Világszerte

Az alábbi válogatás a foltos hajhullással együtt élőket támogató szervezetek sokszínű figyelemfelkeltő, érzékenyítő, adománygyűjtő kezdeményezéseit mutatja be, a teljesség igénye nélkül. Érdemes végignézni az összefoglalót, ugyanis a szívemhez legközelebb állót a legvégére hagytam... ;)

Ausztrália

Testfestő: Helen Beasley. Képek: Lina Hayes.
(Bővebben erről a projektről ITT írtam korábban.)

Amerikai Egyesült Államok

A National Alopecia Areata Foundation SeeUs projektje
(Képek INNEN. Bővebben erről a projektről  ITT írtam korábban.)

Írország

Az Alopecia Support Ireland 2011-es naptárja. Képek: Tomasz Olejnik
(Korábban erről a projektről ITT írtam.)

Egyesült Királyság (1)

 

A "PrettyBald" adománygyűjtő naptárja 2015-ből.
(Kép INNEN. A projektről és a képen szereplő lányokról ITT lehet többet megtudni.)

Egyesült Királyság (2)

Daniel Regan: Uncovered (Fedetlenül)

(Bővebben erről a projektről ITT és ITT írtam.)

Izland

Sigga Ella: Baldvin
(Bővebb információ a projektről ITT és ITT található.)

Olaszország

Andrea Brintazzoli: Mettiti nei miei panni
(Put yourself in my shoes! / Vedd fel a cipőmet!)
(Bővebb információ a projektről ITT található)

Magyarország

Verbőci Patrícia (fotók), Ugrai Judit (smink, grafika), Tartóczki Éva (styling)

Részletek és bővebb információ ITT.

Titkonszép

Legutóbbi bejegyzésemben utaltam rá, hogy nemrég "Titkonszép" portréfotóim készültek. Ezúttal azzal a céllal kerestem fel Verbőci Patríciát, hogy örökítsük meg az összes aktuális - azaz haj nélküli, kendős, valamint vörös és szőke - "karakteremet".

Patrícia - hasonlóan az öt évvel ezelőtti, számomra egyértelműen sorsfordító találkozásunkhoz - ezúttal is hihetetlen érzékenységgel kapta lencsevégre a legapróbb rezdüléseimet, jellegzetes tekinteteimet, kézmozdulataimat és arcvonásaimat.

A sokféle arc, ami visszanéz rám ezekről a képekről eszembe juttatta Müller Péter és Márai Sándor (ld. ITT), valamint William Paul Young gondolatait.

"Az, hogy ki vagy, mindig magasabb rendű annál, aminek látszol - annál, ami csak úgy tűnik, hogy van. Mihelyt elkezded valóban megismerni azt a személyt, aki - a te előítéleteid alapján - egy nagyon szép, vagy nagyon csúnya arc mögött megbújik, akkor a felszín elkezd elhalványulni, míg végül egyáltalán nem lesz jelentősége." (William Paul Young)

A világ legdrágább kislánya

Ismét egy kiállításról írok, ezúttal nem Alopecia a főszereplő, de mégis nagyon megérintett, amikor a fotókról és a történetükről olvastam.

A finn fotóművész és szociális munkás Miina Savolainen egy Helsinki környéki nevelőintézet dolgozójaként fejlesztette ki a "felhatalmazó fotográfia" című módszert, amely egyszerre egy komplex alkotói folyamat és pedagógiai módszer, melyet a művésznő a műalkotások, a ruhák segítségével mutat be. Felismerte ugyanis, hogy verbális kommunikációval nem lehet gyógyítani azokat a sebeket, melyeket korábban éppen szavakkal ejtettek ezeken a gyerekeken. 

A Világ legdrágább kislánya kiállítás képeit Savolainen tíz, a Helsinki Hyvönen Gyermekotthonban nevelkedő kislánnyal együtt mintegy tíz év alatt készítette. Savolainen azzal a céllal kezdte fotózni a lányokat, hogy segítsen nekik és a körülöttük élőknek, meglátni és értékelni bennük valódi csodálatos énjüket. 

Amikor ezt olvastam, úgy éreztem, mintha rólam is szólna egy kicsit ez a történet, hiszen 2009-ben, az első fotózásomra azért szántam rá magam, hogy a művészi fotók segítségével végre szépnek lássam kopasz énemet.   

Olvasva a finn kiállítást bemutató leírást, úgy éreztem ez rólam, kopasz énemről is szól: 

"A fotó erejének titka, hogy benne a valóság keveredik a fikcióval. A fotó képes megmutatni olyan „egész-séget”, mely a valóságban annyira rejtett, oly törékeny, hogy alig is létezik még. Függetlenül attól, hogy más emberek észlelik-e ezt az „egész-séget”, minden embernek joga, hogy önmagát értékesnek és egésznek érezze. A fotó kivételes eszköz, képes segíteni bárkit abban a törekvésében, hogy újra egésznek és értékesnek érezhesse magát. Olyanoknak is segít, akik korábban saját környezetük számára láthatatlanokká váltak. Egy kedves fotó olyan érzelmi hitelességgel telhet meg, mely által értékességünk felismerése újra lehetővé válik." 

Savolainen így nyilatkozott fényképei felszabadító hatásáról, mely tökéletesen írja le saját, évekkel ezelőtti érzéseimet is: „Arra gondoltam, hogy lefotózom mindazt, ami annyira nagyszerű bennük, s ha a szavakat nem fogadják el, talán a fényképben ők is megláthatják, amit mutatni szeretnék nekik. Telitalálat volt. Fotózáskor egymásra koncentráltunk. Ezekre a gyerekekre sohasem néztek úgy, hogy lássák is őket. S amikor a bizalom így apránként felépült, és vették a bátorságot, hogy előre nézzenek, önarcképükben szemkontaktusba léptek saját magukkal, és beleláthattak saját arcukba, szemükbe, belső világukba. Azokkal a dolgokkal szembesültek, amelyek az önazonosság felépítésének alapjai.”

A felidézett emlékek miatt ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet és hálámat Ugrai Juditnak (smink) és Verbőci Patríciának (fotó), hiszen először nekik köszönhetően láttam meg a szépséget a kopaszságomban. De nem csak rám, hanem Juditra és Patríciára is nagy hatással volt közös fotózásunk katartikus élménye. Azóta közös tervük megvalósításába is belevágtak, mely nem véletlenül kapta a Titkon Szép nevet.   

A finn kiállítási anyag elkészítésében részt vevő lányok legtöbbje elsősorban nem a saját fejlődését tartja fontosnak, hanem azt, hogy az emberek a képek hatására másképp tekintenek az intézeti gyerekekre. A hamarosan látható kaTARzis kiállításunk kapcsán minket is hasonló célok motiváltak: a képek hatására másképp tekintsenek az emberek a kopasz nőkre. A kaTARzis kiállítás előkészületeiről Patrícia írását ITT olvashatjátok. A kaTARzis kiállítás bemutatása ITT, hivatalos facebook oldala ITT található, a kapcsolódó blog bejegyzések pedig ITT olvashatók.

A Világ kegdrágább kislánya kiállítás megnyitójáról ITT olvashattok (2013. április 26-ig látható a Próféta Galériában). Képek innen és innen. 

Uncovered - újratöltve

A Fedetlenül (Uncovered), egy tavalyi londoni kiállítás címe, Daniel Regan fotóművész fényképeiből. 

Kép innen

Daniel tíz, foltos hajhullásban szenvedő nő, férfi és gyermek portréját készítette el. 

Kép innen

A kiállítást, melynek keretében közel 1200 Font adományt gyűjtöttek az Alopecia UK Alapítvány számára, a londoni metróban is hírdették.

Kép innen.

A londoni helyszín után idén az Egyesült Királyság több városában is látható lesz a folyamatosan bővülő portrésorozat.

A portrék megtekinthetők Daniel honlapján.

Az angol kezdeményezés adta tavaly a végső lökést saját ötletünk útjára indításához. A kaTARzis kiállítás bemutatása ITT, hivatalos facebook oldala ITT található, a kapcsolódó blog bejegyzések pedig ITT olvashatók.

Élethű

Nemrég egy kiállítás megnyitóján jártam. A Bon MilArt Kávézóban látható az Összkép Fotókiállítás: nyárról, ajtókról, ablakokról, retró hangulatról és atmoszféráról. Az egyik fénykép különösen felkeltette az érdeklődésünket. Azon kezdtünk tanakodni, vajon hogyan talált rá a fotóművész fekete, kopasz modelljére...

Másnap derült fény a titok nyitjára... A fénykép Horváth Károly kirakatfotó-sorozatának egyik darabja. :) Ha viszont élő, fekete, kopasz és nem mellesleg gyönyörű nőkre is kíváncsiak vagytok, akkor róluk itt, itt és itt írtam korábban.

Fedetlenül

2012. május 14-20 között a londoni Frameless Galériában egy különleges kiállításra került sor "Uncovered" (Fedetlenül) címmel.

A kiállítás keretében Daniel Regan hajhullással, Agata Cardoso pedig a mellrákkal érintettekről készített fotóit lehetett megtekinteni. A kiállítást többek között az Alopecia UK, a Rózsaszín Szalag Alapítvány, valamint a Brit Bőrgyógyászok Társasága támogatta. A kiállítást egy-egy fotóval 2012. áprilisától a londoni metróaluljárókban is hirdették.

Daniel Regan fényképész hosszú távú projektje keretében azt a célt tűzte ki, hogy érdekes fotóin keresztül felhívja a figyelmet Alopeciára, azaz a hajhullásra, ugyanis ez a külső megjelenést alapjaiban megváltoztató betegség/állapot több mint egy millió embert érint az Egyesült Királyságban, miközben kiváltó okairól még mindig csak rendkívül keveset lehet tudni.

Rendszeres olvasóim, ill. az érintettek tudják, hogy önmagában ez a betegség a hajveszteségen túl nem károsítja fizikai értelemben a szervezetünket, és nem is életveszélyes, ugyanakkor rendkívül romboló hatásai lehetnek az énkép, önbizalom, önértékelés, és ezeken keresztül az emberi kapcsolatok tekintetében is. A haj fontosságát hangsúlyozó társadalomban elvesztésének feldolgozása leginkább a nők esetében jelent komoly kihívást.

Daniel a fényképek segítségével azt szeretné megmutatni, hogy a kopaszság valójában gyönyörű. Tíz bátor nő, férfi és gyerek állt/ült modellt Danielnek, hogy elkészülhessen a kiállított, lenyűgöző fekete-fehér sorozat, amely Alopecia különböző stációit jeleníti meg: a foltoktól a teljes kopaszságig. 

A bejegyzés és képek forrás itt, itt és itt. Az Uncovered kiállítás honlapja itt található.

Alopecia, a festővászon

Ha alopecia, akkor változatosság! Most nem arra gondolok, hogy néha foltos (areata), néha kiterjed a teljes fejre (totalis), néha meg az egész testet meghódítja magának (universalis), hanem arra, hogy Alopeciával az élet egy kész kaland. De itt most nem azokra a kihívásokra gondolok, amik elé állít minket (pl. hogy mivel fedjük télen, nyáron, munkahelyen, sportoláskor), hanem arra, hogy milyen sokrétűen lehet általa bekapocslódni a művészvilágba. 

Alopeciának köszönhetően lehetünk modellek, fejünk átalakulhat egy művészi installációvá, vagy akár egy festővászonná. Ez utóbbit az ausztrál Helen Beasley testfestőművész alkotásain keresztül csodálhatjuk meg.

Képek forrása: Lina Hayes Photography; Rainbow Face Painting and Body Art;  
Fotó album

Artist: Helen Beasley; Photographer: Lina Hayes

Helen Beasley testfestő és Lina Hayes fényképész közösen indították útjára a "Turning Heads Art Crown" projektet, hogy művészi alkotásokkal díszítsék, koronázzák meg a hajhullással küzdő ausztrál nők, lányok, gyerekek fejét.

Ezzel nem titkolt céljuk, hogy felhívják az emberek figyelmét erre a betegségre, és nem mellesleg a személyiséget tükrözző művészi alkotásokon és a professzionális fotókon keresztül szeretnék hozzásegíteni a hajhullással érintetteket ahhoz, hogy különlegesnek, egyedinek, csodálatosnak érezzék magukat.

A fényképek megihlették a tavaly alakult Redwoods nevű ausztrál zenekart is, így hamarosan egy dallal - melynek címe: All Of The Strands - ~ Az összes szál - bővül Lina és Helen projektje. Előzetes gyanánt egy kis részlet a dal szövegéből - a képre kattintva olvashatóvá válik a szöveg, a nyers magyar fordítás az én "művem", melyért ezúton kérek elnézést :):

Az AAAF, vagyis az Ausztrál Foltos Hajhullás Alapítvány facebook oldalán a teljes dalszöveg olvasható, a dal demóját pedig a zenekar honlapján hallgathatjátok meg.

Reuben Rose, a dal egyik szerzője a képekről, ill. magáról a kezdeményezésről így írt a Redwoods zenekar blogján:

"Valami különlegesen szép van ebben, felteszem azért, mert egy szörnyű helyzetből szépet teremt, és a szomorúság, valamint elkeseredettség közepére vidámságot varázsol.[...] Annak a lehetősége, hogy megünnepelhetjük a szépség egy különleges formáját, már önmagában is gyógyító hatású."

Na de nem is kell nekünk Ausztráliáig utaznunk, hogy ilyen csodában legyen részünk! Kriszta már tavaly átélhette a fejfestés és fotózás fantasztikus élményét. Talán emlékeztek Szent Tüzmadarára...

Angol nyelvű forrás: itt és itt.

Kopasz installációk

A londoni Philip Levine 2006 óta saját kopasz fejét használja festővászonnak. Philip alkotásai mára a londoni divat- és művészvilágot is meghódították. 2011 nyarán debütált első kiállítása ‘Headism’ címmel, melyet stílusosan a Gillette borotvagyártó cég szponzorált.

"Azon dolgozom [...], hogy inspiráljalak és bátorítsalak benneteket, hogy valamit, amit egyesek esetleg negatívnak vélnek - esetemben, hogy viszonylag korán megkopaszodtam - alakítsatok át pozitívvá a kreativitás és az önkifejezés segítségével." - írja Philip a honlapján.

A test(fej)festés mellett a legkülönbözőbb dolgokkal, kávészemmel, rajzszöggel, aranylapokkal, és egy alakalommal több, mint ezer Swarovski kristállyal fedette be saját fejét.

Nemrég egy alopeciás kiskamasznak, Michael Matsennek is szegecselt fejet varázsolt, akinek nagyon bejött, hogy egy kis időre sündisznóvá változhatott. Philippel Michael édesanyja, Lani vette fel a kapcsolatot, mert a fiának nagyon megtetszettek Philip alkotásai. Philip pár hónappal később San Francisco-ba utazott, ahol Laniék élnek, és úgy döntött, meglátogatja a családot. Nem érkezett üres kézzel: vitt magával kellékeket is, hogy Michael kedvencét ezúttal a kisfiú fejére varázsolhassák. Kozmetikai ragasztó és 500 rajzszög kellett a közös munkához, amit Michael nagyon élvezett. Másnap iskolatársainak is megmutatta az alkotást, és azt szeretné, ha Philip egyszer majd színes csokicukorkákkal is kidekorálná a fejét. Az eredményt a youtube-on is megnézhetitek (ITT).

Ti kipróbálnátok? :)

Philip honlapja ITT, instagram profilja pedig ITT érhető el.

A bejegyzés és a képek forrásai: innen, innen, innen, innen, innen és innen.

Alopecia a kifutón

Anna Reeve Fitzpatricknak, az új-zélandi születésű modellnek, hétéves korában, három hét leforgása alatt hullott ki a haja. Először egyik szemöldökét, majd szempilláját veszítette el, aztán jöttek a foltok a hajában, majd röviddel ezután valamennyi testszőrzete kihullott. 

Pilóta édesapjának köszönhetően olcsón tudtak utazni, ezért a világ minden táján megfordultak gyógymód reményében. A többévnyi tortúrárát Anna végül tízéves korában elégelte meg. Szteroid injekciók helyett arra vágyott, hogy ismét normális gyerekként élhessen és játszhasson. 

Az iskolában sokáig kiközösítették, amit nagyon nehezen dolgozott fel. Tizenhárom éves korában azonban felfigyelt rá egy modellügynök, akit parókában és kopaszon is levett a lábáról gyönyörű fejformája miatt. Nem sokkal később keresett modell lett, akinek ma már szívesen udvarolnának azok a fiúk, akik az iskolában csúfolták.

Fotóin keresztül a női kopaszság és saját maga kopaszsága is más megvilágításba került: állapota egy művészi és önkifejezési eszközzé vált. Az egykori gátlásos kislányból egy optimista, magabiztos nő lett.

Tudja, hogy Alopecia nélkül feltehetően teljesen másképp alakult volna az élete. Az új-zélandi és ausztrál modellszakmában épp kopaszsága tette őt különlegessé és érdekessé. Alopeciának köszönhetően tudott kitűnni a "tömegből", parókáinak köszönhetően pedig mindig más arcát tudja megmutatni. Imádja, hogy kedvére váltogathatja külsejét, mint egy kaméleon. Hét parókájának köszönhetően egyik nap vörös, majd szőke, vagy barna; egyszer egyenes, máskor hullámos; olykor rövid, legközelebb pedig már hosszú a haja.

A modellkedés során jött rá arra, hogy a szépséget nem csak egyféle képpen lehet meghatározni, a valódi szépségnek sokféle arca van. Ha néha mégis elbizonytalanodik nőiességét illetően, pozitív életszemléletének köszönhetően igyekszik a korlátok helyett inkább a lehetőségekre koncentrálni.

Anna blogja itt, adatlapja itt (twitter) és itt (facebook) található. 

A képek és a bejegyzésben található információk forrása innen, innen, innen, innen, innen és innen.

Amikor a modell kopasz

Meggyőződésem, hogy az állapotunkkal sokkal könnyebb lenne megbarátkoznunk, ha a kopaszság (főleg a kopasz nők) látványa nem menne ritkaság számba. Ezért szeretek olyan fotókat, történeteket itt bemutatni, amelyek azt bizonyítják, hogy a nők kopaszon is gyönyörűek.

Ha egy nőről azt feltételezik, hogy önszántából lett kopasz, könnyen begyűjtheti magának a csodabogár, dilis, extrovertált, örült jelzőket. Mégsem ez az általános reakció. A legtöbb ember ugyanis a haj elvesztését a rákbetegséggel kapcsolja össze, ami sokszor sajnálkozó tekintetekben nyilvánul meg. Kendőt viselve nekem is többször kellett már megnyugtatnom ismerősöket, ismeretleneket, hogy nem vagyok halálos beteg.

Ha gyakrabban találkoznának az emberek a "kopasz nő" látványával, talán természetesebbé válna ez az állapot, kevesebb lenne az előítélet, és mi sem rémülnénk meg a tükörképünktől (annyira).

Kell Alicia Bertrine fotóitól több bizonyíték arra, hogy nem csak a dús hajkorona tehet egy nőt széppé, különlegessé és vonzóvá.

Alicia önszántából vált meg hajától. Ha nem teszi, egy modell lett volna a sok közül. Így viszont lehetőséget adott a fotósok és a marketingesek kezébe, hogy túllépjenek a berögzült és megszokott sémákon.

Képek innen.

Önbizalom tréning

Majdnem egy éve már annak, hogy egy igazi modell felkérést kaptam, írtam is akkor az élményeimről (emlékeztetőül: ITT).

Eddig a végeredményt csak a termék facebook oldalán láthattam, de nemrég volt alkalmam magamat óriás méretben is viszontlátni.

Mindig örömmel gondolok vissza a fotózásaimra, mert olyankor végre "kiscicából oroszlánná", hernyóból pillangóvá változhatok.

Ugyanakkor rá kellett jönnöm arra, hogy nem "kényelmesedhetek" el. Az önbizalom olyan, mint egy virág: rendszeres ápolásra, öntözésre, friss földre, szeretetre van szüksége ahhoz, hogy mindig a kertünk/lakásunk ékessége legyen.

Ezért is kell időről időre átlapoznom a rólam készült fényképeket, hogy emlékeztessem magam arra, hogy amit ott látok, az is én vagyok, csak tudnom kell megmutatni!

Fotó: Haraszin Éva

© Minden jog fenntartva! A kép és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Egy elfogadóbb világról álmodom

Weisz Fanni, a 2011-es szépségkirálynőválasztás közönségdíjas szépségkirálynő nemrég beszédet tartott a Magyar Országgyűlésben, amely nemcsak meghatott, de el is gondolkodtatott. A fogyatékkal élők esélyegyenlőségére szerette volna előmozdítani, ezért saját félelmeit és korlátait is leküzdve nem "jelelve", hanem saját hangján szólalt fel a képviselők előtt. Beszédében a siketeket, látássérülteket és a mozgásukban korlátozottakat említette, és ekkor eszembe jutott a 2011-es népszámlálásról szóló kérdőív kapcsán készült korábbi bejegyzésem.

És ezután sem hagyott nyugodni ez a kérdés. Az "alopeciás" lét vajon fogyatékosság, tartós betegség vagy inkább "csak" egy állapot? Sok mindenben akadályoz minket és számos kellemetlenséget okoz a mindennapoban, ezért sovány vigasz, hogy a haj- és szőrzetvesztéssel együttjárú akadályok nagy részét döntően lelki okokból látjuk legyőzhetetlennek. Amikor azonban megállunk egy pillanatra és jobban belegondolunk, el sem tudjuk képzelni azokat a nehézségeket, melyekkel a fent említett embertársaink nap mint nap küzdenek. (Az alábbi képek forrása itt található.)

Közös azonban bennünk a vágy egy toleránsabb, elfogadóbb társadalom iránt, ahol természetes, hogy sokféle ember, különböző bőr- és hajszínűek, esetleg kopaszok (férfiak és nők egyaránt), kerekesszékkel, fehér bottal közlekedők, vékonyak, kövérek, vagy éppen jelnyelven kommunikálók, élnek együtt, hovatovább egymást segítve. Ez azért talán még nem utópia!

Kép/photo credit: Verbőci Patrícia © Minden jog fenntartva!

Bár toleranciát és empátiát sajnos nem lehet sem venni, sem ingyen osztogatni, de informálni, szembesíteni és ezáltal elgondolkodtatni az embereket igen is lehet. Micsoda felelőssége van/lenne ebben a média- és a reklám világának! Még szerencse, hogy van, ahol már felismerték ennek a jelentőségét! (Az alábbi képek forrása itt található.)

És hogy milyen az, amikor egyesek a lehetőséget is meglátják ebben a helyzetben? Nézzétek meg azokat a példákat is (itt, itt, itt, itt és itt), amikor a modell kopasz.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Ruta története (Ruta's story)

Ruta történetét az amerikai Nemzeti Foltos Hajhullás Alapítvány (NAAF) honlapján olvastam, és nemrég felvettem vele a kapcsolatot, mert szerettem volna írni róla a blogomban.

Tizenöt éves kora óta neki is élettársa Alopecia. Eleinte harcolt ellene. Nem értette, hogy miért történik mindez vele. Két év alatt elvesztette az összes haját, szemöldökét és szempilláját. Végül már az iskolát is magántanulóként fejezte be. A jövőjét teljesen kilátástalannak találta.

Rövid idő múlva viszont ráébredt, hogy senki nem élheti helyette az életét. Vilniusba költözött, pszichológiát és filozófiát kezdett tanulni. Olyan emberekkel hozta össze a sors, akik segítettek neki az elfogadásban. Meggyőzték róla, hogy kopaszsága nem hiányosság, hanem előny.

Egy évvel ezelőtt Litvániában kis csapatot verbuvált maga köré. Ma már több mint ötven tagja van az egyesületüknek. Mindezeken felül továbbképzi magát a pszichoterápia és az alternatív módszerek terén (masszázs, gyógynövények, színterápia), hogy majd ezzel is segíthesse Alopeciás sorstársait.

Ruta példája is azt mutatja, hogy még a legnagyobb kétségbeesésből is van kiút, és lehet, hogy épp egy nagy vesztesség átélése segít hozzá minket valódi életcélunk megtalálásához.

"Fordítsd az arcod a nap felé, fiam. Ne feledd, az élet rövid. Ha lehetőséged adódik rá, mindig fordítsd az arcod a nap felé!"
(Mo Hayder)

Köszönöm Rutának, hogy hozzájárult története és fényképei megosztásához.

Thank you Ruta for your consent to share your story and your beautiful photos!

Fotók: Giedre Rein

© Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Kopasz modell anno '72

Az alábbbi reklámmal a Panasonic egykori marketingesei nem bízták a véletlenre a figyelemfelkeltést.

A kisméretű, egy női táskában is könnyedén magunkkal vihető hajszárító célcsoportja a fiatal lányok voltak, a felirat szerint még ha nem használjuk, akkor is jó van egy ilyenünk. Igen, még akkor is hasznunkra lehet, ha nincs hajunk (az egyik példa a sok közül a körömlakk szárítása - de ilyenkor azért kapcsoljuk be a hideg levegős funkciót, különben épp az ellenkező hatást érjük el. :)). A reklám eredetileg a Teen magazin 1972. decemberi számában jelent meg, bővebb információ ITT található róla. 

És íme egy példa negyven évvel későbbről. :) A reklámfotó történetéről ITT olvashattok bővebben: 

Fotó és design: Haraszin Éva © Minden jog fenntartva!

Még egy kis Afrika...

Ajánlott zene az olvasáshoz: Angelique Kidjo, Wele Wele

Ebben a nagy kánikulában szinte már Afrikában érzem magam, de a meleg időjáráson túl a mai bejegyzés aktualitását a hét "nagy eseménye", a 2011-es magyar szépségkirálynő választás is adja.

De előtte még repüljünk vissza időben pár évet, térben pedig az afrikai kontinensre, hogy a 2007-es tanzániai Miss World választáson találjuk magunkat.

Tanzánia 2007-ben először küldött jelöltet a világméretű legszebb-lány-kereső vetélkedőbe, mely szerepre a kopasz Flaviana Matatát találták a legalkalmasabbnak. A hatás nem maradt el: a Miss World történetében először mérettette meg magát egy kopasz lány, nem is akármilyen sikerrel. A hatodik helyig meg sem állt, manapság pedig modellként keresi a kenyerét. Talán épp ez a siker ihlette a 2010-es világversenyre jelöltet küldő zambiai ítészeket is (ld. itt).

Az idei magyar verseny nagy pozitívuma pedig a közönségdíjas királynő, Weisz Fanni volt, aki szereplésével üzenni szeretett volna az embereknek: az egészségeseknek, hogy legyenek hálásak amiért nincs fogyatékosságuk, a fogyatékkal élőknek pedig, hogy ugyanolyan értékesek, mint bárki más.

Nyári divat #1

Egy nő gyakori dilemmája, hogy mit vegyen fel. Én például reggelente addig nem kelek fel, amíg ki nem ötlöm, mi lesz rajtam aznap. Régebben ezt a szekrény előtt állva tettem, de rájöttem, hogy sokkal kényelmes az ágyban fekve elmélkedni. Nem meglepő módon sokszor előfordul, hogy késve indulok dolgomra. :)

Alopeciának köszönhetően bizonyos esetekben nemcsak a ruha- és cipőtáramat, de a fejrevaló készletemet is többször végig kell pásztáznom gondolatban, hogy szín-, forma és stílus tekintetében a leginkább harmonizáló megoldást öltsem magamra.

Ha elég bátor lennék fedetlen fővel távozni otthonról, sok időt spórolhatnék, és talán a késéseim számát is csökkenteni tudnám. A lenti képek kiváló bizonyítékai ugyanis annak, hogy a kopaszság mindenféle ruhához nagyon jól áll.

Diandra Soares modell a Lakme Divathéten 2010. márciusában Mumbaiban Krishna Mehta, Riyaz Ganji, Vizyon, Sabyasachi, Kiran és Meghna, valamint Satya Paul tervezők ruháiban jelent meg.

Bátrabbak számára figyelmeztetés: a megfelelő fényvédelem a fejbőrt is megilleti! Emlékeztetőül: itt olvasható tavaly nyári bejegyzésem. :)