A világ legdrágább kislánya

Ismét egy kiállításról írok, ezúttal nem Alopecia a főszereplő, de mégis nagyon megérintett, amikor a fotókról és a történetükről olvastam.

A finn fotóművész és szociális munkás Miina Savolainen egy Helsinki környéki nevelőintézet dolgozójaként fejlesztette ki a "felhatalmazó fotográfia" című módszert, amely egyszerre egy komplex alkotói folyamat és pedagógiai módszer, melyet a művésznő a műalkotások, a ruhák segítségével mutat be. Felismerte ugyanis, hogy verbális kommunikációval nem lehet gyógyítani azokat a sebeket, melyeket korábban éppen szavakkal ejtettek ezeken a gyerekeken. 

A Világ legdrágább kislánya kiállítás képeit Savolainen tíz, a Helsinki Hyvönen Gyermekotthonban nevelkedő kislánnyal együtt mintegy tíz év alatt készítette. Savolainen azzal a céllal kezdte fotózni a lányokat, hogy segítsen nekik és a körülöttük élőknek, meglátni és értékelni bennük valódi csodálatos énjüket. 

Amikor ezt olvastam, úgy éreztem, mintha rólam is szólna egy kicsit ez a történet, hiszen 2009-ben, az első fotózásomra azért szántam rá magam, hogy a művészi fotók segítségével végre szépnek lássam kopasz énemet.   

Olvasva a finn kiállítást bemutató leírást, úgy éreztem ez rólam, kopasz énemről is szól: 

"A fotó erejének titka, hogy benne a valóság keveredik a fikcióval. A fotó képes megmutatni olyan „egész-séget”, mely a valóságban annyira rejtett, oly törékeny, hogy alig is létezik még. Függetlenül attól, hogy más emberek észlelik-e ezt az „egész-séget”, minden embernek joga, hogy önmagát értékesnek és egésznek érezze. A fotó kivételes eszköz, képes segíteni bárkit abban a törekvésében, hogy újra egésznek és értékesnek érezhesse magát. Olyanoknak is segít, akik korábban saját környezetük számára láthatatlanokká váltak. Egy kedves fotó olyan érzelmi hitelességgel telhet meg, mely által értékességünk felismerése újra lehetővé válik." 

Savolainen így nyilatkozott fényképei felszabadító hatásáról, mely tökéletesen írja le saját, évekkel ezelőtti érzéseimet is: „Arra gondoltam, hogy lefotózom mindazt, ami annyira nagyszerű bennük, s ha a szavakat nem fogadják el, talán a fényképben ők is megláthatják, amit mutatni szeretnék nekik. Telitalálat volt. Fotózáskor egymásra koncentráltunk. Ezekre a gyerekekre sohasem néztek úgy, hogy lássák is őket. S amikor a bizalom így apránként felépült, és vették a bátorságot, hogy előre nézzenek, önarcképükben szemkontaktusba léptek saját magukkal, és beleláthattak saját arcukba, szemükbe, belső világukba. Azokkal a dolgokkal szembesültek, amelyek az önazonosság felépítésének alapjai.”

A felidézett emlékek miatt ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet és hálámat Ugrai Juditnak (smink) és Verbőci Patríciának (fotó), hiszen először nekik köszönhetően láttam meg a szépséget a kopaszságomban. De nem csak rám, hanem Juditra és Patríciára is nagy hatással volt közös fotózásunk katartikus élménye. Azóta közös tervük megvalósításába is belevágtak, mely nem véletlenül kapta a Titkon Szép nevet.   

A finn kiállítási anyag elkészítésében részt vevő lányok legtöbbje elsősorban nem a saját fejlődését tartja fontosnak, hanem azt, hogy az emberek a képek hatására másképp tekintenek az intézeti gyerekekre. A hamarosan látható kaTARzis kiállításunk kapcsán minket is hasonló célok motiváltak: a képek hatására másképp tekintsenek az emberek a kopasz nőkre. A kaTARzis kiállítás előkészületeiről Patrícia írását ITT olvashatjátok. A kaTARzis kiállítás bemutatása ITT, hivatalos facebook oldala ITT található, a kapcsolódó blog bejegyzések pedig ITT olvashatók.

A Világ kegdrágább kislánya kiállítás megnyitójáról ITT olvashattok (2013. április 26-ig látható a Próféta Galériában). Képek innen és innen. 

Uncovered - újratöltve

A Fedetlenül (Uncovered), egy tavalyi londoni kiállítás címe, Daniel Regan fotóművész fényképeiből. 

Kép innen

Daniel tíz, foltos hajhullásban szenvedő nő, férfi és gyermek portréját készítette el. 

Kép innen

A kiállítást, melynek keretében közel 1200 Font adományt gyűjtöttek az Alopecia UK Alapítvány számára, a londoni metróban is hírdették.

Kép innen.

A londoni helyszín után idén az Egyesült Királyság több városában is látható lesz a folyamatosan bővülő portrésorozat.

A portrék megtekinthetők Daniel honlapján.

Az angol kezdeményezés adta tavaly a végső lökést saját ötletünk útjára indításához. A kaTARzis kiállítás bemutatása ITT, hivatalos facebook oldala ITT található, a kapcsolódó blog bejegyzések pedig ITT olvashatók.

Megújulás

Három év és 150 bejegyzés után úgy éreztem, eljött az ideje a megújulásnak. Kedveltem a régi megjelenést is, de színvilágán kicsit finomítani, lágyítani szerettem volna.

Egy véletlen és visszadordíthatatlan kattintás úgy hozta, hogy a régóta tervezett megújuláson nem kell tovább törnöm a fejem, így a közelgő tavasz reményében a hamarosan új ruhába öltöző természet mellett a blogom is új külsőt kap (a jelenlegi dizájn még apróbb módosításokra vár). 

Ezzel a bejegyzéssel az elmúlt három évre emlékezve, de az új külső mellett már új tervekkel felvértezve várom a tavaszt!  

"Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fűszál csodájára." Stephanie Dowrick

© Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

A lélek dolgai

Időről időre felmerül bennem (de több sorstárs nevében akár azt is írhatnám, hogy bennünk), hogy vajon a foltos hajhullásra való genetikai hajlamom aktiválásában mekkora szerepet játszhattak a lelki (tudattalan) tényezők? 

Régóta ott motoszkál bennem e kérdés, és nem csak azért, mert a saját szakterületén önmagát tehetetlennek érző orvosoktól többször is megkaptam végső "vígaszként": lelki okok állhatnak a háttérben. Ez a neszesemmifogdmegjól magyarázat azért bosszantott nagyon, mert az orvosok részéről egyfajta lemondást fogalmazott meg, és őszintétlen is volt, hiszen a nagy egészségügyi ellátó gépezetben a kivizsgálások során mindennel foglalkoztak, csak épp a lelkemmel nem. Arról már nem is szólva, hogy azok a pszichológusok, akikhez először eljutottam, szkeptikusan rázták a fejüket annak hallatán, hogy pusztán a lelki sérüléseim miatt hullott volna ki a hajam. 

Nemrég került kezembe Debrecenyi Károly István könyve, melyben a pszichoszomatikus orvoslásról is ír. Ez véleménye szerint több annál, hogy a beteg testi tüneteinek lelki kiváltó okai lehetnek. Ez sokkal inkább egy olyan (új) szemlélet, mely szerint a betegség az ember testi-lelki-spirituális-szociális egészségének a sérülése, és ezért gyógyítani is a megsérült egészet kell. "Magyar nyelvünk csodálatos gazdagságának egyik ide kapcsolódó jele, hogy a betegség nélküli állapotot egészségnek mondja, az egészre, a teljesre utalva. Az ember egy és oszthatatlan, nem lehet testre, lélekre, szellemre szétbontani."* Ezért lesz nagy valószínűséggel sikertelenségre ítélve csak a testre, a fizikai tünetekre és okokra koncentráló orvos, valamint a betegség okait pusztán a lélekben kereső pszichológus.

Kép innen.

Debrecenyi Károly István írásában hivatkozik Bánki M. Csaba agykutató vizsgálataira is, melyek alapján bizonyítást nyert, hogy a lelki, környezeti hatások az idegsejteken és molekulákon keresztül éppúgy képesek hatni az emberi agyra, mint a gyógyszerekkel kiváltott kémiai folyamatok. Sőt, az agy nem is tud különbséget tenni ezen hatások között. Így aztán a gyógyszerek és a lelki behatások közvetlenül is képesek egymás hatását felerősíteni, vagy éppen lerontani.* Képesek vagyunk tehát érzéseinkkel, gondolatainkkal (lelkünkkel) hatással lenni saját gyógyulásunkra, ill. testi(-lelki) jólétünkre. A hangsúly a "hatással lenni"-n van, ezért szándékosan nem azt írtam, hogy pusztán gondolatainkkal meggyógyulni is képesek lennénk, hiszen akkor éppúgy figyelmen kívül hagytam volna az ember testi-lelki-spirituális-szociális egységét, mint a gyógyulását pusztán a gyógyszerektől váró  egyén.

A gondolatmenetet folytatva, lelki állapotunk nemcsak gyógyulásunkat befolyásolhatja, hanem megbetegedésünket is. Erre Bagdy Emőke professzor asszony is felhívta a figyelmet egyik előadásában.** A lélek tudattalan tartományába eltemetett érzések, vágyak, gondolatok, élmények olyan belső feszültséget okozhatnak, melyek bizonyos hormonokon keresztül megnehezítik a sejtek működését, így az elfojtás révén lelkünk képes megbetegíteni a testünket. Ez annyira foglalkoztatott, hogy az előadás után váltottam Bagdy Emőkével pár szót a foltos hajhullásról és esetleges lelki hátteréről. Ezzel kapcsolatban a több évtizedes szakmai tapasztalata alapján a Professzor asszony egészen kora gyerekkori, vagy akár magzati élményt is elképzelhetőnek tart a betegség megjelenésének háttérben (amennyiben az valóban lelki okokra vezethető vissza). Már a magzatot, újszülöttett, csecsemőt is érhetik olyan érzelmi hatások, melyek sejtjeiben elraktározódva később aktiválódhatnak, és egy, az eredeti élményhez hasonló szituációban fokozott érzelmi, lelki reakciót eredményeznek.

Ilyen formán a genetikai hajlam és - a fertőzések, traumák, stressz mellett - a lélek tudattalan mélységeiből felszínre törő élmény találkozása is állhat a betegség megjelenésének hátterében.***   

Számomra e gondolatok fő üzenete, hogy érdemes az önismeret útjára lépni, és ezen keresztül megpróbálni feltárni elakadásainkat, a tudattalanba fojtott érzéseket, félelmeket, élményeket. Ez persze se nem könnyű, se nem gyors eredményt hozó vállalkozás, de sajnos nem úszható meg az érett személyiséggé válás szempontjából. A múlt feltárása mellett a jelenben is tehetünk azonban lelki egészségünkért. Ha nem csak túl élni, hanem valóban megélni szeretnénk az életünket, akkor érdemes tudatosítani érzéseinket, figyelni gondolatainkra, tetteinkre és emberi kapcsolataink minőségére. 

"Pszichénk olyan, mint a kaleidoszkóp, amelyben egy apró mozdulat hatására minden megváltozik. Éppen ezért nincs reménytelen helyzet, mert egy kis lépés is hatalmas változást eredményezhet." Bagdy Emőke

*Debrecenyi Károly István - Tóth Mihály: Életesemények a pásztori lélektan és a filozófia tükrében, p16

** Prof. Dr. Bagdy Emőke: Belső ellentmondásaink nyomában, Balassi Intézet, 2012. május 25.

*** Falus András akadémikussal készült interjú - részletek a Makrancos hölgy című bejegyzésben
Ezek a bejegyzéseim is érdekelhetnek: Alopecia és a gyerekek, Okkal, ok nélkül 

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Egy ötlet születése

Nemrég arról írtam, hogy kiállításunk valóra váltása a célegyenesbe érkezett, az ötlet születéséről viszont külön bejegyzést ígértem. 

A fotózásnak számomra különös jelentősége van, hiszen ennek köszönhetően hatalmas lépést tettem állapotom elfogadása felé. Nem kevesebbre vágytam, mint tükörképem megszépülésére, melynek valóra váltásában Verbőci Patrícia és Ugrai Judit lettek a segítőim. A blogom is ennek köszönheti születését, hiszen a "hernyóból pillangóvá válás" euforikus érzése motiválta webnaplós szárnypróbálgatásomat. Miközben egyre bátrabban és szabadabban szárnyaltam, társaim is lettek az utamon, akikkel hamarosan közös álmok megvalósításán kezdtünk dolgozni.

Találkozóinkon a fényképezőgépnek mindig különleges szerep jutott (bővebben erről itt és itt olvashattok), ezért egy kiállítás lehetősége is ott motoszkált a fejünkben, szinte már a kezdetektől.

Aztán tavaly eljutott hozzánk egy angliai kiállítás híre, mi pedig úgy éreztük, hogy nálunk is megérett az idő a cselekvésre. Az első megbeszélésre egy nyári délutánon az erkélyemen kerítettünk sort. Törtük a fejünket a koncepción, a kiállítandó képeken, és a lehetséges helyszínen is. Voltak ötleteink, de azt nem állítanám, hogy meg voltunk győződve a helyes irányról.

Aztán az egyik megbeszélésre elhívtuk Patríciát és Juditot is, hogy tanácsukat kérjük a koncepciót illetően. Az ötletek között egyaránt szerepeltek életképek, és azonos (leginkább valamilyen - a kopaszsághoz szerintünk illő - futurisztikus) stílusban készült képek. Mivel azonban a kiállítás segítségével elsősorban azt szerettük volna megmutatni, hogy a nőiesség nem haj függvénye, egyszer csak kipattant Patrícia fejéből a kopasz "pin-up" lányok ötlete, egy olyan stílusé, amely a nőiesség netovábbja. 

Ezt követően kiegészültünk Évivel, aki a pin-up életérzés megteremtésében segített nekünk. A kezdeti lelkesedésünket azonban olykor-olykor kétségek árnyékolták: nem lesz-e túl nagy a kontraszt a nőies ruhák és a kopaszság között, hogyan nézünk majd ki tűzpiros szájjal, stb. Patrícia, Judit és Évi alig győztek megnyugtatni minket.  Végül úgy éreztük, egy próbát megér... Mi tagadás, mi is nagyon kíváncsiak voltunk, hogy vajon haj nélkül is működik-e a pin-up stílus.

Közel négy hónapig tartott az előkészület: sortárs-modellek toborzása, ruha-keresés és beszerzés, ruhapróba, próbasmink, kiegészítők beszerzése, stúdió bérlés, stb. Izgatottan vártuk a fotózás napját, ahol már az első "nyers" képek láttán egyértelművé vált, hogy az ötlet zseniálisan működik. Szerintünk megérte kitartani mellette, és reméljük, mások is így gondolják majd.

A kiállítási anyagunkat Patrícia és Judit most véglegesíti, de látva az eddig elkészült darabokat, alig férünk már a bőrünkbe, hogy megmutassuk a nagyvilágnak különleges alkotásunk.

A kaTARzis kiállítás bemutatása ITT, hivatalos facebook oldala ITT található, a kapcsolódó blog bejegyzések pedig ITT olvashatók.

Ezúttal sem maradhat el a köszönetnyilvánítás: köszönettel tartozunk Verbőci Patríciának (ötlet, fotó), Ugrai Juditnak (smink, fotó), Tartóczki Évának (styling), Németh Csabának (Alfa Stúdió), Dr. Lukács Péternek (anyagi támogatás), és a Mozsár Kávézónak (jövőbeli kiállításunk helyszíne).

© kaTARzis kiállítás - Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.