2012. december 31., hétfő

Fogadalmak vs célok

Az év vége, és az új év kezdete tudatos, vagy tudattalan számvetésre késztet majdnem minden embert. Végiggondoljuk, mi jó és rossz történt velünk az elmúlt 12 hónapban és talán azt is, mit tennénk másként az elmúlt egy év tapasztalatával gazdagodva. 

Ezzel egy időben, az új év kapujában az a remény is megfogalmazódik bennünk, hogy az elkövetkező 12 hónap minimum olyan jó, vagy jobb lesz, mint az, amit a hátunk mögött tudunk, és bizakodva várjuk, milyen csodákat tartogat számunkra az új esztendő. Ez azonban csak a passzív oldala az új év várásának. 

Ha a történéseknek nem csak "elszenvedői", de formálói is szeretnénk lenni, akkor itt a remek lehetőség (jövő évi) céljaink kitűzésére. Megfogalmazhatjuk, hogy mit szeretnénk elérni a magán-,  szakmai-, és közösségi életünkben; ha még nincs, akkor találhatunk egy értelmes életcélt magunknak; és végiggondolhatjuk, miben szeretnénk fejlődni.

Photo by Chris Frazer Smith (kép innen)

És hogy ez mitől hangulatjavító? Sonja Lyubomirsky "Hogyan legyünk boldogok?" című, tudományos kutatásokon alapuló könyvében egy teljes fejezetet szentel a céloknak. Kutatásai azt igazolták, hogy a tartós boldogság elérésének egyik legfontosabb stratégiája egy értelmes életcél kitűzése és elérése. Ehhez azonban lelkesedésre és elköteleződésre is szükség van (az új évi fogadalom így válik céllá). Ez azt a érzést fogja biztosítani számunkra, hogy urai vagyunk az életünknek, és ettől magabiztosabbnak, valamint hatékonyabbnak érezhetjük magunkat. Az értelmes célok, és az azok elérését támogató részcélok elősegítik érzelmeink felpezsdülését, miközben önbecsülésünket is támogatják. Céljaink követése akár napi szinten is rendszerezi, strukturálja életünket és új lehetőséget biztosít társas kapcsolataink bővítésére.

Amikor a jövőbeli céljaink meghatározásán gondolkodunk, érdemes olyanokat választani, melyek lekötnek, személyesen motiválnak és örömmel töltenek el bennünket. Csíkszentmihályi Mihály, "Az öröm művészete" című (ugyancsak tudományos vizsgálatokra alapozott) könyvében is az olvasható, hogy az életminőségünket akkor tudjuk javítani, ha olyan tevékenységekbe fektetjük be lelki energiáinkat, amelyek flow (azaz áramlat, vagyis a belefeledkezés) élményét jelentik számunkra. Csíkszentmihályi arra is felhívja a figyelmet, hogy ha nem magunk szabjuk meg az életutunkat, akkor más, külső hatóerők irányítják a miénktől eltérő célok szolgálatában. És mivel senkitől sem várhatjuk, hogy segítsen élni nekünk, magunknak kell megtalálni saját életünk alakításának módját.

Ha az imént olvasottak alapján égsz a vágytól, hogy megfogalmazd céljaid, íme pár jó tanács Sonja Lyubomirsky könyve alapján:
  1. értelmes, belső és hiteles, a személyiségedhez illő (élet)célt tűzz ki;
  2. megközelítésen alapuló célok szükségesek, azaz amit el szeretnél érni (nem pedig olyan, amit el szeretnél kerülni);
  3. tevékenységekre irányuló céljaid legyenek (amik lehetőséget adnak a folyamatos új kihívások, új lehetőségek, új élmények megélésére);
  4. egymással harmonizáló és rugalmas (szükség esetén módosítható) céljaid legyenek;
  5. határozd meg a legfontosabb célodat, és dolgozd ki a megvalósítás részleteit;
  6. gyűjtsd össze az esetleges akadályokat és legyen stratégiád az akadályok elkerülésére;
  7. bontsd a nagyobb célokat részcélokká, és a mérföldkövek elérésénél jutalmazd meg magad;
  8. köteleződj el a célok mellett és törekedj a céljaid elérésére (már önmagában a törekvés is boldogít, sőt, jobban, mint amikor elérjük azt), tégy lépéseket a célod elérése érdekében;
  9. fogalmazz meg önbeteljesítő jóslatokat (pl. ha biztos vagy abban, hogy képes vagy a változásra, akkor nagyobb eséllyel tartasz ki a célod mellett, és tégy akkor is lépéseket a célod elérése érdekébe, ha vannak benned kétségek).
"Ha tényleg élni vágyunk, rögtön ki kell próbálnunk;
Nem baj, ha nem, de akkor a halált várjuk." 
(W. H. Auden)* 
*In Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. december 24., hétfő

Karácsonyi angyal

[Egy szerencsétlenül járt angyal, miután szárnya belegabalyodott a nagyvárosi villanyvezetékbe, glória-vesztetten és szárnyaszegetten pottyant Kovácsék otthonába. Kovácsék meglepődtek az összetört díszek miatt a fenyőfa alatt sírdogáló angyalon, de szívesen kínálták hellyel az ünnepi asztalnál...]

"-Hát, kisasszony, meg kell mondanom, hogy kegyed glória nélkül is ragyogóan néz ki ezzel a kellemetes angyalhajával, ugye, gyerekek? - kedveskedett Kovács.
  Kovácsné és a nagymama röstelkedve a fejét csóválta, de amikor látták, hogy angyalunknak ez felettébb jól esik, ők is helyeseltek. De mindjárt meg is bánták, ugyanis angyalunk a jobb mutatóujjával a homlokára bökött, majd felragyogott a gondolattól, amit azonnal tett követett. Angyalunk odalépett a fenyőfához, szépen ráteregette aranyhaját, amitől az hipp-hopp karácsonyfává változott. Ő meg persze ott maradt kopaszon, de még így is eléggé kellemetes látvány maradt, már csak azért is, mert kopasz feje felett glória fénylett föl."  

Részlet Kamarás István OJD, Karácsonyi angyal - Karácsonyi mesék kisebbeknek és nagyobbnak című könyvéből

Kép innen.

Karácsonyi bejegyzés ITT is.

2012. december 22., szombat

Alopecia és a gyerekek

Nemrég egyik kisiskolás sorstársunk édesanyja ajánlott a figyelmembe egy videót. Jordan, miután legjobb barátjának két hét leforgása alatt kihullott az összes haja, leborotváltatta a haját, hogy Jackson ne érezze magát magányosnak, másnak, kirekesztettnek külseje miatt. Ezt követően megalakították a "Tök Jó Csapatot" (Team Awesome), amihez azóta 4 másik kisfiú is csatlakozott, leborotváltatva szüleikkel a hajukat. Végül az igazgató is borotvát ragadott.

Amikor az USA-beli példákról olvasok, mindig elámulok a kreativitásukon és az összefogáson, amit a szülők és gyerekek képesek mikro-környezetükben elérni. Nyilván van példa ott is a kirekesztésre, de mégis úgy tűnik számomra, hogy hihetetlenül kifinomult eszközökkel rendelkeznek egymás támogatására és motiválására. Persze nem állítom, hogy itthon nincsenek példaértékű kezdeményezések, de azok valahogy ritkán jutnak el a szélesebb nagyközönséghez.

Ezzel szemben a tapasztalatok idehaza inkább azt mutatják, hogy bármilyen betegségről is legyen szó, az ember egyfajta kirekesztettséget, és elmagányosodást kényszerül átélni. Megfelelő tájékoztatás, egészségügybeli mentálhigiéné és lelki támogatás híján egyedül kénytelen mindenki vívni a maga harcát a betegségeivel, így a foltos hajhullással is, melyről még most is sokszor ellentmondásos információkat kapunk a különböző szakterületek orvosaitól és a megszámlálhatatlan alternatív gyógyítótól. 

Ebben az iránytű és térkép nélküli bolyongásban a szülők vannak talán a legnehezebb helyzetben. Én gyerekként és később felnőttként is keresztülmentem a betegség és az elfogadás különböző fázisain, ezért sokszor érzem magam nehéz helyzetben, ha a betegséggel szülőként találkozók küzdelmét látom.

Az óvó szeretet, a féltés és az aggodalom keserédes légkörében kétségbeesett küzdelem folyik azért, hogy a gyermek ismét egészséges (vagyis kimondva-kimondatlanul normális) legyen. Ez egy természetes reakció a szülő részéről. A harc azonban nem várt mellékhatásokkal is járhat.  

Egyrészt kimerítő lehet a gyerek számára a szünet nélküli orvostól orvosig járás. Mivel sok esetben az egészségügy a sötétben tapogatózik, végeláthatatlan a vizsgálatok és kezelések sora, ami mind idő-, energia-, és sok esetben pénzigényes folyamat. Ahelyett, hogy a gyerek barátai körében, játékkal, szórakozással töltené az idejét, reménykedve várakozik a soron következő, "ez hátha segít" vizsgálatára. Megterheli őt a folyamatos remény-kudarc hullámvasút, amibe Alopecia miatt kényszerült beülni. Mindeközben látja, és átveszi szülője kétségbeesett küzdelméből születő feszültségét is. Gyakran előfordul, hogy tinédzser korra "betelik a pohár", és a kamaszkori lázadás véget vet (legalábbis pár évig) az újabb gyógymód és csodaszer kutatásnak. A szűnni nem akaró Alopecia-ellenes "harc" mindezeken felül a gyerek tudatalattijában akár az önértékelést romboló üzenet formájában is lecsapódhat: "más vagy", "nem vagy így jó", "nem tudlak így elfogadni".

De mit tegyen akkor a szülő, hogy elkeseredett küzdelme során ne rombolja gyermeke amúgy is csorbát szenvedett önbizalmát, és lelkiismeretével is el tudjon később önmaga és majdan felnőtt gyermeke felé számolni ("Megtettem mindent.")?

A gyerekek számára a szülő nyújtja a példát a problémákkal való megküzdés lehetséges módjairól.  A folyamatos és kétségbeesett orvos és gyógymód keresés az Alopciával való szembenézés tortájának csupán egyetlen szelete. Olyan, mintha egyetlen (leginkább sötét) színből akarnánk (a teljes életetet szimbolizáló) szivárványt festeni.

Türelmével, szeretetével, feltétel nélküli elfogadásával, nyugodt magabiztosságával a szülő feladata hozzásegíteni a gyermekét ahhoz, hogy a szivárványhoz szükséges összes színt ki tudja keverni magának a betegség miatt valószínűleg elsötétült érzelem-palettájából.

Ezért a sokszor szélmalomharcnak tűnő küzdelem mellett fontos, hogy jusson idő egymásra, a szeretetteljes, felhőtlen együttlétre, a feltétel nélküli elfogadás kifejezésére. Nyugodt beszélgetések keretében érdemes kimondatni a gyerekkel a betegséggel, vizsgálatokkal, kezelésekkel kapcsolatos érzéseit, és közösen (vagy szükség esetén külső segítséggel) találni megoldást félelmei, szorongása csökkentésére.

Megnyugtató lehet a gyerek számára, ha azzal a lehetőséggel is tud számolni, és ezzel kapcsolatos érzéseit is megoszthatja a szülővel, hogy egy ideig nem tud Alopeciától megszabadulni. Fontos tehát beszélni arról is, hogy hogyan lehet azzal a helyzettel megbirkózni és együtt élni,  ha a foltok maradnak, vagy a haj nem nő vissza. 

Érdemes továbbá a pillanatnyilag veszteségként megélt helyzetre kicsit távolabbról, és pozitívabb szempontok szerint is rátekinteni, hátha át lehet "keretezni" a helyzetet és az abból fakadó félelmeket, és hátha fel lehet azt ruházni valamilyen pozitív üzenettel és tartalommal, hogy ne legyen annyira kétségbeejtő ez az állapot.

"Az el nem fogadott dolgok azok, amik nyomasztanak bennünket. (...) Mosolyogjuk meg a keserveinket! Miért jó ez? Mert a lelkiállapotunk megváltozik tőle." Paulinyi Tamás

Az amerikai történet forrása itt található, a szivárványos képet pedig innen kölcsönöztem.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. december 7., péntek

Kívül, belül

A "Kopasz Lányok Együtt Ebédelnek" (BGDL) szervezet honlapján találtam egy amerikai pszichológus összefoglalóját a foltos hajhullással küzdő nők érzéseiről, lelki küzdelméről és fejlődéséről.
Dr. Lila Swell szerint:
  1. Az emberek úgy gondolnak a külsejükre, mint teljes önmagukra, holott az csak egy része annak, akik valójában vagyunk.
  2. A haj nagy részének elvesztése olyan, mintha valaki valamely testrészét veszítette volna el. Minden egyes alkalommal, amikor kihullik, egy gyászfolyamat veszi kezdetét, ami teljesen természetes. Amikor túljutunk a gyászon, rájövünk, hogy többek vagyunk, mint a hajunk, vagy a testünk bármely része.
  3. Ezzel egy időben rájössz, hogy micsoda belső erőkkel rendelkezel, amitől magabiztosabb leszel. Ekkortól már nem igazán számít számodra az, hogy mit gondolnak az emberek a külsőddel kapcsolatban.
  4. Te határozod meg a hozzáállásodat, ami sugárzik belőled. Ekkor már az sem zavar, ha a hajhullásról kell beszélned, vagy másokat kell ezzel kapcsolatban meghallgatnod.
  5. Mivel egyre magabiztosabb vagy, és egyre kevésbé vagy érzékeny a hajhullásoddal kapcsolatban, az emberek is természetesebben állnak hozzá a témához a társaságodban, hiszen már nem szorongsz.
  6. A külső megjelenés minden ember számára mást jelent. Ha nagy jelentőséget tulajdonítasz a külsőségeknek, és a tökéletességnek, akkor a hajhullást is nehezebbnek éled meg.  
  7. A világ azt tükrözi vissza számodra, amit te gondolsz saját magadról. Ha jól érzed magad a bőrödben, akkor ezt a képet sugárzod magadról. 
  8. A külsővel kapcsolatos társadalmi nyomás nagyon erős, de az önmagadba vetett hit ezt ellensúlyozhatja. Minél inkább figyelembe veszed a saját igényeidet, szükségleteid (szemben a társadalmi "közhelyekkel"), annál inkább ellen tudsz állni a nyomásnak. 
  9. Teljesen természetes, hogy feltűnik, ha valaki, vagy valami a környezetünkben MÁS. Időbe telik, amíg az emberek hozzászoknak, hogy a dolgok (és különösen a külső megjelenés) különbözőek. 
  10. Ha kapcsolatba lépsz sorstársakkal, akik hozzád hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek és hozzád hasonlóan éreznek, akkor rájössz, hogy nincs veled semmi baj. Az USA-ban a BGDL-n (Magyarországon pedig a MAAK-on :)) keresztül tapasztalhatod meg, hogy nem vagy egyedül.
Saját élményeim, érzéseim és tapasztalataim alátámasztják Lila Swell megállapításait. Ha ezekről szívesen olvasnál bővebben is, akkor ajánlom figyelmedbe a korábbi bejegyzéseket - már csak azért is, mert mostanában kicsit ritkábban jelenetkezem friss írásokkal (de ígérem, ennek okáról is olvashattok majd a közeljövőben :)).

2012. november 24., szombat

(személy)azonosítás

Nemrég érdekes kérdés borzolta a MAAK tagok kedélyét. Lehet-e kendőben személyigazolványhoz fényképet készíttetni. A sorstársak tapasztalatai alapján az derült ki, hogy emberséges ügyintéző és határozott fellépés esetén lehet, miközben nem kellően kitartó állampolgári magatartás és felkészületlen/közömbös ügyintéző találkozása esetén nem. 

Bár én átlagos/"normális" állampolgárnak álcázva (ld. parókában) szoktam megjelenni az ehhez hasonló procedúrákon, mélyen átéreztem azok felháborodását, akik foltjaikat velem ellentétben nem parókával, hanem kendővel takarják. E csöppnyi különbség ugyanis elegendő ahhoz, hogy valakit megbélyegezzenek, kényelmetlen helyzetbe hozzanak és magyarázkodásra kényszerítsenek.

Photo by Nanoo G.

Ha valaki azonban nem az álcázás útját választja,  jó tudnia, hogy a kendőben szereplés nem jóindulat, vagy határozott fellépés kérdése, hanem egy hivatalosan biztosított lehetőség. Az ügyintéző rögzíti a kendő viselésének okát a központi rendszerben, így akár egészségügyi, akár vallási okokból kifolyólag hord valaki kendőt, az azonosítását szolgáló fénykép készítésekor nem kell azt levennie. 

Az általános tapasztalatok alapján ettől függetlenül persze azért némi határozottsággal senkinek sem árt felvérteznie magát, hogy hivatalos ügyeit gyorsan és hatékonyan tudja elintézni. :)

2012. október 22., hétfő

Töltekezés

Amíg nem tudtunk egymás létezéséről, azt gondoltuk, amit érzünk, nem érzi senki más. Aztán kiderült, hogy nem vagyunk egyedül. Sőt, olyan mintha ezer éve ismernénk egymást... 

Amikor együtt vagyunk, semmit nem kell magyaráznunk vagy körülírnunk, hiszen érzések, tapasztalatok, nehézségek terén közös nyelvet beszélünk. Megküzdési módjaink viszont eltérőek személyiségünk, önértékelésünk, élethelyzetünk és korábbi tapasztalataink függvényében, ezért új lehetőségekkel, szempontokkal gazdagítjuk egymás (alopeciás) látásmódját. 

Találkozóink nem a szomorkodásról és a panaszról szólnak. A valódi megértettség állapotában mindenki biztonságban érezheti magát, ami felszabadítja belső energiáinkat. Töltekezünk: szeretettel, elfogadással, együttérzéssel, támogatással, jókedvvel.       
© Minden jog fenntartva! Fotó: Molnár Gábor
A kép engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Egyébként is könnyen előtör belőlünk a játékosság, de legutóbb valóban szabadjára engedhettük a bennünk élő gyermeket. Csillogó szemekkel vetettük rá magunkat a tornyokban álló parókákra, hogy egymás reakcióinak fényében keressük az egyéniségünkhöz illő darabokat. A nap végén azonban lekerült rólunk minden álca, és önmagunk természetes valóságában örökítettük meg együvé tartozásunk.

"A legnagyobb erő az álarc levételéhez kell. Látszólag egy könnyű mozdulat, mégis, hatalmas erő kell hozzá. A fizikai kevés ehhez. Kezed nem mozdul addig, míg lelked rá nem szánja magát. És a lelked csak akkor teszi ezt meg, ha már elég erős. Ha már nincs benne büszkeség, nem akar más lenni, mint akinek született. Amikor már fáj a játék." Csitáry-Hock Tamás   

Köszönjük Harmati Beának (Hair-Club) és Molnár Gábornak (Molnármultimédia) a lehetőséget és a támogatást.

2012. október 14., vasárnap

Szex és New York

Aki nézte a Szex és New York című sorozatot, biztosan emlékszik Samantha beszédére (ld. lentebb angolul), melyet a mellrák elleni küzdelem érdekében mondott a kemoterápiáját követően. 

A beszéd addig unalmas és kínosan döcögős, amíg Samantha leplezni próbálja és figyelmen kívül akarja hagyni, hogy milyen kényelmetlenül érzi magát a kezelésekkel együtt járó hőhulláma miatt. Végül azonban nem bírja tovább, és az előre megírt és kicsit "sterilre", pátoszosra sikeredett szöveg folytatása helyett egyszer csak káromkodik egyet, majd minden hozzá hasonlóan hőhullámmal küzdő nőtársának egy képzeletbeli aranyérmet adományoz. A kínzó forróság érzet miatt még a parókáját is letépi magáról, mire sorra kezdenek felállni a jelenlévő érintettek, akik Samatha és egymás példájából is erőt merítve szintén megszabadulnak a parókájuktól. 

Egy kis kulisszatitkot is elárulok: az elsőként felálló szereplő Margaret Baker, aki valójában egy foltos hajhullással (alopecia universalissal) együtt élő amerikai színésznő.
Sokszor nem a nagy szavak, hanem a tettek az igazán inspirálók: az önsegítő csoportban - a filmjelenethez hasonlóan - gyakran mi is egymást ösztönözve, egymásból erőt merítve tudunk megküzdeni a hajhullással együtt járó kellemetlenségekkel. 
A Szex és New York című film egy másik szereplője is érdemel néhány mondatot e bejegyzésben. A 2012. év nagy "szenzációja" volt, hogy a sorozatban Miranda Hobbsot alakító Cynthia Nixon egy színpadi szerep tökéletes megformálása érdekében kopaszra borotválta a fejét. A róla készült képekkel leginkább azt szeretném illusztrálni, hogy a nőiesség nem a hajon, hanem sokkal inkább a kisugárzáson múlik.
Kép innen.

A Cynthiáról ekkor készült képeken engem leginkább az fogott meg, hogy szerintem a nőiessége egy fikarcnyit sem csorbult attól, hogy leborotválta a haját. Sőt, egy csodálatosan sugárzó nőt látok ezeken a fotókon. Én az ilyen példákból is nagyon sok erőt tudok meríteni, amikor kicsit elbizonytalanodom a külsőm elfogadhatóságát illetően. 

2012. október 6., szombat

Lehetőségek a problémán túl

"Vannak problémák, amelyek megoldhatatlanok, ám éppen a megoldhatatlansággal való találkozás nyit meg egy olyan lehetőséget, ami már a problémán túl van. Maga a probléma megmarad, de már nem kínzó, nem elviselhetetlen többé, mert egyszerűen túlhaladtunk rajta. Jung hasonlatával élve ez olyan, mint amikor az ember elindul felfelé a völgyből, és egyszer csak óriási viharban találja magát - ha azonban átvergődik ezen a szakaszon, akkor odafönt, a hegy tetején már süt a nap. 


Amikor feljutunk a csúcsra, onnan lenézve látjuk, hogy a vihar nem csendesedett el, de mi keresztül mentünk rajta. Ha vissza kell mennünk - mert újra nyakig benne leszünk egy dilemmában, életünknek egy másik nehéz helyzetében -, akkor megint meg kell küzdenünk a viharral. Megint megoldhatatlannak tűnik majd valami. Megint áthatolhatatlannak, kibírhatatlannak, elviselhetetlennek. 


Sajnos nem tudunk tábort verni a hegy csúcsán - életünk fájdalmas realitásához hozzátartozik, hogy a legszebb élményből is ki kell lépni, és megint jön a vihar, az elviselhetetlenség. Amikor azonban túlnövünk egy ilyen konfliktuson, akkor az természetszerűen együtt jár egy mélyebb tudatossággal. Ezt aztán érdemes megőrizni, magunkkal vinni, és nehéz helyzetekben felidézni: egy ilyen szakaszon már átmentem, tudom, hogy ez hogyan működik. Éppen az segít nekünk abban, hogy újból és újból nekifeszüljünk az elviselhetetlennek tűnő élethelyzeteknek, hogy van tapasztalatunk arról, hogy tavaly se haltunk bele, két évvel ezelőtt se, meg öt évvel ezelőtt se." 

Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig

2012. szeptember 30., vasárnap

Parókát receptre?

Korábbi bejegyzéseknél már utaltam rá, hogy parókát receptre/orvosi vényre is lehet vásárolni, az ezzel kapcsolatos részletekről azonban nem írtam még. Íme egy gyűjtés saját, és sorstárstapasztalatok alapján:

Ki jogosult? 
A foltos hajhullással érintett sorstársak közül azok, akik a totalis (teljes hajvesztés), vagy az universalis (teljes haj- és szőrvesztés) állapotában vannak. 
Ez persze jogosan veti fel a kérdést, hogy mi legyen azon sorstársakkal, akiknél a foltos állapot áll fenn, de mégis paróka vásárlásra kényszerülnek, mert már nem tudják saját hajukkal, vagy hajpánttal eltakarni a foltokat. Elvileg ők sajnos nem jogosultak a receptre. 
Elvileg. Ugyanis emberséges bőrgyógyász az ilyen esetekben úgy veszi fel a diagnózist, hogy a jogosultság fennálljon (totalis). De maga az érintett is viszonylag egyszerűen totalis-sá változtathatja foltjait egy borotva segítségével. Tudom, hogy a borotválás mellett dönteni sokaknak nehézséget okoz, de ez mégis egy célravezető megoldás, ha valaki másképp nem lenne jogosult a receptre. 

Ki írja fel? 
Mivel a foltos hajhullást bőrgyógyászaton diagnosztizálják, a parókát is bőrgyógyász írja fel. Én évente egyszer elmegyek az állandó, vagy a tartózkodási helyem szerinti bőrgyógyászati szakrendelésre, ahol kérem, és megkapom az éves rendes paróka-adagom. :)
Fontos, hogy az egy naptári évnek minimum el kell telnie (napra pontosan), mert előfordulhat, hogy ellenkező esetben vissza kell menni később.
Ha valaki egy olyan helyre megy, ahol korábban még nem járt, érdemes vinni minden korábbi orvosi papírt, vizsgálati eredményt.

Mennyi parókára jogosult egy fő egy évben recept felírásával? 
Évente egyre, ami sajnos nem fedezi az éves parókaszükségletet. 
Egy műszál hajas paróka általában nem elegendő egy évre, mert a kihordási ideje (hossztól, fazontól függően) 3-10 hónap. A rövidebb parókák tartósabbak, mert kevésbé érintkezik a ruházattal, így nem "szálkásodnak" olyan gyorsan. Az élettartam a megfelelő használattal és szakszerű tisztítással, ápolással, illetve paróka alá való bambusz-sapka hordásával  is növelhető. 
Egy recept beváltásával, továbbá a többi műszál hajas paróka teljes áron történő megvásárlásával (gyártótól, forgalmazótól, fazontól függően), valamint a szükséges ápolószerek beszerzésével kb. 50-100.000 forintba kerül egy évre a jó minőségű frizura biztosítása.    

Milyen parókára szól a recept? 
Műszálhajas parókát írnak fel receptre. 
Humán/emberi hajas parókát csak abban az esetben írnak fel, ha igazoltan allergiás valaki a műszálra: azaz egy célzott allergiavizsgálat eredménye pozitív.
Ez ritkán fordul elő, ezért az esetek közel 100 százalékában műszál hajas parókára adnak receptet és azt hivatalosan műszál hajas parókára lehet beváltani. Vannak viszont forgalmazók, akik árulnak műszál és emberi hajas parókát is. Náluk érdemes érdeklődni a műszál hajas recept esetleges beszámíthatóságáról emberi hajas paróka vásárlásakor.
Aki igazoltan allergiás a műszálra, vagy egyéb, speciális esetben mégis írnak fel neki eredeti hajas receptet, sajnos csak viszonylag kevés paróka forgalmazónál tudja azt beváltani, mivel annyira ritka ez az eset, hogy a forgalmazók nem kérnek/kapnak engedélyt ezen receptek beváltására a TB-től  

Mit írnak a receptre? 
Ezzel kapcsolatban kétféle gyakori megoldással találkozhatunk. 
Az egyik megoldás a bőrgyógyászok részéről, hogy “1 db női parókát" írnak a receptre. Eddig az esetemben mindig ez történt. 
A másik szintén gyakori eset, hogy pontos típus megjelölést kérnek az érintettől. Ilyenkor tulajdonképpen mindegy, hogy milyen típust íratunk fel (pl. lehet a nagyon gyakori német Ellen Wille márka), csak az a lényeg, hogy a recepten a bőrgyógyász ne jelölje be a „nem helyettesíthető” rubrikát. Ha ugyanis helyettesíthető a típus, akkor a forgalmazó szabadon adhat a vásárlónak más típust is a készletéből. 
A legprofibb - viszont bonyolultsága miatt a legritkább - megoldás az, amikor a "műszál hajas paróka + típus + ISO kód" is rákerül a parókára. A parókák ISO kódja 063003-tól kezdődik. Az OEP honlapján elérhető referenciaeszköz táblázat (frissítve 2012. július 1-jén) egy részlete látható a lenti képen (a képre kattintva olvashatóvá válik a szöveg)


Természetesen nem szükséges a legfrissebb iso-táblázattal felszerelkezve menni parókát íratni, de ha valaki szeret profin felkészülni, akkor ezáltal erre is lehetősége nyílik. :) A fent bemutatott első két megoldás bármelyike szintén alkalmazható.

Parókák ára recepttel és recept nélkül? 
A parókák ára elég széles skálán mozog, és a forgalmazók által a receptre adott "kedvezmény" kapcsán is lehetnek eltérések. A fenti táblázatból azonban jól látható, hogy egy recept átlagosan 12.000 forinttal csökkenti a paróka eredeti listaárát. 

Egyéb tudnivaló
Amikor a receptet beváltjuk, nyilatkozni szükséges annak hátoldalán arról, hogy az elmúlt egy évben nem vásároltunk parókát receptre. Erre a forgalmazó hívja fel a figyelmet, és vásárláskor elegendő ezt a nyilatkozatot megtenni a forgalmazó/eladó utasításai szerint.

A parókával kapcsolatos élményeimet, tapasztalataimat, fejlődésemet és további hasznos tudnivalókat (pl. ápolás) a paróka címke alatt elérhető bejegyzésekben találjátok.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

2012. szeptember 23., vasárnap

Sebezhetőség és erő

„Életünkben a legemberibb dolog, amit tehetünk, hogy megtanuljuk kifejezni legőszintébb érzéseinket és meggyőződéseinket, és vállaljuk értük a következményeket. Ez a szeretet első követelménye, mely egyben sebezhetővé is tesz minket a többiekkel szemben, akik talán kinevetnek. Mégis, sebezhetőségünk az egyetlen, amit az embereknek adhatunk.” William DuBay*

"Exit"
Photo by Nanoo G

‎"Amikor úgy döntök, hogy odaajándékozom magam és áradok, abban a pillanatban kiszolgáltatottá válok, mert az elvárásaimból épült védelmi falam azonnal megszűnik. Kiszolgáltatottá válok, mert a másik szabad, így nem éntőlem függ, hogy elfogadja-e ajándék mivoltomat. Minden szeretetaktus, szeretetcselekvés egy halálugrás, és nem tudod ki van-e feszítve a háló. Én csak egyet tehetek: önként odaajándékozom magamat. Semmi mást." Biegelbauer Pál

* Kádár Annamária: Mesepszichológia című könyvében ez "Az érzelmi intelligencia fejlesztésének szükségessége gyermekkorban" című fejezet mottója.

2012. szeptember 4., kedd

Kopasz vagyok. Na és?

A világhálónak köszönhetően egyre több olyan kezdeményezést találni, melyek a foltos hajhullással (alopecia areata, alopecia totalis, alopecia universalis) foglalkoznak. A legtöbb ilyen csoport/alapítvány/közösség/program célja a tájékoztatás, a sorstársak biztatása, valamint a betegség megismertetése a "nagyközönséggel", ezzel is segítve az érintetteket abban, hogy fel merjék vállalni önmagukat. Ha érintett vagy, vagy egyszerűen csak érdekel, itt olvashatsz hosszabban erről a betegségről.

Szinte valamennyi sorstárs tud olyan példát mondani, amikor kopasz/kendős megjelenését a rákbetegséggel társították. Jó esetben van rá mód, hogy egészségügyi állapotjelentést adjunk a sajnálkozó illetőnek, rosszabb esetben azonban abban a tudatban megy tovább az ismeretlen, vagy ismerős személy, hogy halálos betegek vagyunk. De arra is van példa, hogy valakit kopaszsága miatt különcnek néznek, és a normálistól eltérő, extravagáns megjelenését kritizálják a be nem avatott emberek. Nem mintha ezekkel a reakciókkal sokat kellene foglalkoznunk, hiszen mindenki a saját maga érzéseiért és gondolataiért felelős: mi azért, hogy jól érezzük magunkat, a velünk találkozó/minket látó pedig azért, hogy ne éljen előítéletekkel.  

Mivel azonban a fenti reakciók nem csak kis hazánkra, hanem más országokra is jellemzőek, számos kezdeményezés indul, melyek a foltos hajhullás nevű, sokak által korábban soha nem ismert, betegséggel foglalkoznak. Augusztus 4-ét például az egyik ilyen akció keretében Nemzetközi Alopecia Nappá nyilvánították, a szeptembert pedig az Alopecia Tudatosság (˜figyelemfelkeltés, tájékoztatás, tisztánlátás, öntudat) hónapjává választották.



Az akciókban résztvevők számos eszköz közül választhatnak, melyek segítségével kifejezhetik az alopeciás társadalomhoz való tartozásukat, ill. a velük való szimpatizálást. Ezek közül nekem a BGDL, azaz a Bald Girls Do Lunch (Kopasz Lányok Együtt Ebédelnek) elnevezésű mozgalom (melyről korábban itt írtam) ötlete tetszett a legjobban. Egy üzenetet találtak ki, melyet különböző használati tárgyakra és ruhákra nyomtattak


"Kopasz (vagyok/vagy)? Na és akkor mi van?" szlogent azért találom nagyon jónak, mert nem csak a nagyvilágnak, és a többi embernek üzen (pl. ruhán, táskán hordva), hanem segítségével (pl. bögrén, gyerekek esetében plüss macin keresztül) saját magunkat is emlékeztethetjük rá, hogy attól még, hogy nincs hajunk, ugyanolyan teljes életet élhetünk, mint bárki más. Csak rajtunk múlik, hogy milyen szemüvegen keresztül nézzük a velünk történő dolgokat...


© Minden jog fenntartva! Az az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

2012. augusztus 25., szombat

Önértékelési nyilatkozat

Kádár Annamária pszichológus szerint önbecsülésünk azt mutatja meg, hogy mennyire fogadjuk el és becsüljük saját magunkat, határainkkal és lehetőségeinkkel együtt. 

Hajhullásom, kopaszságom éveken keresztül kiváló okot szolgáltatott arra, hogy ne fogadjam el önmagam. Az önismeret göröngyös útjára lépve azonban jó néhány felismeréssel gazdagodtam. Többek között azzal, hogy a külsőmben bekövetkezett változást eleve meglévő önértékelési problémám miatt nem tudtam éveken keresztül feldolgozni.

Alacsony volt az ún. belső önbecsülésem (erről majd írok még egy későbbi bejegyzésben), ezért kívülről vártam a megerősítést. Ennek megszerzése érdekében a maximumot akartam nyújtani mindig, mindenben. A kopaszság pedig egyáltalán nem szerepelt a tökéletessé válásom összetevői között, ezért megbénított a tehetetlenség az Alopeciával folytatott küzdelmem során.

Csak akkor tudtam alacsony önértékelésem valódi okaival szembesülni és foglalkozni, amikor megbékéltem hajam elvesztésével: első lépésben megláttam a szépségét, majd élvezni kezdtem az előnyeit, aztán elfogadtam, majd megszerettem a tükörből rám tekintő ismeretlen ismerőst. Örülök, hogy nem adtam fel, és végül vissza vettem Alopeciától az irányítást.

Kádár Annamária szerint Virgia Satir Én én vagyok és így vagyok jó című önértékelési nyilatkozatát érdemes időnként újraolvasni, és tudatosítani magunkban legfőbb üzenetét: mindig van lehetőségünk arra, hogy életünket megváltoztassuk és új utakon elinduljunk, hogy szembenézzünk a saját félelmeinkkel.


Kép: Karol Bak.  Kép innen.

Önértékelési nyilatkozat

"Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

... Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó."

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. augusztus 19., vasárnap

Tehetetlenség és remény

Tehetetlen vagy. Próbálod, de mégsem tudod befolyásolni a hajszálak és a foltok között zajló küzdelmet. Mindent elkövetsz, hogy a hajszálaid eséllyel induljanak a következő napi csatába, és reménykedsz, hogy reggelre nem lesz nagyobb és több kopasz folt a hajadban. 

Aztán megjelenik a kétségbeesés és a düh, amikor újabb foltot találsz. Legszívesebben darabjaira törnéd a tükröt, amin keresztül a rossz hírről értesülsz. Utálni kezded a tükörképed, ám mégis nehéz megállni, hogy ne óránként ellenőrizd, valóban jól láttad-e...

Vissza akarod venni az irányítást, ezért újra kutatni kezdesz. Milyen orvosnál nem jártál még? Milyen vizsgálatokon lehetne még átesni? Milyen szerrel nem kísérleteztél még? És a remény újra felüti fejét... 

Reménykedsz benne, hogy most majd megtalálják az okát, meglesz az ellenszer, és akkor végre vége ennek a pokolnak. Az nem lehet, hogy örökre így marad! Még csak pár éve küzdesz, de már nagyon fáradtnak érzed magad. Kizárt, hogy így maradjon. Kizárt, hogy kibírd ezt a küzdelmet az elkövetkező 5-10-20-30-40 éven át!

És ekkor úgy tűnik, hogy az egyik foltod mintha talán kisebb lenne. Ismét megnézed, és igen, tényleg, újra megjelentek a hajszálak!

Teljesen beszűkül a gondolkodásod. Nem foglalkoztat más, csak a hajad. Hullik-e, nő-e, látszanak-e a foltok, mivel takard el?
Photo by Nanoo G.

Idegenkedsz tőle, de egyre többször jut eszedbe a paróka. De nem! Kizárt, hogy ideáig eljuss! Biztosan nem veszel! Aztán a sírás kerülget, amikor az elsőt felpróbálod. De hisz ez nem is te vagy! Szúr, durva a tapintása, mintha sapkát hordanál. Mennyivel szebb volt a saját hajad! Vissza akarod kapni a saját hajadat. Azzal a meggyőződéssel mész ki a bolt ajtaján, hogy neked ez nem kell, pedig az orvos is azt mondta, hogy talán nem ártana venni egyet. Kis idő múltán visszamész, és gondolkodás nélkül böksz rá az első valahogy kinézőre, hisz kínos lenne még tíz másikat felpróbálni. Jó lesz ez, úgyis csak végszükség esetén fogod a fejedre tenni...

Hihetetlen, hogy mennyi ideje küzdesz, miközben csak egyetlen kérdésre keresed a választ: mitől hullik a hajad? Egyetlen vágyad, hogy valaki megmondja végre, mi ez és meddig tart. Ehelyett százféle találgatás, egymásnak ellentmondó tanács a válasz. De ennek ellenére jól esik, ha egy bizakodó szakember kezei közé kerülsz, akiért bármilyen vizsgálatra és kezelésre képes vagy, miközben utálod azt, aki megpróbálja reményed halványan pislákoló szikráját eloltani. 

Fáradt vagy, kimerített ez a harc. 

Semmire nem vágysz jobban, mint nyugalomra, és hogy élni kezdj végre. Szép lassan kezd formát ölteni benned egy gondolat: "ha megpróbálnám szépnek látni...ha megpróbálnám elfogadni...talán akkor végre szabad lennék..."  
...

Így kezdődött minden, így e blog is, és vele együtt felnőtt életem...

.............................................................................................................

... és amit ekkor még nem is gondoltam, hogy nem is olyan sokkal később:
  • meglátom az állapotomban rejlő szépséget és különlegességet
  • a ruhatáram természetes részévé válik a parókám, azaz egészen pontosan a parókáim és kendőim;
  • sorstársakra találok, akikkel létrehozzuk a támogató csoportot a foltos hajhullásban érintettek számára;
  • megálmodjuk és valóra váltjuk a kaTARzis kiállítást
  • az önismeret útjára lépek, és életem természetes részévé válik az önszeretet (hajjal és haj nélkül egyaránt)
"Ami megváltoztatható, azt meg kell változtatni. Ahol valami megváltoztathatatlan, ott magamat kell megváltoztatnom." Alfried Langle (osztrák pszichológus) 

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. augusztus 15., szerda

Paróka kisokos

Hajhullásom kezdetén idegenkedtem a parókától, már magától a szótól is kirázott a hideg. Abban bíztam, hogy hamarosan minden jobbra fordul, visszanő a hajam, ezért jó messzire elkerültem a parókaszalonokat. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy húsz-huszöt évvel ezelőtt a kínálat is egészen más volt még, de nem akarom szépíteni a dolgot: ezen a téren (is) eléggé megmakacsoltam magam. Amikor aztán végképp elkerülhetetlenné vált, hogy beszerezzek egyet, csakis emberi hajból készült parókát voltam hajlandó fontolóra venni. Éveken keresztül kizárólag csak eredeti hajból készült darabokat hordtam, a szintetikus változatokat fel sem próbáltam. Aztán szép lassan megenyhültem, és ekkor egy igazán széles horizont nyílt meg előttem. 

Így aztán mostanra többévnyi tapasztalattal rendelkezem mind a humán, mind pedig a műszálas (szintetikus) paróka viselését illetően, ezért összegyűjtöttem a különböző típusú parókák számomra legfontosabb tulajdonságait, előnyeit és hátrányait egyaránt. 

Bár nem gondoltam volna, hogy így lesz, de nekem beváltak a műszálas változatok. Az egyik érvem mellettük, hogy egy emberi hajas paróka áráért (ami akár két-háromszázezer forint is lehet) akár három-négy szintetikus parókát is tudok venni, így pedig könnyebben és gyakrabban tudok kísérletezni a különböző fazonokkal: mintha a saját hajam lenne, és időről időre új színt és formát készítene a fodrászom. Ezek többsége ráadásul extra divatos és nagyon jó minőségű: a szálaik szépen, egyenként, természetesen mozognak, a színeik pedig gyakran még az enyhe lenövést is imitálják. Laikus szem meg nem mondja róluk, hogy parókák, ezért érdemes felkészülni rá, hogy sokan megkérdezik majd a fodrászunk elérhetőségét. ;)
© Fotók saját archívumból, valamint Verbőci Patrícia, Molnár Gábor és Aradi Barna munkái  

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én a rövidebb fazonokat részesítem előnyben, amelyeknél tényleg szinte mindegy, hogy szintetikus vagy humán hajas változatot választunk-e. A hosszabb fazonú műszálas parókák egyik komoly hátránya ugyanis, hogy a ruhával, sállal érintkezve nagyon könnyen és gyorsan "kiszálkásodik" a végük, ami néhány hónap után már eléggé látványossá és zavaróvá válik, így előfordulhat, hogy akár már háromhavonta is cserélni kell őket. 

Ezért azok, akik a hosszabb hajat szeretik, gyakrabban választják a emberi hajból készült parókákat, amelyek megfelelő ápolás mellett akár több éven keresztül is hordhatóak. A humán parókák ráadásul teljesen úgy "viselkednek" - ugyanúgy moshatók, formázhatók, festhetőek - mintha a saját hajunk lenne. Ez az előny azonban néha a hátrányuk is! Az emberi hajból készült frizurák színét kiszívhatja a nap, esős-párás időben pedig a következő mosás-formázásig a formájukat is elveszítik. 

Ezzel szemben a szintetikus hajból készült göndör frizura párás időben is ugyanolyan göndör marad, és a színe sem fakul meg. Csak az a fránya szálkásodás ne lenne! A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy bár a műszál hajas parókák ápolása pofonegyszerű (rövid áztatás, balzsamozás és pár órás száradás után mindig ugyanolyan, mintha most léptünk volna ki a fodrászszalonból), némelyik fazon úgy nyolc-tíz hónap rendszeres hordás után már kicsit azért ellaposodik és kissé sapkaszerűvé válik (de szerencsére ennek megelőzésére is van már egy praktikám - ld. a paróka ápolásáról szóló linken).

Ha tehát valaki hosszú hajat szeretne, hosszabb távon érdemesebb az emberi hajas változatot választania, ami akár két-három éven keresztül is hordható. Ezeket lehet szárítani, csavarni, sütni, formára vágni. A szintetikus/műszálas változatot inkább azoknak érdemes választaniuk, akik a rövidebb fazonokat szeretik, és nem szeretnének sokat bíbelődni a frizura elkészítésével. A szintetikus hajat (néhány drágább kivételtől eltekintve) nem érheti hő, ezért vigyázni kell a szaunával és a sütés-főzéssel is, és nem lehet őket beszárítani, besütni sem. Cserébe viszont minimális energiabefektetéssel és a vásárláskor kapott ápolási tanácsok betartásával sokáig ugyanúgy vagy majdnem ugyanúgy néznek ki, mint amikor először kivettük őket a szalonban a dobozból.

Műszálas paróka vásárlásakor évente egyszer receptet is kérhetünk a bőrgyógyászaton. Erről bővebb információ itt található.

A különböző fazonokról és típusokról további részleteket tudhattok meg a biatorbágyi Rose Hair Studio videójából és bejegyzéséből. Ezen felül Budapesten jó minőségű (pl. a német Ellen Wille) műszálas parókákat többek között a Hair Club és a Wigplanet üzleteiben, illetve ezen forgalmazók vidéki partnereinél tudjátok beszerezni. Érdemes vásárlás előtt szétnézni a webshopjaikban is, ahol a kínálat és az árak is összehasonlíthatók.

Vásárláskor próbáljatok fel többféle fazont, hosszúságot és színt is. Ha tudtok, vigyetek valakit magatokkal, aki segít a döntésben. Készítsetek a felpróbált darabokról fényképeket, és nézzétek vissza így is őket, mielőtt kiválasztjátok a próbafolyamat végén a szívetekhez legközelebb állót. Idővel egyre rutinosabbá váltok majd, és akkor akár már az internetes rendelést is kipróbálhatjátok (a bátrabbak persze már korábban is :)).

Létezik egy úgynevezett hajprotézis megoldás is, ami tulajdonképpen egy emberi hajból készült, egyénre szabott, lélegző membránba szőtt, majd fejre ragasztott paróka (lehet benne aludni, sportolni, fürdeni). Felragasztás után körülbelül kéthavonta kell vele visszajárni egy speciális ápolásra (ún. refúzióra). Részletekért érdeklődni itt lehet. 

Ha csak a paróka átmeneti rögzítésre van szükségetek, akkor a paróka szalonokban vagy professzionális sminkkellékeket árusító üzletekben kapható a rögzítést segítő kétoldalú ragasztószalag és -gél, valamint ragasztó-eltávolító balzsam is, a nagyobb drogériákban és szupermarketekben pedig ragasztó zselé (pl. Schwarkopf Got2b), de manapság már a külföldi webáruházak kínálatában is könnyen elérhetőek. 
A paróka viselését megkönnyítheti a paróka-alá-való bambusz sapka, melyről itt és itt írtam, téli praktikáimról pedig itt olvashattok. További tippeket és információt a paróka címkés bejegyzéseknél találtok.

A parókát helyettesítő megoldásokról a kendők-sapkák címke alatti bejegyzésekben található néhány praktikus tanács és ötlet.
Néhány egyszerű, a fenti képeken is látható kendőkötési technikát videón is megnézhetitek (itt).

(A bejegyzés eredetileg 2012-ben született, de folyamatosan frissül az éppen aktuális információkkal és lehetőségekkel.)

© Minden jog fenntartva! Az írás és a fényképek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. augusztus 6., hétfő

Londoni aranyérem

Sydney után Londonban is egy sorstársunk állhatott a dobogó legfelső fokára. Az elszánt és kitartó Joanna Rowsell, a brit kerékpár csapat tagjaként kapott aranyérmet - a világbajnoki mellé az olimpiait is begyűjtve.

A most 23 éves Joanna haja 10 éves korában kezdett hullani. Szégyenlős, visszahúzódó lány volt, míg nem egyszer csak rátalált a kerékpározásra. Megviselte, hogy hosszú, gyakran lófarokban hordott haját elveszítette, ezért nem szeretett otthonról kimozdulni, de a kerékpározást annyira megszerette, hogy végül nem hagyta, hogy Alopecia visszafogja a fejlődésben. Miután 15 éves korában kiderült róla, hogy tehetséges ebben a sportban, nem szerette volna eltékozolni a bajnokká válás lehetőségét csak azért, mert hullik a haja. Így lett tagja a brit nemzeti kerékpáros csapatnak, de egyéniben is szokott versenyezni.

Haja az elmúlt 13 év során háromszor nőtt vissza és hullott ki újra. Honlapján több fényképen is parókában látható. Általában parókában veszi át a nyert érmeit is, mert elismeri, mint minden lány, ő is szeretne jól kinézni a dobogón és fotózás közben, de nemrég egyik egyéni versenyét követően, majd az egyik csapatgyőzelemkor is paróka nélkül állt a dobogóra.

Kép innen.

A londoni aranyérmét paróka nélkül vette át, pedig megfordult a fejében, hogy nem így tesz, mert korábban kapott megjegyzéseket az emberektől. Ugyanakkor azt is tudja, hogy sokat számít a sorstársainak, ha felvállalja állapotát és ezzel is lehetőséget teremt arra, hogy szélesebb nyilvánossággal ismertesse meg a fotlos hajhullást. 

Nem tudja, hogyan alakult volna az élete a hajhullás nélkül. Talán nem is kerékpározna most. Amikor hullani kezdett a haja, annyira szégyellte magát, hogy bezárkózott, és egyetlen örömet a tanulás és az abban elért sikerek jelentették számára. A kemény munka tudta csak elterelni a figyelmét arról, hogy a jövője (pl. kell-e így ő a fiúknak, hogyan fog így idegenekkel együtt dolgozni) miatt aggódjon. Amikor kerékpározni kezdett, ugyanezzel a szorgalommal és küzdeni akarással vetette bele magát a munkába, mint amit az évek során a tanulásban - egyfajta Alopecia elől való menekülésként - kifejlesztett magában. Ezúttal azonban leküzdötte alopeciás félelmeit, és csak a kerékpározásra koncentrált. Úgy érzi Alopeciának köszönhetően vált azzá, aki.

Kép innen.

Nemrég tudtam meg, hogy egyik fiatal sorstársunk is komoly sportkarrierről álmodik kardvívásban. Szilágyi Áron mellett az alopeciás aranyérmes olimpikonok is példaként állnak előtte. Szerintem elég jó előjel, hogy az AU nem csak az Alopecia Universalis rövidítése, hanem az arany vegyjele is! :) Mi nagyon drukkolunk! Hajrá Dóri!

Bejegyzés forrása ittitt és itt.

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2012. augusztus 1., szerda

Élethű

Nemrég egy kiállítás megnyitóján jártam. A Bon MilArt Kávézóban látható az Összkép Fotókiállítás: nyárról, ajtókról, ablakokról, retró hangulatról és atmoszféráról. Az egyik fénykép különösen felkeltette az érdeklődésünket. Azon kezdtünk tanakodni, vajon hogyan talált rá a fotóművész fekete, kopasz modelljére...
Másnap derült fény a titok nyitjára... A fénykép Horváth Károly kirakatfotó-sorozatának egyik darabja. :) Ha viszont élő, fekete, kopasz és nem mellesleg gyönyörű nőkre is kíváncsiak vagytok, akkor róluk itt, itt és itt írtam korábban.

2012. július 27., péntek

Alopecia az Olimpián

Az Olimpia lázában ég az egész világ, így ki más is lehetne egy új bejegyzés főszereplője, mint egy foltos hajhullásban, kicsit pontossabban annak universalis formájában szenvedő Olimpikon.


Az 1981-es születésű Staciana Stitts az USA úszócsapatának tagjaként a Sydney-i Olimpián aranyérmet nyert 4x100 méteres vegyes-váltóban. Jelenleg edzőként dolgozik.


Staciana haja 12 éves korában kezdett foltokban hullani. Az úszás miatt paróka helyett inkább sapkát hordott, de nem érezte jól magát, mert úgy érezte, hogy a sapka mögé kell rejtenie személyiségét. Hat hónappal később a haja elkezdett visszanőni. Az efeletti öröme azonban nem tarthatott sokáig, mivel hamarosan újra kihullott a haja. Ekkor azonban arra az elhatározásra jutott, hogy inkább leborotválja a megmaradt haját, majd békét kötött a kopaszságával, és elfogadta önmagát. És mivel ő ezt a problémát önmagában megoldotta, az őt körülvevő emberek számára is természetes lett új külseje.

Staciana azt vallja, hogy Alopeciának köszönheti erős és határozott személyiségét. Az amerikai "Gyerekek Alopecia Projektje" (CAP) kezdeményezés szóvivője, valamint az Amerikai Foltos Hajhullás Alapítvány (NAAF) által szervezett Ifjúsági Konferencia és Tábor lelkesítő előadója, hiszen sikerei és kitartása révén kiváló példakép a gyerekek, fiatalok számára.

Bejegyzés és képek forrása: itt és itt.

2012. július 23., hétfő

Paróka ápolás

Rendszeres olvasóim tudják, hogy sokáig idegenkedtem a műszál hajas parókától, és éveken keresztül csakis emberi hajas változatot voltam hajlandó hordani. Most azonban már több, mint egyéves tapasztalattal rendelkezem a műszál hajas paróka viselését illetően, miután végre rászántam magam, hogy kipróbáljak egyet.

Azóta már nagy rutinra tettem szert, és nagyon élvezem, hogy időről időre átalakulhatok. Felettébb tetszik, hogy divatos, különböző színű és fazonú parókáim lehetnek (jelenleg egy szőke és egy vörös rövid fazon) a humán hajas paróka árának töredékéért. Hamarosan készítek egy összehasonlítást is, mert tagadhatatlanul mindkét típusú parókának megvannak a maga előnyei és hátrányai.

Most azonban íme néhány jó tanács az egy évvel ezelőtti bejegyzésem kiegészítéséül a műszál hajas változathoz:
  • a parókát lehetőleg csak szárazon fésüljük, a külön ezt a célt szolgáló ritka fogazatú (fém) fésűvel;
  • göndör fazonoknál a hajat tincsenként fésüljük át;
  • a kócolódás (szálkásodás) a hosszabb fazonoknál gyakoribb a ruha, kabát, üléstámla dörzsölő hatása miatt;
  • használat közben a kondicionáló vagy speciális hajolaj segít a hajtincsek fényének megőrzésében;
  • a hagyományos műszál parókákat melegtől, gőztől, forró levegőtől tartsuk távol (pl. sütő, tűzhely, nyílt láng, melegítő berendezések, szauna, hajsütő, hajszárító), mivel ezek rongálhatják, sőt, tönkre is tehetik a parókát. (Ma már kaphatók olyan műszál hajas - kicsit drágább - változatok is, amelyek hajsütővel formázhatók, erre azonban mindig kérdezzetek rá a forgalmazónál, vagy végezzetek próbát egy kevésbé látható részen, nehogy tönkre menjen a hosszas mérlegelés után beszerzett parókátok.) 
Műszál hajas paróka tisztítása:
  • a paróka tisztításának gyakorisága a használattól és a különböző szennyeződéseknek (pl. dohányfüst, szmog) való kitettségétől is függ, de általában egy-kéthetente esedékes;
  • fogunk egy tiszta lavórt vagy nagyobb edényt és feloldunk egy "diónyi" speciális, a műszál hajas parókához használható sampont 1 liter hideg (esetleg kéz-meleg/langyos) vízben;
  • ebben a samponos vízben (aminek öntisztító hatása van) dörzsölés, csavarás nélkül, óvatosan átnyomkodjuk (mint például egy kényesebb fehérneműt), hagyjuk benne állni kb. 10 percet, majd hideg vízzel átöblítjük (pl. egyik kezünket "állványként" használva leöblítjük a samponos vizet a zuhanyrózsa segítségével a parókáról;
  • tisztítás után speciális balzsamot is tehetünk a könnyebben kócolódó, illetve a ruhával gyakrabban érintkező részekre, amit rövid ideig rajta hagyunk, aztán hideg vízzel ezt is kiöblítjük belőle (de ez akár el is hagyható);
  • szobahőmérsékleten törölközőre fektetve, vagy állványon (de akár egy erre a célra alkalmas vázára helyezve is) szárítható (egy éjszaka alatt általában megszárad, az eredeti fazonjának megfelelően);
  • ha szeretnénk elkerülni, hogy pár hónap hordás után ellaposodjon a paróka, mosás és öblítés után kb. 15-20 percig hagyjuk száradni az előző pontban leírt módon, majd ha a paróka fazonja engedi, fejjel lefelé tartva, nagyon óvatosan, a speciális paróka fésűvel fésüljük a szálakat a padló irányába (vagyis ellentétesen, mit ahogy normál esetben a szálak állnának), majd pedig így, fejjel lefelé függesszük ki valahová (pl. ruhaszárítóra csipesszel, vagy egy vállfa akasztójába téve), és hagyjuk így fejjel lefelé lógatva teljesen megszáradni - száradás után pedig tegyük vissza az állványra (ezzel a módszerrel a paróka szálai száradás után levegősebbek lesznek, azaz kevésbé lapulnak rá majd rá a fejre);
  • melegtől, gőztől, forró levegőtől tartsuk távol (vagyis ne akarjuk hajszárítóval gyorsítani a száradás folyamatát - kivéve, ha erre kifejezetten alkalmas, speciális műszálas parókánk van);
  • félig nedves állapotában kondicionáló spray-vel is be lehet fújni, amit a teljes száradást követően (ill. két mosás között ) is meg lehet ismételni - ezáltal a műszál hajas parókákra jellemző szálkásodás* kialakulása késleltethető;
  • hagyományos hajlakk, sütővas használata tilos (kivéve, ha erre kifejezetten alkalmas, speciális műszálas parókánk van, amire érdemes külön is rákérdezni vásárláskor)!
  • a paróka vásárlásakor kérjünk útmutatást, leírást a konkrét darabhoz kapcsolódóan, és a leírásban szereplő utasításokat, javaslatokat tartsuk be, ha szeretnénk hosszan megőrizni a paróka minőségét.   
* A szálkásodás a rövid fazonú hajaknál kevésbé jellemző; a hosszabbaknál azonban kb. 1,5-2 hónap elteltével jelentkezik, mivel a hajszálak a bőrrel, ruhával, kabáttal, üléshuzattal érintkezve a súrlódásra így reagálnak. Aki nem ragaszkodik a hosszabb hajhoz, és szeretné parókája minőségét minél hosszabb ideig megőrizni, annak érdemes rövid(ebb) fazont választania, és a tisztításra vonatkozó útmutatót követnie.

Forrás: Hair Club paróka gyártó és forgalmazó cég szóróanyaga - kiegészítve saját tapasztalattal. Fotó: Hair Club.

Az emberi hajas parókáról itt és itt, ill. ápolásáról itt írtam. 

2012. július 18., szerda

Sors

‎"Csak a betegségem után értettem meg, milyen fontos, hogy igent mondjunk a tulajdon sorsunkra. Mert ilyen módon jön létre egy olyan én, amely akkor sem vall kudarcot, ha fölfoghatatlan dolog történik vele. Olyan én, amelyik kitart, elviseli az igazságot, és megbirkózik a világgal meg a sorssal. Akkor még a vereségből is győzelem kovácsolható. Semmi sem kuszálódik össze - sem kint, sem bent; a tulajdon folytonosságunk ugyanis helyt állt az élet és az idő áradatával szemben. De ez csakis akkor történik így, ha az ember nem avatkozik bele tolakodóan a sors terveibe." Carl Gustav Jung

Photo by Nanoo G.

2012. július 14., szombat

Fedetlenül

2012. május 14-20 között a londoni Frameless Galériában egy különleges kiállításra került sor "Uncovered" (Fedetlenül) címmel.

A kiállítás keretében Daniel Regan hajhullással, Agata Cardoso pedig a mellrákkal érintettekről készített fotóit lehetett megtekinteni. A kiállítást többek között az Alopecia UK, a Rózsaszín Szalag Alapítvány, valamint a Brit Bőrgyógyászok Társasága támogatta. A kiállítást egy-egy fotóval 2012. áprilisától a londoni metróaluljárókban is hirdették.


Daniel Regan fényképész hosszú távú projektje keretében azt a célt tűzte ki, hogy érdekes fotóin keresztül felhívja a figyelmet Alopeciára, azaz a hajhullásra, ugyanis ez a külső megjelenést alapjaiban megváltoztató betegség/állapot több mint egy millió embert érint az Egyesült Királyságban, miközben kiváltó okairól még mindig csak rendkívül keveset lehet tudni.


Rendszeres olvasóim, ill. az érintettek tudják, hogy önmagában ez a betegség a hajveszteségen túl nem károsítja fizikai értelemben a szervezetünket, és nem is életveszélyes, ugyanakkor rendkívül romboló hatásai lehetnek az énkép, önbizalom, önértékelés, és ezeken keresztül az emberi kapcsolatok tekintetében is. A haj fontosságát hangsúlyozó társadalomban elvesztésének feldolgozása leginkább a nők esetében jelent komoly kihívást.

Daniel a fényképek segítségével azt szeretné megmutatni, hogy a kopaszság valójában gyönyörű. Tíz bátor nő, férfi és gyerek állt/ült modellt Danielnek, hogy elkészülhessen a kiállított, lenyűgöző fekete-fehér sorozat, amely Alopecia különböző stációit jeleníti meg: a foltoktól a teljes kopaszságig. 


A bejegyzés és képek forrás itt, itt és itt. Az Uncovered kiállítás honlapja itt található.