Nőnapi gondolatok

A nőnap apropóján, az Észak-Magyarország napilap szerkesztőjének kérésére vendégjegyzetet írtam. Nagy meglepetés és megtiszteltetés volt számomra a felkérés, melynek örömmel tettem eleget. Határidőre még úgysem írtam korábban, így most ezzel az élménnyel is gazdagabb lettem. Az írás a 2015. március 7-i lapszámban jelent meg. 

Közismert vélekedés, hogy a nőiesség kifejezésének szinte elengedhetetlen kellékei közé tartozik többek között a magassarkú cipő, a szoknya vagy a hosszú haj. Én azonban igencsak bajban lennék, ha ettől lenne egy nő valóban nő, ugyanis nem tudok magassarkú cipőt hordani, így a szoknyára is ritkábban szavazok, ráadásul – egy autoimmun betegség eredményeképpen – hajam sincs. Ha tehát sokakhoz hasonlóan én is azt gondolnám, hogy a nőiességem e külső „kellékeken” múlik, elég rosszul érezhetném magam a bőrömben. 

Az elmúlt években bejárt önismereti utamnak köszönhetően a figyelmemet ma már a nőiségemmel kapcsolatos belső élményeimre és érzéseimre, valamint – hiányaim helyett – állapotom előnyeire fordítom. Nincs ugyan hajam, van viszont többféle színű és fazonú parókám és kendőm, miközben a szőrtelenítéssel sem kell bajlódnom. Nap, mint nap az én személyes döntésemen múlik, hogy félig üres vagy teli az a bizonyos pohár. 

A legnehezebb talán az volt, hogy el tudjak rugaszkodni a média és a társadalom által sugallt „ideális nő” képétől, és megtaláljam saját nőiségem belső forrását. A tükörből lehet, hogy reggel egy kopasz, később egy vörös vagy talán egy szőke nő néz vissza rám, a belső tükröm mégis mindig ugyanazt mutatja: egy álmait valóra váltó, kitartó, érzékeny, ugyanakkor szükség esetén határozott, erős nő képét. Amióta kifényesítettem belső tükrömet, összhangba kerültek a nőiségemmel kapcsolatos érzéseim a személyes stílusommal, amin keresztül azóta e belső harmóniát a külvilág felé is sugározni tudom. 

A nőnap szerintem remek alkalom arra, hogy tudatosan kapcsolatba kerüljünk saját nőiségünkkel. Fontosak ugyan a külső megerősítések és visszajelzések, számomra azonban még ennél is fontosabb, hogy én mit gondolok önmagamról, és hogy szeretem-e azt a nőt, aki a tükörből visszanéz rám? Március 8-án – ha csak egy mosoly formájában is, de – biztosan szánok időt arra, hogy megünnepeljem a bennem élő nőt.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.