[Egy szerencsétlenül járt angyal, miután szárnya belegabalyodott a nagyvárosi villanyvezetékbe, glória-vesztetten és szárnyaszegetten pottyant Kovácsék otthonába. Kovácsék meglepődtek az összetört díszek miatt a fenyőfa alatt sírdogáló angyalon, de szívesen kínálták hellyel az ünnepi asztalnál...]
"-Hát, kisasszony, meg kell mondanom, hogy kegyed glória nélkül is ragyogóan néz ki ezzel a kellemetes angyalhajával, ugye, gyerekek? - kedveskedett Kovács.
Kovácsné és a nagymama röstelkedve a fejét csóválta, de amikor látták, hogy angyalunknak ez felettébb jól esik, ők is helyeseltek. De mindjárt meg is bánták, ugyanis angyalunk a jobb mutatóujjával a homlokára bökött, majd felragyogott a gondolattól, amit azonnal tett követett. Angyalunk odalépett a fenyőfához, szépen ráteregette aranyhaját, amitől az hipp-hopp karácsonyfává változott. Ő meg persze ott maradt kopaszon, de még így is eléggé kellemetes látvány maradt, már csak azért is, mert kopasz feje felett glória fénylett föl."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése