2010. április 20., kedd

"Ez tesz különlegessé!"

Amíg nem léptem az elfogadás útjára, sok félelmem volt a külsőmmel kapcsolatban. Többek között elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez bárki számára elfogadható látvány (hiszen én magam sem tudtam elfogadni, nemhogy szépnek látni!).

A legfőbb akadályt a párkeresés terén állította elém Alopecia, de helyesebb lenne, ha azt mondanám, hogy én magam voltam az akadályképző. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy bárki szívesen ébredne reggelente egy kopasz nő mellett. Ezért inkább nem is adtam esélyt senkinek arra, hogy bebizonyítsa: akár tévedhetek is.

Az elfogadás felé vezető útra lépve azonban e téren is meg kellett változnom. Elhatároztam, hogy nem döntöm el mások helyett, hogy vajon el tudják-e fogadni az állapotomat. Ehelyett elkezdtem nyílt lapokkal játszani, hiszen sokan lehetnek olyanok, akik így is (ennek ellenére vagy éppen ezért) szeretnének jobban megismerni és közelebb kerülni hozzám!

Persze nem volt könnyű, mert az első próbálkozásaim elsősorban az élményszerzésre és nem a hosszútávú együttlétre koncentrálódtak. Nem ez volt a cél, de így hozta a sors. De ez sem baj, mert a lapok kiteregetését is kellett gyakorolni, és a reakciókat is le lehetett mérni. A reprezentatívnak egyáltalán nem mondható (de azért egynél mindenesetre több fős) mintán végzett felmérésem eredménye a következő: ez is, mint minden, csak ízlés dolga. Van akinek bejön, van aki inkább szereti a paróka nyújtotta illúziót, van akit lázba hoz a kopaszság gondolata és látványa...

Ilyen előzmények után gabalyodtunk egymásba Zs.-vel, akinek szavaiból időről időre azóta is erőt merítek:

"Én nem elfogadlak, hanem így szeretlek! Ez tesz különlegessé!"

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én is ebben az átmenetben élem mindennapjaimat immár 5-éve.
Örülök ennek a ciknek.
Köszönöm