Egyiptom

Hajam elvesztéséig nem igazán foglalkoztatott, hogy milyen a fejformám. Mivel a tükör alkalmatlan ennek tökéletes megmutatására, végül a fényképek segítettek a kendőzetlen valóság megismerésében. 

Amikor a fotók alapján valaki a fejformámat egy egyiptomi hercegnőéhez hasonlította, érdekelni kezdett az ő hajnélküliségük története. Elsőként Nofertitit szerettem volna látni jellegzetes fejéke nélkül, amire hosszas kutakodás után rá is leltem (bár valószínűleg - vagy inkább remélhetőleg - nem ő az az egyiptomi hercegnő, akire hasonlítok :)).

A feltételezések szerint a simára borotváltság az ősi Egyiptomban státuszszimbólumnak számított. A fáraók és közvetlen környezetük (férfiak, nők egyaránt) szinte kötelezően leborotválták a hajukat, amit aztán rangjuknak megfelelő díszekkel, ékekkel, valamint selyemszálból vagy emberi hajból készített és aranyszálakkal díszített parókákkal fedtek. Ezzel szemben a közemberek és rabszolgák nem borotválhatták a fejüket.

Akkoriban a kopaszság a rang kifejezésre juttatása mellett az erotika megtestesítője is volt. Egy nemes hölgy sima feje ugyanis olyan szépség megtestesítője volt, melynek látványától azonnal vágy ébredt a férfiak szívében.

Ezek fényében szívesen visszautaznék az időben, hogy nemes egyiptomi hölgyként élvezhessem az engem ellenállhatatlanul gyönyörűnek tartó férfiak csodálatát.

Bejegyzés forrása:
Petik Linda: Csupa(sz)épség, in Múlt-kor történelmi magazin, 3. évfolyam, 2005. szeptember (internetes forrás itt - 2005. szeptember 5.)