Szeretem a metaforákat. Amikor egy adott élethelyzet értelmezéséhez, elmeséléséhez megtalálom a megfelelő hasonlatot, valahogy minden érthetőbbé, elfogadhatóbbá válik. Szabadon kipróbálhatom a különböző képeket, amíg rá nem találok a számomra legmegfelelőbbre. A megtalált hasonlat/kép/szimbólum ezt követően szabadon továbbgondolható, formálható, alakítható, ami a helyzethez történő viszonyulásomra is hatással van. A kísérletezés a különböző képekkel, színekkel, hangokkal, illatokkal, formákkal, méretekkel (akár gondolatban, akár tevékenyen - pl. rajzolás, festés, gyurmázás formájában) elősegíti a helyzet érzelmi feldolgozását.
Egy évvel ezelőtt írás közben egy hegy szimbólum jutott eszembe az önelfogadás és önszeretet kapcsán:
Ahogy fiatal felnőttkoromban a foltjaim sokasodtak, úgy vált egyre idegenebbé és egyre kevésbé szerethetővé tükörképem. A harag, kétségbeesés, kiszolgáltatottság, reménytelenség, csalódottság völgyében az Önelfogadás, Nőiesség és Párkapcsolat névre hallgató, megmászhatatlannak tűnő hegyek vettek körbe.
Miután előhívtam saját hegymászós élményeimet az alábbi történet bontakozott ki előttem:
Mivel a tétlen üldögélés nem az én műfajom, miután (jó hosszasan) kiszomorkodtam magam, mégiscsak nekivágtam a hegyek meghódításának. Elégedettséggel töltött el, hogy az erőfeszítéseimnek vannak eredményei, és meglepett, hogy a csúcsok akár kis lépésekkel is megmászhatók.
Útközben megtanultam, hogy az elfáradás a hegymászás természetes része, hogy a csúcson érdemes ráérősen elidőzni, mint ahogy azt is, hogy nem maradhatunk örökre ott. Jönnek az újabb lejtők és völgyek, ahol teljesen természetesen érezhetem magam ismét egy kicsit rosszul, vagy akár nagyon elkeseredve. Tudom viszont, hogy történjék bármi, ott van bennem az adott helyen és időben körülöttem lévő hegyek meghódításához szükséges erő és kitartás.
Lehet, hogy hegymászás közben jól esik a hosszabb-rövidebb pihenés, a csúcsra viszont előbb vagy utóbb mindenki feljuthat, ezért feladni nem ér!
Ui.: A hegymászás hasonlat Pál Ferenc "A szorongástól az önbecsülésig" című könyvében is megjelent, mely ITT is olvasható.
Útközben megtanultam, hogy az elfáradás a hegymászás természetes része, hogy a csúcson érdemes ráérősen elidőzni, mint ahogy azt is, hogy nem maradhatunk örökre ott. Jönnek az újabb lejtők és völgyek, ahol teljesen természetesen érezhetem magam ismét egy kicsit rosszul, vagy akár nagyon elkeseredve. Tudom viszont, hogy történjék bármi, ott van bennem az adott helyen és időben körülöttem lévő hegyek meghódításához szükséges erő és kitartás.
Lehet, hogy hegymászás közben jól esik a hosszabb-rövidebb pihenés, a csúcsra viszont előbb vagy utóbb mindenki feljuthat, ezért feladni nem ér!
Ui.: A hegymászás hasonlat Pál Ferenc "A szorongástól az önbecsülésig" című könyvében is megjelent, mely ITT is olvasható.
© Minden jog fenntartva! Az írás és a fényképek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése