Van egy visszatérő álmom. Valójában van több is, de most csak a blog szempontjából relevánssal foglalkoznék.
Álmomban időről időre visszatérő élmény, hogy ismét van hajam. Nem egyszerűen csak azt álmodom, hogy van hajam, hanem, hogy MEGINT van. Leírhatatlan örömet szoktam érezni, ahogy gyönyörködöm dús hajamban, és boldogan konstatálom, hogy a hajhullásnak immár vége és ismét a saját hajkoronám ékesít. Az is egy furcsasága az álmomnak, hogy eszembe jut, hátha csak álmodom, de aztán megbizonyosodom róla, hogy ez a valóság, és akkor megnyugszom.
A reggelek éppen ezért egy-egy ilyen álom után igencsak keservesek voltak. Olyan jó volt ugyanis álmomban megint "normálisnak" lenni, a tükör előtt szépítkezni,
és a hajammal babrálni. Az ébredéskori valósággal aznap még az átlagosnál is kicsit nehezebb volt együtt élni...
Igyekeztem is gyorsan kiverni a fejemből ezeket a képeket, míg rá nem jöttem, hogy ezeknek az álmoknak és a közben átélt élményeknek is van haszna.
Az elmúlt pár évben kezembe akadtak különféle könyvek arról, hogy mi magunk, ha valóban akarjuk a változást, akkor mi mindre lehetünk képesek. Az agykontroll, a titok, a vonzás törvénye, a megerősítő mondatok használata megosztja az embereket. Vannak, akik fanatikusan hisznek bennük, mások hallani sem akarnak róluk. Én kíváncsisággal vegyes nyitottsággal olvastam ezekről a módszerekről, és néha meg is tapasztaltam, hogy lehet velük sikereket is elérni.
Amikor azonban a hajam kinövesztésére szerettem volna a vizualizáció eszközét alkalmazni, és el szerettem volna képzelni magamat hajjal, azt tapasztaltam, hogy már nem is tudom, milyen ez az érzés...
Egy újabb álom után jöttem rá, hogy az ott átérzett örömet, érzést nem kitörölni kell a fejemből/lelkemből, hanem át kell emelni a mindennapokba, és időről időre (leginkább minden nap) elképzelni, hogy az álmom a valóság.
Már nem akarok felejteni...
Álmomban időről időre visszatérő élmény, hogy ismét van hajam. Nem egyszerűen csak azt álmodom, hogy van hajam, hanem, hogy MEGINT van. Leírhatatlan örömet szoktam érezni, ahogy gyönyörködöm dús hajamban, és boldogan konstatálom, hogy a hajhullásnak immár vége és ismét a saját hajkoronám ékesít. Az is egy furcsasága az álmomnak, hogy eszembe jut, hátha csak álmodom, de aztán megbizonyosodom róla, hogy ez a valóság, és akkor megnyugszom.
A reggelek éppen ezért egy-egy ilyen álom után igencsak keservesek voltak. Olyan jó volt ugyanis álmomban megint "normálisnak" lenni, a tükör előtt szépítkezni,
és a hajammal babrálni. Az ébredéskori valósággal aznap még az átlagosnál is kicsit nehezebb volt együtt élni...
Igyekeztem is gyorsan kiverni a fejemből ezeket a képeket, míg rá nem jöttem, hogy ezeknek az álmoknak és a közben átélt élményeknek is van haszna.
Az elmúlt pár évben kezembe akadtak különféle könyvek arról, hogy mi magunk, ha valóban akarjuk a változást, akkor mi mindre lehetünk képesek. Az agykontroll, a titok, a vonzás törvénye, a megerősítő mondatok használata megosztja az embereket. Vannak, akik fanatikusan hisznek bennük, mások hallani sem akarnak róluk. Én kíváncsisággal vegyes nyitottsággal olvastam ezekről a módszerekről, és néha meg is tapasztaltam, hogy lehet velük sikereket is elérni.
Amikor azonban a hajam kinövesztésére szerettem volna a vizualizáció eszközét alkalmazni, és el szerettem volna képzelni magamat hajjal, azt tapasztaltam, hogy már nem is tudom, milyen ez az érzés...
Egy újabb álom után jöttem rá, hogy az ott átérzett örömet, érzést nem kitörölni kell a fejemből/lelkemből, hanem át kell emelni a mindennapokba, és időről időre (leginkább minden nap) elképzelni, hogy az álmom a valóság.
Már nem akarok felejteni...
© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.
2 megjegyzés:
Szia!
Írtam az általad megadott e-mail címre, mivel én is ezzel a problémával küzdök.
Itt is kérném azt, amit ott.
Szeretném, ha megadnád az msn címed.
Kössszi
Szia Sáfra! Válaszoltam e-mailben. Üdv, DL
Megjegyzés küldése