A mögöttem lévő évek egyik legszörnyűbb és leginkább embert/lányt/nőt próbáló feladata volt elfogadni magamat foltos hajjal, illetve kopaszon. Valójában esztétikai látványa miatt az előbbi egyáltalán nem sikerült. És az utóbbi sem ment könnyen.
Utáltam tükörbe nézni, mert csúnyának és leginkább nőietlennek láttam magam. Hiába váltam nyitottabbá, hiába volt már párkapcsolatom, önbizalom-építés terén volt még mit tenni...
Ekkor már foglalkoztatott egy ideje az a gondolat, hogy mi lenne, ha egy profi fotós szemével látnám magamat a tükörképem helyett.
A gondolat megfogant, de a tetteknek még nem volt itt az ideje. Amikor aztán az idő is elérkezett, "rám talált" Verbőci Patrícia honlapja, és egyből tudtam, hogy szívesen látnám magam az ő gépén keresztül. A honlapjából sugárzó harmónia, a képein visszatükröződő vidám egyénisége és különleges látásmódja megragadott. Megkeresésemre azonnal pozitívan és biztatóan reagált, majd első személyes találkozásunk is abban erősített meg, hogy jó kezekbe kerültem. :-)
A nagy napot izgatottan vártam, mintha csak előre sejtettem volna, hogy ez megváltoztatja majd az életemet. Persze féltem is, mert mindent egy lapra tettem fel: tudtam, hogy ha a képeket látva nem tudom magam elfogadni, akkor sehogy.
A fotózás előtt Ugrai Juditnak köszönhetően kaptam egy csodálatos sminket, és az első próbafotókat meglátva egyből tudtam, hogy remek döntést hoztam. Minden pillanatát élveztem a fotózásnak, és izgatottan vártam a végeredményt, amelyben végül egyáltalán nem csalódtam. SŐT!
Napokig csak a fotóimat nézegettem, mert szép volt, amit láttam. Lehet, hogy túlzott egoizmusnak tűnik, de a saját magamról alkotott korábbi kép megváltoztatása miatt egyáltalán nem haszontalan dolog, hogy naponta szembesítem magam ezekkel a fotókkal a telefonom háttérképén, a hálószobám falára helyezett fotókon, vagy éppen e blogon keresztül. Egyértelműen ennek köszönhető, hogy a tükörképem (azaz a magamról alkotott kép) megszépült.
Kézzelfogható bizonyítékaim lettek arra, hogy egy nő kopaszon is lehet szép. A hernyóból pillangó lett. Elfogadtam magam!
Utáltam tükörbe nézni, mert csúnyának és leginkább nőietlennek láttam magam. Hiába váltam nyitottabbá, hiába volt már párkapcsolatom, önbizalom-építés terén volt még mit tenni...
Ekkor már foglalkoztatott egy ideje az a gondolat, hogy mi lenne, ha egy profi fotós szemével látnám magamat a tükörképem helyett.
A gondolat megfogant, de a tetteknek még nem volt itt az ideje. Amikor aztán az idő is elérkezett, "rám talált" Verbőci Patrícia honlapja, és egyből tudtam, hogy szívesen látnám magam az ő gépén keresztül. A honlapjából sugárzó harmónia, a képein visszatükröződő vidám egyénisége és különleges látásmódja megragadott. Megkeresésemre azonnal pozitívan és biztatóan reagált, majd első személyes találkozásunk is abban erősített meg, hogy jó kezekbe kerültem. :-)
A nagy napot izgatottan vártam, mintha csak előre sejtettem volna, hogy ez megváltoztatja majd az életemet. Persze féltem is, mert mindent egy lapra tettem fel: tudtam, hogy ha a képeket látva nem tudom magam elfogadni, akkor sehogy.
A fotózás előtt Ugrai Juditnak köszönhetően kaptam egy csodálatos sminket, és az első próbafotókat meglátva egyből tudtam, hogy remek döntést hoztam. Minden pillanatát élveztem a fotózásnak, és izgatottan vártam a végeredményt, amelyben végül egyáltalán nem csalódtam. SŐT!
Napokig csak a fotóimat nézegettem, mert szép volt, amit láttam. Lehet, hogy túlzott egoizmusnak tűnik, de a saját magamról alkotott korábbi kép megváltoztatása miatt egyáltalán nem haszontalan dolog, hogy naponta szembesítem magam ezekkel a fotókkal a telefonom háttérképén, a hálószobám falára helyezett fotókon, vagy éppen e blogon keresztül. Egyértelműen ennek köszönhető, hogy a tükörképem (azaz a magamról alkotott kép) megszépült.
Kézzelfogható bizonyítékaim lettek arra, hogy egy nő kopaszon is lehet szép. A hernyóból pillangó lett. Elfogadtam magam!
© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.
2 megjegyzés:
Megtisztelsz. Azóta is inspirál a veled való találkozás. Az akadályokat valóban mi kreáljuk saját magunknak, te túl tudtál lépni saját félelmeiden. Nem sokat képesek erre! És valóban gyönyörű vagy kopaszon vagy hajjal, kendőben vagy menyasszonyi fátyolban...
Remélem, lencsevégre kapsz még a jövőben akár kopaszon, akár menyasszonyi fátyolban!
Megjegyzés küldése