Nyári divat #1

Egy nő gyakori dilemmája, hogy mit vegyen fel. Én például reggelente addig nem kelek fel, amíg ki nem ötlöm, mi lesz rajtam aznap. Régebben ezt a szekrény előtt állva tettem, de rájöttem, hogy sokkal kényelmes az ágyban fekve elmélkedni. Nem meglepő módon sokszor előfordul, hogy késve indulok dolgomra. :)

Alopeciának köszönhetően bizonyos esetekben nemcsak a ruha- és cipőtáramat, de a fejrevaló készletemet is többször végig kell pásztáznom gondolatban, hogy szín-, forma és stílus tekintetében a leginkább harmonizáló megoldást öltsem magamra.

Ha elég bátor lennék fedetlen fővel távozni otthonról, sok időt spórolhatnék, és talán a késéseim számát is csökkenteni tudnám. A lenti képek kiváló bizonyítékai ugyanis annak, hogy a kopaszság mindenféle ruhához nagyon jól áll.

Diandra Soares modell a Lakme Divathéten 2010. márciusában Mumbaiban Krishna Mehta, Riyaz Ganji, Vizyon, Sabyasachi, Kiran és Meghna, valamint Satya Paul tervezők ruháiban jelent meg.

Bátrabbak számára figyelmeztetés: a megfelelő fényvédelem a fejbőrt is megilleti! Emlékeztetőül: itt olvasható tavaly nyári bejegyzésem. :)

Variációk parókára

Nemrég nagy dologra szántam rá magam: új frizurám lett. Már régóta fontolgattam, de most jött el az ideje. Ezzel életemnek tagadhatatlanul lezárult egy szakasza: mostantól (egy ideig legalábbis) műszálhajas parókát hordok.

Fájó szívvel és hosszú mérlegelést követően pár napja elcsomagoltam emberi hajból készült, enyhén konzervatív parókáimat, hogy teret engedjek a kicsit modernebb jövevényeknek.

Hosszú kapcsolatot pakoltam el a szekrény mélyére: 6,5 év eredeti hajban; 4,5 év változatlan fazonban. Valóban itt volt már az ideje a váltásnak.

Először 2010 decemberében kezdtem kifelé tekintgetni a kapcsolatunkból. Nem is tudtam ellenállni a kísértésnek. Vágytam már egy kis változatosságra, egy kis kalandra, valami újra. Ekkor leltem rá Foxra.

Elkezdtünk ismerkedni. Persze mindezt nagy titokban. A munkahelyemen például nem is tudtak a létezéséről. A hétvégéket próbáltuk kihasználni, hogy jobban megismerjük egymást. Hamarosan azonban rá kellett jönnöm, hogy nem feltétlenül ő az igazi.

Azért ennek ellenére továbbra is kettős életet éltem. A munkahelyemen maradtam a konzervatív külsőnél, azon kívül viszont az új frizurámban mutatkoztam.

Nem sokkal később azonban egy váratlan találkozás egy vörössel gyökeres változásokat eredményezett. Szerelem volt első próbára. Kár, hogy már foglalt volt. :)

A történtek hatására azonban körvonalazódott, hogy valójában mit keresek, milyen lehetne az IGAZI.

Rövid nézelődés, és annál hosszabb próbálgatás után a Karolina úton rá is találtam a tökéletes társra, Discre (Ellen Wille). Köszönöm Károly és Tamás szakszerű és türelmes segítségét.

Kicsit izgatott voltam, hogyan fogadják majd a munkatársak a nagy átalakulást. A hatás természetesen nem maradt el: az első pár napban kijutott a lelkes dicséretekből és az újbóli bemutatkozásból (azoknak, akik nem ismertek meg :)).

A fodrászom nevét azonban szigorúan titokban tartottam. :)

Tapasztalataimmal jelentkezem majd!

A jó minőségű német Ellen Wille parókák lehetséges beszerzési helyei Budapesten a Hair Club és a Wigplanet üzletei.

© Minden jog fenntartva! A kép és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Főnix, a szent tűzmadár

„A Főnix az a szent tűzmadár, ami az egyik pillanatban még a poraiban nyugszik csöndesen, majd összegyűjti környezetéből az energiáit, egységbe rendezi magát és életre robban. Lángol és lángra gyújt mindent maga körül. Felégeti az akadályokat, lebontja a falakat. Energiája inspirál, cselekvésre, kreativitásra serkent, hiszen eleme a tűz. Maga a tűz őselem a szellem átalakító erejét jelképezi, a madár pedig a lélek szimbóluma. A Főnix képviseli tehát a lélek - szellem által való – önmagát megújító képességét. Mindenkiben megtalálható a Főnix isteni ősmintája, energia lenyomata. Ez egy folyton izzó parázs, ami bármikor fellobbanhat, hogy kiárassza fényét a világra”

Testfestés: Magosi Beáta. Fotók: Benkő Péter.

© Minden jog fenntartva! A képek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Kulisszatitok

Az első MAAK találkozó egyik meghatározó eseményéről eddig még nem írtam. Kerestem hozzá a megfelelő szavakat, mert akkor és ott valami olyasmi történt, amit nehéz szavakba önteni.

Talán nem véletlen, hogy az esemény főszereplője egy fényképezőgép volt. És természetesen a modelleken kívül főszereplő volt a fényképezőgéppel varázsolni tudó Gábor, egyik sorstársunk apukája, nem mellesleg profi fotós, aki a találkozóra nem teljesen véletlenül a profi felszerelését is magával hozta.

A találkozón Gábor nyitottsága, kedves humora és különleges képessége az Alopecia mögött megbúvó arcunk előcsalogatásában előbb utóbb szinte mindenkit lázba hozott. Játszottunk egy nagyot. Egymás előtt nem voltak titkaink. Felszabadultak a gátlásaink, és hamarosan egy dögös vörös parókának köszönhetően a hangulat is tetőfokára hágott.

Nem titok, hogy nekem a fotózás segített átlendülni a holtponton. Patrícia fotóinak köszönhetően láttam meg végre, hogy Alopecia és a szépség fogalma nem zárja ki egymást. A találkozón készült fotókon keresztül pedig bizonyítékaink lettek arra is, hogy félelmeink és gátlásaink mögött ott lakik bennünk a csillogó szemű, mosolygós-nevetős-kacagós, játékos, kacérkodó, jóképű, bohóckodó valódi énünk.

Köszönjük Molnár Gábornak a fantasztikus délutánt és a fantasztikus fényképeket!

A 2012-es találkozónk élménybeszámolóit itt olvashatod.

© Minden jog fenntartva! A fénykép és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Fanny mosolya

Fannyt a Nők Lapja segítségével ismertem meg. A véletlen (ha egyáltalán van ilyen) úgy hozta, hogy ugyanaz a lapszám cikkezett róla és rólam.

Pár nappal a magazin megjelenése után Fanny felvette velem a kapcsolatot, amit ezúton is nagyon köszönök neki. Rögtön elolvastam a cikket a Suhanj! Alapítványról, mert be kell vallanom, hogy addig a magazin egyéb részeire nem jutott időm.

Fanny arról írt nekem, hogy mozgássérült és fogyatékkal élő sorstársai részére egy fotókiállítás szervezésén munkálkodik. Fannyról is gyönyörű fotók készültek, melyek a vele készült riportfilmekben is láthatók.

Minél többet tudtam meg róla, annál inkább azt éreztem, hogy az én haj- és szőrveszteségem nem lehet ok az elkeseredésre, hiszen a betegségemből fakadó nehézségek a Fannyéhoz képest eltörpülnek.

Kapcsolatunk egyelőre virtuális, de remélem, hogy hamarosan személyesen is megismerhetem. Mi tagadás, teljesen elbűvölt. Kitartás, pozitív hozzáállás és az álmaiért való küzdés terén mindannyiunknak példát mutat.

Mindez a "Mosolyka" címet viselő blogjából (s azóta megjelent könyveiből) is sugárzik, így aztán lelkes olvasója lettem.

"A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja." Tisch Ferenc