2012. május 6., vasárnap

Anyák napja


Mielőtt békét kötöttem volna Alopeciával, gyerekként, kamaszként és fiatal felnőttként vívtam vele harcomat. Nehéz volt, de édesanyámnak talán még nehezebb volt megbékélnie a hajhullásommal. Az anyák (szülők) többségéhez hasonlóan a csillagokat is lehozta volna, csakhogy egészséges, normális életet élhessek. A legjobbat akarta nekem, ezért éveken át elszántan kutatott orvosok, gyógy- és módszer után, és vívta velem is harcait minden egyes új csodaszer kipróbálása érdekében.

Keveset - mondhatnám szinte semmit nem - tudtunk a foltos hajhullásról, és bár a rokonságban volt már rá példa, Alopecia az esetemben mindenkinél kitartóbbnak bizonyult. Én viszonylag korán beleuntam az orvosok, képzett és önjelölt gyógyítók találgatásaiba, anyukám viszont a remény legapróbb szikrájába is két kézzel kapaszkodott. Volna. Mert húszas éveimben aztán végképp megelégeltem a sok bogyót, cseppet, kencét, és igyekeztem nem tudomást venni Alopeciáról.

Csak néha, egy-egy szenzációs újdonság borzolta a kedélyeket és a családi békét, amit édesanyám - velem ellentétben - mindenképpen érdemesnek talált egy próbára. Tehetetlennek és eszköztelennek bizonyultunk a küzdelem során, ezért e csodaszereken keresztül érezhette úgy, hogy nem adja fel a reményt. Csak akkor engedte meg magának az elgyengülést, amikor közel harminc éves koromban végre én magam elfogadtam az új külsőmet. Korábban sosem láttam sírni Alopecia miatt.

"Mert az anyaszív gyenge virágocska, az öröm aranyeső, a bánat méregeső rajta." Nyirő József

Szülőként azt lehet a legnehezebb elfogadni, hogy bármennyire is szeretné az ember, nem tudja a gyermekét a csalódásoktól és a fájdalomtól megóvni. Ezek ugyanis elengedhetetlen kellékei az életnek, melyek alakítják, csiszolják a személyiséget. Aki saját erőből átverekszi magát a nehézségeken, megtapasztalja saját erejét. Védőhálóra és biztosítókötélre azonban mindenkinek szüksége van: megnyugtató a tudat, hogy az ember nincs egyedül a küzdelmei során, mert mellette vannak a szülei, akikre mindig, minden körülmények között számíthat.

Én ma már nem tragédiaként tekintek a hajhullásomra, hanem egy olyan kihívásként, amely megedzett, megerősített és rengeteg új élményt hozott az életembe. Nem egyik napról a másikra, hanem szép lassan átformálta, fejlesztette a gondolkodásmódomat, és az emberekhez való viszonyomat. Hiszek abban, hogy minden embernek van egy életfeladata, és úgy érzem, engem Alopecia segít(ett) hozzá ahhoz, hogy ezt megvalósítsam.

Mivel tudom, hogy Anyukám lelkes olvasóim egyike, ezúton szeretném neki és Nagymamámnak is megköszönni, hogy e hosszú folyamat során ott álltak mögöttem.

Kép innen (Gustav Klimt: Anya és gyermeke) és innen.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Nincsenek megjegyzések: