Az Alopecia elleni küzdelem egyik nagy eredménye számomra az, hogy hipochondereket is megszégyenítő mennyiségű orvosi papírt sikerült összegyűjtenem. Van, aki bélyeget, van, aki szalvétát, én ezeket gyűjtögettem - egyáltalán nem kisebb megszállottsággal.
Lelkesedésem néha alábbhagyott, néha kisebb szülői ráhatás kellett hozzá, máskor pedig magamtól vágtam ismét bele az okfejtésbe. Az eredmény több száz leletben, zárójelentésben, orvosi véleményben mérhető.
Annak ellenére, hogy mára már egyre inkább elfogadott (bár nehezen bizonyítható) tény, hogy a foltos hajhullás, valamint totalis és universalis rokonai voltaképpen autoimmun betegségnek tekinthetők, még sincs olyan orvosi papírom, ami ezt igazolná.
Számos szakterület orvosa látott, és küldött a legkülönbözőbb vizsgálatokra, aminek eredményeképpen bizonyítékom van arról, hogy mennyire egészséges vagyok.
Látott bőr- és belgyógyász (nem is egy!), gasztroentrológus, immunológus, nőgyógyász, fogász, pszichológus, ideggyógyász (elnézést, ha valakit kihagytam volna!).
Végeztek rajtam számtalan vértesztet (teljes és még azon túli vérképekkel), vettek mintát a fejbőrömből, kivették a mandulámat (mint lehetséges gyulladásos gócot) és az epekövemet (mivel időközben a haj helyett ezt növesztettem). Átestem gyomortükrözésen (az esetleges lisztérzékenységet vizsgálandó), MRI-n, számos röntgenen (szerintem éjszaka világítok is!), voltam laktózintolerancia vizsgálaton, vizsgálták a hormonjaimat és a pajzsmirigyemet. Vizsgált nőgyógyász és próbáltunk megoldást találni a pszichológussal is az okokra.
Az eredmény Alopecia szempontjából lesújtó, hiszen semmi előrehaladás nem történt. Más szempontból viszont örülhetek, hiszen kiderült, hogy semmi bajom! És azt is elmondhatom, hogy én legalább kihasználtam a TB-be befizetett összegeket!
Ám miközben az állam nagylelkűen finanszírozta az olykor kínzással is felérő vizsgálatokat, az alternatív gyógyászat is kivette részét a mindennapjaimból, na és jussát a családi kasszánkból. Nem volt egy olcsó mulatság Alopecia likvidálási terve - viszont annál eredménytelenebb!
Kezdtük a diagnosztikával: Írisszel, majd Voll-lal, és a hőkameráról sem felejtkeztünk el. Sokkal okosabbak nem lettünk, de legalább kaptam gyógyfüveket és homeopátiás szereket. A dolog szépsége, hogy semmi sem hat azonnal. Tehát: a türelem hajat növeszt - ahol a türelem = minél több megvásárolt csodaszer. Hajam pedig nyilván azért nincs, mert a türelem nem az erényem.
Természetesen szedtem az ismert haj- és körömerősítő szereket (forcapilt, revalidot, merz specialt, sörélesztőt és számtalan vitamint), kitartóan használtam a híres hajcseppeket, hajszeszeket és samponokat. Majd' egy éven át jártam heti háromszor akupunktúrára, próbáltam a fejbőrbe fecskendezett mezoterápiát, (a perceket összeadva) napokat feküdtem mágneses ágyon, világítottam a fejem bioptron lámpával és maszíroztam a fejbőröm profi géppel. A stressz száműzése érdekében megtanultam az autogén tréninget, és pár óra erejéig egy pszichoterápiába is belekezdtem (rövid időn belül bizalom és szimpátia hiányában berekesztve!).
Látható módon nem unatkoztam az elmúlt években, és így legalább azon sem kellett sokat törni a fejünket szüleimmel, hogy mire költsük a pénzünket (aminek azért máshol is meglett volna a helye).
Alopecia nyilván sokat kuncoghatott magában a fenti kísérleteken. Eddig a csatákat sorra mind ő nyerte. Kérdés persze, hogy van-e értelme a háborút folytatni. Ez persze csak költői kérdés volt, hiszen amíg a reménynek akár csak egy halványa szikrája is izzik, hogy újra dús hajamba fúrhatom ujjaim, addig nem adom fel.
De azért átmenetileg hajlandó vagyok a fegyvert is letenni, hiszen semmire sem vágyom jobban, mint a Világbéke!
Lelkesedésem néha alábbhagyott, néha kisebb szülői ráhatás kellett hozzá, máskor pedig magamtól vágtam ismét bele az okfejtésbe. Az eredmény több száz leletben, zárójelentésben, orvosi véleményben mérhető.
Annak ellenére, hogy mára már egyre inkább elfogadott (bár nehezen bizonyítható) tény, hogy a foltos hajhullás, valamint totalis és universalis rokonai voltaképpen autoimmun betegségnek tekinthetők, még sincs olyan orvosi papírom, ami ezt igazolná.
Számos szakterület orvosa látott, és küldött a legkülönbözőbb vizsgálatokra, aminek eredményeképpen bizonyítékom van arról, hogy mennyire egészséges vagyok.
Látott bőr- és belgyógyász (nem is egy!), gasztroentrológus, immunológus, nőgyógyász, fogász, pszichológus, ideggyógyász (elnézést, ha valakit kihagytam volna!).
Végeztek rajtam számtalan vértesztet (teljes és még azon túli vérképekkel), vettek mintát a fejbőrömből, kivették a mandulámat (mint lehetséges gyulladásos gócot) és az epekövemet (mivel időközben a haj helyett ezt növesztettem). Átestem gyomortükrözésen (az esetleges lisztérzékenységet vizsgálandó), MRI-n, számos röntgenen (szerintem éjszaka világítok is!), voltam laktózintolerancia vizsgálaton, vizsgálták a hormonjaimat és a pajzsmirigyemet. Vizsgált nőgyógyász és próbáltunk megoldást találni a pszichológussal is az okokra.
Az eredmény Alopecia szempontjából lesújtó, hiszen semmi előrehaladás nem történt. Más szempontból viszont örülhetek, hiszen kiderült, hogy semmi bajom! És azt is elmondhatom, hogy én legalább kihasználtam a TB-be befizetett összegeket!
Ám miközben az állam nagylelkűen finanszírozta az olykor kínzással is felérő vizsgálatokat, az alternatív gyógyászat is kivette részét a mindennapjaimból, na és jussát a családi kasszánkból. Nem volt egy olcsó mulatság Alopecia likvidálási terve - viszont annál eredménytelenebb!
Kezdtük a diagnosztikával: Írisszel, majd Voll-lal, és a hőkameráról sem felejtkeztünk el. Sokkal okosabbak nem lettünk, de legalább kaptam gyógyfüveket és homeopátiás szereket. A dolog szépsége, hogy semmi sem hat azonnal. Tehát: a türelem hajat növeszt - ahol a türelem = minél több megvásárolt csodaszer. Hajam pedig nyilván azért nincs, mert a türelem nem az erényem.
Természetesen szedtem az ismert haj- és körömerősítő szereket (forcapilt, revalidot, merz specialt, sörélesztőt és számtalan vitamint), kitartóan használtam a híres hajcseppeket, hajszeszeket és samponokat. Majd' egy éven át jártam heti háromszor akupunktúrára, próbáltam a fejbőrbe fecskendezett mezoterápiát, (a perceket összeadva) napokat feküdtem mágneses ágyon, világítottam a fejem bioptron lámpával és maszíroztam a fejbőröm profi géppel. A stressz száműzése érdekében megtanultam az autogén tréninget, és pár óra erejéig egy pszichoterápiába is belekezdtem (rövid időn belül bizalom és szimpátia hiányában berekesztve!).
Látható módon nem unatkoztam az elmúlt években, és így legalább azon sem kellett sokat törni a fejünket szüleimmel, hogy mire költsük a pénzünket (aminek azért máshol is meglett volna a helye).
Alopecia nyilván sokat kuncoghatott magában a fenti kísérleteken. Eddig a csatákat sorra mind ő nyerte. Kérdés persze, hogy van-e értelme a háborút folytatni. Ez persze csak költői kérdés volt, hiszen amíg a reménynek akár csak egy halványa szikrája is izzik, hogy újra dús hajamba fúrhatom ujjaim, addig nem adom fel.
De azért átmenetileg hajlandó vagyok a fegyvert is letenni, hiszen semmire sem vágyom jobban, mint a Világbéke!
Részletes információ a foltos hajhullásról ITT található.
© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése