Egy hete tombol a pár hete még epekedve várt kánikula, most viszont már jól esne egy kis felfrissülés.
A parókám is inkább a gardrób szekrény mélyén hűsölne egész nap, ahová száműzöm szegényt, ha szolgálaton kívül van, mivel nem akarom a napi robotja után még lakás-dekorációs célokra is használni.
Szóval maradna ő szívesen a sok színes ruha társaságában, de én nem kegyelmezek. Minden reggel annak rendje és módja szerint közvetlenül munkába indulás előtt - természetesen a majd' negyedórás késést szigorúan tartva - berohanok érte a hálószobába és nem sok időt hagyva neki a reggeli ébredésre fél pillanat múlva már a hajas alteregóm mosolyog vissza rám a tükörből. Kis tupír itt, csöppnyi zselé ott, hajlakk, és indulás!
Kopasz énem ekkor pihenni tér, és átadja helyét a visszafogottságnak, hogy a többi ember között elvegyülve kedvemre merülhessek el gondolataimban a reggeli csúcsforgalomban.
Igen ám, de most nyár van. Mit nyár?! Kánikula! Ilyenkor sokan még a saját hajuktól is szenvednek, bár azt legalább lehet variálni egy kicsit: télen melegen-tartó loboncot, nyáron a hőleadást a legkevésbé gátló frizurát lehet csináltatni. Az én örökbefogadott "hajzuhatagom" viszont konstans. Vele kell(ene) átvészelnem a négy évszak szépségeit és szörnyűségeit.
Az elmúlt egy hét meggyőzött arról, hogy parókát hordva a viharos szél mellett a kánikula sem a kedvenc időjárási szélsőségem.
Könyörgöm, állítsuk meg a globális felmelegedést!
(de addig is itt egy ügyes találmány)
© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.
A parókám is inkább a gardrób szekrény mélyén hűsölne egész nap, ahová száműzöm szegényt, ha szolgálaton kívül van, mivel nem akarom a napi robotja után még lakás-dekorációs célokra is használni.
Szóval maradna ő szívesen a sok színes ruha társaságában, de én nem kegyelmezek. Minden reggel annak rendje és módja szerint közvetlenül munkába indulás előtt - természetesen a majd' negyedórás késést szigorúan tartva - berohanok érte a hálószobába és nem sok időt hagyva neki a reggeli ébredésre fél pillanat múlva már a hajas alteregóm mosolyog vissza rám a tükörből. Kis tupír itt, csöppnyi zselé ott, hajlakk, és indulás!
Kopasz énem ekkor pihenni tér, és átadja helyét a visszafogottságnak, hogy a többi ember között elvegyülve kedvemre merülhessek el gondolataimban a reggeli csúcsforgalomban.
Igen ám, de most nyár van. Mit nyár?! Kánikula! Ilyenkor sokan még a saját hajuktól is szenvednek, bár azt legalább lehet variálni egy kicsit: télen melegen-tartó loboncot, nyáron a hőleadást a legkevésbé gátló frizurát lehet csináltatni. Az én örökbefogadott "hajzuhatagom" viszont konstans. Vele kell(ene) átvészelnem a négy évszak szépségeit és szörnyűségeit.
Az elmúlt egy hét meggyőzött arról, hogy parókát hordva a viharos szél mellett a kánikula sem a kedvenc időjárási szélsőségem.
Könyörgöm, állítsuk meg a globális felmelegedést!
(de addig is itt egy ügyes találmány)
© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.
2 megjegyzés:
Kedves Liliom, nagyon tanulságos a blogod, és a sorstársaidnak bizonyára sok kapaszkodót fog jelenteni. Én így kívülállóként köszönöm, hogy "beavattál", és remélem, sikerül teljesen megbékülnöd magaddal - szerintem nagyon szép vagy, parókában és anélkül is.
Üdv,
nbk
Kedves Nemisbéka!
Nagyon örültem a hozzászólásodnak, mivel Te vagy az első "ismeretlen", akitől visszajelzést kaptam. Köszönöm a biztatást! További szép nyarat!
Üdv,
L.
Megjegyzés küldése