2010. október 23., szombat

Alopecia Areata a számok tükrében

Számok, statisztikák, esélyek. Mérünk, viszonyítunk, mérlegelünk. Az életünk minden területén. Nincs ez másképp az egészségügyi állapottal és a betegségekkel sem. Ha gyakori (pl. szív és érrendszeri), akkor azért, ha ritka, akkor meg azért. Természetesen Alopeciát is lehet számokkal jellemezni.

Az amerikai Nemzeti Foltos Hajhullás Alapítvány (NAAF) szerint a Föld lakosságának 1,7-2 százaléka tapasztal életében legalább egyszer foltos hajhullást. Azok, akiknél ez a betegség éppen aktuálisan fennáll, kevesebben vannak: az Egyesült Királyságban ezt a számot a lakosság 0,1, Európa többi országában 0,1-1, az USA-ban pedig 0,1-0,2 százalékára becsülik. Az érintettek számát tekintve nincs szignifikáns eltérés a nem tekintetében: férfiaknál és nőknél egyaránt jelentkezhet. A kor szerinti megoszlást vizsgálva a tapasztalatok szerint kicsit nagyobb eséllyel jelentkezik húsz éves kor alatt. 

Magyarországon, ha a 0,1 százalékos becslésből indulunk ki, akkor 10.000 körül lehet a foltos hajullásban (alopecia areata) érintettek száma, és ezen belül kb. 500 körül lehetnek azok, akik (előfordul, hogy csak átmenetileg) teljes haj- és szőrzetvesztést tapasztalnak. Az egyik tanulmány szerint a magyar lakosság két százaléka lehet érintett a hajhullás valamennyi (tehát nem csak a foltos hajhullás) típusát egybeszámítva.

Az esetek 20 százalékában kimutatható Alopecia előfordulása a tág családban (vagyis nem feltétlenül a közvetlen felmenőknél). Az én családomban is előfordult másodunokatestvéri körben. Érdekes módon azoknál, akiknél Alopecia csak 30 éves koruk felett jelent meg először, kisebb az esélye egy másik családtag érintettségének.

A jelenleg folyó amerikai kutatások olyan géneket mutattak ki a foltos hajhullásban szenvedők véréből, amelyek az egyes típusú cukorbetegség és a reumás izületi gyulladás kialakulásáért is felelősek. Mivel ezen betegségekre már vannak gyógyszerek, abban bíznak a kutatók, hogy hamarosan az alopecia areataval, totalissal és universalissal együtt élők számára is tudnak gyógymódot kínálni.

Mi mást is kívánhatnék? Így legyen!

A kutatás részleteiről egy másik bejegyzésemben is írtam, melyet ITT érhetsz el. A foltos hajhullásról további információt ITT találsz.

2010. október 16., szombat

Végül is ez csak haj...


Nem hagyott nyugodni Gail Porter története, akiről írtam már pár hónappal ezelőtt.

Ő az a televíziós műsorvezető, aki a nyilvánosság előtt vállalta foltos hajhullását, majd a teljes kopaszságát is. Az Egyesült Királyságban a hajhullással küzdő nők példaképe lett. Természetessége engem is lenyűgözött.

Éppen ezért írtam róla korábban, és az "adatgyűjtés" során derült ki számomra, hogy öt év teljes hajtalanság után újra elkezdett kinőni a haja, melynek okairól akkor még nem lehetett információt találni a neten. (Az előző bejegyzést ld. ITT)

Most viszont már számos interjú foglalkozik a "szenzációs" hírrel, és egy riportban az én kérdéseimet is megválaszolta Gail. Mint kiderült, nem én voltam az egyetlen, akit foglalkoztatott a hajvisszanövésének esetleges oka. Meg voltam győződve róla, hogy valamilyen méregdrága kezelés állhat a háttérben, de kiderült, hogy az égegyadta világon semmit nem tett érte.

Ez megint egyik bizonyíték Alopecia kiszámíthatatlan természetére.

Ez egyrészről jó hír, hiszen hajunk bármikor visszaszerezheti uralmát a betolakodó felett. A remény mellett azonban helyet szorít magának a kétkedés is, hiszen hajunk sajnos bármikor újra ki is hullhat. Egyénenként változó, hogy csak a harcot, vagy az egész háborút meg tudjuk-e nyerni a hajhullással szemben.

A Gail-el készült interjúkban megható volt látni, hogy visszanőtt haját mennyire élvezte. Pontosan azt az örömet láttam rajta is, amit én magam is érezek minden egyes visszatérő, hosszú hajas álmomban.

Ugyanakkor Gail józansága is dicséretre méltó: tisztában volt a betegség kiszámíthatatlanságával, ezért is élvezte ennyire, hogy megint lett haja, még ha csak kis időre is kapta azt vissza...

Boldoggá tette ez az állapot, de nem ez jelentette számára az egyedüli boldogságot, hiszen - az ő szavaival élve - végül is ez csak haj!

Mint azt Gail későbbi interjúiból megtudtam, a visszanőtt haja sajnos újra kihullott, majd 14 év kopaszság után beszerezte élete első parókáját, hogy ha úgy hozza kedve, akkor ismét hosszú hajjal mehessen el egy randira. Ezzel is erősíteni szeretné sorstársait abban, hogy szabadon és saját kedvük, kényelműk szerint dönthetnek, amikor megválasztják a hajhullással való együttélés módját és megjelenésük formáját.

Gail történetét hosszabban az ITT elérhető angol nyelvű cikkben is olvashatjátok.   

2010. október 11., hétfő

Én ápolom, ő eltakar

Alopecia mellett, aki immár 15. éve ragaszkodik hozzám, a parókám is kitartó társam. Hat éve helyettesíti saját hajamat, naponta átlag 10 órában, amit nem kis teljesítmény elviselni. Éppen ezért fordítok különös figyelmet arra, hogy hol és milyen minőségű fejrevalót választok. Eddig nekem csak emberi hajból készült parókám volt, így az itt leírtak kizárólag erre a parókatípusra vonatkoznak! (Fontos itt megjegyezni, hogy a műszálhajas paróka másféle gondozást és hajápoló termékeket igényel. Minden esetben tájékozódni kell a paróka ápolásáról, tárolásáról az eladónál! A műszál hajas paróka ápolásáról röviden itt olvashatsz.) Szerencsére manapság már a legtöbb paróka teljes mértékben lehetővé teszi, hogy jól szellőzzön a fejbőr, mivel a haj csíkokban van varrva, és két csík haj között egy kis rés található. A paróka teljesen felfekszik a fejre, ott pedig a hajcsíkok egymásra omlanak, így teljesen természetes hatást keltenek, a "rések" pedig egyáltalán nem látszanak.
Mindez persze kicsit óvatos kezelést igényel tároláskor, mosáskor és szárításkor, de egyáltalán nem ördöngösség a dolog.
A paróka vásárlásakor beszereztem egy műanyag fejet, amin minden este megpihenhet. Itt a rakoncátlan tincseket is eligazítom, hogy reggel ne érjen meglepetés a formáját illetően. Utazáshoz egy nagyon praktikus összerakható parókatartóm van, ami leheletnyi súlyú, és kevés helyet foglal. Amíg nem volt ilyenem, mindig nagyon kreatívnak kellett lennem: sokszor neveztem ki egy-egy olvasólámpát vagy előszobafogast a szállodában parókatartónak. :-)
Mosáskor a műanyag fejet használom, és hogy ne csússzon le róla a haj, ráragasztottam egy összetapasztott tépőzárat, amihez gombostűvel oda tudom tűzni a parókát. Lehet, hogy ez egy kicsit fapados megoldás, de megalkotásakor az elegancia helyett a célszerűség lebegett a szemem előtt. A mosásra általában hetente egyszer kerül sor, és mivel emberi hajból készült parókám van, normál sampont használok, amit egy kis langyos vízzel felhígítva oszlatok el a fürdőkádban egy lavóron trónoló "hajamon". Víz-sampon-masszírozás-víz-sampon-masszírozás-víz-hajbalzsam-víz műveletsor után következik a szárítás, melyhez fodrászszék gyanánt a lecsukott fedelű mosógépemet neveztem ki. A műveletet este szoktam elvégezni, hogy legyen ideje éjjel a hajcsíkoknak és az azokat rögzítő gumiszalagoknak alaposan megszáradniuk. Zselézni, formára igazítani, hajlakkozni már másnap reggel induláskor szoktam, és mivel a hajam elalvása miatt nem kell aggódnom, rengeteg időt spórolok és mindig jól fésült vagyok. Kívánhat ennél többet egy nő a reggeli rohanás közepette?

2010. október 4., hétfő

Bemutatom a parókám

A parókám nem rég ünnepelte egyéves születésnapját. Kicsit pontosabban: tizenhárom hónapja cseréltem le a korábbit a jelenlegire. Jelen állás szerint egy évig még biztosan ő marad a társam, persze csak ha időközben a saját hajszálaim nem veszik át fejtetőmön a hatalmat.

Ugyanakkor már az utódja is megvan, mivel csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha van egy tartalékom is, amely most szépen vár a sorára a szekrény mélyén. Így tette ezt a most használatban lévő is.

Egy új paróka egyébként mindig sok érdekességet tartogat. Ha a forma és a "márka" ugyanaz is, a haj minősége mindig változó, így a gondozásában is új technikára lehet szükség. Mára már olyan rutinra tettem szert, hogy elég gyorsan megy az új társsal az összeszokás, de az első parókámnál minden egyes hajmosás és szárítás kétemberes-négykezes művelet volt: köszönöm a kitartó asszisztenskedésért anyukámnak!

A jelenlegi parókám középbarna, európai hajból készült és nyak-közepéig ér. A emberi hajból készült rövid parókáról azért beszéltek le a boltban, mert a középhosszúból még mindig lehet rövidet varázsolni (pl. mert eltöredezik a vége), ellentétben a rövid hajból egy paróka esetében sosem lesz hosszú.

A közép/sötét barna szín mellett az szólt, hogy az idő múlásával a szín világosodik, ami legalább egy kicsit feloldja a mindig egyforma fazon monotonitását. Ez persze könnyen orvosolható lenne egyrészt különböző beszárítási technikák alkalmazásával, másrészt a fazon változtatásával egy-egy új beszerzésnél, de én foggal-körömmel ragaszkodom a jól bevált és kikísérletezett formához.

Azért én is érzem már, hogy nem ártana a változatosság, így elképezhető, hogy az idén beszerzek egy rövid fazonú és merészebb színű műszálhaj parókát is...

(folyt köv. itt)

© Minden jog fenntartva! Az írás és a fénykép engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.