2012. február 11., szombat

Kilakoltatás

Az előző bejegyzésemben a jókedv gyógyulást elősegítő pozitív hatásairól írtam, amit Timi története is kiválóan alátámaszt. Timivel 2011 márciusában az első MAAK találkozón ismerkedtünk meg, és kicsattanó jókedve, valamint foltjainak gátlások nélküli felvállalása nagy hatással volt ránk, felnőttekre is.

Megismerkedésünkkor Timinél Alopecia állt nyerésre (ld. második fotó), ám sikerült megfordítani a meccs állását.

Timi édesanyja így foglalta össze az elmúlt két évet, hogy ezzel is erőt és reményt adjunk a sorstársaknak:


"Timi hajhullása 2 darab kb. 20 Ft nagyságú hajhiányos folttal kezdődött 2010 áprilisában. Augusztus végéig a foltok lassan nőttek, és sajnos egyre több lett belőlük. Szeptembertől november közepéig, nagyon gyorsan, majdnem teljesen kihullott a kislányom haja. December végéig egy hajcsík maradt a halánték részen. 2011 januárjában, mi azt gondoljuk, hogy egy táplálékkiegészítőnek köszönhetően, nagy foltokban elkezdett nőni a haja, bár az orvosok szerint természetes gyógyulás is lehetséges. Időben együtt történt, ezért ehhez kötjük. Ezután folyamatosan erősödött a kinőtt haj, és hogy egyenletesen nőjön, vágni is kellett, de sajnos júliusra stabilan csak 60 százalékban nőtt ki az új haj. Augusztus elején voltunk egy alapítvány, a Claritas Alapítvány, által szervezett ingyenes candida szűrővizsgálaton. A vizsgálat során az alapítvány kollégája látva a kislány problémáját részletesebben megvizsgálta, és olyan kórokozókat talált, ami feltehetően a velünk élő macskáról kerülhetett a kislány szervezetébe, fejére. Hogy egy kicsit jobban tájékozódjak erről felkerestem egy állatorvost is a lakhelyünkön, aki megerősített, hogy a macskáról kerülhet át kórokozó és néha nagyon súlyos gondokat idézhet elő. Megfelelő terápia után 4 hónap alatt látványos gyógyulást sikerült elérnünk.

Tisztelem Timi bátorságát, hogy bátran felvállalva magát megmutatta magát először az iskolában februárban, aztán tavasszal a világnak, én pedig aggódó tekintetemmel folyamatosan titkolva pillogtam rá, hogy mikor kell a segítség. És nem kellett. Sokszor ő adott nekem erőt. Aztán nyáron már olyan természetességgel közlekedtünk az utcán, piacon, hogy nem értettem miért nézik meg a lányom, aztán ráütöttem a fejemre, ja tényleg a feje. Azóta ha egyedül megy oda ahová eddig ketten mentünk, mindig csodálkozik rajta, hogy megismeri a boltos, a piacon az árus, és segítenek neki. Hogyha otthon maradt valami az iskolai dolgok közül, a portán leadtam, próbáltam magyarázni a portás lányoknak-fiúknak, melyik osztály, óra, és aztán: Ja, Timi, persze átadjuk! :)"

Ez Timi édesanyjának olvasata a betegséggel együtt töltött két évről. Nekem pedig meggyőződésem, hogy Timi elbűvölő mosolya, és jókedve is nagymértékben hozzájárult a gyógyulásához! Kell ennél több bizonyíték? Ugye, hogy nem!? Mosolyra fel! :D

© Minden jog fenntartva! A képek és az írás engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet. A bejegyzés linkje megosztható.

Nincsenek megjegyzések: