A "Kopasz Lányok Együtt Ebédelnek" (BGDL) szervezet honlapján találtam egy amerikai pszichológus összefoglalóját a foltos hajhullással küzdő nők érzéseiről, lelki küzdelméről és fejlődéséről.
- Az emberek úgy gondolnak a külsejükre, mint teljes önmagukra, holott az csak egy része annak, akik valójában vagyunk.
- A haj nagy részének elvesztése olyan, mintha valaki valamely testrészét veszítette volna el. Minden egyes alkalommal, amikor kihullik, egy gyászfolyamat veszi kezdetét, ami teljesen természetes. Amikor túljutunk a gyászon, rájövünk, hogy többek vagyunk, mint a hajunk, vagy a testünk bármely része.
- Ezzel egy időben rájössz, hogy micsoda belső erőkkel rendelkezel, amitől magabiztosabb leszel. Ekkortól már nem igazán számít számodra az, hogy mit gondolnak az emberek a külsőddel kapcsolatban.
- Te határozod meg a hozzáállásodat, ami sugárzik belőled. Ekkor már az sem zavar, ha a hajhullásról kell beszélned, vagy másokat kell ezzel kapcsolatban meghallgatnod.
- Mivel egyre magabiztosabb vagy, és egyre kevésbé vagy érzékeny a hajhullásoddal kapcsolatban, az emberek is természetesebben állnak hozzá a témához a társaságodban, hiszen már nem szorongsz.
- A külső megjelenés minden ember számára mást jelent. Ha nagy jelentőséget tulajdonítasz a külsőségeknek, és a tökéletességnek, akkor a hajhullást is nehezebbnek éled meg.
- A világ azt tükrözi vissza számodra, amit te gondolsz saját magadról. Ha jól érzed magad a bőrödben, akkor ezt a képet sugárzod magadról.
- A külsővel kapcsolatos társadalmi nyomás nagyon erős, de az önmagadba vetett hit ezt ellensúlyozhatja. Minél inkább figyelembe veszed a saját igényeidet, szükségleteid (szemben a társadalmi "közhelyekkel"), annál inkább ellen tudsz állni a nyomásnak.
- Teljesen természetes, hogy feltűnik, ha valaki, vagy valami a környezetünkben MÁS. Időbe telik, amíg az emberek hozzászoknak, hogy a dolgok (és különösen a külső megjelenés) különbözőek.
- Ha kapcsolatba lépsz sorstársakkal, akik hozzád hasonló tapasztalatokkal rendelkeznek és hozzád hasonlóan éreznek, akkor rájössz, hogy nincs veled semmi baj. Az USA-ban a BGDL-n (Magyarországon pedig a MAAK-on :)) keresztül tapasztalhatod meg, hogy nem vagy egyedül.
Saját élményeim, érzéseim és tapasztalataim alátámasztják Lila Swell megállapításait. Ha ezekről szívesen olvasnál bővebben is, akkor ajánlom figyelmedbe a korábbi bejegyzéseket - már csak azért is, mert mostanában kicsit ritkábban jelenetkezem friss írásokkal (de ígérem, ennek okáról is olvashattok majd a közeljövőben :)).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése