2011. március 26., szombat

Mákvirág találkozó


A meteorológiai tavasz első szombatja a hosszú tél után végre a napsütés reményével kecsegtetett, mi mégsem ettől, hanem az első randevú izgalmától estünk transzba. A szó átvitt és a szó szoros értelmében is.

A sikerhez és a jó hangulathoz a helyszín is nagymértékben hozzájárult. Az Asylumban pár órára menedékre leltünk. Új erőre kaptunk útjaink folyatásához, melyek egészen bizonyosan fogják még keresztezni egymást.

A találkozón a korosztályi képviselet a 2,5 évestől az 50 évesig terjedt, a nemek tekintetében enyhe nőuralom alakult ki. A budapesti helyszín a vidékieknek sem okozott akadályt: ki közelebbről, ki messzebbről, de nekivágott az útnak.

Egy kis félelem mindenkiben ott motoszkált. Sokan féltek a hónapok, évek alatt jó mélyre elásott érzések újbóli felszínre kerülésétől, és attól, hogy Alopeciával immár nem csak a tükörben fognak találkozni.

Engem leginkább az izgatott, hogyan lehet majd egy húsz fős, kicsit heterogén társaságot öt-hat órán keresztül mindenki megelégedésére lekötni. Ebben aztán többen is a segítségemre siettek. Külön köszönet Móninak és Gábornak!

A közös lakótárs, a közel azonos küzdelem, valamint az Alopeciás élethez kötődő tapasztalatok és érzések miatt úgy éreztük, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Így a kezdeti gátlások is nagyon hamar elillantak. A bátrabbak erről kézzelfogható bizonyítékot is szerezhettek. Talán nem marad majd titokban, hogy itt mire célzok. ;)

Három hét telt el első találkozásunk óta, de az érzések még most is élénken élnek bennem. Egy éltre szóló élménnyel lettem gazdagabb!

A Lélek-fogadóban "lelkeink felismerték egymást". Köszönöm Ildikónak az én érzéseimet is tökéletesen kifejező mondatát!

A következő találkozóig a MAAK segítségével tartjuk a kapcsolatot!

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

2011. március 6., vasárnap

Zindaba, Zambia merész kopasz szépe

Január első napjaiban a vasárnapi sütés-főzés közben a Miss World szépségkirálynő-választás adta a háttérzajt.

Néha oda-oda sandítottam, hogy összemérjem magam a világ szépeivel, amikor egyszer csak egy csokoládébarna teljesen kopasz, fülig mosoly királynő tűnt fel a képernyőn.

Az illusztrációul választott fényképen sincs sok haja Zindabának, de a versenyre még ettől is megszabadult.

Ez is kiváló példája annak, hogy egy nő nem csak hosszú, dús hajjal lehet gyönyörű és vonzó. Szeretném, ha ennek bebizonyításában a sorstársaim is segítségemre lennének.

Remélem (és tudom), hogy a tegnapi találkozónk keretében megtapasztalt modell szárnypróbálgatás csak az első lépés volt e "küldetésem" teljesítéséhez!