2010. augusztus 18., szerda

A döntés szabadsága


A neten akadtam rá Gail Porterre, a hihetetlen kisugárzással rendelkező skót műsorvezető nőre.

Gail, miután 1,5 évvel a várandósságát követően nagyon rövid időn belül elvesztette az összes haját, úgy döntött, hogy nem hord sem kendőt, sem parókát. Ez lehetőséget adott számára arra, hogy felhívja a figyelmet a foltos hajhullásra, illetve ennek ritkább, universalis típusára. Gondolkodás nélkül vállalta el a Kishercegnő Alapítvány (Little Princess Trust) fővédnökségét is, mely a kemoterápia miatt kopasszá váló gyerekek parókához jutását támogatja.

Gail az egyik videójában viccesen beszél Alopeciáról, azaz a kopaszságáról. Elmeséli, hogy amikor kislánya (Honey, 6 éves) osztálytársai csodálkoztak a hajhiánya miatt, ijedten kiáltott fel, hogy haját a buszon felejtette, amit most meg kell találnia. Még mókásabb, hogy azt mondta a gyerekeknek, hogyha megsimogatják a fejét, akkor szerencsét hoz nekik, mintha csak egy iskolákat látogató Buddha lenne. :-)
Öt évig volt kopasz, majd haja elkezdett visszanőni, amit felettébb sajnál, mert imádta kopaszságát! Bosszankodik is viccesen, hogy most ismét vagyonokat költhet samponra, hajzselékre, epilálásra. :)

Mostanában én is elgondolkodtam azon, hogy mit tennék, ha újra lenne hajam. Megnöveszteném? Befestetném? Leborotválnám? Dilemmámat leginkább az okozza, hogy olyan erőt fedeztem fel magamban a hajhullás elfogadásának köszönhetően, hogy szívesen élvezem most ki ezt a nyugodt, megszállott küzdés nélküli időszakot és különleges állapotot.

Azért persze titkon eljátszottam a gondolattal... Vajon a rövid vörös haj jól állna? :)

Gail a szőkére szavazott... (még az is lehet, hogy először én is ezt próbálnám ki ;))

Gail története azonban nem ért itt véget, ha érdekel a folytatás, IDE kattintva olvashatod tovább.

Nincsenek megjegyzések: