2010. október 4., hétfő

Bemutatom a parókám

A parókám nem rég ünnepelte egyéves születésnapját. Kicsit pontosabban: tizenhárom hónapja cseréltem le a korábbit a jelenlegire. Jelen állás szerint egy évig még biztosan ő marad a társam, persze csak ha időközben a saját hajszálaim nem veszik át fejtetőmön a hatalmat.

Ugyanakkor már az utódja is megvan, mivel csak akkor vagyok teljesen nyugodt, ha van egy tartalékom is, amely most szépen vár a sorára a szekrény mélyén. Így tette ezt a most használatban lévő is.

Egy új paróka egyébként mindig sok érdekességet tartogat. Ha a forma és a "márka" ugyanaz is, a haj minősége mindig változó, így a gondozásában is új technikára lehet szükség. Mára már olyan rutinra tettem szert, hogy elég gyorsan megy az új társsal az összeszokás, de az első parókámnál minden egyes hajmosás és szárítás kétemberes-négykezes művelet volt: köszönöm a kitartó asszisztenskedésért anyukámnak!

A jelenlegi parókám középbarna, európai hajból készült és nyak-közepéig ér. A emberi hajból készült rövid parókáról azért beszéltek le a boltban, mert a középhosszúból még mindig lehet rövidet varázsolni (pl. mert eltöredezik a vége), ellentétben a rövid hajból egy paróka esetében sosem lesz hosszú.

A közép/sötét barna szín mellett az szólt, hogy az idő múlásával a szín világosodik, ami legalább egy kicsit feloldja a mindig egyforma fazon monotonitását. Ez persze könnyen orvosolható lenne egyrészt különböző beszárítási technikák alkalmazásával, másrészt a fazon változtatásával egy-egy új beszerzésnél, de én foggal-körömmel ragaszkodom a jól bevált és kikísérletezett formához.

Azért én is érzem már, hogy nem ártana a változatosság, így elképezhető, hogy az idén beszerzek egy rövid fazonú és merészebb színű műszálhaj parókát is...

(folyt köv. itt)

© Minden jog fenntartva! Az írás és a fénykép engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Nincsenek megjegyzések: