Paróka

Van egy szó, amitől idegenkedem, bár már kezdek vele megbarátkozni. Főleg azért, mert sokat köszönhetek neki.

Már több, mint öt éve segít átvészelni a hétköznapokat. Igaz, néha az agyamra megy, és alig várom, hogy megszabaduljak tőle a nap végén, reggel mégis ismét együtt vágunk neki a napnak. Ő az én parókám, ami segít abban, hogy "normális" életet éljek.

Amikor hajhullásom már nagyon látványos méreteket öltött, teljesen paranoiássá váltam. A buszon/metrón/vonaton ülve, vagy egyszerűen csak az utcán sétálva állandóan úgy éreztem, hogy bámulnak az emberek. Tudtam, hogy foltjaimat már nem tudom eltakarni, ezért csúnyának és szerencsétlennek éreztem magam.

Ilyen hajjal természetes volt, hogy felkeltettem az emberek figyelmét, akik nyilván nem rossz szándékkal, hanem valószínűleg egyszerűen csak kíváncsiságból azon morfondírozhattak magukban, hogy vajon mi lelte ezt a lányt, hogy ennyire hullik a haja...?

Ekkor jött el ez ideje annak, hogy parókát vegyek. És mennyire nem bántam meg ezt a döntésemet! Lehet, hogy nem mindenki van így ezzel, de én azt szerettem volna, ha nem keltek feltűnést. Pár éve egyáltalán nem, és talán még ma sem állok készen arra, hogy MÁS legyek. A különlegességemet egyelőre csak néhány számomra fontos embernek tartogatom...

Persze nem mindig esik jól a paróka viselése. Főleg nem a nyári melegben (ld. tapasztalataimat ITT és ITT), de ha tehetem, akkor hétvégén sincs rajtam. Ilyenkor inkább kendőt kötök, és úgy vágok neki a kinti teendőknek. Az emberek figyelmét természetesen ezzel is magamra vonom, de ezt még csak-csak elviselem.

El sem tudom képzelni, hogy milyen feltűnést keltenék 'a la natur'. Annak ellenére, hogy néha eljátszom ezzel a gondolattal, mindig visszarettenek a túlzottan nagy nyilvánosságtól (kivéve az erkélyen/udvaron, hiszen az én házam, az én váram, ahol úgy járok-kelek, ahogy csak akarok). Ugyanakkor a kopaszon való megjelenés szerintem hihetetlen energiát igényel. Egyrészt garantált az emberek figyelme, ami nem extrovertált ember esetében eléggé megterhelő tud lenni, másrészt nehéz elérni, hogy ne a betegséget és a hozzá kapcsolódó sajnálkozást juttassa az emberek eszébe. Ehhez többek között tökéletes lelki békére és magabiztosságra lenne szükség. Na, nekem azért még van min dolgoznom ezen a téren.

Marad tehát a paróka, amiből én az emberi hajból készült változatot választottam. Vannak, akik ettől idegenkednek, ezért ők a műszál hajból készültet hordják. Ez utóbbi nemcsak hogy nagyságrendekkel olcsóbb, de évente egyszer TB támogatással is megvásárolható. Én azonban a humán haj mellett tettem le a voksom, ám egyáltalán nem volt könnyű olyan helyet találni, ahol jó minőségűt tudnak készíteni. Csak a harmadik parókám vásárlásakor sikerült erre a helyre rátalálnom, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. A parókák már előre készen vannak, fel lehet őket próbálni, azaz nem zsákbamacskát árulnak (és még a vényt is beváltják).

Az esetek nagy többségében a paróka viselése semmilyen gondot nem okoz. Sportolás, valamint kozmetikai kezelés közben nem éppen ideális viselet, és persze nagy ellensége a szél (a "természetes" légmozgás és "metró huzat" is), amikor nagyon résen kell lenni! Kellő lélekjelenléttel és közömbös eleganciával azonban azt is kiválóan lehet kezelni, amikor véletlenül rosszul mérjük fel a szél irányát és sebességét! Én már csak tudom! :)

A parókáimmal kapcsolatos további tapasztalataim ITT olvashatók.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.