This is me

Szemöldök trükk

Ott hagytam abba legutóbb, hogy kellett volt valamit kezdenem a mindig változó sűrűségű szemöldökömmel, illetve egy idő után annak hiányával. Mivel az állandó rajzolgatást túl macerásnak és kevésbé praktikusnak találtam, úgy döntöttem, kipróbálom a sminktetoválást. 

Annyit tudtam akkoriban erről a módszerről, hogy a testtetoválással ellentétben, nem tart örökké, egyéntől függően általában 1-5 évig marad a festék bőrben és ez idő alatt a smink folyamatosan halványodik (az akkori festék-típusok esetében a barna szín jellemzően vöröses, a fekete pedig kékes árnyalatúvá vált kopás közben).

Az első tetoválásomra több mint tíz éve szántam rá magamat, amikor még a meglévő szőrszálak segítették a kozmetikusomat a forma minél természetesebb megrajzolásában. Amikor pár évvel később a szőrszálak ismét megfogyatkoztak és a korábbi tetoválás már megkopott, újra jöhettek a tűk.

Ekkor egy satírozott szemöldököt kaptam. Ez a legrégebbi technika, amikor a szemöldök egy tömör forma és teljesen be van satírozva. A kozmetikai tetoválás az idő múlásával halványul, mivel a festék spontán kopása mellett, bőrünk sejtjei is érzékelik az idegen anyagot, és védekező mechanizmusuknak köszönhetően a pigmenteket megpróbálják lebontani. Sajnos én azok közé tartozom, akiknél a festék viszonylag hamar kikopik, ezért nincs más választásom, be kell rendezkedem a kétévenkénti tű alá fekvésre.

Pár hónapja, amikor már épp aktuálissá vált az új tetoválás elkészíttetése, volt szerencsém megerősítést nyernem a "nincsenek véletlenek" alaptételt illetően. Rátalált ugyanis a blogomra, és felvette velem a kapcsolatot Vámos Mónika, aki a sminktetoválást Magyarországon elsőként bevezetők között volt. Így jutottam el hozzá (elérhetőség itt), ahol a meglévő és már igencsak megfakult, satírozott szemöldök alapomra az úgynevezett szálas technikát alkalmazva készítette el új "arc-kontúromat".

Maga a tetoválás egyébként egyáltalán nem volt fájdalmas. Talán a kíméletesebb szálas technikának, talán a korábbi tapasztalataimnak, vagy esetleg a kedvező holdfázisnak köszönhető, de rezzenéstelen arccal és érzéstelenítő krém nélkül sikerült átesnem a tetováláson. Közvetlenül e művelet utáni (tehát a végeredményhez képest kicsit még sötétebb) állapot látszik a képen. Az új tetoválásommal sikerült a már meglévő formát is kiigazítani, amit a korrekció során Mónika még tovább tökéletesített. A korrekcióra, ami a folyamat természetes részét képzi, négy héttel később került sor. A festék befogadása egyénenként változó lehet, ezért ilyenkor tudja a tetováló a szükséges kiegészítéseket elvégezni a tetováló.  

További praktikákat itt és itt találtok, a sminktetoválás kapcsán készült írásaimat pedig itt találjátok. 

© Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Arcszőrzet híján...

Alopecia Areátából Universálissá fejlődésében leginkább arcszőrzetem eltűnését éreztem zavaró momentumnak. Szerencsére a teljes szemöldök-szempilla veszteség olyan időszakban következett be, amikor már megbékéltem a tartós társbérletre berendezkedő betegségemmel, de mégis fájlaltam a tényt, hogy mostantól az arcom kontúrjait adó szőrszálak nélkül kell élnem.

Szerencsére azonban már korábban berendezkedtem ezen hiányosságok hétköznapi halandók előtti leplezésére, ugyanis egyáltalán nem volt előzmény nélküli arcszőrzetem köddé válása.

Alopecia Areata a hajamhoz hasonlóan évekig játszadozott a szempillámmal és szemöldökömmel is, de a hajhoz képest gyorsabb növekedési ciklusuknak köszönhetően itt könnyebben visszatértek a hiányzó szőrszálak. Végül azonban Alopecia bekeményített és Universalisként már hatékonyabban teljesítette a teljes szőrtelenítésem érdekében vívott harcát.

A szempillám árnyékoló és védő funkcióját ugyan nem tudom pótolni (sokszor emiatt például minden előzmény nélkül könnyezni kezd a szemem), de a kontúrját sminkeléssel egész ügyesen meg tudom rajzolni. (Legalábbis én így érzem, de hát úgyis csak ez számít, nem? :))

A műszempillával nem szeretek vacakolni, de "B tervként" szükség esetén bármikor bevethető. Ld. pl. itt.

Szemöldököt is rajzolgathatnék, de ahhoz már annyival korábban kellene felkelnem reggelente, hogy úgy döntöttem, inkább megszenvedek a szépségért, és tű alá fekszem. Ezzel kapcsolatos tapasztalataim azonban egy külön bejegyzést is megérnek...

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Tükör trükköm

A legutóbbi tükrös bejegyzést felvezetésnek és gondolatébresztőnek szántam...Emlékeztek?...Ki mit lát, ha tükörbe néz?

Ideális az lenne, ha a valósághoz leginkább közelítő képet tudnánk észlelni, ehelyett általában vagy alul, vagy (ritkábban) felül értékeljük a valóságot.

A realitást emberi kapcsolataink segítségével közelíthetjük leginkább, hiszen a többi ember, a szülők, a család, a barátok folyamatosan tükröt tartanak nekünk. Nem csak a hibáinkra figyelmeztetnek, de visszajelzést adnak a külsőnkkel és viselkedésünkkel kapcsolatban, tettekre, olykor változásra ösztönöznek, szeretnek minket, bókolnak és akár még rajonganak is értünk.

Vajon mi miért keressük mégis magunkban irreális szigorral, megszállottan és felnagyítva a hibát? Tudom, tudom, nagy a szám...Hiszen én sem vagyok/voltam kivétel. A valódi énemet sokáig egyáltalán nem érzékeltem. Sem külső, sem belső tulajdonságaimat. Csak a foltjaimat, valamint a visszanövő és újra kihulló hajszálaimat láttam magamból.

Lépjünk azonban bátran egy kicsit hátrébb, a problémát (pl. haj/szemöldök/szempilla hiányát) egy időre zárjuk ki a figyelendő tényezők közül, és készítsünk leltárt arról, amit szeretünk magunkban. (Szerénységem tiltja, hogy a saját pozitív listámat itt most felsoroljam. :))

Ha készen van az "induló raktárkészlet", miért ne lehetne azt időről időre valami új elemmel gazdagítani? És persze a rendszeres leltározást se hagyjuk ki. Például hajszál-számolgatás helyett (vagy mellett) a számunkra kedves tulajdonságainkra emlékeztessük magunkat a tükör előtt.

Előbb vagy utóbb a magunkról alkotott képnek pozitívabbá kell válnia! Szóljatok, ha a tükörben már Ti is egy oroszlánt láttok!

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Tükröm, tükröm...

...mondd meg nékem....

Vajon nektek mit mond a tükrötök? Pontosabban: mit láttok Ti, amikor tükörbe néztek?

Büszke, magányos, szép, erős, értéktelen, kétségbeesett, stílusos, kopasz, bátor, ijedt, más, különleges, idegen, magabiztos, divatos, sérülékeny, feltűnő, kövér, sovány, gátlásos, férfias, gyönyörű, vonzó, érzékeny....?

Mindannyiunknak megvannak a magunk kis címkéi...

Nekem is sokáig gondot okozott a tükörképemmel való megbarátkozás, amiről már olvashattatok itt. Mára szerencsére elértem azt az állapotot, amikor a tükörképemnek természetes része a hajnélküliségem, és megnövekedtek a magamra aggatott pozitív címkéim. Aki nyomon követte a korábbi bejegyzéseimet, tudhatja, hogy ez a folyamat számomra se könnyű, se gyors nem volt. A példám azt mutatja viszont, hogy nincs lehetetlen! :)

Megbarátkoztam a tükörképemmel, elfogadtam őt, és próbálom kihozni belőle a legtöbbet, hogy (az egyéb korlátaimmal és lehetőségeimmel együtt) egy vonzó nőnek érezhessem magam.

Egyáltalán nem véletlen ugyanakkor, hogy a tükörképemről egyes szám harmadik személyben beszélek: lélekben ugyanis továbbra is hajas (és szőrös*) vagyok.

Kép innen.

* itt szőr = szempilla, szemöldök :)

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.