2010. május 15., szombat

Ragyogó arany

Sok időbe telt, míg az állapotommal meg tudtam barátkozni, és nem állítom, hogy nincsenek gyenge pillanataim. Vannak és biztosan tudom, hogy lesznek is, ezért már azt is nagy eredménynek tartom, hogy a nagy elkeseredéseim egyre ritkábbak és rövidebbek.

Ebben nagy szerepe van az elkészült képeimnek, a páromtól kapott bókoknak és annak is, hogy az állapotom pozitív oldalára is emlékeztetem magam időként. Előny például, hogy nem kell rendszeresen szőrtelenítenem a lábam és a hónaljamat. Fodrászra sem kell vagyonokat költenem és a hajamat sem alszom el, ami megkönnyíti a reggeli készülődést. Sőt, ha elég bátor lennék, akkor a ruhámhoz nem csak megfelelő cipőt és táskát, de még színben és hosszban passzoló hajat is választhatnék.

Ez utóbbi még várat magára, mert nem nagyon szeretem a feltűnést. Ráadásul könnyű összekeverni az alopecia universalist a kemoterápia mellékhatásaival, ami miatt nem szívesen flangálok paróka vagy kendő nélkül az utcán.

Eszembe jut azonban néha egy Velencében látott lány, aki olyan természetesen és előkelően viselte kopaszságát, hogy nemcsak hogy az nem jutott eszembe, hogy beteg lehet, hanem egyenesen azt gondoltam, hogy szándékosan borotválta kopaszra a fejét.

Talán eljutok egyszer én is az elfogadás és felvállalás ennek a szintjére, hiszen nem lehet véletlen, hogy az alopecia universalis rövidítése és az arany vegyjele megegyezik!

Értékes és ragyogó vagyok! :-)

© Minden jog fenntartva! Az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható. 

Nincsenek megjegyzések: