2010. december 5., vasárnap

Egy cikk utóélete...

A cikk, amely pár hete jelent meg rólam a Nők Lapjában, nagy hatással volt sokunk életére!

Sok értékes és különleges embert ismerhettem meg általa. A sorstársakkal a kapcsolatunk sok esetben még csak virtuális, de mégis olyan, mintha a közös élettárs mellett közösek lennének gondolataink, és érzéseink is.

Hatalmas erőt merítettem abból a sok pozitív, támogató levélből, melyet az elmúlt hetekben kaptam. Ezt a Nők Lapja Szerkesztőségével is megosztottam, így kerültem bele ismét a magazin e heti (49.) számába.

A történet azonban itt nem ér véget. Sőt! Hamarosan egy klubbá szerveződünk, hogy személyesen is megoszthassuk egymással tapasztalatainkat, élményeinket, érzéseinket.

...

A folytatásról itt olvashattok.

2 megjegyzés:

norciesrobi írta...

Szia!Én ugyan nem ebben a betegségen szenvedek,se szintén nincs túl sok hajam.Engem is így elfogadtak,inkább a saját elfogadásom nem megy.A Nők Lapjában olvastam én is a cikket és én még ugyan nem jutottam el odáig teljesen,hogy elfogadjam ezt a 14 éve tartó állapotot,bízom benne,hogy idővel nekem is sikerül.

Drága Liliom írta...

Szia! Ez nekem sem ment ám könnyen! Nagyon-nagyon hosszú és rögös volt az elfogadásig tartó út. Számomra is meglepő, hogy ez az állapot ma már milyen természetes számomra. Nem is értem, hogy ez miért nem sikerült korábban.
Kitartás! Biztos vagyok benne, hogy neked is sikerülni fog!
DL