz minket a mindennapi életünkben. Csermely professzor "módszere" segíthet abban, hogy a hajhullásunkban ne csak a korlátokat, hanem a lehetőségeket is lássuk. Főleg, mivel a kezdetekkor elképzelt korlátokról később rendre kiderül, hogy kisebb prakitikákkal mind orvosolhatók, és előbb, vagy utóbb a lelki nehézségeken is túljutunk.

Ezt követően bárki megtapasztalathatja, hogy a lehetőségei valóban korlátlanok, amit számos sorstárs példája is bizonyít: nincs akadály sem a művészet, sem a sport, sem a "szépségipar" terén (csak hogy kiemeljek néhányat...).   
A teljesség igénye nélkül... 
Margaret Baker (amerikai színésznő), Toni Warne (angol énekesnő), Lili Anel (amerikai énkesnő-zeneszerző), Laura Dasi (amerikai előadóművész, jógatanár), Piereluigi Collina (olasz labdarúgó bíró), Johanna Rowsell (angol kerékpár versenyző olimpai bajnok), Staciana Stitts (amerikai olimpiai bajnok úszónő), Charlie Villanueva (amerikai kosárlabdázó), Kayla Martell (Delaware állam szépségkirálynője), Michelle Law (ausztrál írónő),  Sue Hampton (angol írónő), Anna Fitzpatrick (új-zélandi modell)...

Kádár Annamária pszichológus szerint ha el merjük képzelni azt, ahova el szeretnék jutni - akár fizikai, akár lelki értelemben -, az fél siker, mert csupán az valósulhat meg kívül, amit belül már képesek voltunk megteremteni. A fenti példák számomra azt mutatják, hogy vágyaink valóra váltásának és céljaink elérésének nem a hajhullás, sokkal inkább csak a képzeletünk szab gátat.

Fotók forrása: Margaret, Toni, Lili (Kyle Ober), Laura, Pierluigi, Johanna, Staciana, Charlie, Kayla (Glen McCurtayne/Coleman-Ryner), Michelle, Sue, Anna.

2015. július 5., vasárnap

Előkészületek

A 2008 óta alopecia universalissal érintett Mary Marshall 2010-ben indította el "International Alopecia Day" névvel nemzetközi kezdeményezését. A "Nemzetközi Hajhullás Nap" minden év augusztusának első szombatján kerül megrendezésre. A kezdeményezés évről évre ismertebbé válik, amit az is mutat, hogy a facebookon működő "International Alopecia Day" nevű zárt csoportnak ma már több mint 1500 tagja van, a világ minden részéről (kb. 30 országból).
A kezdeményezés célja egyrészt az, hogy ünnepeljük meg önmagunkat: legyen ez egy olyan nap, amikor szabadon azok lehetünk, akik vagyunk. Nem számít, hogy kopaszon, kendőben, sapkában, vagy parókában érezzük magunkat kényelmesen (erről bővebben ITT is olvashattok), a lényeg, hogy érezzük jól magunkat ezen a napon (és persze az év összes napján), és töltsük ezt a napot együtt olyanokkal, akikkel ugyanazt az utat járjuk. A másik célja pedig az, hogy hívjuk fel a társadalom figyelmét erre az állapotra, sokan ugyanis még mindig nem tudnak arról, hogy az autoimmun foltos hajhullás egyáltalán létezik, ezért hiszik azt gyakran az emberek, hogy a kemoterápia mellékhatásaként nincs hajunk.

Mary minden évben készít egy videót a tagoktól kapott fényképekből, hogy ezzel is felhívja a figyelmet arra, hogy világszerte mennyi embert érint az autoimmun eredetű foltos hajhullás. A 2014. évi videóban is nagyon sok ország képviseltette magát.
2015-ben a Nemzetközi Hajhullás Nap augusztus 1-jére esik, és a Magyar Alopecia Areata Közösség tagjaival úgy döntöttünk, hogy idén Magyarországról is küldünk majd fényképet a videóhoz, hogy mi is bekapcsolódjunk ebbe az egész világra kiterjedő nemzetközi kezdeményezésbe.

Már meg is kezdtük az előkészületeket, hogy a magyar csoportkép egyedi és különleges legyen. Ez a nap pedig a csoportképen túl kitűnő alkalom lesz a találkozásra, egy közös piknikezésre, kikapcsolódásra, és játékos együttlétre. Beszámolok majd a végeredményről, ezért figyeljétek a bejegyzéseket (ITT) augusztus 1-je után! ;)

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2015. június 20., szombat

Változás

Nemrég találkoztam a wmn.hu közösségi oldalon az alábbi képpel, valamint Elizabeth Kübler-Ross gondolatával:

"A leggyönyörűbb emberek azok, akik ismerik a kudarcot, a szenvedést, a harcot, a veszteséget, és megtalálják a kivezető utat a mélységből. Ezekben az emberekben megvan a kellő megbecsülés, érzékenység és megértés az élet iránt, amely eltölti őket részvéttel, kedvességgel és szeretetteljes törődéssel." Elisabeth Kübler-Ross
A jó hír, hogy előbb vagy utóbb mindannyian megtaláljuk a kiutat a gödörből, és még ha néha vissza is szánkózunk a mélybe, egyre kevesebb időre és erőfeszítésre lesz szükség ahhoz, hogy visszakapaszkadjunk a szabadságot nyújtó magaslatokba. 

További olvasnivalót e témában a "lelki hatások és erőforrások", valamint a "hangulatjavító" címkével ellátott bejegyzések között találsz. 

2015. június 13., szombat

Kendők, kalapok, sapkák

Már korábban is írtam arról (ITT és ITT), hogy - különösen a nyári melegben, valamint sportoláskor - szívesen cseréltem le a parókát egy kényelmesebb viseletre: sapkára, kalapra, kendőre. 
Nem gondoltam volna, hogy a kaTARzis kiállítás e téren is változást hoz az életemben: az első megnyitó óta eltelt két évben sokat fejlődtem a kendőkötési technikák, valamint a kendőhordás terén.
Marcsival az első megnyitón ismerkedtünk meg, aki már az első találkozásunkkor is kendőt viselt. Találkozásunkat követően, a kiállítás képeiből merítve erőt, kisérletezésbe kezdett, mi pedig ennek köszönhetően szuper jó és nem utolsó sorban egyszerű technikákat leshettünk el tőle.

Azóta a színes kendőim folyamatosan gyarapodnak, én pedig már nem csak nyáron és sportolás esetén választom őket a paróka helyett. A jelenlegi kendőim téglalap alakúak (kb. 175x95; 173x72; 183x72 cm). Az a jó, ha az alábbi képen láthó ún. "B" fejméret minimum duplája a kendő szélessége, ugyanis a kendőt félbehajtva így fedi teljesen a fejünket (az én "B" méretem pl. 32 cm, ezért a 64 cm-nél keskenyebb kendők nálam nem jöhetnek szóba)).
Anyagát tekintve az a jó, amit tapintásra szívesen tennétek a fejetekre, és nem túl vastag (a kényelmes anyagvastagság évszakonként és egyénenként is változhat). Manapság minden helyen megállok, ahol kendőket látok. Szerencsére a kínálat (színben, anyagban, megfizethető ár kategóriában) jó nagy: szinte minden típusú ruházati  üzletben árulnak ma már kendőket, sálakat.   
A kendőim alá mindig felveszek egy bambusz-komfort sapkát is, ami nem csak a téli hidegben jön jól. Nyáron például felfogja az izzadságot és a fejbőr esetleges zsírosodását, így - a parókához hasonlóan - a kendőt is kíméli.

Érdemes nyitot szemmel járni, mert a legváratlanabb helyzetekben és helyeken jöhetnek velünk szembe a legjobb darabok (amik nem is feltétlenül kerülnek sokba). Néha persze egy-egy darabról otthon kiderülhet, hogy nem az volt a legjobb választás, de ha fejkendőnek nem is válik be, sálként még mindig lehet hordani. Úgyis divat manapság sálakkal feldobni a blúzokat, ingeket. Az interneten (pl. ITT és ITT) további ötleteket is találtok, ha kedvet kaptatok a kendőzéshez és a kisérletezéshez.

Kipróbálhatjátok az alábbi képen látható, jellemzően a "C&A" üzleteiben forgalmazott (de akár otthon is könnyen elkészíthető) fejpántokat. Kettőt egybe téve önmagában, illetve kendő alatt szimplán is hordhatók. Én csak csősapkának hívom őket, körméretük kb. 48 cm, hosszuk pedig 49 cm. A C&A üzletekben évek óta kaphatók (talán még most is), szezononként változó színekben. Egy csomagban két darab szokott lenni, és a kendők között találhatók. 
Sportoláskor (pl. biciklizéskor), túrázáskor éveken keresztül ezeket használtam. Egymásba tettem két ilyen "csősapkát", hogy legyen tartásuk, és így hordtam őket. A kerékpáros sisak alatt is nagyon kényelmes viselet. Pántokkal, kitűzőkkel tovább kombinálva kimeríthetetlen a variációk tárháza.

Az alábbi videón is láthattok egy lehetséges "csősapka" hordási technikát:
Az én technikám az, hogy már eleve egymásba teszem a két sapkát, és így egyszerre teszem fel őket a fejemre. A másik eltérés a videóhoz képest pedig az, hogy én hátul másképp (felülről) gyűröm be az anyagot a nyakamnál.
Mindezt lépésenként is próbáltam lentebb bemutatni, bár lehet, hogy nem túl sok sikerrel. :)  
Aki egyébként tud varrni vagy varratni, az a szivárvány minden színében készíthet ilyen csősapkákat (a lenti képen félbe vannak hajtva), amik akár kendő alatt, akár önmagában, kettőt egymásba téve is sokféleképpen hordhatók és kombinálhatók.
Legújabb szerzeményem pedig egy olyan rendkívül kényelmes, háromféle színben (világos barna, sötét kék és világos kék) kapható sapka (Christine Amabilis), amit keskeny, színes sálakkal, szalagokkal mindig a megfelelő alkalomhoz és stílushoz tudok igazítani.
 
Számomra szinte minden helyzetben (strandolás, túrázás, biciklizés, utazás, nyaralás, stb.) praktikus viseletnek bizonyult. Mivel a fejbőröm izzadásra és zsírosodásra hajlamos, a korábban már említett bambusz komfort sapkát ez alá is fel szoktam venni, de még így is könnyed, kellemes viselet  marad a legnagyobb nyári melegben is. A Hair-Club Váci utcai szalonjában (Budapest) szoktam beszerzni őket. Az aktuális készletről érdemes előtte telefonon érdeklődni, de a nagyobb üzleteikben általában kaphatók.

© Minden jog fenntartva! Az írás és a fényképek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2015. április 21., kedd

kaTARzis jubileum

Sokan és régóta kértétek, hogy legyen kaTARzis kiállítás ismét Budapesten. Mivel közeledett a 10. jubileumi alkalom, mi is kacérkodtunk a gondolattal. Amikor pedig a Mozsár Kávézóban Gábor nekünk szegezte a kérdést, hogy mikor hozzuk vissza hozzájuk a képeket, nem volt tovább min gondolkodni.

Na jó, egy kicsit mégiscsak. Ugyanis szerettünk volna azoknak is újat mutatni, akik már az első (vagy akár sokadik) alkalommal is kíváncsiak voltak ránk. A bővülés mikéntjének ötletéért, valamint a valóra váltásáért ismét hálás köszönettel tartozunk Verbőci Patríciának.

A tárlat "törzsanyaga" eddig az a 16 darab színes kép volt, amelyeken az ötvenes évek amerikai plakátstílusában, a nőiesség netovábbjának számító pin-up ihlette alapkoncepcióban szerepel 8 nő. Méghozzá kopaszon, hogy bizonyítsák (kicsit talán még önmaguk számára is, hogy) a nőiesség nem haj függvénye.  
A színes "plakátok" mellett  mostanáig a közönség 9 darab fekete-fehér fotón keresztül kapott egy kis ízelítőt a fotózás előkészületeinek a pillanataiból. Ezek a képek legalább annyira kedvesek a számunkra, mint a színes plakátok, ugyanis Patrícia a fotózás kulisszatitkaira kíváncsi Dórit is lencsevégre kapta. 
Így aztán úgy döntöttünk, hogy a tárlat e fekete-fehér részét bővítjük tovább, mégpedig olyan életképekkel, amelyek az elmúlt két évünkbe és a mindennapi életünkbe is engednek egy kis betekintést. A fotózás helyszínéül a Gomb Kávézót választottuk, ahol - még 2012-ben - a legeslegelső megbeszélésünket tartottuk, és ahonnan azt a bizonyos piros telefont is kölcsönöztük az első fotózásunkhoz. 
Az új képekkel szeretnénk megmutatni, hogy mennyi módja van a foltos hajhullással való együttélésnek: van, aki kopaszon is jól érzi magát, míg mások szívesebben viselnek idegenek előtt parókát vagy kendőt. E fényképek azért is különösen kedvesek számunkra, mert azokon már két olyan lány is szerepel, akiket épp a kaTARzis kiállításnak köszönhetően ismertünk meg. Egyikük a legelső megnyitó látogatója volt, másikuk pedig egy tudósítást olvasva értesült a tárlatról, és támogató csoportunkról
A színes plakátokon szerepelő nyolc nő közül ketten pedig épp az elmúlt két évben kötöttek házasságot. Nagy örömünkre az új képeken mindketten szerepelnek majd - az azóta háromtagúra bővült - családjukkal. 

Bár a "projekt" a "kiállítás utóélete" munkacímet kapta, reméljük, hogy a 10. jubileumi és 1. kibővített tárlat egy új kezdet is lesz. Szeretnénk a fekete-fehér életképek segítségével - akár a színes plakátokkal együtt, akár önállóan - még több emberhez és sorstársunkhoz eljuttatni üzenetünket egymás különbözőségének természetességéről és ennek elfogadásáról.

Ha van még időtök és kedvetek, idézzétek fel a kaTARzis kiállítás megszületésének történetét: 
ITT olvashattok az ötlet születéséről; 
ITT bepillanthattok a több, mint két évvel ezelőtti fotózásba; 
ITT olvashatjátok Patrícia blogbejegyzését a fotózásról és néhány werk-fotót is láthattok; 
ITT megtudhatjátok, hogy miért pont kaTARzis; 
ITT olvashattok a célegyenesbe érésünkről; 
ITT pedig az eddigi tárlatok élményeit találjátok szöveges és képes beszámolók formájában. 

Hálás köszönetünk Verbőci Patríciának az ötletekért és a fotókért, Ugrai Juditnak a sminkért és a digitális utómunkálatokért, Tartóczki Évának pedig az öltözködési tanácsokért. 

A kaTARzis kiállítás részletei ITT, hivatalos facebook oldala ITT található, a kapcsolódó blog bejegyzések pedig ITT olvashatók.

© kaTARzis kiállítás - Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2015. április 4., szombat

Hegyek, völgyek

Szeretem a metaforákat. Amikor egy adott élethelyzet értelmezéséhez, elmeséléséhez megtalálom a megfelelő hasonlatot, valahogy minden érthetőbbé, elfogadhatóbbá válik. Szabadon kipróbálhatom a különböző képeket, amíg rá nem találok a számomra legmegfelelőbbre. A megtalált hasonlat/kép/szimbólum ezt követően szabadon továbbgondolható, formálható, alakítható, ami a helyzethez történő viszonyulásomra is hatással van. A kísérletezés a különböző képekkel, színekkel, hangokkal, illatokkal, formákkal, méretekkel (akár gondolatban, akár tevékenyen - pl. rajzolás, festés, gyurmázás formájában) elősegíti a helyzet érzelmi feldolgozását.

Egy évvel ezelőtt írás közben egy hegy szimbólum jutott eszembe az önelfogadás és önszeretet kapcsán:
Ahogy fiatal felnőttkoromban a foltjaim sokasodtak, úgy vált egyre idegenebbé és egyre kevésbé szerethetővé tükörképem. A harag, kétségbeesés, kiszolgáltatottság, reménytelenség, csalódottság völgyében az Önelfogadás, Nőiesség és Párkapcsolat névre hallgató, megmászhatatlannak tűnő hegyek vettek körbe.
Miután előhívtam saját hegymászós élményeimet az alábbi történet bontakozott ki előttem:
Mivel a tétlen üldögélés nem az én műfajom, miután (jó hosszasan) kiszomorkodtam magam, mégiscsak nekivágtam a hegyek meghódításának. Elégedettséggel töltött el, hogy az erőfeszítéseimnek vannak eredményei, és meglepett, hogy a csúcsok akár kis lépésekkel is megmászhatók.
Útközben megtanultam, hogy az elfáradás a hegymászás természetes része, hogy a csúcson érdemes ráérősen elidőzni, mint ahogy azt is, hogy nem maradhatunk örökre ott. Jönnek az újabb lejtők és völgyek, ahol teljesen természetesen érezhetem magam ismét egy kicsit rosszul, vagy akár nagyon elkeseredve. Tudom viszont, hogy történjék bármi, ott van bennem az adott helyen és időben körülöttem lévő hegyek meghódításához szükséges erő és kitartás.

Lehet, hogy hegymászás közben jól esik a hosszabb-rövidebb pihenés, a csúcsra viszont előbb vagy utóbb mindenki feljuthat, ezért feladni nem ér!

Ui.: A hegymászás hasonlat Pál Ferenc "A szorongástól az önbecsülésig" című könyvében is megjelent, mely ITT is olvasható.   

© Minden jog fenntartva! Az írás és a fényképek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2015. március 14., szombat

kaTARzis Tiszafüreden

A Kovács Pál Művelődési Központhoz 2015. január 31-én délelőtt érkeztünk. Zám Lajosné fogadott minket, akivel már régóta terveztük-szerveztük, hogy a képek Tiszafüreden is láthatóak legyenek. 
Miután megérkeztünk, egyből nekiláttunk a munkának. Szükségünk is volt a segítő kezekre, hogy valamennyi kép a helyére kerülhessen a délutáni megnyitóig. :)
A tiszafüredi kaTARzis kiállítást dr. Borsos Anikó, járási tisztifőorvos nyitotta meg. A Főnix TV 2015. február 4-i adásában a beszéd teljes terjedelmében hallható volt. Köszönjük Márton Henriettának, hogy megörökítette számunkra Borsos Anikó képeink ihlette gondolatait.
Később örömmel olvastuk a kiállításról megjelent tudósításokat is: 
"A színes képek – első benyomásként – egy mai divatbemutató képei is lehetnének: szép nők, elegáns ruhák és kiegészítők. A kiállítás-megnyitó után már más szemmel néztük meg a fotókat, kicsit csodálkozva, talán nagyobb érdeklődéssel vizsgáltuk, mi van egy-egy mosoly, egy csillogó szempár mögött." (Forrás: ITT
"A kiállított képeken a múlt század divatját érzékien kelti életre 8 nő, mindezt teszik haj nélkül, magabiztosan, sorsukkal megbarátkozva, úgy NŐIESEN! A szervezők célja, hogy a fotóművészet kínálta lehetőséget megragadva a tárlat látogatója újrafogalmazza magában a nőiesség fogalmát, az ahhoz tartozó kliséket." (Forrás ITT)
A tiszafüredi volt a kaTARzis kiállítás kilencedik helyszíne. Köszönjük a lelkes és szeretetteljes fogadtatást, amelynek köszönhetően egy fantasztikus hangulatú megnyitóban volt részünk. 

A tizedik, jubileumi alkalomra meglepetéssel készülünk. Figyeljétek a híreket! A kaTARzis kiállítás bemutatása ITT, hivatalos facebook oldala ITT található, a kapcsolódó blog bejegyzések pedig ITT olvashatók.

© kaTARzis kiállítás - Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

2015. március 8., vasárnap

Nőnapi gondolatok

A nőnap apropóján, az Észak-Magyarország című napilap szerkesztőjének felkérésére vendégjegyzetet írtam. Nagy meglepetés és megtiszteltetés volt számomra a felkérés, melynek örömmel tettem eleget. Határidőre még úgysem írtam korábban, így most ezzel az élménnyel is gazdagabb lettem. :) Az írás a 2015. március 7-i lapszámban jelent meg. 

"Közismert vélekedés, hogy a nőiesség kifejezésének szinte elengedhetetlen kellékei közé tartozik többek között a magassarkú cipő, a szoknya vagy a hosszú haj. Én azonban igencsak bajban lennék, ha ettől lenne egy nő valóban nő, ugyanis nem tudok magassarkú cipőt hordani, így a szoknyára is ritkábban szavazok, ráadásul – egy autoimmun betegség eredményeképpen – hajam sincs. Ha tehát sokakhoz hasonlóan én is azt gondolnám, hogy a nőiességem e külső „kellékeken” múlik, elég rosszul érezhetném magam a bőrömben. 

Az elmúlt években bejárt önismereti utamnak köszönhetően a figyelmemet ma már a nőiségemmel kapcsolatos belső élményeimre és érzéseimre, valamint – hiányaim helyett – állapotom előnyeire fordítom. Nincs ugyan hajam, van viszont többféle színű és fazonú parókám és kendőm, miközben a szőrtelenítéssel sem kell bajlódnom. Nap, mint nap az én személyes döntésemen múlik, hogy félig üres vagy teli az a bizonyos pohár. 

A legnehezebb talán az volt, hogy el tudjak rugaszkodni a média és a társadalom által sugallt „ideális nő” képétől, és megtaláljam saját nőiségem belső forrását. A tükörből lehet, hogy reggel egy kopasz, később egy vörös vagy talán egy szőke nő néz vissza rám, a belső tükröm mégis mindig ugyanazt mutatja: egy álmait valóra váltó, kitartó, érzékeny, ugyanakkor szükség esetén határozott, erős nő képét. Amióta kifényesítettem belső tükrömet, összhangba kerültek a nőiségemmel kapcsolatos érzéseim a személyes stílusommal, amin keresztül azóta e belső harmóniát a külvilág felé is sugározni tudom. 

A nőnap szerintem remek alkalom arra, hogy tudatosan kapcsolatba kerüljünk saját nőiségünkkel. Fontosak ugyan a külső megerősítések és visszajelzések, számomra azonban még ennél is fontosabb, hogy én mit gondolok önmagamról, és hogy szeretem-e azt a nőt, aki a tükörből visszanéz rám? Március 8-án – ha csak egy mosoly formájában is, de – biztosan szánok időt arra, hogy megünnepeljem a bennem élő nőt." 



© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2015. február 15., vasárnap

Gondolataink ereje

Egy korábbi bejegyzésben (ITT) írtam már arról, hogy milyen nagy jelentősége van a gondolatainknak.  Henry Ford sokat idézett - "Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz." - mondata is erre hívja fel a figyelmet.

Gondolkodásmódunk jelenőségéről Daniel H. Pink is ír Motiváció 3.0 Ösztönzés másképp című könyvében. "Amit hiszünk, az alakítja azt, amit elérünk. A saját magunkról kialakított elképzelések és képességeink természete – azaz önelméleteink – határozzák meg azt, hogyan értelmezzük tapasztalatainkat, és ezek jelölhetik ki képességeink határait." [p. 143.]

Minderről Buda László is írt Mit üzen a tested? című könyvében: "Egyetemi oktatóként eltöltött éveim során sok egészségszociológiai vizsgálatot, felmérést végeztünk. Számos dolgot kérdeztünk rengeteg embertől, sok éven át. Az egyik meglepő eredmény az volt, hogy ha meg akarjuk jósolni az adatainkból, hogy egy ember tíz év múlva is életben lesz-e, a legerősebb prediktor (elõrejelző erejű adat) az lesz, hogy a válaszadó szerint milyen az egészségi állapota most, és mire számít a jövőben. Semmilyen más adat, életkor, betegség, szociális helyzet nem tudott ilyen pontos tippet eredményezni, mint az öndiagnózis. Ez az eredmény is arra intett, hogy nagy tiszteletben tartsam, amit valaki önmagáról gondol."

Gondolataink, érzéseink, valamint egészségi állapotunk összefüggéseiről is írtam már korábban. A lélek dolgai című bejegyzés ITT olvasható.

Kelly McGonigal pszichológus egy kutatás során döbbent rá arra, hogy a jelenkor nagy ellenségének tartott stressz döntően csak akkor lesz valóban káros az egészségre, ha arról az érintett személy így vélekedik. Akik ugyanis a stresszt pozitívnak ítélik - például mert az segíti a megküzdéshez szükséges erőforrásaik mozgósítását - egészségesek maradnak a stresszelteli élethelyzetek ellenére is. (Ld. Kelly McGonigal: How to make stress your friend - Hogyan tedd a stresszt a batárotaddá - című előadását.)


Mindezek alapján szerintem érdemes időről időre nagytakarítást végezni a gondolatainkban, hogy megtisztítsuk elménket a sokszor automatikusan és ellenőrizetlenül felbukkanó, esetleg régi, családi történetekre épülő, saját személyünkre és a jelen helyzetünkre már nem is igazán illő mintákat követő belső monológainktól. A közelgő tavasz kiváló lehetőség arra is, hogy a boldogulásunkat és egészségünket is támogató gondolatokat ültessünk el és gondozzuk egészen addig, amíg kellően megerősödnek, és automatikussá válnak pozitív elképzeléseink önmagunkra, helyzetünkre, kapcsolatainkra és képességeinkre vonatkozóan.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.