2010. november 13., szombat

Élettörténet(ek)

Talán nem túlzok, ha ezt a hetet sorsfordítónak titulálom! A nagy hírt már kedden beharangoztam a cikkről, amely a Nők Lapjában jelent meg, de legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hatással lesz az életemre.

Az egész ott kezdődött, hogy miután Jónap Rita (a cikk szerzője) látta a blogomat, felmerült benne egy jövőbeli cikk ötlete, amelyre én is nyitott voltam. Úgy gondoltuk, segítene másoknak, ha tudnák, nincsenek egyedül!

Pár héttel később kiderült, hogy a Nők Lapja adna helyet a történetemnek, melyet egy finom süti mellett osztottam meg Ritával. Őszintén meséltem az érzéseimről, élményeimről, tudva, hogy a cikket úgyis "cenzúrázhatom" majd a szerkesztőséghez történő leadás előtt.

Hasonlóan izgatottan vártam, hogy Rita elkészüljön, mint ahogy ő várta az első reakciómat. Nagyon tetszett, ahogy az interjú közben csapongó gondolataimat a karakterszám korlátokat szem előtt tartva papírra (fájlba) vetette. Csak pár, általam túl személyesnek ítélt mondatot javasoltam törlésre, de végül egy kis győzködésre ezek is túlélték cenzúrázási kísérletemet :). A legvégső anyag és a kiválasztott fotó azonban már számomra is meglepetés volt.

Kedden délelőtt jött a hír: az előfizetőknél már ott az újság! Aztán megérkeztek az első e-mailek is, és elhűlve néztem este a blogom látogatottságának statisztikáit.

Mint a Mikulást váró kisgyerek december 5-én, úgy vártam a szerda reggelt, hogy én is a kezembe tarthassam a Nők Lapját! Kicsit furcsa volt, hogy "ekkorában" nézek vissza magamra, de nem volt időm ezen sokat lamentálni. A fénykép egyébként az egyik kedvencem, ezért jó választás volt a szerkesztők részéről. :)

Azt hittem, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni, amikor kiderült, hogy a cikket az NLC-n való megjelenésre is érdemesnek találták.

Hihetetlen számomra, hogy a történetem ennyi ember figyelmét felkeltette! Ezt a blogom látogatottságából, a bejegyzésekhez érkezett megjegyzésekből, az NLC hozzászólásokból, az iwiw és a facebook üzenetekből és végül, de nem utolsósorban az e-mail fiókomba érkező üzenetek számából tudom lemérni.

Sejtettem, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, érzéseimmel, de nem számítottam rá, hogy a cikk hatására ilyen sok sorstársam ragad billentyűzetet, és osztja meg velem saját történetét és érzéseit. Ezúton is köszönöm a bizalmat!

A cikk utóéletéről itt írtam.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Nincsenek megjegyzések: